Petőfi Népe, 1959. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-19 / 220. szám

1959. szept. 19, szombat 3. oldal SIKERES KEZDET Egy félesztendő mérlege az Aranykalász .Tsz-ben Csehszlovák vöröskaíona sít fái hoz.a rendbe a Reiszmann Sándor Ifjú Gárda Szeptember elején a »Kecs­keméti kommunistáknak« cí- m izve levél érkezett Csehszlo­vákiából. Ginzery István arra kérte magyar elvtársait, hogy az 1919 es Magyar Tanácsköztár­saság dicsőséges harcaiban vö­röskatonaként elesett testvér­bátyjának a sírját — amelyet ő 1938-ban látott — keressék meg és a halottaknak kijáró kegyelettel hozzák rendbe a sírhalmot, gonddal ápolják, te­gyenek rá virágot. A Reiszmann Sándor Ifjú Gárda néhány tagja vállalta e szép megbízatást, a sír rendbe­hozását. Minden KlSZ-tagnak a becsületére váló és minden kiszeshez méltó cselekedet volt, amit ezúttal tettek a kecske­métiek. Miután a Szentháromság te­metőben felderítették a sírt, a fejfát ragyogó tisztára csiszol­ták, a halom helyére földet hordtak és a Boldogulás Tsz- től vásárolt virágokkal feldí­szítették Ginzery Gyula hős vöröskatona sírját. A csehszlovák mártír öccse még ebben a hónapban Ma­gyarországra látogat, és — ahogy levelében írta — meleg baráti kézszorítással fogja meg­köszönni a magyar fiatalok fá­radozását. : Félésztendeje, február 28-án alakult meg Tataházán az 1590 holdas Aranykalász Termelő- szövetkezet. Tagjai a nagyüze­mi gazdálkodás előnyeinek, jö­vedelmezőségének felismerésé­vel jutottak arra az elhatáro­zásra, hogy szakítsanak az el­avult termelési móddal, s ter­melőszövetkezetbe tömörülve gazdálkodjanak. — Működésük kezdete óta ügyeltek arra, hogy a régi tsz-ek termelési tapasz­talatait felhasználják, hibáit viszont kikerüljék. S a hat hónap, bár nem nagy idő, elegendő volt ahhoz, hogy megbizonyosodjanak róla: jól tették, amikor a közös gazdál­kodás útjára léptek; jóllehet, ebben a számukra csonka gaz­dasági évben nem tudták vetés- területüket a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelően kialakítani, a táb- lásításokat elvégezni. A tagság nagy része ugyanis még a tsz- be lépése előtt megkötötte a termeltető vállalatokkal a szer­ződéseket, így az Aranykalász­nak a meglevő tervszámokhoz, az előre kialakított kisparcel- lákhoz kellett igazodnia. Ez pe­dig akadályozta a nagyüzemi termelés gépesítését, gördülé- kenységét. Ennek ellenére — és nemcsak a kedvező időjárás következté- beh, hanem a tagság időben el­végzett munkájának, valamint a műtrágyázás, s a gépi mun­ka eredményeképpen — a termések jónak mondhatók. Zabból például a tervezett 180 helyett 223 mázsát takarítottak be, a cukorrépából is elérik a tervezett 160 helyett előrelátha­tóan a 200—220 mázsás holdan- kénti átlagot, kendertermésük holdanként 4—5 mázsával ígér­kezik többnek a tervezettnél, hibrid kukoricájukból pedig ezer mázsával számítanak több­re mint amennyit terveztek. Állatállományának a kialakí­tása végett nemrég vásárolt a termelőszövetkezet 80 hízónak, s 11 darab anyakocának való sertést, 10 darab törzskönyve­zett tenyészmarhát, s még 52 szarvasmarhát azzal a szándék­Társadalmi munkával kijavítottak egy hajót A MHAJOSZ bajai kiren­deltségének irodájában pár hó­nappal ezelőtt »halálos ítéletet" mondtak ki egy régi motoros­hajó felett. Ócskavasnak se­lejtezték ki a »Fáklya« vonta­tót. Az »ítéletről« tudomást szer­zett három fiatal, Kerényi Lő­rinc 32 éves hajóvezető, Ster- bek István 28 éves gépész és Erki László 23 éves matróz. Május 1-én vállalták, hogy a pártkongresszus tiszteletére az öreg motorost társadalmi mun­kában üzemképes állapotba hozzák. A három vállakozó szellemű fiatal jól keresett, s tudták, amíg az öreg hajót rendbehozzák, fizetés nélkül maradnak. Miért vállalták, hogy rendbehozzák az öreg »bárkát«? Talán virtusból? Nem. Mindhárman a Duna sze­relmesei. Szeretik a hajós mes­terséget és bíztak a sikerben, s persze abban is, ha a hajó üzemképes lesz, jóval többet keresnek. Bízott a fiatalokban és min­den segítséget megadott nekik Hidas István igazgató és Vas- kúti Lőrinc kirendeltségvezető­helyettes. A szövetkezet több ízben kisebb-nagyobb pénzösz- szeggel támogatta őket, hogy legyen anyagi kitartásuk. A se­gítők között volt olyan is, aki nem a hajós szövetkezethez tar­tozott, mint Emresz Tibor, a gázgyár főmérnöke, aki min­den szabadidejét a hajón töl­tötte. Augusztus 19-én, alkotmá­nyunk előestéjén a hajó meg­tette az első próbaútját. A Fáklya motoros teljes újjáépí­tésével a fiatalok mintegy 150 ezer forint értékű munkát vé­geztek el és közel 100 000 fo­rintot takarítottak meg a szö­vetkezetnek. A próbaút után még sok javítani való volt, s a napokban ünnepélyesen fel­avatták a Fáklya motorost, mely három fiatalember áldo­zatos munkájának köszönheti, hogy újból 60—70 vagonos uszályokat vontathat a Duna vizén. Az egész szövetkezet büszke erre a három fiatalra, akik ál­dozatos munkájukkal méltón köszöntik pártunk közelgő kongresszusát. Váradi Gyula levelező lljeaj volt,*. Ilyen lett a Fáklya motoros. kai, hogy a legmegfelelőbbeket a tenyészállományba sorolják, a többit pedig felhizlalva érté­kesítik. Az előbbieken kívül van a tsz-nek a tagok által eredeti­leg bevitt 171 darabból még megmaradt 80 igáslova és 15 növendékcsikója is; a lóállo­mányt azonban az ősztől csök­kenteni fogja, attól függően, hogy a gépállomás milyen mér­tékben végezheti el szántóföld­jein a talajmunkákat, s nem utolsó sorban, hogy a tsz mi­kor tud vásárolni két Zetort. A közösségben rejlő erőt pél­dázza az is, ahogyan a tsz az istállóhiányt megszünteti. Most készül el 20 férőhelyes sertésíiaztatója, s megvásárol­ták egy 100 férőhelyes botvá­zas, s egy ugyancsak akkora téglafalas tehénistálló anyagát is. A tsz építő-brigádja végzi el az építést, s itt meg kell em­líteni azokat a tagokat is, akik­nek bár nem szakmája a kő­műves- és ácsmunka, de a bar­kácsoláshoz kitűnően értenek, s szívvel-lélekkel azon munkál­kodnak, hogy az állatállomány mielőbb megfelelő fedél alá kerüljön. Féléves működése alatt jövendő tanyaközpontjá­ban és a legelőn épített a ter­melőszövetkezet egy 2 méter átmérőjű, illetve egy normál ásott kutat is. Az eddigi eredmények a jö­vőben egyre hatványozottabb mértékben sokszorozódnak meg. Minthogy elkészült a tsz terü­letének talajtérképe, ennek alapján megkezdik a táblásítást. Az őszi gabonákat már a nagy­táblás gazdálkodás követelmé­nyei szerint vetik el, olymódon hogy a vetésforgó figyelembe vételével minden táblára az a növény kerül, amelyik a terü­let talajának legjobban megfe­lel. A talajerőpótlást kidolgo­zott terv szerint végzik; szerves­és műtrágyával oly mértékben látják el a földeket, hogy 8—10 százalékkal több termést taka­ríthassanak be jövőre mint az idén. Az egyre szaporodó állat- állomány takarmányának a biz­tosítására a tsz már tartósított 400 köbméter jóminőségű siló- kukoricát, s 20 hold muharszé­nát, valamint újvetésű lucerna­termést. A táblák kialakítását a tsz a gépesítésre alapozza. Növeli kertészetét is, pillangós takar­mánykeverékkel és tavaszi szá­las takarmánnyal együtt a 20 százalékán termel. Tervezik, hogy a jövő évben száz fejőstehenet tartanak és a sertésállomány szaporulatából évente 250—300 hízót nevelnek fel, s adnak át a köz- fogyasztásnak. Foglalkoznak ba­romfitenyésztéssel is, jövőre 400 —500 darab naposcsibével te­remtik meg tenyészetük alap­ját. Sorolni lehetne még hosszan a kétségtelenül meg is valósuló terveket, amelyek a népgazda­sági szempontokon kívül azt a célt szolgálják, hogy az Arany­kalász Tsz tagsága évről évre gondtalanabbal élhessen, na­gyobb jövedelemhez juthasson» Már a jövő gazdasági évben el akarják érni, hogy havonta 10— 15 forint előleget adhassanak: munkaegységenként. Ami pedig az elaggott, mun­kaképtelen tagok sorsát illeti:: a tsz jövőre díjtalanul műveli meg háztáji földjüket, kifizeti SZTK-díjukat, s a földj áradé- j kon kívül szociális juttatásba« is részesíti őket. CKomohj. hiba az üzemi konyhák étrendjében Miért nem adnak gyümölcsöt a vendégeknek? Megyénk az országban, az ország pedig az egész világon az elsők között áll a gyümölcs- termesztésben. De bármennyi­re is hihetetlennek tűnik: az egy főre eső gyümölcsfogyasz­tásban ha nem is a legutolsók, de nem is az elsők között szerep­lünk. Elhatároztuk: végigjárjuk a kecskeméti üzemi és vendég­látóipari éttermeket, megkér­dezni, a tudatos és szervezett menükészítés, a tudományos; gasztronómiai ismereteken ala­puló ételösszeállitás mennyire veszi tekintetbe ezt a helyzetet. Már előre is megmondjuk: semennyire. Az étterem . . . Szabó Mária, a Hírős Étterem gazdasszonya szerint a jó mi­nőségű ételekhez a vendégek szívesebben fogyasztanak süte­ményt. Erre a megállapításra jutottak az Alföldi Szállodában is, ahol. a következőket mon­dották: — Kéthetenként egyszer adunk gyümölcsöt a menük­höz, de ez sem kötelező — mondják — mert úgy gondol­juk, ez úgysem elégíti ki a ven­dégek óhaját. ...ax üzemi konyha Kőrútunk harmadik állomása a »Kisberetvás«, ahol Jakab Mi­hály üzletvezető tájékoztat. El­mondja, hogy naponta 50—60 személy étkezik vendéglőjük­ben és a menü változatosságát ötletesen igyekeznek biztosítani. Huszonnégy napon keresztül egy menü sem ismétlődhet meg. Ettől eltekintve sajnos, itt sem tartanak készenlétben a vendégek számára gyümöi- j csőt, mert hát — az üzletve­zető szavaival élve — nem ut­cára nyíló a felszolgáló helyi­ség, s a gyümölcskosarakbao elhelyezett gyümölcs »nem ér­vényesülne kellőképpen". A Dióhéj vendéglőben elcso­dálkoztak kérdésünkön, Meg vannak róla győződve — mon­dották —, hogy a halételek el­fogyasztása után senkinek sem jut eszébe gyümölcsöt kérni* de ha kell, néha-néha gyü­mölcslevest iktatnak be. Látogassunk el néhány üze­mi konyhába is. A posta étkez­déjében eltelik egy hét, sőt gyakran több is, amíg gyü­mölcshöz juthatnak az ott ét­kező postások. Részükre az Al­földi Szálloda szállítja az ebé­det, s csak nagyritkán hoznak gyümölcsöt .is. Megemlíthetnénk még a megyei tanács és a kon­zervgyár konyháját, de itt is ugyanazt tapasztaltuk: a kon­zervgyárban kizárólag ünnepé­lyes alkalmakkor — akkor is — befőttet, a tanácsnál • pedig hetenként csupán egyszer — s akkor is csak a gyümölcssze­zon közepén hozatnak friss gyümölcsöt. ... s a következtetés Ügy hisszük: ha megyénk va­lamennyi étkezdéjében felten­nénk a kérdést: hányszor ad­nak a menühöz gyümölcsöt* mindenhol a fenti válaszokat kapnánk. Éppen ezért csupán egy utolsó kérdést szeretnénk nekik feltenni: miért nem ad­nak hát mégsem a náluk étke­ző vendégeknek több gyümöl­csöt? \ Kohl Antal ,1 szonyoknak nagy részük van a földművesszövetkezetek fej­lesztésében. Borotán • Kovács Ferencné nőbizottságj tag mun­kája nyomán újabb 4 ezer fo­rint részjeggyel gyarapodott a földművesszövetkezet, Bács­almáson Bádi Lászlóné több ezer forint értékű részjegyei gyűjtött. Most készítik téli terveiket a nőbizottságok. Csaknem mind­egyikben szerepel a termelő­szövetkezeti és egyéni paraszt­asszonyok találkozója, baromfi­tenyésztési tanfolyam, szakelő­adások szervezése, boltellenőr­zés és a bolti bizottságok munkájának továbbfejlesztése. 43 községben indítanak gaz- dasszony kört, szabás-varrás, kézimunka tanfolyamot, de terveikben gondoskodnak ar­ról, hogy ki-ki érdeklődési kö­rének megfelelően gyakran hallgathasson majd természet­tudományi, egészségügyi és gyermeknevelési előadást is, melyet a nőtanáccsal együtt­működve rendeznek meg a községek vezetői. A szép tervek csak akkor valósulnak meg, ha a községi vezetők az eddiginél még több segítséget adnak a földműves- szövetkezeti nőbizottságoknak, hiszen tevékenységük sikere közös érdek, elősegíti a falusi asszonyok kulturálódásit, végső soron a falu szocialista átszer­vezését. működnek megyénkben a föld­művesszövetkezeti nőbizottsá­gok. Megalakulásuk azért is volt nagy jelentőségű, mert a megye 70 földművesszövetkeze­tének majdnem 35 ezer nőtag­ja van, akiknek kulturálódásá- ról, neveléséről főként nőbi­zottságaink gondoskodnak, bár sokat segítenek ebben a föld- tnűvesszövetkezetek vezetői is. A nőbizottságok eredményei közzé sorolható, hogy az asz- szonyok mind nagyobb érdek­lődést tanúsítanak a közös gazdálkodás iránt. Ezt bizo­nyítja, hogy Kelebián több nő­bizottsági tagot is találunk a termelőszövetkezeti asszonyok között. Tiszakécskén az asszo­nyok szervezték meg a növény­termelő szakcsoportot, amely­nek tagjai már élénken ér­deklődnek a Szabadság Terme­lőszövetkezettel történő egye­sítés iránt. A lakitelki asszo­nyok falusi ifjúsági termelő­szövetkezetet szerveztek. Kis­kunhalason, Jánoshalmán és Kelebián pedig önálló irányí­tásukkal működnek a kontroli- bizottságok, melyek feladata a nagyobb tételre szerződött gaz­dák ellenőrzése, annak megál­lapítása, hogy megtettek-e min­den intézkedést a szerződött növényféleségek termelésére, állatok hizlalására stb. Ök el­lenőrzik a felvásárló telepek munkáját is. A felsoroltakon kívül az asz­KÉT ÉVE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents