Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-19 / 194. szám

4. oldal 1939, augusztus 19, szerda dl ncftmlíaelíii tömííxblalpzéj hqss’ű ideig megoldatlan ügye, ez év nyarán új szakaszába lé­pett. A népművelők képzésének most kialakuló rendszere na­gyon sokoldalú, bonyolult, tar­talmában és rendszerében egy­aránt. Mi teszi bonyolulttá? Elsősorban is az, hogy a nép­művelési munkához szárítós tu­dományág ismerete szükséges: ideológiai, művelődésfilozófiai művelődéspolitikai, szakmai, módszertani, pedagógiai isme­retek, s mindehhez széleskörű általános műveltség. 4 jelenlegi továbbképzés * ^ nem tekinti feladatának az általános műveltség megadá­sát. Ezt meg kell szerezni min­den népművelőnek gimnázium­ban, főiskolán, egyetemen, vagy egyebütt. A népművelési kép­zés csak kiegészíti az általános műveltséget. A Művelődésügyi Miniszté­rium határozata értelmében a továbbképzés tervezete így tan­folyamokat, konferenciákat és egyéni tanulási időszakokat fog­lal magában. Macs-Kiskun megyében is sikeresen szervezték meg az idén a nem hivatásos nép­művelők továbbképzését a Népművelési Intézet és a me­gyei tanács művelődési osztálya segítségével. A legjobb szakem­berek közreműködésével, irá­nyításával szervezték meg a továbbképző tanfolyamokat. Az oktatók között szerepeltek szín­házi, -zenei és a néptánc terü­letét kiválóan ismerő szakem­berek, akik tudásuk legjavát nyújtották a tanfolyamok hall­gatóinak. Kik vettek részt a nyári to­vábbképzésén? Tanyai p'edagó-I gusuk, könyvtárak munkatársai, | járási és városi népművelési felügyelők és művelődési ott­hon-igazgatók, Tehát azok, akik hivatottak terjesztem a szocia­lista kultúrát. A megyei továbbképző tanfo­lyamok tematikai összeállítása körültekintő, alapos munkát igényelt. Előadások hangzot­tak el a part kétéves megyei kulturális tervéről, a naciona­lizmusról, a művészeti tömeg­mozgalom feladatairól, a kultu­rális intézmények gazdasag; ügyvitelének problémáiról s különböző müvészetpolitikai té­mákról. Az elméleti és gyakor­lati kérdések helyes arányban találkoztak a tanfolyamokon.­¥ így érezzük, hogy a nép­^ művelési továbbképzés jelentősen elősegíti az állami és a tömegszervezeti népművelés egységének megteremtését, s hisszük, hogy a népművelők a jövőben művelődéspolitikánk célkitűzéseit azonos szándékok alapján, egyformán értelmezik. Erre a reményre mindenkép­pen feljogosítanak a sikeresen befejeződött nyári megyei tan­folyamok, melyek a népműve­lők rendszeres tájékoztatását s továbbképzését eredményesen oldották meg. B. S. ) A kunpeszéri tanács tervei szerint még ez évben ki akar­ják javítani társadalmi muuka utján a községi dülóutakat, A társadalmi munka értéke a tervek szerint körülbelül 30 ezer forint lesz. Társadalmi munkában eddig 1900 forint értékű munkát végeztek el, S a kancellár, híven pártja nevéhez (Keresztény Demokrata Unió), a vallásos tömegek meg­nyugtatására és figyelmének elterelésére a »gazdasági csoda« árnyoldalairól úgy propagálja saját magát, mint az egyház hű fiát. De az imazsámoly, hát­terében, az amerikaiak által megszállva tartott katonai tá­borokban, gyakorlótereken, az NDK határain épülnek az atornraketa kilövőhelyek, s Adenauer, akit nem véletlenül nevezett el az angol polgári sajtó »Myugat-Európa gonosz vénemberén«^«, ma íz a leg­makacsabb ellenállást mutatja minden közeledési törekvéssel szemben a két nemet állam között. Egyelőre józanabb partnerei sem tudják meggyőz­ni tarthatatlan álláspontja fel­adásának célszerűségéről. Ezért is várja a világközvélemény a küszöbön álló Adenauer— Eisenhower találkozót, de első­sorban Hruscsov szovjet mi­niszterelnök és Eisenhower ter­vezett kölcsönös látogatásait. A békére vágyó világ mind­inkább szembefordul azzal az agressziós es hidegháborús po­litikával, mélyét a bonni kor­mány folytat. . Igazat adnak Walter Lippman-nak, a New York Herald Tribune nagyte­kintélyű . szendéirejának, ami­kor megállapította: »Berlin új statútumára van szükség, mert a meglevő rendezés ideiglenes, olyan emberek hozták letre, akik ehhez nem hagyon értet­tek és akik maguk is ideigle­nes rendezésnek tekintették a helyzetet.« r« t káját. Nem a munkához való jogot hozta meg tehát a dol­gozóknak a nyugat-berlini »gazdasági csoda«, hanem a holnaptól való egyre növekvő félelmet. Ehhez járul az a kö­rülmény, hogy egyre rosszabb Nyugat-Berlinben a személyi biztonság, növekszik a bűnö­zés, emelkedik az élelmiszerek és egyéb közszükségleti cikkek ára. Mindennapos kép Nyugat- Berlinben. A CDU (Keresztény Demokrata Unió) csalogató pla­kátjai alatt piheni ki az éjsza­kai kószálás fáradalmait a munkanélküli, az idős nyug­díjas pedig a szemétkosár tar­talmát kutatja. Jelkép ez, hi­szen a Kurfürstendamm káp­rázatos kirakatai mögül inte­gető hatalmas árutömeg nem­csak f az átlagmunkás számára megvásárolhatatlan, de a jobb módúak számára sem könnyen elérhető. 1958 végén Nyugat- Berlinben 92 ezer munkanél­külit tartottak nyilván. De igen nagy az »ideiglenesen fog­lalkoztatottak«, azaz a részle­ges munkanélküliek száma. Nyugat-Berlinben évről évre több tízezer munkanélkülit tö­rölnek a nyilvántartásból és -orolnak be a nyugdíjasok ka­tegóriájába. Ez az egyik követ­kezménye a »frontváros«-poli- tikának, amely a profit mor­zsáinak szinte mikroszkopikus töredékeit juttatja például a nyugdíjasoknak, tehát lényegé­ben ezek hatalmas tömegei is gazdasági vonatkozásban a munkanélküliek színvonalán állnak. Q |rítnOünteii|||iin A nyugameruefc sajtó úgy emlegeti Nyugat-Berlini, mint »-frontvárost". Ez a név valóban találó, hiszen amióta a nyugati hatalmak 1948-ban a német revansista erőkkel együttműködve kettészakították Berlint, Németországnak ezt a gyönyörű fő­városát, valóban »froutvárossá«, az újabb háborús előkészületek valóságos tűzfészkévé tették. A politikai és gazdasági kettésza­kítottságnak szenvedő alanya a berlini lakosság. Nem csoda, ha egyre erőteljesebben kapott hangot az európai biztonság meg­teremtése szempontjából annak a követelése, hogy rendezzék Berlin státusát, szüntessék meg az agressziós hecc-politika za- vartkeltő ténykedésének lehetőségeit,,tüntessék el a háború utáni helyzet avult maradványait, tegyék Berlint, illetve annak nyu­gati felét szabad várossá. ­Nagy jelentőségű tény, hogy a Szovjetunió a szabad város státusát kínálja fel Nyugat-Berlinnek, amint azt a szovjet kor­mány 1958. november 27-i jegyzéke és a Németországgá! meg­kötendő békeszerződés 1939. január 10-i szovjet tervezete kifejti. A genfi tárgyalásokon is többször felmerült ez a probléma, s a Szovjetunió állhatatos békepolitikájának eredményeképpen ma már a nyugati hatalmak körében is teret hódított az a józanabb álláspont, hogy ha másként nem, ideiglenesen egyezségre kell jutni, meg kell teremteni a békeszerződés megkötésének egyik feltételeként Berlin rendezésének módozatait. alól, bizonyos politikai sikerét... értek el. Az államappará­tust megtisztították a fasisztáktól. A munkások meghatá­rozott jogokat kaptak az üzemekben, egységes társadalombizto­sítási rendszert hoztak létre és felszámolták az avult, junker­hagyományokat őrző iskolarendszert, A vívmányok nagy részét azonban Nyugat-Berlin »frontvárossá« kiépülésével párhuzamo­san fokozatosan elvesztette a nyugat-berlini lakosság. A bonni igazságügyi hatóságok munkásellenes vállalatai törvényt dolgoz­lak <i, s a törvény hatályát Nysgaí-Bcriinre is kiterjesztették. A Brandenburgi Kapu keleti oldalán ez áll: »Itt átlépsz a nyugati szektorba.« Az amerikai MP (Military Police) fehér karszaiagos katonái igazoltatják az egyik szektorból másikba utazó berlinieket, s túl a kapun egy láthatatlan és hatalmas rendszer szálai mozgatják az életet, az imperialista titkos szol­gálatok 62 kirendeltsége dolgozza ki a demokratikus Berlin elleni gazdasági, politikai és kulturális agresszió módszereit, formáit. A kapun túl a nyugat-berlini rendurség alakulatai cir­kálnak az utcákon, Az óvintézkedés nem véletlen műve, hiszen Nyugat-Berlinben napirenden vannak a tüntetések, az olyan megmozdulások, amelyek a tűrhetetlen gazdasasi és politikai helyzet felszámolását követelik. A Pilsator étterein előtt fel­sorakozó nyugat-berlini roham- rendőrök is e készülő tüntetés menetének közeledését kémle­lik. hisz az elégedetlenség egy­re nő. A nyugat-berlini^ ipar- vallalatok egy részét nem sok­kal a varos kettészakítsa után ugyanis áthelyezték Myugat- ISemetország területére, s bár­ha a kapitalista cégek busás hasznot söpörnek be minden esztendőben, 1955 óta Nyugat- Beriin ipari termelésének üte­me a korábbinak felére csök­kent s 1958-ban is mindössze vérszegény, 4 százalékos ter­melés-növekedést mutat ki a statisztika. A nyugat-berlini dolgozók Berlin ketteszakítása előtt, főleg pedig azután, hogy a szovjet hadsereg felszaba­Hit.nt.tJ3 a várncit u faoie-7+o ida Ez a csinos nyugat-berlini villa a nyugatnémet evangéli­kus egyház tulajdona. Nyílt titok ma már a hívők köré­ben, hogy Dibeliusz evangéli­kus püspök és környezete egy amerikai—nyugatnémet ügy­nökséget leplez, amely a nyu­gat-berlini egyház védőszár­nyai alatt milliós vaíutaügyle- teket bonyolít le, különböző karitatív jelszavak alatt finan­szírozza a NATO-politika ál­tal kezdeményezett és a de­mokratikus szektor ellen irá­nyuló gazdasági bűncselekmé­nyeket. 1948 után a nyugati hatal­mak és a nyugat-berlini veze­tők megtiltották a lakosság­nak, hogy az általuk megszál­lott területen kívül vásárolja­nak. A hosszú időn keresztül fenntartott, úgynevezett »légi nid« segítségével ’ befejezték Nyugat-Berlin gazdasági elszi­getelését és, féktelen szovjet- -llenes propaganda révén meg- eremtették a feltételeket ah- ioz, hogy Nyugat-Berlin a lemzetközi monopóltőke stra- igiai támaszpontja legyen. A yugatnémet márka irreálisan lagas árfolyama (bank-átvál- tósi árfolyam) a feketepiac ha­talmas arányú növekedését idézte elő. Ma is az a szerepe ennek a tőkés gazdasági kon­cepciónak, hogy alaássa az NDK pénzének a tekintélyét, s alapját képezze a lélektani hadviselésnek, s ezzel gátolja az NDK gazdasági építő, műn-

Next

/
Thumbnails
Contents