Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-09 / 186. szám
Viiffioa modem leli (Foto, Wagner) »A víz leviszi a piszkot!' Molnár Imre ennek ellenére sem talál Tassi János mellé másik tanulót, bár műhelye ablakában már február óta hirdeti a tábla a tanulófelvételt. Szabó László Rendőrfalu H. utca 19. szám alatti tanuló a kőműves szakmát sajátítja el az Építőipari Szövetkezetnél, Virág Tibor pedig Prepszent Andor Budai Dezső fasor 16. szám alatti kőműves kisiparosnál tanulja a mesterséget Egyikük sem gondol arra, hogy piszkos a munkája, mert mint mondják: „a víz leviszi a piszkot”. Mesterek és tanulók káros .elméletei' Mint arról már régebben hírt adtunk hosszabb cikkekben is, a bajai KISZ-szervezetek kezdeményezésére ifjúsági városrészt építenek a fiatalok Baján, ahol az OTP-kölcsönnel maguk a fiatal szakmunkások emelnek maguknak — egymásnak kölcsönösen segítve — családi házakat. Az értékes kezdeményezésről a közeli szovjet parancsnokság is hirt hallott, s elhatározta, hogy segítségére lesz a bajai fiataloknak. A szovjet harcosok kétmillió tégla kihordását vállalták az építkezés színhelyére. Képeink a kedves és hasznos találkozókról készültek. Akadnak olyan fiatalok is, akik az otthon légköre miatt kénytelenek inkább segédmunkásnak szegődni, — nem biztoMiért nincs elég ipari tanuló a „nehezebb" szakmákban Mit válaszolnak a mesterek és a fiatalok Már egyszer szóvátettük e probléma megoldatlanságát, akkor azonban csak nagy általánosságban foglalkoztunk a kérdéssel. Megírtuk, hogy fiataljaink a kovács, bognár, ács, kőműves, lakatos, kőfaragó. — tehát a „piszkos” és „nehezebb” — szakmától húzódoznak leginkább mondván, hogy a képzés ideje alatt igen csekély fizetést kapnak. —J Műhely, ahova szívesebben mennek... Először a kecskeméti Asztalosipari KTSZ jól felszerelt tanműhelyébe látogattunk el, ahol a 23 éves gyakorlattal rendelkező K. Tóth József asztalosmester irányítása alatt örömmel tanulják a fiatalok ezt a nehezebb szakmát is. Arányi László érettségi után jött ebbe a műhelybe de elmondása szerint nem bánta meg. Változik a kép azonban, ha például a Hoffman János utca 6. szám alatti — ugyanilyen szakmájú — Fekete János bútor- asztalost kérdezzük meg: miért nincs tanulója? Fekete János tisztában van ugyan azzal, hogy a tanuló után tíz százalékos adómérséklést kap, azt is tudja, hogy a KIOSZ minden tanuló után több anyagot utal ki, de ő mégsem tart inast, mert csak javítással hajlandó foglalkozni, Így a tanulónak űj munkába nem lenne része. Megjegyzendő az is, hogy a tanuló sokkal szívesebben megy a jól felszerelt ktsz-be, mint Fekete János műhelyébe. — A kovácsmesterséget ugyan csak kevés fiatal választja, pedig ez nem olyan nehéz szakma mint azt egyesek képzelik — mondja Tassi János, a Tatársor 9. szám alatt lévő Molnár Imre kovácsmester tanulója. — Itt sem kell már a kohót, vagy a fúrógépet megfeszített izmokkal hajtani, mert a nehezét elvégzi a villanymotor; sítva jövőjüket — csakhogy szüleik anyagi követeléseinek eleget tehessenek. Egyes mesteremberek pedig a sokszor aránytalan adómegállapításra és az ellenőrzések egyes túlkapásaira hivatkozva nem szerződtetnek tanulót. Szabó László cipészmesternek — szűklátókörű módon — a tanuló sok iskolai foglalkoztatása ellen van kifogása. A KIOSZ és a városi tanács pénzügyi osztályától kapott értesülés szerint akadályok, hátráltató jelenségek csakugyan mutatkoznak az iparitanuló szerződtetések körül, de ezek egytől egyig olyanok, hogy közös akarattal meg lehetne szüntetni őket. A fiataloknak meg lehet magyarázni, hogy régen az „inasoknak” nem hogy pénzt adtak, hanem még az inas szüleinek kellett fizetni fiuk taníttatásáért. Meg lehet magyarázni azt is, hogy a „piszkosabb” és „nehezebb” szakmák is jóval könnyebbek ma már, s ma0uk ellen vétenek, ha minden nehézségtől megijednek. A mesterekkel ugyancsak meg lehetne értetni hibás elméleteik káros hatását, s éppen szakmájuk további fenntartása érdekében kellene őket a már meglévő intézkedések végrehajtásával rávenni az iparitanulókkal való szerződéskötésre —- a nagymúltú magyar kisiparosok szaktudásának továbbadására. B. Farkas József Szekerek a piac előtt Kellemes látvány a Budai utcai iskola, amióta tatarozták, s befestették elhanyagolt falait. Az újjászületett iskola környéke azonban most is régi képet mutat. A piac környéke Kecskemét legnagyobb szeméttelepe. Hetipiaci napon és vasárnaponként lovaskocsik serege vonul fel a parkírozásra kijelölt helyen, s a lovak ugyebár megfeledkeznek az illemről és ... ... az eredmény pedig ott folydogál, nem egy esetben a tiszta ruhát szennyezve a járókelőkön, de veszélyeztetve a környék lakosságának egészségét is: legyek hurcolják szanaszét a bacilusokat, s a bűzös levegő bizony igen kellemetlen. De nemcsak egészségügyi kifogást lehet emelni az ottani helyzet ellen. A járdán közlekedők testi épségét veszélyeztetik a kiálló kocsirudak, s a piac előtt haladó autóbuszjáratnak is több tucat kocsit kell kikerülnie, s míg ezt megteheti, drága perceket kell várakoznia utasainak. Helyesnek tartanánk, ha a városi tanács a lehetőségekhez mérten mihamarabb intézkedne, s határozatot hozna a piackömyéki állapotok megszüntetésére. (kohl) Szovjet segítséggel épít a KISZ ■ Jfíűe ml ékeink g Művészettörténeti kincs a piarista templomban Az 1952-ben hivatalosan is műemléknek nyilvánított négy kecskeméti templom közül egy van. amely nemcsak belső berendezésében, hanem egész építkezésmódiában és külsejében is egységes stílust mutat: a piarista templom. A Műemlékek Országos Felügyelősége elnökének kijelentése szerint ez a Nagy-Alföld egyik legszebb barokk temploma. Emellett művészettörténeti szempontból is páratlan kinccsel dicsekedhet! A templom jobboldali oltárának képével, amelyet másfél századon át „pásztorok oltárának” neveztek, s amely csak a múlt század végén kapta a Szent család nevet Az oltár igazában bethleheml oltár. A barlang-istálló helyett azonban szalmatetös. rogyadozó alföldi kunyhó előtt hódolnak a kiskunsági pásztorok az újszülött kisdednek, ■— korhű kecskeméti subában! A rendház első főnöke, Dem- ka Sándor pontosan vezette a ház és a templomépítés történetét, s ebből kitűnik, hogy miért került ez a páratlan népi tárgyú kép — rajta a kiskun pásztorokkal — az oltárra. A török hódoltság alatt Pesttől Szegedig, Szolnoktól egész Halasig Kecskeméten. Nagykőrösön, Cegléden és Halason kívül minden helység eltűnt a föld színéről. Az óriási területen úgyszólván mindenütt pásztorkodás folyt, s a nagyszámú pásztomép csak Kecskemétre járhatott templomba. Mikor 1729-ben épülni kezdett a templom, a pásztorok is a lelkes adakozók sorába léptek, s as építkezés és a berendezés befejezéséig ezer marha és többezer juh értékét adtai e célra. Az volt azonban az óhajuk, hogy egy oltár a pásztoroké legyen. A templom — képünkön látható — remekbefaragott márvány kapubejárata Conti Ignác pesti „kővágó” mester alkotása* s ritka műkincs a szószék is. dr. Bodócs Gyula 1956-ban: sorkatona az ellent orrada Imátokkal szemben 1959-ben: járógépre Elöljáróban leszögezzük: kormányzatunk minden erővél igyekszik segíteni azokat a hősöket, és hozzátartozóikat, akik az 1956-os ellenforradalommal szembeszállva egészségüket, vagy éppen életüket áldozták a szocializmus vívmányainak megvédéséért. Nem törvényeinket, nem rendelkezéseinket, s nem azokat az embereket illeti hát bírálat, akik minden erejükkel igyekeztek segítségére lenni a hősöknek, hanem azokat, akiknek figyelmetlensége, vagy éppen »felületes ügykezelése-* miatt kényelmetlen, sőt nehéz helyzetbe került egy- egy család. A Tiszakécskén lakó — jelenleg kórházban tartózkodó —, Szeli er es Józsefről akarunk írni ez alkalomal, aki az ellenforradalom idején sorkatonaként valamelyik budai úton teherautó vontatta lövegen ült. Az ellenforradalmárok kilőtték a teherautót, a löveg az árokba fordult, s Szekeres József a löveg alá került. Csak hosszas vizsgálatok derítették ki, hogy Szekeres hátgerincsérülést is szenvedett, egyik lába örökre sánta maradt, s más súlyos bajok is származtak a szolgálata teljesítése közben keletkezett szerencsétlenségből. Felesége két gyerekével Tiszakécskén maradt, s csak a községi tanács hathatós támogatásának köszönhető, hogy fenn tudták tartani életüket. Szintén a községi tanács hosz- szadalmas utánjárásának eredménye az is, hogy a Honvédelmi Minisztérium havi 650 forint nyugdíjat utalt ki a korábban már leszerelt és minden anyagi segítség nélkül élbocsájtott Szekeresnek. A nyugdíj megítélése után is szükséges azonban a család segélyezése, s ezt a tiszakécskei nőtanács és községi tanács a legmesszebbmenően és a legnakér pénzt a felesége gyobb szeretettel el is végzi* hiszen a fiatal családanya, bármennyire is szeretne, nem tud dolgozni, mert kéthónapos kicsinye van. Legutóbbi értesüléseink szerint férjét kiengednék a kórházból, de egész felsőtestét befogó, 1200 forintos járógépet kell vásárolnia. Szekeres József ezt megírta feleségének, aki a községi tanács vb-titkárá- tól és rokonaitól kölcsönkép- pen össze is gyűjtötte a szükséges összeget, de kétségesnek tartjuk, hogy a számára oly hatalmas kölcsön megfizetése mellett különösebb anyagi gond nélkül tudja-e nevelni majd gyerekeit. A Honvédelmi Minisztérium illetékes osztálya és az egész társadalom figyelmébe ajánljuk Szekeres Józsefnek és családjának ügyét! . Lehetetlennek tartjuk ugyanis azt, hogy aki 1956-ban, az ellenforradalom idején, fegyveres szolgálata teljesítése közben szerzett életfogytig tartó betegséget, az 1959- ben kölcsönképpen legyen kénytelen kérni azt, ami számára jogos és teljesen ingyenes követelés lenne. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun piegyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti: a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Daniét Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16 Pártépítés és ipari rovat: 11-2J Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon- 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknek Előfizetési díj 1 hónapra 11 Ft. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Tel.: 15-29, 27-49. Felelős vezető: Szűcs Béla igazgató*
