Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-08 / 185. szám

1959. augusztus 8, szombat 3. eldat Fagyi altos pohara k Esteledett. A cukrászda ma- ezatos, mintás abroszán két el­árvult ragacsos fagylaltospohár álldogált. A zöld neonfény tom­pán csillant meg karcsú üveg- derekukon, zafivszínüre változ­tatva kclyhükön végigcsurrant sárga vanília levet. Az egyik, a fiatalabbik szólalt meg: — Bocsánat a merészségért, mikor került a kecskeméti Pál­ma cukrászdába? — Már régen — felelte a másik. — Nem számolom a napokat. — Bizonyára sok tapasztalata van? — Igen — vált magabiztosra a másik hangja —, éppen ma történt velem egy csúnya eset. — Mesélje el, olyan kiváncsi vagyok — kérlelte. — Nagyon szégyellem, de ön­nek azért elmondom. Délután egyik rokonommal együtt ke­rültünk a hűtőszekrényre. Né­hány pillanat múlva már át- párásodott a testünk a hideg vanília ' fagylalttól. Engem egy fiatal leány kecses ujjai szorí­tottak körül. Őszintén meg­mondom, arra vártam, hogy di­csérje a fagylaltot. Nem ez tör­tént! Elfintorította az arcát és kijelentette: Savanyú!... Tud­ja, legszívesebben legurultam volna az asztalról. A másik bólogatott. — És azután mi történt? —. Alig merem elmondani. Véletlenül észrevettem, hogy tovább adagolják a fagylaltot, mintha mi sem történt volna. — Ez felháborító! — Másoknak is ez volt a vé­leményük. (G. G.) öctjciílik az adott szót A Bajai Gyapjúszövetgyár lelkes KISZ-fiataljai a kong­resszusi versenyben jelentős felajánlást tettek. A fiatalok igyekeznek eleget tenni az adott szónak. A legutóbbi ér­tékelés szerint a szövődéi ifjú­sági brigád mennyiségi tervét 119,8 százalékra teljesítette, 100 százalékos minőségi mun­ka mellett. A szakember nyilatkozik: Hogyan lehet jövedelmezővé tenni a kocatartást? Termelőszövetkezeteink egy ré­szében érdemtelenül elhanya­golják a sertéstenyésztést, arra hivatkozva, ' hogy nem kifize­tődő. Különösen kevés a koca; egységnyi területre a többi jó­szághoz viszonyítva ebből jut a legkevesebb a tsz-ekben. — Hogyan, lehet jövedelme­zővé tenni a sertéshizlalást? — erről beszélgettünk Tóth Sán­dorral, az országosan legjobbak közé tartozó. Kiskunhalasi Ser­téstenyésztő Vállalat igazgató­jával. — Sók helyütt weg mindig nem megfelelő fajtákkal dol­goznak. A mi sokéves, bevált tenyésztési tapasztalataink sze­rint elsősorban a fehéret ajánl­juk, amely minden egyéb faj­tánál szaporább és gyorsabban fejlődik. A dán lapály tartását csak ott javasoljuk, ahol a meg­felelő takarmány — elsősorban a fölözött . tej — korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre Kallódó értékek — A legtöbb helyen azért is ráfizetéses a kocatartás, mert kevés a szaporulat és az anyák indokolatlanul sokáig üresen állnak. Nálunk vállalati szin­ten például a koca-forgó eléri az 1.9-et, míg sok termelőszö­vetkezetben az egyet sem ha­ladja túl. Mi a kocásüldőket már . 90—95 kilós súlyban be- búgattatjuk, hogy a gyakori el­vetélés miatt se veszítsünk időt. Előbbre hozzuk a következő bugatást azzal is, hogy a ko­rábban szokásos 65 nap helyett 40 napos korban választunk. A malacokat 28 napos kortol kezdve már darás önetetőre tesszük, -így fokozatosan szok­nak el a tejtől. Később is a ta­karmány 80 százalékát száraz darában s 20 százalékát mos­lékban adjuk. Zöldet minden időszakban bőven kapnak, nyá­ron a lucernát szecskázva és szálasán is adjuk, télen pedig eszkimó-spenótot etetünk, mely­ének a telepítését minden tsz­javasoljuk. © Ilyen módszerrel érjük mi el gaz említett koca-forgót. A fe- 3/tcr fajtából anyánként 16, a © berksirtől 13 malacot válasz­oltunk, vagyis egy év alatt majd­nem kétszer elletünk. Az elő- hasú kocákat leválasztás után !egy hónapig persze pihentet­jük, az öregebbeket azonnal |bebugattatjuk. i Mondhatná valaki, hogy ez 'a koca kizsarolása. Távolról 1911-ből származó ado­mányozó levél kerül a kezem­be, miközben a Kecskeméti Ka­tona József Múzeum bőséges és milliós értékeket képviselő képállományának sorsa után kutatok. Nemes Marcell nagy­hírű műgyűjtőnk •— akinek a Kákóczi-portré megmentését kö­szönheti képzőművészetünk — annak idején hatalmas értékű, több mint 80 műalkotást szám­láló gyűjteményt adományozott az épülő kecskeméti múzeum­nak, ' hogy fellendítse e nagy alföldi város művészeti életét és méltó indítást adjon a »ma­gyar művészet fejlesztésének«, amint alapítólevelében írja. Az adományozást tartalmazó okmá/ny hátlapjára az akkori múzeumi vezetőség feljegyezte a teljes leltárát. Csak néhány nevet lehet említeni a hosszú sorból, bár mindenik kép, mely a nemes érzelmű, tudós gyűjtő adományozásából származik, nemzeti képzőművészetünk ha­talmas értéke. Domenico Tinto­retto oltárképe (valamikor a föispáni szobában díszelgett, később a háború alatt eltűnt). Székely Bertalan, Munkácsy Mihály, Ferenczy Károly, Rippl Rónai, Vastagh György, Thor- ma János, Csók István, Iványi Grünwald Béla, Poór Bertalan, Vaszary János, Kernstock Ká­roly, Telepy Kárpiy, Lotz Ká­roly neve szerepel — néme­lyiknek nem egy Kecskemétre került művével kapcsolatban — a listán. A háború pusztításai alig érintették az értékes képanya­got, amelynek befogadására egyébként már -építése idejen sem! Hiszen a kocát 6—7 ellé9 után úgyis ki kell cserélni, de a gazdaságosság szempontjából nem mindegy, hogy egy anyá» ból három év alatt, vagy öt-hat év' alatt vesszük ki ugyanazt? a szaporulatot. Igen sok helyen az üres, sorozatosan visszabúgá kocák drágítják a tenyésztést, hiszen csak a takarmányt pusz­títják. Ezeket gondolkozás nél­kül ki kell selejtezni. — Nem lehet persze eléggé hangsúlyozni, hogy a fentebb ismertetett, gyorsan hasznot forgalmazó tenyésztésnek a faj­tával egyenlő fontosságú köve­telménye az elegendő és meg­felelő takarmány. — Vállalatunk nemcsak szak­tanácsokkal, de tenyészany ag­gal is segíti a termelőszövetke­zeteket. Ebben az évben eddig 650 darab tenyészkocát és több mint 70 kant adtunk a közös gazdaságoknak és még mintegy' 400 darabot ezután adunk. Ör­vendetes dolog, hogy egyre nő a kereslet a már említett fe­hér fajta iránt, az elszállított 650 kocából mindössze 50 da­rab volt a fekete. — Ha a fajta helyes megvá­lasztása párosul majd a szak­szerű tenyésztéssel — egyetlen termelőszövetkezet sem fog panaszkodni amiatt, hogy ser­téstenyésztése nem kifizetődő! — fejezte be Tóth Sándor. G. K. j l Gondtalan élet > a tompái Szociális Otthonban > Verőfényes nyári reggel látogattam meg a tompái Szociális )Otthont, ahol Szeőke Gábortól, az otthon igazgatójától érdek- jlődtem, hogyan élnek itt az idős lakók? > — Az otthon 20—25 katasztrális hold területen helyezke- )dik el — kezdte Szeőke Gábor. — Északi részén van a festői jszépségű főépület, az egykori Rédl-kastély. Gondozottaink min- jdent megkapnak, államunk nagyon sokat fordít békés öregsé- >gük biztosítására. Akik önként vállalkoznak, azokat a virágos- jkertben foglalkoztatjuk. Teljes ruházatot, ezenkívül zsebpénzt >is kapnak. | Az igazgató szavai után megtekintettem az épületet. Hó­fehér ágyak, a fürdőben hideg-meleg víz. A konyhából felszálló Jillat azt bizonyította: az étkezés is kiváló. Jelenleg 23 darab jsertés hízik óljaikban, amelyek szintén az öregek élelmezését Jjavítják meg. A szórakoztatásra is gondoltak, erről tanúskodik Ja 400 kötetből álló könyvtár cs a rádióteremből kivezetett íhangszórók vidám zenéje. > Gyürki István levelező ■> ________________________-—____________________­VA S ÖNTÖK A nayyértékií múzeumi képanyag egy része S pincében hever.. A megyei tanács által letétbe helyezett képgyííjte meny »tg rolása © Ismét itt a kánikula, s te, :Gkedves olvasó, újra panasz- Skodsz a melegre: »Milyen bor­zasztó is ez a nyár! Rohansz ta strandra, bemenekülsz a hű-. 'Svös szobába, vagy oda, ahova Péppen nem tűz a nap. Ó Mit szóljanak azonban a vas- ©öntők, akik gyakran © 70 fokos melegben ©is kénytelenek dolgozni? Az ő ©munkájukról írtuk ezt a kis ©riportot, amelyet a Zománcipari SMűvek Kecskeméti Gyáregysé- Qgében készítettünk. O Ömlik a fehéren izzó vas, a Skemencére állított dolgozók ©megkezdték a csapolást. Egy- ©egy „eresztés” alkalmával 80—90 Skiló, 1350 fokos hőmérsékletű ©vas folyik le a kemence bel- ©sejéből. Szaporán dolgoznak az ©öntők, hogy a Pápai Elekther- Oraax Vállalat részére küldendő Smosógép üstöket mielőbb el- ©szállíthassák. Mócza Ferenc és ©Farkas István szakmunkások gfélmeztelenül állnak az öntésre ©előkészített formák előtt, óva- Stosan beleeresztik a folyékony ©vasat a íormázóba, s az szik- grázva, ropogva tűnik el a ré­giseken. Füstfelleg jelzi, hogy ©befejeződött az öntés... O Most már közelebb merész­%ediiöl£. bú is cs uiegkéröeszük; Hány darabot készítenek el műszakonként?, — Általában 6—7 darab ké­szül — hangzik Farkas elvtárs válasza. — Egyébként 200—210 mázsa az egy műszakra eső, öntésre váró vasmennyiség. — No, ez szép teljesítmény! De nincs melegük? — Bizony, melegünk van, de enélktH veszélyes is lenne az öntés. Mócza elvtárs — látva cso­dálkozásunkat — rögtön meg­magyarázza: — Ha verejtékes a test, a rácsöppenő folyékony vas le­pereg róla, vagyis az izzadtság megvéd az égéstől. A meleg ellen azonban védőitalt ka­punk: Tejet, ásványvizet vagy szódavizet. Ez valamics­két hűsíti az embert, de a me­leg még így is nagy, s ezért naponta csak hat órát dolgo­zunk — a Munka Törvény- könyvének előírásai . szerint. Röviden ennyit az öntők ne­héz munkájáról. Aki az előbb még oly sokat panaszkodott a nagy melegre, a kánikulára, bizonyára megnyugszik egy ki­csit riportunk olvasása után és boldogan veszi kezébe —■ a sö- röskorsót- (Kohlf . sem volt alkalmas a múzeum, mint ahogy ma sem az. A vi­lághírű ■ kecskeméti régészeti gyűjtemények háborús pusztu­lása után új értékekkel gya­rapodott a kecskeméti múzeum, de a képek elhelyezése, a kecs­keméti nép közös kincsét ké­pező és azóta is gyarapodó kép­állomány méltó bemutatása a megyeszékhely lakosságának ma sincs megoldva, A múlt mulasztásait pótolni nem könnyű. Sok ter­hes adósságot törlesztett le máris népi demokráciánk ab­ból, amit a felszabadulás előtti esztendők hagytak ránk. Min­den bizonnyal előbb vagy utóbb megépül majd a kecskeméti ál­landó képtár is, amely már nemcsak a Nemes Mareell-féle gyűjteményt fogadhatja falai közé, hanem hatalmas értékű — nagyrészt a felszabadulás után, a megyei tanács áldozat- készsége folytán — Kecskemét­re került képzőművészeti alko­tásokat is. Kecskemét éppen az elmondottak alapján nagyon is megérett képtár létrehozására és remélhetőleg a városi ta­nács sok gondja közepette meg­találja majd a jó lehetőséget. Azt azonban már eddig is meg kellett volna oldani, hogy — ha a képek és más képző­művészéti alkotások reprezen­tatív és végleges elhelyezésére nincs mód egyelőre — a képek szakszerű, múzeumi igényű tá­rolása, raktározása megtörtén­jen. ' Két fényképfelvételt láthat az olvasó cikkünk alatt. Az egyik, melyen Szabó Kálmán nyugdíjas múzeumigazgató isG szerepel, a múzeum leltárában^ szereplő képanyag elhelyezését? mutatja, a másik pedig a me-S gyei tanács művelődési osztá-e lya által letétbe helyezett ha-G talmas tömegű, nagyrészt olaj-? festményekből álló gyűjtemény-G nek csak egy részét. Hol vannak a képek? Egy-C részük — a legértékesebbek —> a Katona József Múzeum iro-£ dahelyiségeiben, másik részüké pedig a pincében. Itt talált he-£ lyet a megyei' tanács teljes le-p tétje is. Sajnos, a legkisebb le-C hetőség sincs arra, hogy a je-? lenlcgi elhelyezés mellett a ké-0 pék jó részének gyors pusztulá-G sát megakadályozzák. A mú-g zeum pincéjének egyik szárnyát? az elmúlt évben víztelenítették,? de a talajvíz feltörésének nyo-g mai újból látszanak. De min-G den helyiség ebben a pincela-^ birintusban olyannyira páratelt,G hogy ha sürgős intézkedés nem? történik, a • képek az enyészet? martalékai lesznek — mielőttP még megszületne a régen óhaj-G tott kecskeméti állandó képtár.g Sürgős intézkedésre c van szükség, s ebben a tekin-G tetben — úgy hisszük — elsö-G sorban a Kecskeméti Városi Ta-g nács az illetékes, hiszen a Ne-G mes Marcell-féle hagyatékot az? adományozó annak idején aj kecskeméti népre hagyta, s azG azóta beszerzett müvek is —£ már ami a múzeum leltárában?! van — Kecskemét dolgozóinaké nevelését hivatottak szolgálni. ^ Csáky hajós q (Holczcr József felvételei)I C G

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents