Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-05 / 182. szám

1939. augusztus 5, szerda

*. oldal

Kalocsán láttuk:

fyazdáfaa mtUáznaU ?

Néhány évvel erelőtt még úgy tartottak számon a kalocsai művelődési házat, mint a megye egyik legszebben felszerelt, reprezentatív intézményét.

Azóta azonban sok minden történt. A művelődési ház igazgatóját leváltották, de amilyen állapotban ez a szép és gondozott épület az átadás időszakában volt, az mindenképpen figyelmet érdemel. Szót kell ejteni arról, hogy néhány év leforgása alatt

az épület nagymértékben leromlott.

A színházterem mennyezete hosszú idő óta beomlással fenyegetett, zivatarkor vödörszám hordták ki a vizet, amely kisebb vízesést utánozva ömlött a megrongálódott tetőzeten keresztül a padlásra, s utána természetesen a mennyezetről a szépen parkettezett nagyterembe. A mellette levő egykori klubteremben poros, megrongált bútorok, tönkrement padló, leszaggatott függönyök fogadták azt, aki véletlenül betévedt ide. Általában az egész épület a teljes elhanyagoltság képét mutatta, pedig súlyos tízezreket költött rá 4—5 évvel ezelőtt a tanács, s abban az időben a kalocsaiak kedvenc szórakozóhelye volt. A pálmákkal díszített klubteremben modem csőbútorok fogadták a vendégeket, hangos volt az egész művelődési ház a látogatók zajától, akik kellemes szórakozást, sokféle hasznos tanulási, művelődési lehetőséget találtak a falak között;

Mi történt azóta?

Ennek az elemzése oldalakra menne. Néhány ízben foglalkoztunk is lapunkban a művelődési ház problémáival, — Legutóbbi cikkünkben arról írtunk, hogy a közönség elszokott a művelődési háztól, gics- cses, hatodrangú brigádműsoroknál, kétes értékű »-operettprodukcióknál« egyebekkel

nemigen találkozhatak itt az igényesebb kalocsai polgárok. Mindez a művelődési ház kul turális tevékenységére vonat

kozott, de amint az igazgató leváltása utáni látogatásunk tapasztalatai megerősítették, az intézmény gazdasági vezetése is súlyos problémákat hozott felszínre. Ezeknek az »»eredményeit« próbáltuk a fentebbiekben dióhéjban összefoglalni.

Nem az a célunk, hogy jere- miádokat írjunk e szép művelődési intézmény teljes lezül- léséről, inkább azt szeretnénk, ha okulna néhány év eseményeiből, gondjaiból a városi tanács, amelynek — megítélésünk szerint — egyáltalán nem kisebbíti a felelősségét az a körülmény, hogy nagyon késve, a megyei tanács művelődési osztálya és más -szervek többszöri figyelmeztetése után végre úgy látszik eredményesen — intézkedett. Üj igazgatót bízott meg a művelődési ház vezetésével, s a jelek szerint megfelelő gazdasági vezetés feltételeit is megteremtette, de... és itt meg kell állnunk, mert mindez nem elegendő.

Ha az új vezetőséget is ugyanúgy magára hagyja, ha a gondjaira bízott épület és az irányítása alá tartozó itteni kulturális tevékenység kötelező ellenőrzését, állandó szem- meltartását elmulasztja, néhány év múlva talán ugyanez a helyzet állna elő és ezt senki sem szeretné, legkevésbé a kalocsai dolgozók, akik máris tanújelét adták annak, menynyire

felelősöknek érzik magukat

a művelődési ház további sorsáért.

Az új gazdasági felelős, No- vák Sándor, érmék a jelene hívta fel a figyelmünket. Az előcsarnokot, amelynek elhanyagoltsága minden képzeletet felülmúlt, önkéntes lelkesedésből kifestette néhány vállalkozó szellemű, most végzett fiatal ipari tanuló. Kapás Gyula, Csorba Lajos és Kálóczi Ferenc nevét említették és néhány más önkéntes segítőtársáét, akik takarítástól kezdve az intézet másfajta csinosításáig sokmindennel máris rácáfoltak a korábbi hiedelemre, — hogy a kalocsaiak nem szeretik a művelődési házat. — Azóta egy ízléses kiseszpresszó nyílt ebben az újjászületett előcsarnokban, tovább folyik az .épület társadalmi úton történő felújítása és a tanács is segítséget ígér.

Néhány napos munkával befoltozták a megrongálódott tetőt, nemsokráa új, talán

még szebb külsővel

várják a művelődni vágyó dolgozókat az intézmény termei.

Mondottuk, az igazgató leváltása, az új vezetőség kijelölése még nein minden. A tá- nács állandó és az eddiginél jóval felelősségteljesebb segítségére, irányítására van szükség. Hiszen a művelődési háznak alig van közönsége, a bizalmatlanság légköre talán még fel is nagyította az itt tapasztalható korábbi hibákat, a fiatalság jobb ízlésű tömegei is hátat fordítottak az intézménynek. (Egyébként nem indokolatlanul. hiszen nem volt olyan tancrnulatsag, amelyik nem végződött volna verekedéssel, ablakbetörésekkel, ‘ bútorrongálással.) A tanács tekintélyére méltán apellálhatnak tehát az új vezetők, akik — ahogy a jelek mutatják — szeretnélek jól dolgozni. De egyedül nem tudnak, nem is tudhatnak megbirkózni a múlt rossz emlékeivel, bármilyen jó akarat, bármekkora lelkes igyekezet is van bennük. Ügv véljük, a súlyos hibák és mulasztások után a felelősség- revonás se maradhat el.

Csaky Lajos

Bővítik a KÖFA-bizoif súgókat a bajai járásban

telmiségieket választanak a bizottságokba.

Az erre vonatkozó községi és járási terveket augusztus első hetében ankéton tárgyalják meg Baján.

— A betervezett mepynyiséget jóval túlszárnyaltuk. Búzából 20 mázsa, őszi árpából még érméi is több a termés kataszteri holdanként. A paprika is megadja a tervezett mennyiséget. A 18 hónapos bikaborjúk 670—680 kilós „súlyban kerültek eladásra. A sertéshízlalás is többet hozott a tervezettnél — mondja Papp elvtárs, az ezerholdas fajszi Vörös Csillag Tsz elnöke. Ezek a szavak a járási párt-vb ülésén hangzottak el, amikor a tsz pártszervezetének munkáját tárgyalták. Az említett termelési eredmények nemcsak járásunk területén hiemelke- dőek, de országos viszonylatban sem lebecsülendoek.

— Mit csinálnak ezek

a fajsziak? — kénéi önkéntelenül, aki ezeket hallja?

A valasz egyszerű: tudományosan gazdálkodnak és a gazdálkodást okos és hozzáértő, munkaszerető kommunisták irányítják.

Tudni kell, hogy a fajszi tsz-nek semmivel sincs jobb adottsága, mint több más tsz- nek a járásunk területén. Mégis kiemelkedő eredményeket

fiák viszont már azon tanakodtak, hogy egy éjjel belegázolnak a kertbe és összetapossák, de a vízgyűjtő hordó oldalát is kiverik. A hosszú Gergely mondta is:

— Rángassuk ki azokat a nyomorult bogáncsokat és rakjunk belőle boglyát Bariék ajtaja elé!

Ügy mondta, hogy Bari Lajos hallja is. De Bari csak lehajolt, párét fogott és a szemétre dobta. Gergely csúfolódva kiáltotta:

— Vázába tegye! Ott szebben festene!

A gyom a szeméten maradt, de Gergelyék kamrájában egy hanyagul eldobott cigarettavégtől meggyulladt a sarokban a krumplira váró zsák és addig parázslóit, égett, míg a beföltes- üvegek állványába is belekapott.

Gergely kiáltozott, szaladgált, oltotta volna a tüzet, de vizük alig volt otthon. Bari Lajos odaszólt:

— Itt a hordóm, abból merítsünk! ,

A tüzet így eloltották, de Bari Lajos reggel mégis sietős léptekre ébredt. Felült az ágyában. Csak nem azzal viszonozzák a szívességét, hogy a kertjét tönkreteszik?

De nem.

Azt látta, hogy nemcsak a virágok, az emberek is tudnak hálásak lenni. Mert Gergelyék a hordóját hordtak tele, lakótársai vadig a. kertjét locsolták.

Vannak emberek, akik különböző szenvedélyeknek hódolnak. Egyik bélyeget gyűjt, a másik papírszalvétát, a harmadik gyu- fásdoboz- és zsiletpenge címkét, a negyedik képeslevelezölapokat. De akadnak egyszerűbb szenvedélyek is. Ezek közé tartozik például a könyvgyűjtés is. Az azonban már rendkívül különcségre vallott, amit Bari Lajos művelt. Vizet gyűjtött.

Kinevették, korholták érte, de nm törődött vele, hordta a vizet szakadatlanul. Hordta kora tavasztól az őszi esőzések beálltáig. De nem ok nélkül cipelte a kannákat. A lakásuk előtt volt egy kis kertje. Termett benne bab, borsó, krumpli, paprika, gyökér, zeller, sőt sárgarépa is. Igaz, ez utóbbi csak véletlenül került az ágyasba. Amikor a magot vette, gyökérnek adták és sárgarépa kelt ki belőle. De azonkívül szépen virágzott a kertben a rózsa, a bársonyka, az estike, a szekfű, a dália, a kardvirág és a viola is.

Ezek pedig úgy itták a vizet, mint nyáron a szomjas ember a sört. A vetemények és a virágok hálásak is voltak, de az emberek szeretnek csipkelődni, csak úgy tréfálkozásból, vagy hogy éppen sz t, váltsanak.

*3í»

tud felmutatni. Ha elemezzük a termelés folyamatát, mindenütt egy rendszert találunk, a termelés minden ágában ott vannak a kommunisták, akik példásan kiveszik részüket a munkából. A Vörös Csillagban a tagság 20 százaléka, tehát minden ötödik ember kommunista,

Minden egyes párttag ki* veszi részét a munkából, de ugyanakkor beleszólnak a gazdaság irányításába is. Egy- egy nagyobb feladat megoldását taggyűlésen vitatják meg; Igen sok helyes javaslatot tesznek a gazdasági vezetőknek. Ilyenek pl. az üzemi konyha felállítása, a prémium- rendszer bevezetése, a beruházások helyes elosztása stb.

A pártszervezet itt nemcsak -politizál« és kívülről szemléli a tsz életét, hanem szervezi a termelő munkát és abból a kommunisták sokat vállalnak magukra. Ez a helyes munka- módszer. A pártszervezet sokat foglalkozik a pártonkívü- liek politikai nevelésével is, amit nem lehet elválasztani a termelő munkától. Csak akkor van lehetőség nagy 1 feladat megvalósítására, ha a tagság tudja, hogy mit miért csinál; Ezért tudnak két vagon búzát prémiumként kiosztani, ezért kapott a sertésgondozó 3 darab 35 kilogrammos süldőt prémiumként. A tsz-en belül alapos felvilágosító és nevelő munkát végeznek az elvtársak,

Az elmondottak igen

nagy jelentőségű dolgok. A Vörös Csillag kommunistáinak munkája még eredményesebb volna, ha a tsz-en kívül is agitálnának az elvtársak. A kívülálló parasztokkal , igen sokat keli beszélgetni ahhoz, hogy megismerjék az új életet, megszeressék a közös munkát. A pártszervezet nyugodt és okosan gondolkodó párttitkára vezetésével erre a munkára is alkalmasak az elvtársak. Árvái István, Juhász István, ' Szamo- lai Mihály, Farkas Sándor elvtársak és a többiek folytassák tovább az eddigi eredményes munkát és segítsék elő, hogy járásunk egész parasztsága rálépjen a boldogulás útjára, i A járás kommunistái büsz- jkék a Vörös Csillag Tsz eredményeire, mert tudják, hogy itt ! a pártszervezet helyes elgondolásai válnak anyagi javakká. S éppen ezért joggal vagyunk büszkék a Vörös Csillag Tsz pártszervezetére.

Beros Ferenc,

a járás,! pártbizottság yb-taäiäü

A pattintást Iíovácsne kezdte el. Mintha nem tudta volna, hogy minek kell az a sok víz, a hátnál odaszólt Barinak:

— De sűrűn mosnak?

Bari Lajos lehajolt a kannákért, közben hamuszínü haját hátrasimította és úgy magyarázta:

— A kertnek kell. A növények szeretik a vizet. Azután van egy hordónk, azt tele hordom, reggel kimerem, hogy állott vízzel öntözzek. Ügy tapasztaltam, így a jobb.

Kovácsné bólogatott, a fésű is mozgott a hajában annyira helyeselt:

— Rendes férfi maga.

Az udvarbeliek más véleményen voltak:

— Bogaras.

De úgy egymás között bizalmasan ezt is mondták:

— Bolond. — És hozzátették: — Hát érdemes amiatt a sok vacak növény miatt annyit ci- pekedni? A piacon kevesebb fáradsággal is megvehetné.

Azért innen is, onnan is néha átszaladtak hozzá.

— Ha volpa kedves egy kis zellert kölcsönözni, szépen megköszönnénk.

Bari Lajos a kertbe mutatott.

— Tessék, vigyenek ameny.- nyit akarnak^

S adott paprikát is, babot is, le a fiataloktól sem sajnálta a szegfűt s még rózsát is tépett nekik.

— Tűzzétek a szivetek fölé!

Mindezek ellenére reggelenként, vagy esténként mégis felhangzott a nyomában:

— Mosás? Mosás?

Az utcabeli férfiak a fejüket csóválták és mind mordabbul fogadták a köszönését, mert naponta hallhatták a feleségeiktől: >

— A világ minden kincséért nem fognátok meg a kannát! Látjátok, Bari nem szegyein, Bari kíméli a feleségét, mert Bariné nem megy külön a kútra, lm főzni akar!

így öntöttek olajat a tűzre s hogy necsak nekik legyen ború- sabb a napjuk, a férfiak félreérthetetlen hajdúsággal rámosolyogtak Barira:

— Az asszonyoknak hagytál-e egy kis vizet?

Bari Lajos felelet helyett kedves véleményeire és szeretett virágaira gondolt s hordta tovább a vizet.

Az asszonyok pedig ajtót nyitottak, hogy a friss, üdítő levegő és az édes virágillat bejárja iá> elárasztja, a szobákat. A férQadói 3án&i;

A VÍZHORDÓ EMBER

Kibővítik a bajai járás községeiben a helyi községfejlesztési bizottságokat. Legtöbb helyen egyénileg dolgozó parasztokat, ktsz-tagokat és érMeglepetés Dusnokon

köszöntötte a tsz vezetőségét. Rövidesen kiderült az egész »szervezkedés« célja. Kollár József a tagság nevében arra kérte a tsz elnökét, hogy ilyen eredményesen, jól végezze a munkát a tsz érdekében, hogy a jövőben még nagyobb eredmények ; születhessenek.

Nem történt más \ Dusnokon, mint egy ; munkanap hajna- ; Ián, egy kicsit meg- ; késve a tsz-tagok : megszervezték az ! aratási ünnepséget — Azért későbben, mert az aratast még június 24-én befejezték. A megemlé- ; kezés után a tsz ! tagsága munkához látott. ;

Kozó József ;

levelező :

ott is gyülekeznek a tsz tagjai.’

Az irodába érve a könyvelő fogadta, azt is hajnalban ugratták ki az ágyból. Még szót sem tudtak váltani, amikor vidám nótaszó hallatszott be az irodába. A tagság teljes létszámmal, búzakalászból font koszorúval, virágcsokrokkal, zászlókkal tartott az iroda felé.

Deli Péter dühös volt. »Milyen szervezkedés ez! — morfondírozott magában —« csak nem valami lakodalom, de miért hajnali 4 orakor?- Gondolatait Feitinger Marika, az egyik tsz-tag kislánya szakította félbe, aki hatalmas virágcsokorral és kedves szavakkal

Julius 23-en hajnali fél négykor kocsi állt meg Deli Péter tsz-elnök háza előtt. A kocsiról Vakula Ádám tsz- tag ugrott le s megzörgette az ablakot. Deli Péter éppen öltözködött s az erős zörgetésre kikiáltott: — ki az?

— Elnök elvtárs! Azonnal jöjjön a tsz-be, egy sürgős ügyet kel] elintézni!

Az elnök meglepődött, s gyorsabban kezdett öltözködni. Amikor kilépett az utcára azt látta, hogy a kocsin 8—10 tsz-tag ül s őrá vár. Nem tudta, mi történhetett a tsz-ben. Azonnal kerékpárra ült s hajtott kifelé. A vasútállomást elhagyva észrevette, hogy

Büszkék vagyunk rájuk