Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-28 / 201. szám

1959. augusztus 28, péntek 3. oldal A megye legfőbb kombáfnosa Élelmes fuvarosok és a TÜZÉP tervtelfesítóse Egy NEB vizsgálat tapasztalatai A kiskunfélegyházi járási és városi népi ellenőrző bizottság nemrégiben egy panaszos levél alapján vizsgálatot tartott a helyi TÜZÉP-telepen. A levél azt kifogásolta, hogy a TÜZÉP június hónap utolsó napjaiban nagyobb tétel tűzifát adott el korlátozás nélkül, erről azon­ban a város lakói csak későn szereztek tudomást, s igen nagy mennyiséget a fuvarosok vásá­roltak meg. A vizsgálat megállapította, hogy június 27-én a félegyházi TÜZÉP 13 vagon fát (egyenlőt­len méretű rönköket) kapott el­adásra, s ezt a megyei központ utasítása értelmében három napon át minden megkötöttség nélkül árusította. Ezt megelő­zően és ezt követően fát csak szénnel együtt adtak ki a ren­delkezések szerint. Ezúttal azon­ban 10—15, sőt 20 mázsás té­telek is előfordultak, de akadt még egy 50 mázsás tétel is. Amint a NEB levele megálla­pítja: »... A vizsgálat ugyan nem tudta igazolni a panasz­nak azt a részét, miszerint a fa értékesítése a megnevezett né­hány fuvaroson keresztül tör­tént, bár abból a tényből, hogy a fa túlnyomó részének kiszál­lítását a város két-három legte­hetősebb fuvarosa végezte, akik valóban vagontételeket szállí­tottak el — akkor amikor még igen kevesen tudtak a fáról és sok kisfuvarosnak úgyszólván semmi szállítás sem jutott — ez az állítás eléggé valószínű­nek látszik.« És vajon miért volt szükség erre a gyors elosztásra? Erre is fényt vetett a vizsgálat. A vizsgálati jegyzőkönyv ezt mondja: »A telepvezető tájé­tok egymaguk akarják megol­dani az egymillió forintos export-terv túlteljesítést. A forgácsoló üzemrészből útjára indult az a felhívás, mely az élüzem cím megtar­tására, az eddig elért 7,9 napi nyereségrészesedés növelésére hív fel mindenkit. Kutatgat- tam, hogy a felhívásnak van-e foganatja? Horváth József cso­portvezető adta meg a választ: — Munkatársaim azt mondják, hogy tömjük őket munkával, s a többit pedig bízzuk rájuk... Ha ezt a versenykedvet a párt, a gazdasági és a szak- szervezeti vezetők tovább szít­ják, akkor bizonyos, hogy az államosítás tizedik évében a közös erőfeszítés nyomán má­sodszorra is felkerül az élüze­mi csillag a gyár kapujára. (Venesz—Pásztor) Jelentettem már, hogy a me­gyében a Mátételki Állami Gazdaság fejezte be elsőnek a kalászosok aratását, illetve a cséplését. Az összes terület kb. 96 százalékát kombájnnal vág­ták le folyamatos üzemeltetés­sel. Ebben a munkában Varga Ferenc, a gazdaság egyik elis­merten legjobb kombájnosa lett az első, aki Kmetovics László ifjúmunkás segédvezetőjével 51 vagonnyi gabonát aratott és csépelt el, s ezzel a teljesít­ménnyel a megyében az első helyre került. A második helyet Prikidánovics Márton biztosí­totta magának, aki szintén a Mátételki Állami Gazdaság dolgozója. Mint érdekességet említem meg Varga Ferenc kombájno* másik ragyogó teljesítményét. A gazdaság vezetősége a mun­ka elvégzése után Veszprém megyébe küldte, ahonnan visz- szajövet 340 kilométert keré­ken tett meg azért, mert — mint mondotta — odamenet vasúton hat napig szállították, s nem akart megint olyan so­kat vonatozni. Így összesen 150 órát ült a kombájn »nyergé­ben-«. S. Gy. levelező Villany tizenhat szövetkezetben A DÄV bajai üzletigazgató­ságának építési osztálya — a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásának megfelelően — augusztus 19-én befejezte 15 termelőszövetkezet villamosí­tását. A munkák során mint­egy 20,5 kilométer 20 kW-os távvezetéket építettek meg, 15 oszlopos transzformátor-állo­mást szereltek fel, összesen 2,5 millió forint értékben. A május hónapban befeje­zett jánoshalmi Petőfi Terme­lőszövetkezet villamosításával együtt 16 tsz számára tették le­hetővé, hogy a villamosenergia felhasználásával termelésüket gazdaságosabbá, jobbá tegyek. Most már csak a termelőszö­vetkezeteken a sor, hogy a rendelkezésükre álló villamos- energiát a termelés szolgálatá­ba állítsák. A tsz-ek villamo­sításánál jó munkájukkal ki­tűntek: Dévényi Miklós, Jaquier Sándor cs Pécsi Tibor hálózati szerelő brigádjai. K. S. levelező Több mint 100 ezer forint munkaruhára Élénk érdeklődéstől kíséri taggyűlést tartottak a János­halmi Vegyes- és Építőipari Ktsz dolgozói. Ifj. Herédi Kál­mán elnök megnyitó szavai után a főkönyvelői beszámoló következett. A taggyűlés öröm­mel vette tudomásul, hogy a 250 dolgozót foglalkoztató ktsz anyagilag és erkölcsileg is meg­erősödött. A terven felül vég­zett munkák teljesítése több mint egy millió forint terme­lési és átlag 350 ezer forint bevételi nyereséget jelentenek a ktsz-nek. A segédmunkások átlag 1500, a szakmunkások pe­dig 2500 forintot keresnek ha­vonta. A taggyűlés elhatározta, hogy több mint 100 000 forintot for­dít munkaruháik vásárlására.- Törköly János tanácselnökhe- lyettes hozzászólásában elisme­réssel nyilatkozott a község legnagyobb kisipari szövetkeze­tének sikereiről. Sz. M. levelező Érdemes dohánytermesztési szerződést kötni A nagy fák által árnyékolt, szép fekvésű Kiskunhalasi Do­hánybeváltó Üzem kapuján egy­re sűrűbben érkeznek az álla­mi gazdaságok, termelőszövet­kezetek gépkocsijai és az egyé­nileg dolgozó parasztok szeke­rei. A járművek szinte zsúfo­lásig meg vannak rakva he­vesi — Virginia — zölddohány- nyal. A beváltóban ismét meg­kezdődött a hevesi dohány mes­terséges szárítása. Mint Kovács Tibor üzemve­zető és Csonka Károly telep­vezető elmondották: »Az idei termés mennyiségileg eléri a tavalyi szintet, de minőségben jóval felülhaladja azt. A ter­melők a jóminőségű dohányért az idén is szép pénzt kapnak, amivel ismét bebizonyosodik az, hogy jövőre is érdemes lesz a dohánytermelési szerződést megkötni. A munkahelyeken szorgos kezek fonják pórélécre a do­hányt, majd kamrákba rakják és 100—120 óra múlva szétvá­logatják, amit a Szolnoki Gép­fermentáló üzembe szállítanak; A dohány egy részét exportál­ják. K. T. levelező AZONNALI INTÉZKEDÉST! koztatasa szerint ezeket a szál­lítmányokat azért kapták, hogy mivel negyedév vége lévén, be-í vételüket növelhessék a II. ne- j gyedévi tervteljesítés érdeké- j ben.« ; A NEB megállapítja levele-; ben: »...Mi sem tudunk egyet-: érteni azzal a kereskedelmi gya­korlattal, amely a mindenáron való tervteljesítést a helyes áru­elosztás elé helyezi és ezáltal a »pénzes« és úgynevezett »élel­mes« embereknek módot nyújt az áruhalmozásra, míg mások a szükséges mennyiséget sem' tudják beszerezni. Nem tartjuk helyesnek azt az intézkedést sem, hogy a megmaradt, ún. hossztalan tűzifából június 30-a után jobb minőségű szénhez 50 százalékot, gyengébb mirjőségű- höz pedig 100 százalékot adnak, amikor a hasábos keményfából1 a vásárolt szénmennyiséghez csak 15 százalék adható. Ez is a spekulációt segíti elő, mert akadt olyan egyéni, aki több mint 100 mázsa lignitet vásá-! rolt, hogy nagy mennyiségű fá-i hoz jusson, a lignit egy részét \ azután ügyesen másoknak át-) adta, kedvezményként legfeljebb] nem számította fel a fuvardí- i jat.« i j Csak helyeselni lehet tehát a járási NEB levelének befejező részét is, amelyben ezt írják: »A vizsgálat megállapításait fel­terjesztettük a megyei NEB-hez, í s javasoltuk, vizsgálja ki a TÜ-i ZÉP Vállalat megyei Központ- j jánál ezt a mindenáron való < tervteljesítést, mert — vélemé- S nyünk szerint — ez nem annyira { a lakosság minél szélesebb réte-i geinek tüzelővel való ellátása, j mint inkább a negyedévi pré- í mium érdekében történik.« I Nem egyszer szóvátettük már lapunkban a Kecskeméti Kis­kereskedelmi Vállalat kezelé­sében működő gázraktár hely­zetét. Előrebocsátjuk: nem a vállalatot hibáztatjuk teljes mértékben az ott fennálló hely­zetért. írni viszont feltétlenül kell ismét, — s a helyzet meg- javulásáig újra és újra — a legkeményebb szavakkal arról a tarthatatlan, sőt bűnös ha­nyagságról tanúskodó helyzet­ről, amely a kecskeméti Nagy­kőrösi úton látható. A betonút melletti egykori kocsmahelyiség gázraktárnak — szűk. A palackokat, amelye­ket előírás szerint kiilön-külön, fenékkel lefelé, egymás mellett kellene tartani, — köztük utat hagyva — hogyha valamelyik esetleg elengedi a gázt, hamar meg lehessen találni az elrom­lott csapot. A mostani helyi­ségben ez lehetetlen: a gázzal telt palackok három méter magasságban egymásra varrnak halmozva. Második veszélyt a tűzbizton­sági óvintézkedések be nem tartása okozza. A hiányzó ab­lakszemeket fumérdeszkával támasztják be, s ha valamely tréfáskedvű motoros a lecsú­szott ablaktáblán bedobja az égő cigarettavéget vagy a vil­lám — a minden óvintézkedés nélkül hagyott raktárhelyiség­be — belecsap, akkor, mint mon­dani szokás, az isten sem ír- galmaz a házban lakóknak, az országúton közlekedőknek, de a közelben elhaladó vonatnak sem! Mint a gáztelep kezelője mondja, villámhárítóval sin­csen felszerelve a raktár, s a raktár melletti kis irodahelyi­ség telefonvezetékébe már há­romszor csapott be a villám! Az 1958-ban irt cikkeinkre válaszként azt kaptuk, hogy az új gázraktár helyét »már ki is jelölték«. A közlés után közel egy óv telt el, s a szabály- szerű raktár felépítéséről nem hallhatunk. A gáz veszélyes! Erre figyelmeztet a piacon, a közelmúltban történt, súlyos szerencsétlenséget okozott gáz­palackrobbanás is. Ha hason­ló szerencsétlenség történik, — már pedig minden »technikai adottság" megvan ahhoz, hogy történjen — nem egy és nem két ember életébe kerülhet ez a hanyagság. Felelősségünk teljes tudatában írjuk meg hát: amennyiben napokon belül nem kap szerkesztőségünk megnyug­tató választ a gázpalackraktár helyzetének rendezésére, úgy az üggyel foglalkozó felsőbb hatóságokhoz fordulunk a fe­lelősség megállapítására, s az ügy megfelelő rendezése érde­kében. Fábián Gábor Követi-e az elsőt a második? Megmarad, vagy nő az elért nyereség- részesedés a Kiskunfélegyházi Gépgyárban nem a többi üzemrészek dol­gozói is kivágták a rezet. Erre utal Zsofinyecz elvtárs, kohó- és gépipari miniszterhelyettes üdvözlőlervele, a Szovjetunióba szállított 1237 konzervipari gép, s az eddig elért 7,9 nap­nak megfelelő nyereségrészese­dés, hogy csak a nagyobb eredményeket említsem. Lelkes a fogadkozás, hogy a csillag és a minisztériumi ván- dorzászló mellé az év végéig megszerzik a SZOT és a Mi­nisztertanács vörös vándor­zászlaját is. S hogy nemcsak ábrándról van szó, arról a munkások győznek meg. Berecz Ferenc villanyhegesz- tö azt mondja: — Mi, hegesz­tők, selejtmenlesen dolgozunk, az eddiginél jobban takaré­koskodunk, hogy nálunk ma­radjon a csillag. Kiss István főművezető irá­nyítása alatt dolgozó csopor­szóból, meg az anyagból ért. Mindkettő megvolt, s így kész lett a kúpos szedőedény. De nemcsak a rezesek, ha­Képünkön a gömbvákum szerelését láthatjuk, Ebből a gyárt­mányból az idén harcincötöt szállítanak a Szovjetunióba. jelentő ötágú csillag, a jo mun­ka szimbóluma. Ahány munkással szóba ele­gyedtem, mind azzal kezdte: — Láttad ott a csillagot?.., — Hogyne láttam volna — válaszoltam, majd tréfára fog­va a szót, így folytattam: — Olyan gyorsan még egy gyárt­mány sem készült el itt, mint ez a csillag... Ezen mindannyian jót ne­vettünk. Vízhányó József fő­művezető azonban nem hagyja annyiban a dolgot, A rezeseik­kel hozakodik elő, akik a kú­pos szedőedényt július 30-a helyett július 19-re készítették el, s ezzel véglegesen eldön­tötték, élüzem lesz-e a gyár. Nyitrai Imre, a rezesek cso­portvezetője csak annyit mond: — Tudja, elvtárs, a munkás a Ifjú Zsigó László, Fal Zsigmond, Drozdik Janos a oetrefozo üst külső köpenyét hegesztik. Ennek az üstnek olyan nagy az űrtartalma, hogy 20 ezer embernek tudnának benne birkapapri­kást főzni. Az idén végre az államosí­tás óta először a Kiskunfél­egyházi Gépgyár kapubejára- tára is felkerült az élüzemet

Next

/
Thumbnails
Contents