Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-23 / 197. szám

1959. aug, 23, vasárnap 5. oldal A máramarosszigeti kultúrpalota bejárata (Községi tudósítónktól.) Az ifjúság nevelésével fog­lalkozott a legutóbbi tanács­ülés Jászsaentlászló 'község­ben. A tanácsülésre több szü­lőt és fiatalokat is meghívtak. A beszámoló és a hozzászólá­sok mind azt bizonyítják, hogy az ifjúság nevelése egyike a legfontosabb feladatunknak. A tanácsülés határozatot ho­zott ifjúságvédelmi bizottság létrehozására, amelynek fel­adata lenne ifjúság nevelésével kapcsolatos előadások tartása és az esténként csavargó fiata­lok megfékezése. Elhatározták, hogy a kultúrházbain az ifjú­ság bevonásával előadásokat szerveznek és esténként ellen­őrzik az italboltokat is. Az ellenőrzőlap nyomot hagy... Megkezdődött az új jogosítványok kiadása A megyében először az Épí­tési- és Szerelőipari Vállalat sofőrjeinek és vállalati motort használó dolgozóinak, összesen 33 személynek adták át az új ve­Egy csütörtöki napon délelőtt a Sighet-i kultúrpalota igazgatójával beszélgettünk. — Meghívott, hogy este hatra lá­togassak el a városi énekkar próbájára. Pontosan hatkor ott álltam a kultúrpalota próbater­mében és az én pontatlansághoz szokott Duna—Tisza közi ille­tőségű szemem megragadó ké­pet látott. A 106 tagú énekkar minden dalosa összegyűlt már 6 órára és 6 óra 5 perckor meg­kezdődött a próba. Senki sem késett, senki sem hiányzott. Azt ígértem a szüleimnek, hogy 7 órára haza megyek va­csorázni, de én még fél kilenc­kor is az énekkar rendkívül fe­gyelmezett és nagy művészeti élményt nyújtó próbáját hall­gattam. Nem bírtam magam rá- . szánni a búcsúzásra. Megtudtam, hogy az országos dalosversenyen már két ízben nyerte el az énekkar az első díjat és ezen; a próbán arra készülnek, hogy; harmadszor is elsők legyenek. A hanganyag kitűnő, és mint nálunk eléggé szokatlan érde­kességet említem meg, hogy az énekkar 106 tagja közül 85 pe­dagógus. A Sighet-i nevelők nagyszerű öntudata, a szocia­lista nevelés melletti helytállá­sa már nem is váltott ki belő­lem csodálkozást, amikor a pa­lota egy kisebb termében 11 tagú csoportra akadtam, — va­lamennyien dolgozó nők és csa­ládanyák —, akik a János vi­téz című bábjáték bábuinak ké­szítésén fáradoztak. Kérdésem­re elmondották, hogy esténként, Nagyvárossal sok a gond Tokiónak 1975-re 14 millió lakosa lesz. Nem ^csekélység ennyi embernek lakást és mun­kát biztosítani. Elhatározták tehát, hogy az elkövetkező 16 évben 67 ezer hektár földet vesznek el a tengertől. A ki­kötőt kiépítik, a repülőteret át­helyezik az új városrészekbe, ahol számos új gyár is épül. A városépítési tervek végrehajtá­sa több mint egymilliárd dol­lárba fog kerülni, zetési igazolványokat augusztus 14-én este a vállalat kultúrhe­lyiségében. A nyilvánosságra hozott bel­ügyminisztériumi rendelet ér­telmében 1959. december 31-ig végre kell hajtani a jogosít­ványcserét. Az új -jogsik« fény­képes, szép kivitelű igazolvá­nyok és az ellenőrző lapokat a szabálysértés esetén nem elve­szik, hanem kitépik. A sofőrö­ket tehát nagyobb óvatosságra ösztönzi az új megoldás, mert egy ellenőrző lap kitépése örök nyomot hagy a jogosítványon és ez nem vet jó fényt egyet­len gépkocsivezetőre sem. Az ünnepélyes jogosítvány­csere a vállalat gépkocsi elő­adójának, Szabó Lászlónak a megnyitó szavaival kezdődött. Szabó László az új jogosítvány jelentőségéről beszélt és to­vábbi jó munkára serkentette a sofőröket. Az ünnepségen megjelent Végső János, a me­gyei rendőrkapitányság közle­kedésrendészeti osztályának ve­zetője, a -vezess baleset nélkül- mozgalom« szellemében szólt a jelenlevőkhöz, majd Szentklárai Béla közlekedésünk ügyeinek jogi szakértője a bírói gyakor­latból mondott el néhány hasz­nos példát, milyen súlyos bün­tetés alá eshetnek a közlekedési balesetet elkövetők. P. J. Megnyílt a Jánoshalmi Földműves­szövetkezet korszerű cukrászdája a Cipész Ktsz helyen. — Állandóan friss cukrász- sütemény, krémkávé, fagylalt kapható. 1887 Betráfi kézfogás Ifjúságvédelmi bizottság alakul J ászszentlászlón Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! — így tartja a vitézi szállóige, s értelme nap­jainkban is megszívlelendő, el­sősorban a termelőszövetkeze­tekben. A közös gazdaságok szaporodásával és fejlődéseve) párhuzamosan óriási igények jelentkeznek nap nap után ál­lattörzsek, istállók, gépek és egyéb beruházások iránt. A kormányzat az állam anyagi erejének maximumát biztosítja a jogos igények kielégítésére, — de korlátlan mértékben nem tudja fedezni. Több termelő­szövetkezetünkben emiatt elé­gedetlenség van. A szeremlei Béke Tsz-ben panaszkodnak, hogy nem tudják majd hova tenni a kukoricát, góró kelle­ne. Másutt a baromfitenyész­tést attól teszik függővé, hogy kapnak-e állami hitelt ólépítés­hez? Ez a szemlélet hasonlít az olyan emberéhez, aki gyorsan, kényelmesen szeretne eljutni a város egyik részébe. De mivel zsúfolt járműre nem fér fel, — tétlenül, egyhelyben vesztegel, vagy éppen visszafordul, hol­ott kis fáradság árán, lassab­ban ugyan, de gyalog is cél­hoz érne. A tsz-ek esetében ilyen gya­logerő a saját beruházásra va­ló törekvés. Hogy bőven van még mit hasznosítani ebből az erőforrásból, arra bizonyíték az alábbi: A tsz-ek házilagos beruházásainak mértéke orszá­gosan csak 17 százalék, az ál- , látni támogatás 83 százaléká­val szemben. Azok a szövetkezetek, ame­lyek nem várva a sült galamb­ra, korábban neki mertek vág­ni a »gyaloglásnak«, — már előre vannak. A fajszi Vörös Csillag Tsz 60 férőhelyes istál­lójának, vízvezetékének költsé­ge jóformán már meg is té­rült, ugyanígy a Szalvai Mi­hály Tsz baromfitelepe Bács- bokodon. A sükösdi Vörös Zászló Tsz tehénállománya 13 hasas üszővel gyarapodott, — mind saját nevelés, S itt arra törekszenek, hogy marhából, valamint sertésből egyaránt, a tenyész- és hizóanyagot saját törzsből állítsák elő. A példákat lehetne még so­rolni. Mind azt bizonyítja, hogy nincs olyan szövetkezet, ahol legalább az igen sürgős beruházások megvalósítására ne lehetne a kapun belül mó­dot találni, — csak keresni kell! „Gyalog46 is célhoz érsz... Kéthetes szabadságon vol­tam Erdélyben. Meglátogattam 15 éve nem látott szüléimét és testvéreimet. A Körös völgye, a Király-hágó, a Szamos, az Iza, a Visó és a Tisza völgye volt utam felejthetetlen táji élmé­nyeinek színhelye. Erdély ter­mészeti szépségeiről sokan és nálam illetékesebbek írtak már, ezért ezzel nem is próbálko­zom. Arról szeretnék csak írni, amit egy határszéli kisvárosban an­nak kulturális életében láttam és tapasztaltam és ami engem, mint a népművelés munkását, elsősorba érdekelt. Tizenkét és fél napot töltöttem Máramaros- szigeten, ebben a mintegy 27 ezer lakosú, szovjet határszélen fekvő romániai városkában. Sok olyan dolgot láttam, ami meg­ragadott és elgondolkoztatott. Hogy mik voltak ezek? munka után rendszeresen össze­jönnek, maguk készítik el a színpadi felszerelést, bábukat, havonta legalább egy új bábjá­tékkal örvendeztetik meg a vá­ros gyermekeit. Munkájukat minden ellenszolgáltatás nélkül végzik, hiszen — amint hangoz­tatták — mindennél többet ér, ha egy-egy előadás alatt kiku­kucskálnak a színpad kémlelő nyílásán és végighordozhatják tekintetüket a feszülten figyelő gyermeksereg ragyogó, mosoly­gó arcán. Nem csodálkoztam ezek után azon sem, milyen lelkiis­meretesen és hiányzás mentesen próbál egy-egy előadásra a szín­játszó csoport, vagy a lelkes fiatalokból álló táncegyüttes, a népes képzőművészeti szakkör. Nem csodálkoztam, mert tu­dom, hogy a nép művelésének • tése is azt a meggyőződést kelt l bárkiben, hogy a könyvtár mun , kájának középpontjában a né ■ pék barátsága, testvérisége áll • Román, magyar és ukrán nyel : vű könyveket láttam ízléses el rendezésben a kirakatokban bent a könyvtárban azt is meg i tudtam, hogy a több mint 3001 ■ olvasó 3500 román, 4000 kötet' 1 bői álló magyar, 2500-as ukrár nyelvű könyvállományban vó lógathat. Két kedves könyvtá rosnő látja el a kölcsönzés ne­héz munkáját. Mindketten há rom nyelvet beszélnek, és szín te pillanatok alatt teljesítik í legnehezebb kívánságokat is S mindezt derűsen, jókedvvel és lelkesedéssel végzik. Muntyán László, a vá­rosi tanács elnöke — akinél édesapját a Horthy-pribékek ki­végezték, mert nagyszámú csa­ládja kenyerének biztosítására munkát és bért követelt — tisztában van a szocialista kul­túra jelentőségével és Mois Já­nos párttitkárral együtt min­dent megtesznek, hogy ez a kis határszéli romániai város adott­ságaihoz mérten jelentős szere­pet vigyen Románia szocialista kultúrájának fejlesztésében. Ve­lük és a Sighet-i kulturális ve­zetőkkel úgy állapodtunk meg baráti egyetértésben, hogy ha a lehetőségek engedik, a jövő nyártól kezdve a kecskeméti já­rás és Máramarossziget város között a román—magyar barát­ság jegyében kölcsönös testvéri kapcsolatokat alakítunk ki. Két- kéthetes cserelátogatás prog­ramját is körvonalaztuk. A mi útunk állomásai Nagykároly— Szatmárnémeti—Nagybánya és Máramarossziget lennének. Ro­mán barátaink magyarországi útjáról a közeljövőben állapo­dunk meg. A Művelődésügyi Minisztérium illetékes előadói elvben örömmel hozzájárultak a baráti megállapodáshoz, remé­lem, hogy a terv valóra fog válni, s a testvéri viszony ki­építésével mi is hozzájárulha­tunk a szocialista tábor népei­nek szox’osabb barátságához, kulturális kincseinek kicserélé­séhez. Fábián József, a lajosmizsei művelődési otthon igazgatója munkája ott lehet ilyen lenyű­göző arányú, ilyen áldozatokat vállalóan egységes, ahol a pe­dagógusok nemcsak tudják, de tettekre is váltják azt a fel­ismerést, hogy a nevelői munka nem ér véget az iskolában, ter­mészetesen folytatódik az élet­ben. Ezt vallják a pedagógusok Máramarosszigeten, s az ered­mények nagyszerű élményeket, a jól végzett munka örömét ad­ják viszonzásul. Néhány szót ejtenék a máramarosszigeti könyvtárról. A város központjában adtak neki helyet. Már a kirakat nézege­Jobban is dolgozhatnánk... meg egyetlen szezonmunka serr hogy a kommunisták a beindu lás előtt ne vitatnák meg az ez zel kapcsolatos feladatokat. A mi részlegünknél, ahol 131 ember dolgozik, a párttagok, ; szakszervezeti aktívák és a ki szisták jelentős számot tesznel ki. A szakszervezeti aktívaháló zattal igen jó a kapcsolatunk Nyugodtan kijelenthetem, hogj a pártcsoport tagjai a legszoro sabb együttműködésben dolgoz nak a szakszervezeti aktívaháló zattal: a bizalmiakkal. Ugyanez még nem mondhatom el a KIS2 csoport fiataljairól. Részber azért, mert még elég tapaszta­latlanok, másrészt pedig azért mert még mi sem találtuk meg a velük való kapcsolat legjobt módszereit és formáit — itt ke­vesebb eredményt tudunk fel­mutatni. V égezetül azt szeretném * még elmondani — mond­ja befejezésként Dúló elvtárs—-, hogy jobban is dolgozhatnánk, ha növelnénk a párttagok fele­lősségét. A gondolat ugyan még nem kristályosodott ki teljesen bennem, de megfontolandónak tartanám, tekintettel arra, hogy a pártkongresszus összeül — ta­lán hasznos lenne a szervezeti szabályzat olyan értelmű mó­dosítása, hogy a gazdasági ve­zetés ellenőrzésének joga a oártcsoportokat is megilletné. Romsics Ferenc beszélem a TMK vezetőjével a munkaprogramot, azt, hogy hol van nehézség, vagy baj, hol se­gíthetnének a kommunisták a nehézségek megoldásában. Ezt követően .a. pártcsoport tagjait figyelmeztetem az észlelt hi­bákra vagy nehézségekre, akik a körzetükbe tartozó munká­sokkal megbeszélik a tennivaló­kat és foglalkoznak azokkal a dolgozókkal, ahol a bajt észlel­tük. Ennek nagyon jó hatása van mind a dolgozókra, mind ma­gukra a kommunistákra is. Ezt számos ténnyel is tudom bizo­nyítani. Amióta ezt a módszert alkalmazzuk, megnövekedett a kommunisták felelősségérzete is. Nincs olyan nap, hogy vagy hozzám, vagy a pártvezetőség­hez ne mennének elvtársak je­lezni, hogy itt. vagy ott ilyen vagy olyan nehézséget tapasz­talnak. IV agyon fontos módszere a termelés pártellenörzésé- nek nálunk a rendszeresen meg­tartott pártcsoport-értekezletek — folytatja Dúló elvtárs. Eze­ken a megbeszéléseken részben az üzemi pártvezetőség, részben a műszaki vezetés által meg­szabott termelési tennivalókat mindig napirendre tűzzük, ér­tékelve az elmúlt termelési idő­szak tapasztalatait és megszab­va a következő negyedév leg­fontosabb tennivalóit. Ez a módszer szinte törvényszerű már nálunk. Néni kezdődhet A párt-alapszervezeteknél mostanában elég élénk vita bontakozik ki a párt szere­péről, tevékenységéről, a terme­lés és a gazdasági vezetés el­lenőrzésével kapcsolatban. A jó tapasztalatok és a hasznos mód- I szerek szélesebb körű elterjesz­tése érdekében látogattuk meg a Kecskeméti Konzervgyár I-es telepén Dúló Imre elvtársat, a gyár TMK részlegének párt­csoport bizalmiját. Dúló elvtárs a pártcsoportjá­nak és saját tapasztalatainak mérlegelése alapján a kővetke­zőket mondotta el tevékenysé­gükről, a pártellenőrzést illetően. A mi pártszervezetünkben is többször felmerült vita. vagy ; más formában, mit tehetünk még azért, hogy növeljük a kommunisták szerepét és fele­lősségét, a pártmunkát hogyan alakítsuk és formáljuk úgy, hogy annak fő ereje zömmel a termelési, a gazdasági kérdések megoldására összpontosuljon. Ügy látom, hogy a termelés pártellenőrzésében kimagaslóan nagy szerepe van a pártcsopor­toknak, különösen olyan üze­mekben, mint a miénk, ahol az egyes üzemrészek, műhelyek, vagy részlegek önálló és egysé­ges profillal rendelkeznek. A mi pártcsoportunk már eddig is sokat tett a pártellenörzés megvalósítása tekintetében. Én, mint a pártcsoport vezetője, minden nap rendszeresen meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents