Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

Amit nem fedezett a költségyetés (Községi tudósítónktól.) Garán, a községi tanács költségvetésében szerepelt az óvoda karbantartása. A tanács szakemberekkel ké­szíttette el a számlát, amely azonban a ténylegesen el­végzendő munka felét sem fedezte. Az óvoda csinosí­tása viszont feltétlenül szükséges volt, — különö­sen az ajtókra, ablakokra fért rá a festés. Az anyagi nehézségek áthidalása érde­kében a községben levő ma­gyar óvoda dolgozói, Árvái Ilona vezető óvónő, Schmidt Istvánné óvónő, Karagity Istvánné és Zsnidercsics Ferencné beosztottak vál­lalták, hogy a festéshez szükséges alapanyag beszer­zése esetén több mint 120 négyzetméter alapterületű ajtót, ablakot fognak befes­teni társadalmi munkában munkaidőn túl. Az óvodai udvar rendbehozását pedig a községi nőtanács vállalta. 1959. aug. 20, csütörtök AMAGYAP SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS- KISKUN MEGYEI LAPJA Sfytyütt UU$ziU a tanács a tsz-ekkd — Vaskút szövetkezeti község tanácsáról — %VM><y»yUV 'JőaiLé. SzíLaizit is OCttuktnuéi Hailé Szelaszié abessziniai császár, aki nemrégen európai körutazása során a Szovjet­unióban, Hruscsov elvtárssal is beszélgetést folytatott, 1936. jú­liusában, Mussolini fasiszta hó­dítása idején, Londonban ka­pott menedékhelyet. A walesi herceg ekkoriban ismerkedett meg Bugacon a híres kecske­méti barackpálinkával és ezt úgy látszik Angiiéban is szél- tében-hosszában megtudták. — Hailé Szelaszié 1936. júliusá­ban egy láda barackpálinkát rendelt, egyenesen a városi szeszfőzdétől. Bizonyosan jó egészséggel fogyasztotta el. Gyereket sétáltat a sofőr Amikor az idei tavasz első fuvallata végigtáncolt a föl­deken, a hosszú téli álmából ébredező vaskúti határ már új ’élet kibontakozását látta a régi ! helyén: a község lakossága ’szövetkezetekbe tömörült. A [később érkező áprilisi szél pe- 'dig már a közös földeken dol- •gozó parasztok hajfürtjeit, me- inyecskék szoknyáját tépázta játékosan. Ami ma már könnyebb Nemcsak kint a határban, hanem bent a tanácsházán is sok minden megváltozott a nagyüzemi gazdaságok kiala­kulása után. Több mint 250- nel kevesebb lett az adótételek száma, s a 450 háztáji gazda­ság után kiállított adóívet is csak a 12 termelőszövetkezet központjáig kellett vinnie a kézbesítőnek. Az adóügyi cso­portnak tehát kevesebb a mun­kája, — többen közülük már a termelőszövetkezetek kettős könyvelését tanulmányozzák, hogy adandó alkalommal majd ott helyezkedjenek el. A ta­nács feladata tehát az adó- végrehajtás terén jócskán megcsappant. Bácskai János tanácselnök emellett örömmel újságolta, hogy lopás és szabálysértés sem történik már annyi, ke­vesebb a panasz is, s nem ke­resik fel annyian ügyes-bajos dolgaikkal mint azelőtt. Az ilyen magánügyekkel már jó­részben a termelőszövetkeze­tek, azok vezetői, elnöke és brigádvezetői foglalkoznak. No, természetesen könnyebb volt a betakarítás is, hiszen annak megszervezése szintén a ter­melőszövetkezetekre hárult, a tanácsnak alig volt benne sze­repe. A község fejlesztéséhez szükséges társadalmi munka szervezése ugyancsak megköny- nyebbedett, hiszen a múlt év­ben még egyénileg gazdálko­dott parasztembereket sokkal nehezebb volt összehívni egy- egy kisgyűlésre, mert akkori­ban a gyűlés időpontját nehe­zebben lehetett megválasztani. Most pedig a termelőszövetke­zetek egyes brigádjai a szoká­sos termelési tanácskozásaik alkalmával beszélik meg: ki mikor, s mennyit hajlandó dol­gozni a község fejlesztése ér­dekében. Új feladatok A sok könnyebbség mellett azonban felelősségteljesebb lett a tanács munkája és bizonyos tekintetben új feladatok is há­rultak rá. A végrehajtó bizott­ság vezetői idejük jó részét a termelőszövetkezetekben töl­tik, hiszen az első lépések a közös gazdaság útján nem zök­kenőmentesek. Vaskúton, ahol a község lakóinak nagy része már termelőszövetkezetben van, nagy gondot kell fordí­tani a szociális alapok megte­remtésére az öregek és bete­gek érdekében. Hasonló prob­léma még többek között a ter­melőszövetkezeti tagok közös háztartásban élő — de szö­vetkezeten kívüli — idősebb Motorral járja a községeket V észmadár A munkásvonaton, amelyen nevéhez illően nagy bőröndök­kel, ja- és kézi ládákkal felpakolt munkások utaznak, ki Fél­egyházára, ki Kecskemétre, ki pedig Budapestre — lassan telik az idő. A munkások leányával és tréfával igyekeznek elütni az unalmas perceket. — Kiskunmajsa! — kiáltja a kalauz és nagy pakkokkal újabb utasok érkeznek. Mi egy telt, középkorú nőnek szorítunk helyet, aki alig telepedett le, máris beszélni kezd: — Hallották? Borzalmas ez a világ! Mik meg nem történ­nek! Tegnapelőtt agyonütött egy gyereket a villám. Nemrég Kiskunmajsán megszúrta egy ember a feleségét. Pest környé­kén egy asszony rhegmérgezte a férjét, — és mondja, mondja megállás nélkül. Az ember elcsodálkozik: honnan tud össze­szedni ennyi borzalmas mesét. Egy kisgyerek már félősen bújik az anyjához, mások sorra elfordítják fejüket. Most újabb témához ér: hogyan csalják meg az asszonyok távolban dolgozó férjüket. Erre a szomszédunk, egy útépítő munkás, mérgesen mordul rá: — Mit mételyezi itt az ember lelkét? Mi mindnyájan nyu­godtan hagytuk otthon az asszonyt. — Az ám! — vágja rá egy idősebb ember. — Lakodalom­ból jövök.. Az a férj biztos nem üti agyon az asszonyát! De mit szomorkodunk. ezen a mende-mondán? Inkább húzzunk egyet! . A pad alól előkerül egy kisebbfajta bütykös, s nemsokára már mindnyájan a lakodalomról és az asszonyról beszélgetnek. A vészmadár pedig csendben, szó nélkül átmegy a másik fül­kébe. Búcsúzóul az egyik utas még utána szól: »Minden ember magából indul ki.« Barta Éva családtagok földrendezésének kérdése is. Mindezt kellő ta­pintattal, körültekintéssel kell megoldani. Ha ehhez hozzá­vesszük, hogy a tanácsnak kell törődni a különböző ter­melőszövetkezetek elhelyezési és munkaszervezési gondjaival, azok koordinálásával is — érthető hát, ha a tanácselnök úgy ismeri a termelőszövetke­zetek belső életét, mint akár­melyik termelőszövetkezeti tag. Segít a tanács Vaskúton a tanács szinte együtt lélegzik a termelőszö­vetkezettel. A mezőgazdasági előadó idejének nagyrészét a tsz-ekben tölti: azok vezetői­nek segít a különböző szakmai kérdések megoldásában. A ta­nács elnöke, titkára, elnökhe­lyettese ott van minden szö­vetkezeti gyűlésen, vezetőségi ülésen, és ilyenkor természe­tesen a tanács munkájáról is szó esik. A termelőszövetkeze­tek tagjai most már valameny- nyien jogosultak az SZTK jut­tatásokra, s ezért a tanácsnak egy nagyobb, központi rendelő létesítéséről kell gondoskodni. Sorolhatnánk még a szövet­kezeti község tanácsára váró feladatokat napestig. Az eddig elmondottak is bizonyítják azonban: ha némely területen kevesebb is, másutt azonban annál sokoldalúbb és felelős­ségteljesebb a termelőszövet­kezeti községek tanácsainak munkája. Nagy Ottó Próza sörzene változatra (Színhely a Sörkert. Nyári, holdfényes augusztusi este. Tör­ténik este nyolc és hajnali kettő között. Főszereplők: pincér, vendég, zene, mikrofon és sokan mások. A felvonások „menetek­ben” játszódnak. Hogy miért? Mi sem tudjuk! I. MENET ZENE: Merre jártál tegnap este? PINCÉR: Ezer bocsánat, drága jó uram, hogy nem hoztam teg­nap időben a sörét. Kérem, ke­vesen vagyunk ennyi emberhez. VENDÉG: De én feketét is kértem. PINCÉR: Arra nem rendez­kedtünk be. kérem. Sörkert ez; kérem...! CUKRÄSZLEÄNY (libeg az asztalok között): Tortát tessék, minyont tessék... VENDÉG (kétségbeesetten): Sörös, hol a sörös?! ÉNEKHANG (mikrofonba): ...mondd, milyen volt nélkü­lem? VENDÉG: Csodálatos! MIKROFON (előbbi ének­hang): Vége az első menetnek! II. MENET ZENE (megszólal): Mindenkit elfelednek egyszer ... VENDÉG: Már megint? Újab­bat nem tudnak? ZENE: Ez bolond. Nem érté­keli a régiséget. Apuskám, azt hiszi, azért vesszük fel a do­hányt, hogy újat tanuljunk? VENDÉG (szomjasan dúdol): Mindenkit elfelednek egyszer... MIKROFON (közbevág): Vége a második menetnek! Hl. MENET ZENE: Ritmus legyen.., JAMPEC: Ez kell nekem. KÖRNYÉK LAKÚI (erkély­ről, ablakokból kórusban, 10 után): Vége legyen! ZENE (felerősödik): Kicsi ne­kem ez a ház, kirúgom az olda­lát ...! ZENE (tovább erősödik), MIKROFON (közbekiált): Is­merkedési szünet után lehet csö­rögni. PETŐFI NÉPE: De szolldab- ban! (márkus) Miklós Márton Solti kefeké­szítő kisiparos 23 éve dolgo­zik e szakmában. Áruját a szomszédos községekben is kí­nálja. Könnyen megteheti, mert Csepel motorkerékpárján hamar eléri azokat a vásárló­kat, akik már régóta ismerik, s tőle vásárolják meg azt, amire szükségük van. Vályú és korona Gondolatok egy képhez A jánoshalmi tanácsháza udvarán tűnt szemünkbe es a szokatlan kép; a marhaitató vályú és alatta egy betonból való korona, a régi »szentkorona« szemétre dobott mása. Tudjuk és valljuk: a koronás világnak vége és ennek szívből örülhet minden igaz magyar ember. Évszázadokon át, Martinovicstól kezdve csak a legjobbak mertek kiállni a köztársaságért, a királyság elavult, feudális intézménye ellem. Az is igaz, hogy ha a magyar királyok aranykoronájának van is értéke — mégpedig nem csupán a nemesfém és drá­gakő értéke —, ennek a betonutánzatnak semmi értéke és becse nincs. Nem is valamiféle műemlék védelmében tesz- szük szóvá az esetet. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun mtgyei Bizottsága ss a megyei tanacs lapja. Szerkeszti; a szerkesztő bizottság.: Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja; a Petőfi Nepe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi te'eíonközpont: 26-19, 25-16 Pártépítés és ipari rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizet­hető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 nőnapra 11 Ft. Bacs-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Tel.: 15-29, 27-49. c eleios vezető: Szűcs Béla igazgató OOOOOOOOOOQOQOOQOOú 3 u 3 Megnyílt Q 3 a Jánoshalmi Földműves- [ g szövetkezet ú konfekció- és 2 íélkészruha­O üzlete, i ^ a csemegebolttal szemben. [ Divatos férfi, női és gyér- ( mekruhák, úttörő-ruhák * < nagy választékban. 1887 ] OOOOOOOOOOOOOOOQQQQQu' Minden anyag — ha már valamilyen formába öntötték — bizonyos szimbolikus jelentőséget kap. így van jelen esetben a betonnal is. Mint megtudtuk, az ellenforradalom idején hozták elő valamilyen lomtárból, hogy azt a »község­háza« bejárata fölé helyezzék, az ellenforradalom célkitűzé­seit szimbolizálva vele. Természetesen mi ezzel nem értünk egyet. De azzal sem, hogy a magyar királyok koronájának mását, a koronáét, amely annyi évszázadon át volt a törö­köktől, Habsburgoktól és mások imperialista törekvéseitől önállósodni akaró nemzetünk jelképe, — a szemétdombon lássuk. Nem, ez nem helyes! A korona időszerűtlenné vált, ma már semmit nem fejez ki mai életünkből. De mását, amely a lomtárba való, ne tegyék ki célzaíos és rossz­indulatú megjegyzéseknek...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents