Petőfi Népe, 1959. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-14 / 163. szám
4. oldal 1959. Július 14. kedd T"1 "TaU.,,1, " * f-',l■ ’■ Művészi alkotást hagytak hátra a neandervölgyi emberek? — 4000 óriásképet találtak a Szaharában — Á tudósok általános felfogása (Szerint a korai paleolit-kor- kzakból származó sziklaképeket taz utolsó jégkorszakban élő Cro-Magnon emberek — az első íhomo sapiensek — készítették. Előttük senki sem foglalkozott műalkotással, mert a cromag- ínoniak előtt élt és az általuk (kiirtott neandervölgyi faj nem ismerte a művészetet, — legalábbis eddig nem találtak sem- jtniféle nyomot erről. Ezt az elméletet — úgy látszik — megdöntötte Henri Lhote francia sziklakép-kutató, aki négy hónapig járta a szaharai Tasszili hegyeket, s ott olyan felfedezésre bukkant, ami el- íentmond az eddigi megállapításnak. Lhote eddigi munkahelyétől mintegy 250 km-re, 20 kmhosz- rú, körülbelül 150 méter széles és ugyanilyen mély sziklavölgy- <re bukkant — amelyet a bennszülöttek Vádi Djseratnak nemeznek — s a meredek homokkő-falakon túlméretezett sziklavéséseket fedezett fel. A. völgy egész hosszában mint- 4000 ilyen őskori képet ta- amelyek orrszarvúakat, zsiráfokat, elefántot, oroszlánt, marhákat és itt-ott emberi vonalakat ábrázolnak. Néhány kép JX8 méter nagyságú. Ki véste ezeket a kémén homokkőbe? Lhote felfedezte hogy a vésések nem egyformák a barázdák mélysége és széles sége különböző, néha U-ala kúak, néha pedig V-alakúak. képeket tehát különböző szer számokkal készítették és Lhol a szerszámok felkutatásához 1< tott. Alig hitt a szemének, am kor a képek alatt ott találta a szerszámokat, amelyek viszont a közép-paleo lit (mousterian) korszakból szár laznak. A számítások szerin ekkor — a két jégkorszak kö zott — azaz i. e. 190 000—115 000 ben éltek Európában a nean dervölgyi típusú ősemberek. Ha tehát a kőszerszámok sziklavésések egyidőből szár naznak, akkor Lhote felfedezt volna a legősibb emberi alkotást. Egyelőre azonban tény, hogy a Vádi Dzseratban talált sziklavésések sokkal öregebbek, mint a Tasszili-hegyekben felfedezettek. Az elmélet ellen szól az is, hogy a vadállatok mellett szelíd marhák láthatók. A háziállatok korszaka azonban csak a neolitikumban kezdődött. Viszont joggal merül fel a kérdés: miért nem lehet az egész völgyben egyetlen egy csiszolt, tehát neolitikus kőszerszámot sem találni? Néhány archeológus azon a nézeten van, hogy a Cro-Magnon fajta a legutolsó jégkorszak kezdetén nem irtotta ki a neandervölgyieket, hanem azok délre vonultak, esetleg a Szaharába; ott tovább éltek és talán kifejlődött közöttük a művészet. Később a neolitkor népeei megsemmisítették a neandervölgyieket. Lhote egyelőre nem válaszol a kérdésekre, hanem tovább folytatja kutatásait. Közben új eljárást dolgozott ki, amellyel vászonlenyomatot készít a sziklavésésekről Lhote a vésések barázdáit kau- csukszerű folyadékkal önti ki; ha ez megszárad, az egész sziklaképet bekeni ezzel a fo- lyadékkál, majd ráhelyezi a vásznat, amelyet előszőleg szintén ugyanezzel a folyadékkal vont be. Lhote eddig már 100 ilyen lenyomatni készített, a legnagyobb 12 négyzetméter. — Még sok évi munka vár reá és ha a tudósok majd megfejtik a rejtvényt, akkor kiderül, hogy valóban felfedezték-e a világ -legősibb múzeumát«. Mozgalmas kulfúréieí Csengődön Csengődön az utóbbi hónapokban mozgalmas lett a kultúráiét. Az 1551-es számú Petőfi Sándor úttörőcsapat színjátszó csoportja Ernőd Tamás: »Mézeskalács« című daljátékát vitte színpadra. Az előadás nagyon jól sikerült. A kis színjátszók. három alkalommal játszottak Csengődön, egyszer pedig Kis-Csengödön. A legutóbbi előadást július 5-én rendezték meg, ahol kiemelkedő alakítást nyújtott Markó Julianna VIII., Eke Ibolya VIII., Sásdi Gyula VII. osztályos, Szabó Anna VII. és Urbán Éva Vili. osztályos tanuló. Az úttörő pajtások az előadások bevételét nyári táboro- zásre használják fel. Zódor Mihály levelező Nemzetközi képkiállítás a bajai Türr István Múzeumban Nem lottózom többé! NEMRÉGEN nyílt meg egy nemzetközi művekből összeállított képkiállítás Baján. A nagy nevek eredetiségét hitetlenkedve fogadták egyesek, hiszen hogyan is kerülnek ezek Bajára; A valóban fémjelzett nevek, mint Gaugin, Van Gogh, Turner, Picasso, Manet, Cézanne stb. méltán kelthetnek feltűnést nemzetközi patinájukkal. Sokak száméra azonban ez a közelség zavarbaejtő, amit különösen az absztrakt festők művei okoztak. Igazzá válik megint egy közhely, hogy a közelség qem használ a nagyságnak, amit nem akarunk éppen erre általánosítani. A szokatlanság és idegenszerűséget fokozza a képek elrendezése, amikor az esetleg puritán Ízlés az ajtó mellett elsőnek az absztrakt -műveket« látja, mint Braque, Leger, Kies és Miro képei, kiknek művészete szokatlan és érthetetlen. A képeken ábrázolt tárgyak, alakok elemi határoló vonalaikra bontva jelennek meg és a szögletes formák kusza halmazából bizony nehéz felismerni a szemlélőnek a mondanivalót (ha van egyáltalán), sőt még az ábrázolt tárgyakat is. Amikor valaki hozzávetőlegesen meghatározta a képek értékét, némelyek csak hitetlenül, irónikusan mosolyogtak. TETSZETTEK, mert megértették az impresszionista festőket. Ilyen Manet -Aranyeső« Számtalanszor fogadtam meg már; nem lottózom többé. Pedig szerencsés körülmények között jöttem a világra — terménybetakarítás idején — s anyámnak már akkor nagy örömet szereztem: megszabadítottam a marokszedéstől. Később nagymamámat vigasztaltam pelenkamosással, aztán apám pénztárcáján könnyítettem ablakbetörési számlákkal. Gyermekkoromtól még feljebb ívelt szerencsém csillaga: megtanultam egyik osztályból a másikba szárazon átevezni az iskolában, s nagy szerencsével épségben nyújthattam kezemet a menyasszonyomnak. De most a lottónál mintha elhagyott volna a szerencse. Pedig hetente kergetjük egymást, heves matematikai csatákat vívunk és minden pénteken remélem: elfogom. Ez a hajsza hétfőn kezdődik, akkor kitöltőm, kedden elrejtem a pénztárcámba, szerdán izgulok, csütörtökön már aludni sem tudok, pénteken a fejemet verern. Most szombat van. Már csillapodom. Mielőtt hazamegyek, megveszem az eltört Vázát, szerelőt hívok a rádióhoz, s a maradék pénzemen veszek még egy lottót, — hátha most lesz szerencsém. —m— A papírgyűjtő hetek eredményei Országosan első lett a megyei MÉH vállalat „HALÁLIAN UNJA A BANÁNT" A fővárosban egy tizen- négyéves kecskeméti kislánnyal találkoztam. Nevezzük Katinak, Ott nyaral. Kati csinos, helyes lány, de kedvetlenül, unott arccal járt-kelt a (zajos forgatagban; Feltűnt, hiszen a fiatalok vagy a felnőttek, ha Budapestre utaznak, szívdobogva lépnek ki a pályaudvar csarnokából mert szép Budapestünk mindig meglepi valamivé! az érkezőt, s maguk a budapestiek is örömmel és kíváncsian utaznak oda egy-két- foetes szabadságuk letöltése Után. Nos, ezt a tizennégyéves lányt Budapest egyáltalán nem érdekli. Mit neki a Duna-part, a múzeumok, a műemlékek, a Nagykörút, a Margitsziget, a neancsöves közvilágítás, a reklámok — talán észre sem vette mindezt, mert ő — ahogy (mondja — »halálian únja a (banánt!« Az • ember szeretné felpofozni, de csak áll letaglózottan, kőidbe gyökerezett lábakkal, ^nert mást nem tehet a meg- (rőkönyödéstől. 1 Milyen utat tett meg ez a kis& tizennégy évével, amíg eladdig, hogy minden ezépet és jót un? Bizonyára különösebb zök- jkenő nélkül élte eddig éveit. akadályok nélkül.- Csalódás, balszerencse nem üldözte. Szülei áldozatos munkája miatt minden sikerült neki. Ö maga is bizonyosan jó tanuló, s iskolájában is megbecsüléssel veszik körül, A jövő, a holnap mindig; ugyanazt hozza számára és: szegényke azt hiszi, hogy élete, amelyet szülei olyan jól; kipárnáztak számára, állandóan ismétlődő, tehát unalmas folyamat, 4iokan vannak hozzá hasonlóak. Csak sajnálni! lehet őket, mert nem telik be-f le néhány év, és valahol, tár-] sadalmunk valamely területén! dolgozó emberek lesznek, s ak-! kor nagyot fognak csalódni.! Nem edződtek meg az élet] feladataira, s akkor jönnek rá,i hogy nem minden fenékig] tejfel. Egyik napról a másikra] összedől majd ez' a kipárná-] zott világ, amelyben élnek. A pedagógusok és a kényeztető, fújó széltől is óvó szü-j lók a hibásak Kati unalmas] életéért. Nem állítanak elébe] tehetségének, képességének j megfelelő akadályokat — le-, gyenek azok bár anyagiak is] —, amelyeket le kellene győz-j nie a jó képességű Katinak. Pedig, ha nagy akadályok J lennének Kati előtt, ame-j lyeken saját maga is lemérhetné erejét, bátorságát, képességét, — bizonyára vidámabbnak és érdekesebbnek találná az életet., j . P. J. és Cézanne -Csendélet« címő képei, valamint Toujuse Laut- rec «Cirkusz-«-?. Közel áll a város Ta’Ifősságához Daumier -A leves« és ■ Yan Gogh -A bárkák« című realista törekvésű képei. Majdnem osztatlan1 tetszést váltottak ki a romantikusok. Így a színes, izgaV más előadású Belacroix »Oroszlánfej«-e, az angejl Constable »Fa« és Turner »Parlament égése« című képe. Ezek után érthető kiváncsi* gággal mentünk a másik tér-' mek magyar művészeinek képeit megnézni. Elöljáróban bevallom, nem volt okunk restelkedni az előbbiek mellett. Így Székely Bertalant és Barabás Miklóst, vagy a realL- ták közül Tornyait, aki »Kétágas« és »Sugovica-part« című képeivel témaválasztásával, előadásmódjával rokon az ismert bajai művészekkel. AMIKOR merészen értékel-' jük a kiállítást, elmondhatjuk, hogy magyarjaink — ha nem is éppen a külföld élvonalbeli festőivel —, de a jobbakkal lépést tartanak. A nemzetközi művészek és műveik hozzájárultak, hogy szélesebb skálán érzékelhessük a különböző, itt nem ismert és látott festészeti irányokat. A vélemények nyilvánítása gazdagabbá tette a látottakat és úgy vélem, mindannyian sokat tanultunk ebből a kiállításból. Mészáros Fülöp levelező A papírgyűjtő hetek alatt, május 20-tól június 30-ig az ország valamennyi MÉH Vállalata között vetélkedés folyt a legjobb eredmény elérése érdekében. Ebben a versenyben az ország összes vállalati egysége között a legjobb eredményt a Pest—Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat érte el. A vállalat dolgozói nem elégedtek meg ezzel a szép eredménnyel, hanem a novemberi pártkongresszus tiszteletére a verseny lezárulta után felajánlást tettek és vállalták, hogy vasbegyűjtési tervüket 1959. november 28-ig, tehát az évvégi határidő előtt teljesítik. Ezt a kongresszusi felajánlást a félév végéig — időarányosan — már jelentősen túlhaladták s így már most megállapítható, hogy a dolgozók ígéretüket maradéktalanul teljesíteni fogják. A papírgyűjtés eredményességét fokozta, hogy az iskolák tanulói és pedagógusai aktívan kivették részüket a munkából. A gyűjtésben részt vevő tanulók és az ezt irányító pedagógusok között a megyei MÉH Vállalat már eddig 40 000 forint jutalmat fel osztott ki. A papírgyűjtés fokozását szolgálta az a rejtvényverseny is, amely a MÉH Vállalat és lapunk szervezésében a napokban fejeződött be, s melynek eredménykihírdetése műsoros est keretében július 10-én a Kecskeméti Katona József Színházban zajlott le; A HANSÁG HÓDÍTÓI Frissen, serényen dolgoznak a íiúk a liansági Asztalos Sándor önkéntes ifjúsági építőtáborban, Óráról órára nő a csatorna hossza*
