Petőfi Népe, 1959. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-14 / 163. szám

4. oldal 1959. Július 14. kedd T"1 "TaU.,,1, " * f-',l■ ’■ Művészi alkotást hagytak hátra a neandervölgyi emberek? — 4000 óriásképet találtak a Szaharában — Á tudósok általános felfogása (Szerint a korai paleolit-kor- kzakból származó sziklaképeket taz utolsó jégkorszakban élő Cro-Magnon emberek — az első íhomo sapiensek — készítették. Előttük senki sem foglalkozott műalkotással, mert a cromag- ínoniak előtt élt és az általuk (kiirtott neandervölgyi faj nem ismerte a művészetet, — leg­alábbis eddig nem találtak sem- jtniféle nyomot erről. Ezt az elméletet — úgy lát­szik — megdöntötte Henri Lho­te francia sziklakép-kutató, aki négy hónapig járta a szaharai Tasszili hegyeket, s ott olyan felfedezésre bukkant, ami el- íentmond az eddigi megállapí­tásnak. Lhote eddigi munkahelyétől mintegy 250 km-re, 20 kmhosz- rú, körülbelül 150 méter széles és ugyanilyen mély sziklavölgy- <re bukkant — amelyet a benn­szülöttek Vádi Djseratnak ne­meznek — s a meredek ho­mokkő-falakon túlméretezett sziklavéséseket fedezett fel. A. völgy egész hosszában mint- 4000 ilyen őskori képet ta- amelyek orrszarvúakat, zsi­ráfokat, elefántot, oroszlánt, marhákat és itt-ott emberi vo­nalakat ábrázolnak. Néhány kép JX8 méter nagyságú. Ki véste ezeket a kémén homokkőbe? Lhote felfedezte hogy a vésések nem egyformák a barázdák mélysége és széles sége különböző, néha U-ala kúak, néha pedig V-alakúak. képeket tehát különböző szer számokkal készítették és Lhol a szerszámok felkutatásához 1< tott. Alig hitt a szemének, am kor a képek alatt ott találta a szerszámokat, amelyek viszont a közép-paleo lit (mousterian) korszakból szár laznak. A számítások szerin ekkor — a két jégkorszak kö zott — azaz i. e. 190 000—115 000 ben éltek Európában a nean dervölgyi típusú ősemberek. Ha tehát a kőszerszámok sziklavésések egyidőből szár naznak, akkor Lhote felfedezt volna a legősibb emberi alko­tást. Egyelőre azonban tény, hogy a Vádi Dzseratban talált sziklavésések sokkal öregebbek, mint a Tasszili-hegyekben fel­fedezettek. Az elmélet ellen szól az is, hogy a vadállatok mellett szelíd marhák látha­tók. A háziállatok korszaka azonban csak a neolitikumban kezdődött. Viszont joggal me­rül fel a kérdés: miért nem lehet az egész völgyben egyet­len egy csiszolt, tehát neoliti­kus kőszerszámot sem találni? Néhány archeológus azon a nézeten van, hogy a Cro-Magnon fajta a legutolsó jégkorszak kezdetén nem irtotta ki a ne­andervölgyieket, hanem azok délre vonultak, esetleg a Szaha­rába; ott tovább éltek és talán kifejlődött közöttük a művé­szet. Később a neolitkor népeei megsemmisítették a neandervöl­gyieket. Lhote egyelőre nem válaszol a kérdésekre, hanem tovább folytatja kutatásait. Közben új eljárást dolgozott ki, amellyel vászonlenyomatot készít a sziklavésésekről Lhote a vésések barázdáit kau- csukszerű folyadékkal önti ki; ha ez megszárad, az egész sziklaképet bekeni ezzel a fo- lyadékkál, majd ráhelyezi a vásznat, amelyet előszőleg szin­tén ugyanezzel a folyadékkal vont be. Lhote eddig már 100 ilyen lenyomatni készített, a legnagyobb 12 négyzetméter. — Még sok évi munka vár reá és ha a tudósok majd megfejtik a rejtvényt, akkor kiderül, hogy valóban felfedezték-e a vi­lág -legősibb múzeumát«. Mozgalmas kulfúréieí Csengődön Csengődön az utóbbi hóna­pokban mozgalmas lett a kul­túráiét. Az 1551-es számú Pe­tőfi Sándor úttörőcsapat szín­játszó csoportja Ernőd Tamás: »Mézeskalács« című daljátékát vitte színpadra. Az előadás na­gyon jól sikerült. A kis szín­játszók. három alkalommal ját­szottak Csengődön, egyszer pe­dig Kis-Csengödön. A legutóbbi előadást július 5-én rendezték meg, ahol kiemelkedő alakítást nyújtott Markó Julianna VIII., Eke Ibolya VIII., Sásdi Gyula VII. osztályos, Szabó Anna VII. és Urbán Éva Vili. osztályos tanuló. Az úttörő pajtások az elő­adások bevételét nyári táboro- zásre használják fel. Zódor Mihály levelező Nemzetközi képkiállítás a bajai Türr István Múzeumban Nem lottózom többé! NEMRÉGEN nyílt meg egy nemzetközi művekből összeál­lított képkiállítás Baján. A nagy nevek eredetiségét hitet­lenkedve fogadták egyesek, hiszen hogyan is kerülnek ezek Bajára; A valóban fémjelzett nevek, mint Gaugin, Van Gogh, Tur­ner, Picasso, Manet, Cézanne stb. méltán kelthetnek feltű­nést nemzetközi patinájukkal. Sokak száméra azonban ez a közelség zavarbaejtő, amit kü­lönösen az absztrakt festők művei okoztak. Igazzá válik megint egy közhely, hogy a közelség qem használ a nagy­ságnak, amit nem akarunk ép­pen erre általánosítani. A szokatlanság és idegensze­rűséget fokozza a képek elren­dezése, amikor az esetleg pu­ritán Ízlés az ajtó mellett el­sőnek az absztrakt -műveket« látja, mint Braque, Leger, Kies és Miro képei, kiknek művé­szete szokatlan és érthetetlen. A képeken ábrázolt tárgyak, alakok elemi határoló vona­laikra bontva jelennek meg és a szögletes formák kusza hal­mazából bizony nehéz felis­merni a szemlélőnek a mon­danivalót (ha van egyáltalán), sőt még az ábrázolt tárgyakat is. Amikor valaki hozzávető­legesen meghatározta a képek értékét, némelyek csak hitet­lenül, irónikusan mosolyogtak. TETSZETTEK, mert megér­tették az impresszionista fes­tőket. Ilyen Manet -Aranyeső« Számtalanszor fo­gadtam meg már; nem lottózom töb­bé. Pedig szeren­csés körülmények között jöttem a vi­lágra — termény­betakarítás idején — s anyámnak már akkor nagy örömet szereztem: megsza­badítottam a ma­rokszedéstől. Ké­sőbb nagymamámat vigasztaltam pelen­kamosással, aztán apám pénztárcáján könnyítettem ablak­betörési számlákkal. Gyermekkoromtól még feljebb ívelt szerencsém csillaga: megtanultam egyik osztályból a má­sikba szárazon át­evezni az iskolában, s nagy szerencsével épségben nyújthat­tam kezemet a menyasszonyomnak. De most a lottó­nál mintha elha­gyott volna a sze­rencse. Pedig he­tente kergetjük egymást, heves matematikai csatá­kat vívunk és min­den pénteken re­mélem: elfogom. Ez a hajsza hétfőn kezdődik, akkor ki­töltőm, kedden el­rejtem a pénztár­cámba, szerdán iz­gulok, csütörtökön már aludni sem tu­dok, pénteken a fejemet verern. Most szombat van. Már csillapo­dom. Mielőtt haza­megyek, megveszem az eltört Vázát, sze­relőt hívok a rádió­hoz, s a maradék pénzemen veszek még egy lottót, — hátha most lesz sze­rencsém. —m— A papírgyűjtő hetek eredményei Országosan első lett a megyei MÉH vállalat „HALÁLIAN UNJA A BANÁNT" A fővárosban egy tizen- négyéves kecskeméti kislánnyal találkoztam. Nevez­zük Katinak, Ott nyaral. Kati csinos, helyes lány, de kedvet­lenül, unott arccal járt-kelt a (zajos forgatagban; Feltűnt, hiszen a fiatalok vagy a felnőttek, ha Buda­pestre utaznak, szívdobogva lépnek ki a pályaudvar csar­nokából mert szép Budapes­tünk mindig meglepi valami­vé! az érkezőt, s maguk a budapestiek is örömmel és kí­váncsian utaznak oda egy-két- foetes szabadságuk letöltése Után. Nos, ezt a tizennégyéves lányt Budapest egyáltalán nem érdekli. Mit neki a Duna-part, a múzeumok, a műemlékek, a Nagykörút, a Margitsziget, a neancsöves közvilágítás, a rek­lámok — talán észre sem vet­te mindezt, mert ő — ahogy (mondja — »halálian únja a (banánt!« Az • ember szeretné felpofoz­ni, de csak áll letaglózottan, kőidbe gyökerezett lábakkal, ^nert mást nem tehet a meg- (rőkönyödéstől. 1 Milyen utat tett meg ez a kis­& tizennégy évével, amíg el­addig, hogy minden ezépet és jót un? Bizonyára különösebb zök- jkenő nélkül élte eddig éveit. akadályok nélkül.- Csalódás, balszerencse nem üldözte. Szü­lei áldozatos munkája miatt minden sikerült neki. Ö maga is bizonyosan jó tanuló, s is­kolájában is megbecsüléssel veszik körül, A jövő, a holnap mindig; ugyanazt hozza számára és: szegényke azt hiszi, hogy éle­te, amelyet szülei olyan jól; kipárnáztak számára, állan­dóan ismétlődő, tehát unalmas folyamat, 4iokan vannak hozzá ha­sonlóak. Csak sajnálni! lehet őket, mert nem telik be-f le néhány év, és valahol, tár-] sadalmunk valamely területén! dolgozó emberek lesznek, s ak-! kor nagyot fognak csalódni.! Nem edződtek meg az élet] feladataira, s akkor jönnek rá,i hogy nem minden fenékig] tejfel. Egyik napról a másikra] összedől majd ez' a kipárná-] zott világ, amelyben élnek. A pedagógusok és a kényez­tető, fújó széltől is óvó szü-j lók a hibásak Kati unalmas] életéért. Nem állítanak elébe] tehetségének, képességének j megfelelő akadályokat — le-, gyenek azok bár anyagiak is] —, amelyeket le kellene győz-j nie a jó képességű Katinak. Pedig, ha nagy akadályok J lennének Kati előtt, ame-j lyeken saját maga is lemér­hetné erejét, bátorságát, ké­pességét, — bizonyára vidá­mabbnak és érdekesebbnek találná az életet., j . P. J. és Cézanne -Csendélet« címő képei, valamint Toujuse Laut- rec «Cirkusz-«-?. Közel áll a város Ta’Ifősságához Daumier -A leves« és ■ Yan Gogh -A bárkák« című realista törek­vésű képei. Majdnem osztatlan1 tetszést váltottak ki a roman­tikusok. Így a színes, izgaV más előadású Belacroix »Oroszlánfej«-e, az angejl Cons­table »Fa« és Turner »Par­lament égése« című képe. Ezek után érthető kiváncsi* gággal mentünk a másik tér-' mek magyar művészeinek ké­peit megnézni. Elöljáróban bevallom, nem volt okunk res­telkedni az előbbiek mellett. Így Székely Bertalant és Ba­rabás Miklóst, vagy a realL- ták közül Tornyait, aki »Két­ágas« és »Sugovica-part« című képeivel témaválasztásával, előadásmódjával rokon az is­mert bajai művészekkel. AMIKOR merészen értékel-' jük a kiállítást, elmondhat­juk, hogy magyarjaink — ha nem is éppen a külföld él­vonalbeli festőivel —, de a jobbakkal lépést tartanak. A nemzetközi művészek és mű­veik hozzájárultak, hogy széle­sebb skálán érzékelhessük a különböző, itt nem ismert és látott festészeti irányokat. A vélemények nyilvánítása gaz­dagabbá tette a látottakat és úgy vélem, mindannyian sokat tanultunk ebből a kiállításból. Mészáros Fülöp levelező A papírgyűjtő hetek alatt, május 20-tól június 30-ig az ország valamennyi MÉH Vál­lalata között vetélkedés folyt a legjobb eredmény elérése érdekében. Ebben a versenyben az or­szág összes vállalati egysége között a legjobb eredményt a Pest—Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat érte el. A vállalat dolgozói nem elé­gedtek meg ezzel a szép ered­ménnyel, hanem a novemberi pártkongresszus tiszteletére a verseny lezárulta után felaján­lást tettek és vállalták, hogy vasbegyűjtési tervüket 1959. november 28-ig, tehát az év­végi határidő előtt teljesítik. Ezt a kongresszusi felaján­lást a félév végéig — időará­nyosan — már jelentősen túl­haladták s így már most meg­állapítható, hogy a dolgozók ígéretüket maradéktalanul tel­jesíteni fogják. A papírgyűjtés eredményes­ségét fokozta, hogy az iskolák tanulói és pedagógusai aktívan kivették részüket a munká­ból. A gyűjtésben részt vevő tanulók és az ezt irányító pe­dagógusok között a megyei MÉH Vállalat már eddig 40 000 forint jutalmat fel osztott ki. A papírgyűjtés fokozását szolgálta az a rejtvényverseny is, amely a MÉH Vállalat és lapunk szervezésében a na­pokban fejeződött be, s mely­nek eredménykihírdetése mű­soros est keretében július 10-én a Kecskeméti Katona József Színházban zajlott le; A HANSÁG HÓDÍTÓI Frissen, serényen dolgoznak a íiúk a liansági Asztalos Sándor önkéntes ifjúsági építőtáborban, Óráról órára nő a csatorna hossza*

Next

/
Thumbnails
Contents