Petőfi Népe, 1959. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-30 / 177. szám

4, oWaS

1959. július 30, csütörtök

SZARMATA KOR? BRONZKOR?

A Petőfi Népe július 15-i

számában »A hildpüsztai bronzkori földvár maradványairól .a szarmata kultúra nagyobb elterjedésére következtetnek a régészek« címmel cikk jelent meg. Ennek az állításaival Kapcsolatban kell helyre- igazítással éinünk, mert — úgy gondoljuk — a hír szerzője félreértve a velünk folytatott telefonbeszélgetést, . két különböző lelet-előfordulás adatait cserélte össze, s így született meg ez a furcsa hír, amely egyben régészeti képtelenségeket is "tartalmaz.

A hildpüsztai földvár lakói hozzávetqiegesen 23UQ—2600 évvei ezelőtt éltek, A vártól délre van nagy kiterjedésű urnatemetőjük. A bronzkorbán hazánk területén több csoportjukat különböztettünk meg. A

Hild környékén lakók például a vatyai kultúrához tartoznak (nem pedig a »vacsaiba« — ahogyan az újság írta).

A szarmaták ezzel szemben közvetlenül időszámításunk kezdete után jöttek a mai Dél- Oroszország területéről hozzánk, s egészen az ötödik századig követhető nyomon itteni tartózkodásuk. A megye déli része meglehetősen gazdag leletanyagot adott eddig is e korról. Legutóbb Madarasról hoztak be gyönyörű régészeti tárgyakat. (Zománcozott kerek- fibula, malacot ábrázoló kapcsolótű, galambtojás nagyságú kalcedon gyöngyök, római agyagpohár .stb.)

Kőhegyi Mihály,

Türr István Múzeum, Baja

Három kisipari szövetkezetnek van üzlete

a kiskunfélegyházi járásban

A járás községeiben és a városban működő kisipari termelőszövetkezetek közül háromnak van nyílt árusítási üzlete. Kiskunmajsán az egyik üzletben a helybeli cipész ktsz által készített ízléses, divatos cipőket árusítják. A Kiskunfélegyházi Cipész Ktsz és a Háziipari Szövetkezet is saját boltjában, saját termelvényeit adja el a fogyasztóknak.

A Háziipari Szövetkezet árucsoportja úgy oszlik meg, hogy az árukészlet 70 százaléka saját áru. A fennmaradó 30 százalék árukészletben népművészeti és egyéb, Kiskunfélegyházán nem gyártott háziipari cikkek szerepelnek. A kosár- és fonottárut az Alpári Háziipari Szövetkezettől vásárolják.

A „modernizált" Hamlet

Hamlet vadnyugati módra

Ez év februárjában a londoni Old Vic társulata Hamlet előadásával turnézott az Egyesült Államokban. Shakespeare remekművét a televízió is műsorra tűzte, éspedig a Du Pont vállalat által bérelt rendes havi műsoridőben. Az előadásnak nem volt valami nagy sikere, ami aligha írandó a kiváló angol társulat rovására. A darabot a rendes három óra tizenötperces idő helyett potom 72 perc alatt adták elő. A többit egyszerűen kihúzták, mondván, hogy az úgy sem érdekelheti az amerikai közönséget.

A rendező a műsort finanszírozó Du Pont -gyár vezetőségét előzőleg egy, a darabról írt szinopszis bemutatásával igyekezett meggyőzni, hogy a Hamlet néni valami »-kékharisnyáknak« való dolog, hanem nagyon is érdekes a modern közönség számára. A szinopszis a következőképpen ismerteti a darab tartalmát: »A stramm’ Jack Hamlet, aki a Balti-tengertől nyugatra a legjobb céllövők egyike, szülővárosába hazatérve meghallja, hogy megölték apját, a seriffet. — Nagybátyja beült a seriff állásába és féleségül ’ vette Jack Hamlet malterját. Hősünk gyanút fog, hogy valami zűr lehet

a dolog körül. (»Valami bűzlik Dániában.«) Felkeresi az öreg Polonius lányát, akivel már régebben együtt járt, de rájön, hogy már nem bukik rá úgy, mint azelőtt.. Nagyon elfoglalja ugyanis a deteklívmunka, hogy kiderítse faterja halálának körülményeit. Akkor Ofélia megpróbálja felmelegíteni a flörtöt, egyszerűen megmondja neki, hogy el van ejtve. Ettől a lány bedilizik és bedobja magát egy patakba.« A vadnyugati módra tálalt Hamlet végén a főhős látható, amint haverjával, Horatióval együtt a végtelen prérin ellovagol a lenyugvó nap irányába,

Hamlet Hitler módra1

A berlini fesztiválon bemutatták a Helmut Káutner forgatókönyve alapján és rendezésében készült Hamlet filmet.

riadó alatt álnokul meggyilkolt. A gyilkost végül önmagával meghasonlott felesége lövi agyon. Természetesen nem hiányzik a filmből Shakespeare Ofóliája sem. A dialógus is »korszerű«, köznapi stílusban mondja el az eseményeket.

A szakma ifjú mesterei

HATALMAS gyárrá fejlődött a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysége. 1907- ben Vasgyár néven alapította az akkori részvénytársaság, s mindkét világháború alatt — mint hadiüzem — tábori kályhákat, sokszorosító gépeiket stb. szállított. Közben nemzedékek sajátították el a vasöntés sokoldalú tudományát. A szakmájukat szerető gyári fiatalokról szól mostani írásunk;

Boronkai Kálmán üzembizottsági vezető kíséretében látogattunk el a gyár formázó műhelyébe, amelynek egyik sarkában fiatalokból álló brigád dolgozik. Bőrük koromfekete az öntödei portól, s csillogó a verejték cseppektől. A két fiatal, akit először megszólítunk — Meisinger Frigyes és Túri Imre — kilencedik éve dolgoznak a gyárban, itt szerezték meg segédlevelüket is.

— SZERETIK-E munkájukat? — kérdezem, de látom, úgy tekintenek rám, mintha azt kérdeztem volna: szere- tik-e az édesanyjukat? Hiszen ha nem szeretnék, nem dolgoznának itt, méghozzá ilyen jó eredménnyel. Mert azt már szinte bőbeszédűen mesélik el, hogy az ifjúsági brigádok kö300 ezer forint törpevízmű építésére

(Községi tudósítónktól.)

Augusztus elején kezdik meg Tompán a törpevízmű víztornyának építését: A közel egymillió forintos költséggel épülő törpevízművet szeretnék már ebben az évben üzembe helyezni, ezért a községi tanács 300 ezer forint OTP-hitelt kért, amelyből a vízműhöz szükséges energiát, az új magasfeszültségű vezetéket és a transzformátor beszerzését, építését fedezik. A 300 000 forint kölcsönt három év alatt fizeti vissza a tanács.

zül ők érték el a legtöbb se-<

lejtcsökkentést.

— Mennyi a megengedett selejt a most készülő formáknál?

— Nyolc százalék, de a mi brigádunknak két százalékra sikerült lecsökkenteni — válaszol Túri Imre.

— S miben áll eredményük titka? — faggatom őket tovább.

— Nagyon fontos részlet- munka az öntödei por — amely kőszénporból, fonderltből, levegőhomokból és agyagból áll —< szakszerű összeállítása. Ettől függ ugyanis a forma pontos kialakítása. Ehhez már jól értünk, de azért még mindig van tanulni való. Ezért iratkoztunk be valamennyien a »Szakma ifjú mestere« nevei viselő szaktanfolyamra.

A MÁSIK ifjúmunkás brigád is ebben a műhelyben dolgozik, ők is hasonló, jó eredményeket értek el a se> lejtcsökkentésben, amivel kivívták a brigádok közötti verseny első helyezését. Ok több sztahanovista szakmunkással is büszkélkedhetnek — mint például Szabó Mihály és Rózsa Pál. Ottjártunkkor éppen a Vízügyi Igazgatóság részére készítettek vízmércéket,

A FIATALOKRÓL általános vélemény a gyárban, hogy fegyelmezettek, szorgalmasak és pontosak munkájukban, de mindezeken kívül nagy erényük, hogy ragaszkodnak egymáshoz, nem Vándorolnak egyik üzemrészből a másikba — s minden tekintetben igyekeznek a szakma igazi mestereivé válni.

— Kohl —

Fodor Jáno3:

A SZERENCSÉS NAP

Nem sok esélye í* lenne a nutria- % mamának aréa, hogy : egy állát-szépségver- I senyen díjat nyer- | jen, de tisztes anyai erényei miatt mindenképpen méltó a í megörökítésre. . | Kórossy Artúr’ ■ kecskeméti nutria- | tenyésztő telepének || büszkesége ez ■ a -f Síépen fejlett példány, hét csemete- jévél egyetemben. Rekordnak ' számit ez a nagyszerű te- ■ nyéastési eredmény, | a nutria-nöstény el- : ső ellésének gyű- t mölcse, több szempontból is. Egyrészt, * mert általában 4—5 § utód egy nutria-pár szaporodási átlaga, f másrészt, mert sze- i| rencsés az aprósá- l gok nemek szerinti |? aránya is — lóvén köröttük öt, nős- Ü tény és két hím. w Ez meg a fiatal magyar- .. nutriate- nyésziés szempontjából is a lehető legszerencsésebb. Nemzetgazdasági szempontból sem

A modern Hamlet nem a regi / dán kastélyban játszódik, ha-' nem a Ruhr-vidéken. Fősze-\ replői nem királyok és herce- ( g.ek, hanem a hitleri idők ipar- / mágnásai. Hamlet jómódú csa-J Iád fia, aki otthagyja harwardií egyelőmet,' hogy megkeresse ( apjának gyilkosát. Hamlet ap-v já- Hitler egyik legnagyobb lő-' szergyárosának alakjában jele-( nik meg, akit bátyja egy légi-/

közömbös á minél •több ' tenyészegyyd elérégé, , hiszen a prém • drága; külföldön is igen kelendő, mert sok riő álma egy gyönyörű

nirtriábunda. Ügy . .tudjuk, ,a tenyésztő ’ továbbtenyésztési célból, értékesíti az apró nűtfiaköiy köket.

Felv: Pásztor

JSovács Gáspár és Sorzó 1 Bálint évek óta mind a

mai napig együtt vették a malacot. Most is kimentek a piacra, _ találtak is két szép süldőt, már alkudtak is rájuk, amikor Sorzó Bálintnak eszébejutott:

— Péntek van! A pénteki vásár pedig rossz vásár. Gyerünk haza!

Kovács Gáspár nem ment, az egyik malacot megvette, mondván:

— Akármelyik nap egyforma.

Sorzó Bálint elöbbrehajolt s

fekete szeme parázslóit.

— Megbánod, hogy nem hallgattál rám!

Azzal otthagyta, a kocsira sem ült fel, busszal ment, így előbb is ért haza. Kovács Gáspár már az utcáról hallotta, mint magyarázza a házbelieknek:

— A pénteki nap nem jó az ilyesmihez. Minden más nap jó, de a péntek sok gonoszságot rejt magában. Figyeljétek meg, Gáspár ma nagyon melléfogott.

De mondhatta, ahogy akarta, mert a malac csendesen eszegette a kukoricát. Kovács Gáspár megvakarta, a malac arrébb fordult, de hangot sem adott. Később se. Sorzó Bálint felhúzta a szemöldökét, vékony ujját felemelte, hogy ráügyel- ienek és mondta:

— Hallotok egy hangot is? Ugye nem? Ez a malac süket is, néma is. Most már mondjátok, mit ér az olyan malac, amelyik nem is röfög?

Kovács Gáspár leszólt a malachoz.

—r Anélkül is meghízol, ugye pocikám?

De Sorzó baljós tekintetére már maga is úgy érezte, hogy valóban melléfogott. Végre délután a m.alac kapaszkodott a ieszkákon és a lábak alatt megjelent a feje is. Gáspár jröminel mutatta a feleségé- lek.

=— Nézd! Már ismerkedik!

Felesége nézte és slkoltott. A malac pedig az udvaron járkált. Kovács Gáspár nevetett.

— Ügy vitte át a palánkat, akár a magasugró a lécet.

Sorzó gúnyosra pittyesztette a száját.

— Mindjárt nem lesz kedved a nevetéshez.

Kovács Gáspár eleresztette a füle mellett a babonás káro- gást. Szórta a kukoricát és a malacot az ólba édesgette. De alig piheni meg, amikor az ólnál egy szürke csík húzott át a palánk felett.

A malac máris az udvaron sétált.

Kovács Gáspár felkapta a kukoricásedényt és rázogatta.

— Poca, pocikám...

Amint a malac az ólba került, Gáspár deszkákat hozott le a padlásról és az ajtó fölé helyezte.

— Most ugorj, gyönyörűm, ha tudsz!

A malac tudott. A deszka mellett vette a magasságot. Sorzó Bálintnak még a haján is elterült a gúny.

— A sátán van benne! Még dobbantott Is a vályún, ahogy ugrott.

Kovács Gáspárt elöntötte az indulat.

— Ha maga Belzebub van benne, én kiverem belőle!

S az ostorral nekirontott a malacnak. Sorzó Bálint azonban megfogta a kezét és sajnálkozásba rejtett elégtétellel mondta:

— Ne bántsad! A hibás te vagy, amiért nem kedden vetted. Ráértél volna, akkor is van piac.

Kovács Gáspár önkéntelenül felelte:

— Marha!

Sorzó Bálint megvétésé jeléül lehúzta a szája szélét, de segített a malacot az ólba terelni. Viszont a malac tizedik ugrását már. nem állhatta meg szó nélkül.

— Látod, ezt teszi a péntek! ■

Kovács Gáspár vonszolta a

malacát.

— Gyere, te pénteki ártatlanság! Gyere, mert beléd- rúgok!

S már készült, hogy megteszi, annyira ette már a bosz- szúság. De idejében visszahúzta a lábát és a palánkot emelté feljebb. Sorzó ott bűz- gólkodott mellette és közben tovább káhtálta!

— A malacvásátláshoz érteni is kell. A jószemű ember már ránéztében is méglátja, hogy érdemes-e pénzt adni érte. De pénteki napon kiadott pénz, kétszeres veszteség. Mert teszem fel, ha ezt a malacot kedden veszed, az is megtérült volna, amit az áldomásra fizettél.

Kovács Gáspár hallgatott,

mert felesége is mondta már:

— Csakugyan várhattunk volna keddig.

Kedden aztán Sorzó Bálinték is malacot hajtottak az ólba Sorzó Bálint ekként szólt Kovács Gáspárhoz:

— Nem álltam meg az első kocsinál. Körbejártam a vásárt, amíg a legjobbra rátaláltam. Nézheted is! Nyugodt is csendes is, a röfögése olyan mint a finom muzsika. Ilyen o jó vásár, barátom.

íz ovács Gáspár megint csak **- hallgatott és csak úgy estébehajlóan élénkült Jel, amikor szürke esik jelent meg Sorzó Bálinték óljának akoljá-> nál. S ebbe a természeti tüneményben addig volt részük, amíg Kovács Gáspárék óljáról a deszkák átkerültek Sorzó Bálinték óljára. Ahogy a rakodással végeztek, Kovács Gáspár hízelegve lenyúlt a malachoz.

— Jól van, gyönyörűm! tríost már tudom, hogy milyen jó szeme van a gazdádnak és milyen szerencsés napon is vett.

Sorzó Bálint pedig a mát&c helyett majdnem -rajta, vágott végig az ostorral.

Nutria-cti illád