Petőfi Népe, 1959. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-28 / 175. szám
4. oldd 19», júlína a, iraíá algériai bennszülöttek hallottam a A POKOL ZSOLDOSAI H enri Alleg francia újságíró 1950—1955 között az Algériában megjelenő »-Alger Republicans című független napilap szerkesztője volt. Barátjával, az algíri egyetem természettudományi karának tanársegédével, Audinnal riportkönyvet írt a francia hadsereg algériai ejtőernyős alakulatainak kegyetlenkedéseiről, az algériai hazafiak bestiális meg- kínzásáról, a haladó erők brutális üldözéséről. Lapjuk betiltása után mindkettőjüket perbe fogták és a »párák« kín- zókamráiba hurcolták. Élményeikről könyvben számoltak be, s ez a könyv vádirat a francia gyarmatosítók embertelen módszerei, a népek szabadságát eltipró francia burzsoázia mesterkedései ellen. Kik ezek a párák? Ejtőernyősök (parachutistes: ejtőernyősök rövidítése) a francia hadsereg legjobban kiképzett csapatteste, a hitleri SS francia utódai; Pályafutásukat még 1945-ben, Indokínában kezdték el a hírhedt Massu tábornok parancsnoksága alatt, űk voltak, akik a japánok kiűzése után a vietnami felszabadító hadsereg egységeitől visszafoglalták Tonkint, azaz ismét a francia gyarmatosítók hatalmába adták. Ök működtek közre 1947-ben a mada- gaszkári felkelés leverésében. Koreában az amerikai tengerészgyalogosokkal együtt e háború legvéresebb ütközetét vívták a koreai hazafiakkal; Innen Vietnamba vezetett az útjuk, hogy egy részük halálát lelje gyalázatos tevékenységének »jutalmául« Dien Bien Phu mocsairaiban. A megmaradt ejtőernyős egységek romjaiból szervezte újjá Massu Giles tábornok a francia hadsereg 10. hadosztályát, a hírhedt és félelmes ejtőernyős hadosztályt, melynek nagy része volt a köztársasági intézmények elleni hangulatkeltésben és De Gaulle hatalomraj uttatásában. Henri Alleg vádiratszámba menő könyve borzalmas részleteket közöl a »pokol zsoldosainak« bestiális kegyetlenségeiről; Képeink az algériai francia koncentrációs táborok titkaiba engednek bepillantást. borzalmas halálhörgését, kiket szabadságszeretetükért a leg- ambertelenebb kínzásoknak vetettek alá a párák. Egyik általánosan használt kínzó eszközük a tábori áramfejlesztő generátor. A 110—220 voltos áram szinte kibírhatatlan fájdalmakat okozott a vallatásra elövezetett bennszülöttekben. De általában nem tudta őket megtörni« — írja egy helyen Henri Alleg. A párák áldozatai között nemcsak színesbürőek, hanem Algériába szállított haladó érzelmű franciák is voltak. A megkínzott áldozatokat néha napokig kint hagyták a tűző afrikai nap alatt, miután árammal »kezelték« őket, A »párák« kegyetlenkedései még nem értek véget. Az egymást váltó francia kormányok, s így De Gaulle sem mondott le az algériai háború fenntartásáról, az »ultrák«, az ultrakolónialisták, a szélsőséges gyarmatosítók alapvető érdeke az algériai nép további kizsákmányolása, hiszen» gazdasági és politikai hatalmuk függ a tengeren túli gyarmatok gazdasági erőforrásainak kézbentartásától. De Gaulle ma a francia nép évszázados politikai harcainak eredményeitől, a köztársaság vívmányaitól akarja megfosztani a francia népet, s ebbe sem a francia kommunisták százezrei, sem a polgárság haladó csoportjai soha nem egyezhetnek bele. Harcuk egyik fő célja a gyalázatos algériai háború mielőbbi befejezése, s a köztársaság vívmányainak visszaállítása. Ebben a törekvésükben találkoznak a világ haladó erőinek együttérzésével, támogatásával. Cs. L. lEgv hasznos javaslat Hogyan nevelték meg a rendetlenkedő fiatalokat í Fiataljaink kulturális fejlődését megvizsgálva azt kell íoa tpasztalnunk, hogy 1945-től napjainkig életkörülményeik nagy* ^mértékben megváltoztak. A fiatalok túlnyomó többsége egyet* \ért a szocialista kultúra célkitűzéseivel, széleskörű műveltség ímegszerzésére törekszik. Sokan kapcsolódnak bele a kulturális frendezvények munkájába, szervezésébe. Kerül azonban még egy-két fiatal, aki a kultúrált élet* [módot úgy képzeli el, hogy megiszik egy-két liter bort, s utána t renitens magatartásával zavarja a többieket. Az ilyen maga* [tartású személyekkel szemben erélyesen kell fellépni, mert [sok kárt tesznek a kultúrotthonok tevékenységében. Gyakorlati tapasztalatokból szeretném elmondani: hogyan {javították meg a rendetlenkedőket a Kecskeméti MÁV kultúr* [otthonában? Előre kell bocsátanom, hogy a fentnevezett helyen [igen sok verekedés volt. A párt- és a KISZ-szervczet behatóan [foglalkozott a fiatalok kulturális foglalkoztatásával, s a fiata* lók egymás közötti súrlódásai a hasznos elfoglaltság miatt [mindinkább háttérbe szorultak. Milyen volt a nevelési módszer? A verekedő személyi [kizárták a kultúrotthon látogatásából 2—i heti időtartamra. [Hosszú időre való kizárás nem vezetett volna eredményre, mert [elszokott volna a kultúrotthon látogatásától. Ügy vélem, a többi kultúr otthonban is eredményesen lehet [alkalmazni ezt a nálunk jól bevált módszert. Gondolom, a \többi kultúrotthon vezetője is megpróbálhatná, hátha sikerül [nekik is ezzel jobb belátásra bírni a neveletlen, néha rossz* [indulatú, viselkedni nem tudó fiatalokat. Cseri József levelező 1 ŰJ KÖNYVEK Jól vizsgáztak az apostagi rádiósok Az apostagi KlSZ-szervezet, amelynek 53 tagja van, a tél folyamán rádiós tanfolyamot indított. Az elmúlt napokban a tanfolyam hallgatói sikeresen letették a kötelező vizs- j gákat, A Lengyel Egyesült Munkáspárt in. kongresszusa A lengyel kommunisták küzdelme a revizionizmussal és a dogmatizmussal, különösen 1956 óta felkeltette az érdeklődést. A kiadásra kerülő kötet tartalmazza az 1959, március 10. és 19. között lezajlott pártkongresszus anyagából Wladislav Gomulka és Stefan Jedryohovsky referátumát és a 44 testvérpárt küldöttei közül Nikolaj Ignatov és Marosán György felszólalását, valamint Wladislav Gomulka zárszavát, FODOR—.TANKOVICH : Magyar múzsa (Költészeti antológia) A kétkötetes antológia válogatást tartalmaz 95 elhalt magyar költő java alkotásaiból, a magyar líra jelentkezésétől napjainkig, Az első kötet az ómagyar Mária-siralommal kezdődik és Petőfivel zárul. Ebben a kötetben 37 költőnk versei mellett virágénekeink, a kuruc költészet és a XVII— XVIII. századi népszerű énekek néhány szép darabja is szerepel, A második kötet ■ költőinek sorát Arany nyitja meg és Zsigmond Ede munkásmozgalmi költőnk zárja le. Az anto» lógia szerkesztői arra töreked* tek, hogy a válogatással érzékeltessék az egymást követő korszakok tartalmi és formái sajátosságait; azt, amit egyszóval a »fejlődés többletének« neveznek, SZENDREI JÓZSEF: Koldusok paradicsoma Megyénk egyik községévé!, Helvéciával, a helvéciaí emberek életével foglalkozik Szendrei József írása, Helvécia — Svájc régi klasszikus neve.. Nálunk Magyarországon nem havas bérceket, nem kékvizű tavakat, hanem nagyon is sík, forró éghajlatú, vízszegény, szőlővel és gyümölcsössel beültetett homokpusztát és igenigen sok emberi küzdelmet jelenti A szerző a rettenetes nehéz múlt mellett nemcsak a jelent, de a jövőt is megcsillan- tatja írásában. A homoki ember küzdelméről szóló krónika újszerű, érdekes olvasmány, amit bizonyára szívesen forgatnak megyénk dolgozói is. Az ember kínzás szere volt, hogy az fához kötötték, majd tüzes vassal, égő cigarettával sütögették az arcát vagy éppen szemeit égették ki, hogy társainak elárulására kényszerítsék. Több haladó gondolkozású fiatal algériai lány is szerepel az áldozatok listáján, így Dzsa- mila Bouhired, Elyettc Loup, Kassima Hablal, Colette Grc- goire és mások. A kínzásaikról elterjedt hírek nemzetközi méretű felháborodást keltettek. A világ haladó gondolkodású emberei tiltakoztak a »párák« gazságai ellen, s követelték a bűnösök megbüntetését. Nem egy. esetben mesterségesen felizgatott vérebeket bocsátottak * bebortbönzött algériai hazafiakra» de rajtuk kívül igen sok baloldali érzelmű francia jg elszenvedte az ejtőernyősök embertelenségeit, csak azért, mert helytelenítette a francia gyarmatosítók zsoldosainak te* vékeujségéL A kínzások vége: hálái. Napokig, hetekig, néha több mint két hónapig is — írja Alleg — várakoztak a kivégzésre ítéltek az »elszállításra«, ami azt jelentette, hogy a táborból való kivezetés után a legközelebbi erdőben géppisztollyal tarkón- lövé&sel kivégezték azokat, akikből nem tudtak vallomást kicsikar ui.« ACSÄLÖ Élénk a forgalom a Bácsalmási Földművesszövetkezet gyümölcs- és zöldségfelvásárló telepén. A termelők közül ki kocsin, ládákba válogatva hozza az uborkát, barackot; van, aki kerékpáron, egy kosár »portékával« érkezik, olyan is akad, aki gyalog tette meg hazulról az utat, hogy értékesíthesse fája, vágj’ a veteményes parcellája termését. A megszokott piacitól elütő az itteni adás-vétel. Itt nem kell az eladónak a »standján« gubbasztania, sóvárgón lesve: lesz-e vevő? —, s száműzték innen az alkut is, amelynél — jól tudjuk — a vevőt és eladót mindig a másik becsapásának szándéka vezérli. Nem, itt előre meghatározták a termények különböző minőségének az árát, s az eladó tudja, hiába is »dicséri fel« áruját, ha a közszemlére helyezett minta rácáfol igyekezetére. Nem is alkuszik senki, legfeljebb csak tréfából, — a minap azonban olyasmit láttam, ami úgy kirítt az átvevőhelyiség huzamosabb ideje figyelt forgalmának a képéből, akárha meszelővei rámaszáitak volna ♦ egy ízléssel alkotott festményére. I Bejött a helyiségbe egy har- 1 mine körüli férfi és három ki* sebb-oasyobb ko^r bar^skot hozott eladásra. Darabig várt, mintha éppen csak szagló- próbát akarna tartani a keverékillatú teremben, — amikor azonban Lövi Sándor, az átvevő hátrament az udvarra, hirtelen, vehemens igyekezettel szétöntözte a három kosár tartalmát ugyanannyi, s a földművesszövetkezet tulajdonát képező, a gyümölcs továbbszállítására alkalmas ládába. Eddig rend jén ís volna. Csakhogy barátunk — távolabb ülve jól láttam — mindegyik kosárból juttatott mind a három farekeszbe barackot, amire én, a laikus is észrevettem, hogy be akarja csapni az átvevőt. Oly módon végezte el ugyanis a műveletet, hogy az első kosárból a csupa hulladékgyümölcs alulra, a valamivel szebb középre került, s a harmadik kosár tartalma, az elfogadható barack úgy tündökölt már társai fölött, mint az ártatlanság gyémántja. Egyszóval; három láda kifogástalannak látszó kajszival várta a férfiú az átvevőt. Mi lesz ebből? Ha a nemtelen cselekedet sikert arat, a fogyasztó káromkodhat majd, szidva a íöldművesszövetkeze- tet, mert a termelő ugyebár be- levész addig az ismeretlenség homályába. Bennem a leleplezés szándéka viaskodott a »semmi közöd hozzá«-val, — de a visszatérő Lövi Sándor keresztülvágta a szándékom és félszegségem érzelemszálainak gordiusi csomóját. Ránézett a barackra, aztán kezét fenékig túrta a ládákba* alulról egy csenevész zöld bogyót halászott elő, még néhány mozdulat, a csak ennyit mondott: — Cefrének átveszem. Ezt maga lapáttal szedte össze a fa alól. A rajtakapott koma hüttyö- gött valamit, hogy azért van ott jobb minőségű barack is, de az átvevő hajthatatlan maradt. Ha nem tetszik ajánlata, viheti haza az árut. Mit lehet ilyenkor tenni? Át kellene válogatni a gyümölcsöt, hogy néhány forinttal többet kapjon érte, de jobb minél előbb távolkerülni attól a helytől, ahol gyanakvó szemek tü- zétől csak pirulni tud az ember. As atyafi végül beleegyezzen bólintott, megkapta a cefrének való pénzértékét, da ahogy ment kifelé, ezt olvastam ki a tekinteteből: a fene enné meg ezt a világot, ha már csalni sem lehet! Tarján István
