Petőfi Népe, 1959. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-23 / 171. szám

1959. július 23, csütörtök 3 oldal Küzdelem a nyári betegségek ellen Szabadszálláson r A napokban dr. Tompa Győr- VVöt, Szabadszállás ügyvezető körzeti orvosát látogattuk meg íjól berendezett rendelőjében és kértük fel: tájékoztasson ben­nünket Szabadszállás egészség­ügyi helyzetéről. — Nagyon elmaradott község volt Szabadszállás kezdi Tompa doktor. — Nem is olyan régen a poros utakat és átjárókat deszkapallókkal fedték le, ma pedig már járdát építettek az állomástól egészen a községig. A por azonban egy teherautó elhaladtával még tíz percig is^ lebeg a levegőben, s ezért igen1 fontosnak tartom az üt mel­letti boltok tisztaságának gya­kori ellenőrzését. A fertőző betegségekről ér­deklődve megtudtuk, hogy az idén a fültőmirigy gyulladás lé­pett jel több ízben, főként az iskolás koj'ú gyermekek, de - a felnőtt lakosság között is. Az idén öt járványos májgyulla­dást jegyeztek fel, — kanyarót viszont csupán egy esetben ész­leltek. Ezenkívül volt két skar­lát- és két vérhasmegbetege- dés, amelyek elterjedésének megakadályozása a gyors orvosi beavatkozásnak volt köszön­hető, A betegségek megelőzésére orvosi előadásokat rendeznek és vöröskeresztes tanfolyam ke­retében is ismertetik az első­segélynyújtási tudnivalókat. Az iskolákban annak idején rend­ben folytak le a kötelező, gyer­mekbénulás, torokgyík, tífusz és tetanusz elleni védőoltások, s még az állami gazdaság dolgo­zóit is beoltották a nyári fer­tőző megbetegedések ellen. , (kohl) Állami gazda§ágból a tsz-fae (Községi tudósítónktól.) Az izsáki II. Kongresszus Tsz a közelmúltban kapott új köny­velőt Geiger Endre elvtárs sze­mélyében. Geiger elvtárs az Izsáki Állami Gazdaságban dol­gozott három évig mint köny­velő, majd üzemegységírnok, s később mint statisztikus. A három év alatt a mezőgazdaság gyakorlati tennivalóit is meg­ismerte egy olyan állami gaz­daságban, amely már három éve több millió forint nyere­séggel zárt. Mióta Geiger elvtárs a tsz- ben van, érezhető változások következtek be ott. A rossz munkaszervezés emiatt tavaly egyáltalán nem kaptak pénzt a gyümölcsökből, s ez évben csupán meggyből 9000 forintot árultak. Gyümölcsösük szak­szerűen kezelt, s minden mun­kával elkészültek. Az aratási munkálatokkal párhuzamosan tudták végezni a permetezést is és jószágállományukból is kiselejtezték az oda nem va­lókat: hízóba állítva azokat és helyettük új fejőállományt vá­sárolva. Most vfziszámyas telepet lé­tesítenek, s hozzáfogtak az összedőléssel fenyegető épüle­tek saját kezelésben történő rendbehozásához. Csupán ezzel a munkával 50 ezer forintot takarítanak meg és 60 férőhe­lyes modern tehénisátllót nyer­nek a meglevő rossz és piszkos istállók helyett, Gondolatok as issáki úttörők bakonyi táborozásáról ÄZ IZSÁKI iskola úttörői július 4-től 14-ig táborozáson vettek részt a Bakony-hegység egyik kies zugában, a felejthe­tetlen Cuha-völgyben. Minden tanuló részére 100 forintot biz­tosítottunk az úttörő, illetve a szülői munkaközösség pénztá­rából. Július 4-én kora hajnalban indultunk. Amikor a tábor­helyre megérkeztünk, a sátrak már állták. Jótékony kezek el­készítették számunkra. Nem voltak azonban ágyak. Ezeket, az úttörők őrsönként, saját érö­böl állították össze. Ez volt sze­rintem az egyik pozitív oldala a táborozásnak. A gyerekek a fát is sajátma- guk termelték ki, a karókat ma­guk hegyezték, s a deszkákat is ők szegezték, hogy a szal­mazsákok szilárdan álljanak. Mondhatom, vidáman és zok­szó nélkül, versenyszerűen csi­nálták az egyes őrsök. A lá­nyoknak a fiúk szívesen segí­tettek, amikor látták, hogy ne­hezen boldogulnak a nehéz munkával. A MÁSIK pozitívuma a tá­borozásnak a katonás rend és fegyelem megteremtése volt. A reggeli torna, a zászlófelvonás, a tisztelgés mind nevelő Ha­tással volt a tanulókra. Meg­szokták a vezetőknek való en­gedelmeskedést is. Voltak itt az Izsákiakon kívül orgoványi és jakabszállási pajtások is, akikkel már az első nap meg­barátkoztak úttörőink. Megvalósult táborozásunk al­kalmával az »Ismerd és sze­resd meg hazádat* mozgalom jelmondata is. Bő alkalom nyí­lott a vidék megismerésére. Ki­rándultunk . Csesznekre, a vár­hoz, Ztrcre, az apátság meg­tekintésére és az üzemek ta­nulmányozására is jutott idő. Testiekben megerősödve, él­ményekben gazdagabban tér­tünk haza. Csak hálával és kö­szönettel tartozunk a járási ta­nácsnak, a járási úttörő veze­tőnek, akik segítették a tábo­rozás létrehozását. ti a kedvező változást tapasz­talnak vezetőink ifjúságunk magatartásában, jusson eszünk­be, hogy ez nem más, mint a befektetett anyagi és erkölcsi tőke bő kamata. JÖ LENNE, ha ez a táboro­zási mozgalom minél jobban el­terjedne. Sokkal vonzóbb lenne a mi úttörő munkánk és meg­könnyítené tanulóink nevelé­sét is. Szabó Lajos levelező Jó is, szép is a szövet — állapítja meg Bognár Kálmán és unokája hímé A kecskeméti járási párt­végrehajtóbizottság július 24-én, pénteken Lajosmizsén tartja ülését, amelyre a tömegszerve­zetek járási vezetőit, a községi partszervezetek titkárait, a he­lyi párt-végrehajtóbizottság, va­lamint a pártalapszervezet ve­zetőségének tagjait is meghív­ták. Az értekezlet a községi párt­végrehajtóbizottság irányító te­vékenységét vitatja meg. A je­lentést a járási párt-végrehajtó­bizottság több tagja készítette és ennek-során a helyszínen be­hatóan tanulmányozták a párt- alapszervezetek munkáját. * A Magyar Tanácsköztársaság védelmében a csongrádi Tisza- hídnál vívott győztes csatában elesett vörös katonáknak em­lékművet állítottak. A hősi ha­lált halt katonák emlékművét vasárnap avatták fel ünnepé­lyes keretek között. Az ünnep­ségen megyénkből is számosán részt vettek. * A kommunisták kezdeménye­zésére a tiszakécskei Szabadság Termelőszövetkezet tagjai mun­kaidejük befejezése után három nap — este 6 órától éjfélig — végezték el az aratógépek után a gabonakévék összehordását A kévehordásban a termelőszö­vetkezet valamennyi dolgozója és sokuknak családtagja is részt vett. Különösen említésre méltó' a kertészti dolgozók, valamint a bognárok és kovácsok szor­galmas munkája. * Az elmúlt héten a homokmé- gyi, az alsómégyi és a miskei KISZ-szervezetek taggyűlést* . a bátyai KISZ-szervezet pedig vezetőségi ülsét tartott. A tag­gyűléseken az augusztus 20-i alkotmány-ünnep előkészítésé­nek tennivalóit és a KISZ- szervezetek soronlevő feladatait tárgyalták meg. * Szombaton Szakmáron és Ke­serűteleken a pártszervezet kis- gyűléseket tartott. Az előadók a termelőszövetkezetek gazdál­kodásának eredményeiről tájé­koztatták az egyéni gazdákat. A gyűlések iránt igén nagy ér­deklődés nyilvánult meg. • Kelebián a pártszervezet tag­ijai az elmúlt héten számos csa-' lládot felkerestek baráti beszél­getés céljából. Ennek során a :párt politikájáról és a nemzet­iközi helyzet eseményeiről foly­hattak eszmecserét. * : A Hazafias Népfront kecske- iméti járási bizottsága július hó ; 17-én aktívaértekezleten tanács- • kozott a községfejlesztési ter- ívekről. Az értekezleten részt [vettek a népfront-bizottságok elnökei és a községi tanácselnö­kök is. Előzőleg a községi párt- szervezetek titkárai tanácskozz ttak ugyanerről a kérdésről. . t A jánoshalmi községi párt- bizottság végrehajtó bizottsága júl. 16-án, csütörtökön értekez­letet tartott a termelőszövetke­zeteket patronáló elvtársak ré- 'szére. Az értekezleten a terme- | lőszövetkezetek politikai és gaz- 'dasági segítésének kérdéseiről tanácskoztak. i * [ Szombaton az alsómégyi kom­munisták párttaggyűlésen ta­nácskoztak a március 6-i hatá­rozat végrehajtásának erednie-- nyeiröl, a termelőszövetkezefl t megszilárdításáról, a pártokia- itásról és a pártcsoportok fel-* tada túrók Munkásélet.. már elkészült, könnyelműen ; veszik, nem vigyáznak rá. j Majd a szívem szakad meg 3 sokszor, amikor egy-egy ilyen j hanyagságot vagy felelőtlensé-j get tapasztalok. Az ilyeneket j nem bírom nézni. Sokszor j mondták már nekem azt is, j hogy ha hanyagságon kapom 3 az egyiket vagy másikat, néha) jobban félnek tőlem, mint a | vállalat vezetőjétől. — örök életemben dolgoz- j íam — folytatja. — Nekem 3 talán a munka már a leve- j gőnél is fontosabb. Nem 'is: merek arra gondolni, hogy mi | lenne velem, ha esetleg meg- j rokkannék. Már többször mond- : ták, hogy menjek nyugdíjba,: pihenjek. Bizony, meg is sér-1 tődlem miatta. Nem akarok I nyugdíjba menni, amíg a ke-1 zemet emelni tudom. Ameny- nyire a vállalatnál eltöltött időre vissza tudok emlékezni,: soha nem tartottam be a mun-1 kaidőt. Ha kivilágosodik, már jövök befelé és amíg valami tennivaló akad, bent maradok a részlegemnél. : E lgondolkozva teszi hozzá végezetül. Sok szép do­log fordul elő egy ember életé­ben, de legszebb az, ha a mun­kásember kezenyomán szép és jó munka születik. ÜLomsics Ferenc munkatársaim eltúlozva nekem mondani, hogy ezermester va­gyok. 1911 óta vagyok tagja a szakszervezetnek. A szak- szervezet által szervezett sok munkásakcióban és sztrájkban is részt vettem. A második vi­lágháború után, mint szak- szervezeti vezető közreműköd­tem a szállítás államosításá­ban, s a megalakulástól kezd­ve a vállalat dolgozója vagyok. Egy ideig az üzemi bizottság elnöke is voltam, majd hogy el­járt kicsit most már az idő fölöttem, ilyen mindenes, fúró­faragó, javító munkása vagyok a vállalatnak. _ T étem egyik legnagyobb J-J é s legfontosabb ta­pasztalata — folytatja Juhász bácsi — a munkára vonatko­zik. A mai fiatalság egy ré­szének bizony nem ártana né­ha meghallgatni bennünket. Ügy tapasztalom, hogy az ifjú­ság egy része — nem mon­dón?, hogy mindegyik — nem nagyon becsüli meg a mun­kát. Pedig most már öreg fej­jel nyugodtan elmondhatom, hogy annál nagyobb boldogság vagy öröm nincsen, mint va­lami szépet vagy jót alkotni. Nálunk a vállalatnál is van­nak, főleg a fiatalabbak között olyanok, akik nemcsak a mun­kát. hanem még azt is, ami A munkások hangjától zajos n a vasúti kirakodó pá- r lyaudvaron egy félrehengerített - platántörzsön ülve beszélgetünk a Juhász Pali bácsival, a Kecs- s keméti Szállítmányozási Vál- r lalat ezermesterével. i Beszélgetünk mindenféléről, 1 de főleg egy valamiről — a £ munkáról, a munka szerete- 1 térőí. A dús ősz bajusz alqj 1 csendesen, megfontoltan tolul- : nak elő a szavak, történetek, 1 amit egy idős, nagyon sokat ( szenvedett és tapasztalt ember J átélt. Értelmük bölcsességet 1 sugároz, a sokat átélt és látott * munkásember bölcsességét. i — Hatvankét éves vagyok. Nagyon sok földet bejártam, sok helyen dolgoztam és elég I sok szakmát is kitanultam. 1 Voltam napszámos, uradalmi ; cseléd, asztalos, gépkocsiveze- s tő, lakatos, festő és más is — 1 van olyan, amire nem is em- 1 lékszem. Végigjártam az első i világháborút, voltam fogság- c ban, vándoroltam grófi , ura- i dalmak kozott, dolgoztam vagy 1 három kulákmalmosnil, gyár- ; ban és építkezéseken — sorol-. 1 ja Pali bácsi. v A régi világ bizonytalan 1 munkásélete sodort az egyik 1 helyről a másikra és szinte i mindenessé avatott, vagy ahogy c itt szokták mostanában a. 1 A nagyapa és ax unoka Cyuri ősszel katonának' megy, Addig azonban, az unoka bi­zonyára még sokszor meglátó-'’ gatja a szeretett nagypapát egy-két jótanácsért. Venesz Károly gos kezitcsókolommal , tudatta, hogy ő is most dolgozik. A nagyapa mindjárt szárnyai - alá vette, s tudományából ismét adott az unokának. Tanította: ha jobban megbolyhozod, én jobban leveretem, hogy puha legyen a szövet. * j — És Gyuri hogyan fogadta a tanácsot? Kálmán bácsi nem válaszolt azonnal. Rendezte gondolatait, aztán kisvártatva megszólalt: — Szorgalmas, szófogadó gye­reknek ismerem, a kollegák sem panaszkodnak rá, Egyébként Gyuri nemcsak az üzemben, hanem nagyapa otthonában is megfogadja az idősebb szavait. Ügy látszik, méltó akar lenni példaképéhez, a nagyapához, akit jó munkás­ként becsülnek és szeretnek a gyárban. Ezt példázza a leg­utóbbi eset is, amikor taná­csa alapján gyorsították meg a munkát a bolyhozóban. A beszélgetés közben észre sem vettük, hogy nyílt, a ka­pu. Csak akkor szakítottuk meg a disputálást, amikor lép­teket hallottunk. Kálmán bá­csi felesége érkezett haza. Nem sokkal később már ő is tudta, hogy ml járatban vagyok, s megnézte a párjáról és unoká­járól készült fényképet, az­tán a főzéshez látott. Kálmán bácsi pedig egymás után mesélte el életének ér­dekes epizódjait. Büszkén so­rolta, hogy melyik gyereke hol dolgozik, merre járt az or­szágban. Azt is elmondta, hogy öszhajú, alacsony termetű, idős bácsi fogad Baján, a Rá­kóczi Ferenc utca 32. számú házban, ahol Bognár Kálmánt keresem. — Én volnék nyújtja üd­vözlésre kezét, ' miközben fel­teszi okuláréját, s ezen keresz­tül a fejem búbjától a talpa­mig végigmér. Arcának gyors változása visszatükrözi kíván­csiságát.' Csak akkor zökken vissza nyugalmi állapotába, amikor megmutatom a róla ké­szült fényképet, s közlöm, hogy mi célból kerestem fel* Beszédbe elegyedünk. Kálmán bácsi huszonöt évig dolgozott a Bajai Gapjúszövet- gyárban. Barátainak kérésére ment nyugdíjba, 1955-ben. Ad­dig a bolyhozó gép mellett dolgozott. Keze alatt sok mil­lió méter szövet simult ki. Bár most nyugdíjban van, mégis mindent tud, ami a gyárban történik. Hetvenhárom éves, de még ötvennek se néz ki. Havonta, amikor szorít a ci­pő, három napra behívják Kálmán bácsit az apretúrába (kikészítő) egy kis kisegítésre. Ó szívesen megy. Egyrészt te­lik az idő, másrészt jól jön az a kis pénz, amit ilyenkor ad­nak, nyugdíj-kiegészítésként. A múlt hónapban éppen ak­kor hívták be, amikor az uno­kája, Borkos Gyuri is délelőt­tös volt. Véletlen-e vagy sem, azt most nem firtatjuk, de egy­más mellé kerültek. Gyuri — akit édesanyja, meg a nagy­apja Józsinak szélit — han­

Next

/
Thumbnails
Contents