Petőfi Népe, 1959. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-21 / 169. szám

4. oldal 1959. július 21, kedd A melyik színházból sokan mennek el év végén, otl valami baj van. Öreg színházi bennfentesek jól tudják ezt Van is valami igazság benne hiszen ott, ahol a művészek megtalálják a nekik való sze­repeket, ahol valóban magas színvonalú megvalósítást igény­lő feladatokat kapnak, ott £ nyugalom, a művészi bizton­ság, az alkotás légköre alakul ki. Megindul az a sajátos, lát­hatatlan folyamat, amelynek eredményeképpen együttessé rendeződik, forr össze a szín­ház művészeti gárdája, s ez £ folyamat nem engedi el a más­kor elvándorlásra oly hajlan­dókat, visszahúzza, vonzzs őket. És a Kecskeméti Katón, József Színházból ennek a; évadnak a végén senki nerr megy eh Miért? Elsősorban talár amiatt, mert hosszú évek ót£ első ízben emelkedett fel £ színház műsorpolitikája arra £ magaslatra, amelyik valóbar alkalmassá teszi ezt a nagymúlti és igen fontos művészeti in­tézményt nevelő funkciójának betöltésére. Klasszikusok, ú. alkotások, hagyományos éí modern mondanivalót hordozc művek emelik korábban e nem ért magaslatokra a kecs­keméti Katona József Színháj együttesének idei munkáját Elsősorban tehát a felelősség- teljes, kezdeményezni serr rest, céltudatos műsorpolitik£ emeli ki ezt az évadot a töb­biek közül. Olyan »fegyverté­nyek« teszik emlékezetessé ez az évadot, mint az Optimist; tragédia, a Stuart Mária, £ Szentivánéji álom, az Ily er nagy szerelem kecskeméti be­mutatása. Már ebben is csak­nem bennfoglaltatik az égés: világirodalom, a shakespeare- drámától a modern színpadig s ha ehhez hozzászámítjuk hogy a kasszasikereknek szá­mító zenés darabok kiválogatá­sában is a közönség magasabl igényekre való nevelésénei szándéka nyilatkozik meg, ak­kor elmondhatjuk, nemcsak a színház nőtt, erősödött, fejlő­dött, hanem a közönség is. N em véletlen, hogy mind a kecskeméti évad, mind pedig a bajai vendégsze­replés azt mutatja, hogy az operett mellett — s legtöbb­ször az előtt — kasszasiker­ként könyvelhettük el olyan művek bemutatását, mint az Optimista tragédia, az Ilyen nagy szerelem, a Stuart Má­ria és nem utolsó sorban a Szentivánéji álom. Tegyük hozzá! Az pedig a falusi igények növekedését jel­ei, hogy a tájszínház közönsé­gének kívánságára, kisszín- padra alkalmazva, falura kell vinni a jövő évben olyan pro­dukciókat, mint az Optimista tragédia, vagy az Ilyen nagy szerelem, nem beszélve arról, hogy a Bernarda háza, melyet a kecskeméti színpadra jövő esztendőben hoznak be tájról, legtöbb községünkben telt há­zakat vonzott. Ezek után. mondjunk néhány szót — a teljesség igénye nél­kül — a színház művészeti színvonaláról is. Jellemző, hogy a megfelelő műsorprog­ram a színészek nevelésének is fontos eszközévé vált Több tehetséges művészünk idei mű­ködéséről állapítottuk meg, hogy egy-egy szerep sikeres megformálása mérföldkövet je­lentett tehetségének bontako- zása, alakító készségének meg­erősítése szempontjából. Dobák Lajos Űri muri-beli alakításá­tól a Szentivánéji álom Obe- ron-jáig olyan utat járt be, melynek egyes Stációi jól el­férték egymás mellett az Opti­mista tragédia ingadozó, ké­sőbb a forradalom mellé álló tisztje, a Stuart Mária kiasz-. Levelezőink írják: így kényelmesebb! Evek óta úgy szokás, hogy ha egy vállalati dolgozó csalá­di pótlékra tart igényt, a szü­letési anyakönyvi kivonatokkal együtt lead munkáltatójánál egy tanácsi igazolást arról, hogy feleségével és gyermekei­vel együtt él, azok eltartásá­ról gondoskodik. Ezen akar újabban változ­tatni a sükösdi tanács. Sudár János nevű dolgozónak több­szöri kérésre sem adtak együtt­élési igazolást, mondván, hogy majd a munkáltató ad egy nyomtatványt, amit ők aláír­nak. A dolgozó megfogadva a »jó- tanácsot«, a legnagyobb mun­kák idején bekerékpározott a Bajai Gépállomásra a nyomtat­ványért, amely sem ott, s tud­tommal más munkáltatóknál sem létezik. Megkérdezte a já­rási tanács igazgatási osztályát, ahol azt válaszolták: az SZTK- nak szüksége van a fenti iga­zolásra, s a tanácsnak köteles­sége ilyet kiadni. Kérdezzük már most a sü- kösdi tanácstól: megkapja vég­re Sudár János a pár perc alatt kiállítható igazolást? Pfeil József levelező Uj székháza! kapnak a Helvéciái tűzoltók Helvécián 1952-ben alakult meg az önkéntes tűzoltó tes­tület. Parancsnoka, Dobosi József, akit fáradhatatlan munká­jáért szeretnek és becsülnek a falubeliek. A tűzoltó testület rövidesen felavatja új székházát, ame­lyen a tűzoltók 80 napot dolgoztak társadalmi munkában. — A tűzoltók nemcsak a szolgálatukat teljesítik kiválóan, hanem igyekeznek minél többet tanulni is. Ezt igazolja az a sok tanulmányi kirándulás, amelyen részi vettek. Legutóbb Budapesten jártak, megismerkedtek a város nevezetességeivel. Augusztusban Szegedre látogatnak, gyara­pítva szellemi tudásukat és szakmai tapasztalatukat. . Hel­vécia tűzoltói jelenleg a járási tűzoltóversenyre készülnek...»' Hasznos munkájukhoz további sikereket kívánunk. Benkő Mária levelező Épül a kiskőrösi KIO S Z-kultúrház Nyári este. Az egyik utca sarkán embercsoport szorgos­kodására figyelek fel. Vajon mi készül itt, hogy lapáttal, kőműves szerszámokkal felsze­relve még ilyenkor is ennyien dolgoznak? Az egyik, maltert keverő emberhez fordulok. Gángel Béla késesmester — tudom meg nevét és foglalko­zását — elmondja, hogy a KIOSZ tagjai társadalmi mun­kával kultúrházat építenek. Bondor Lipót, a KIOSZ el­nöke ismerteti a többiekkel a holnapi munka lebonyolítását. Lelkesek az emberek, mert ve­zetőikről veszik a jó példát. Bondor Lipót elnök nemcsak saját munkájával, hanem 50 mázsa mésszel is hozzájárul a kultúrház felépítéséhez. E ne­mes cél megvalósításáért dicsé­retet érdemel a KIOSZ vala­mennyi tagja. András Tibor levelező Jövőre is eljönnek a isz-be dolgozni A budapesti Lórántffy Zsu­zsanna Gimnázium tanári kara és diákjai az idei iskolai év Űtinaplónak is beillő levelet kapott a minap szerkesztősé­günk Bad-Einsiedelből. A leve­let Molnár Anna levelezőnk, a Bányai Júlia gimnázium ta­nulója írja: »Június 27-én indultunk út­nak. Prágában volt annyi időnk, hogy megnézhettük a Vencel teret. Utána tovább utaztunk. Drezdában autóbusszal fogadott az iskola igazgatója. A társa­ságában levő négy FDJ-egyen- ruhás kislány rózsacsokrokat adott át nekünk. A város meg­tekintése után a ' Dcu.-u’chland- gyár nyaralójába hoztak ben­nünket, Bad-Einsiedelbe. A nyaraló gyönyörű. A legtelje­sebb kényelem, tisztaság, szép­ség. Egyszóval minden megta­lálható itt. Másnap egy előadást hallot­tunk a nyaraló fejlődéséről, ami után kirándulást tettünk a határ mentén, összebarátkoz­tunk a határőrség katonáival, akik megmutatták nekünk a Német Demokratikus Köztársa­ság legszebb vidékét. Este a televízióban is szereplő, híres kaadeni kultútcsopórt szóra­koztatott bennünket, A végén már együtt énekeltünk velük. 29-én a Purschenstein-i vár­kastélyba látogattunk el, amely a XIII. században épült. A gót és reneszánsz építőelemekkel díszített kastély a vidék kul- túrközpontja. — Az itt el­fogyasztott ebéd után megláto­gattuk a neuhauseni székgyá­rat. Este Eickhom elvtárs, a seif feni múzeum vezetője tar-’ tott elaödást: »A bányászattól a játékvárosig« címmel. Elmon­dotta. hogy 700 évre vezethető A purscüeusteUU várkastély látképe, befejezése után a fajszi Vörös Csillag Tsz-be mentek el, hogy munkájukkal ott segítséget nyújtsanak. Az ötven főből álló leány-, diáktábor lakói igen nagy kedvvel, lendülettel kezdtek el dolgozni. Egyelés, szénagyűjtés, kapálás, valamennyi munka egyaránt kedves volt számukra. Nem volt csüggedés akkor sem, amikor a nehéz fizikai mun­kához nem szokott lányok te­nyerét feltörte a kapa, vagy a villa nyele. Fajszon járva, örömmel hall­gattam, hogy az itt élő embe­rek, s a tsz tagjai milyen jó vélménnyel nyilatkoztak a di­áklányok munkájáról. Elisme­réssel, tisztelettel beszéltek a -pesti kisasszonyokról«. Jó munkájukat, kedves, közvetlen magatartásukat nem felejtik el soha. A lányok is kedves em­lékekkel váltak el a falu dol­gozóitól, s ígéretet tettek, hogy jövőre ismét eljönnek a tsz-be dolgozni. A diáklányok nevében sze­retnék köszönetét mondani a tábor szervezőinek azért, hogy megismertették a faluval a fő­városi ifjúságot, s a diákokat a fizikai munkával. Mészáros István levelező Próbacséplés Tfszakécskén (Községi tudósítónktól.) Tizenkét cséplőgép állott ki az elmúlt hét csütörtökén, s kettő közülük még azon a na­pon megkezdte a prŐbácsép- lést, amely várakozáson felüli eredményeket hozott. A rozs holdanként 12, az ősziárpa 16,50, a búza 14 mázsával fizetett. Az első napok eredményei azt mu­latják, hogy a Tiszakécskei Gépállomás jól felkészült a cséplésre, " . I szikus veretű Leichesterje, a Váljunk el mulatságos bohó- zati figurája, vagy az Ispán Teréz falusi papja. Szemünk láttára bontakozott ki Tánczos Tibor sokoldalú tehetsége is, vagy a Medgyesi Máriáé, aki egyforma átéléssel jelenítette meg az Ilyen nagy szerelem főhősét, az Optimista tragédia komisszámőjét és nem siker­telen kirándulásokat tett az operett világába, A lelkesítő feladat szüli a színészt. Milyen nagy­szerű, hogy operett-primadon­nánk, Gyólay Viktória hibát­lanul oldott még egy nehéz prózai feladatot a Szentivánéji álomban — éppen a színház vezetőségének céltudatos neve­lő törekvései eredményekép­pen. Mindannyiónk előtt emlé­kezetes Dévay Kamilla Stuart Máriá-ja az Űri muri Rédey Észtere, a Szentivánéji álom Titániája, vagy a Bernarda házában nyújtott ragyogó tel­jesítménye. Ügy hisszük, a leg­jobb kezekben, rangos felada­tok megvalósítása közben is­merhettük meg a főiskolát most végzett Fonyó József mű­vészetét is. Nincs lehetőség arra; hogy akárcsak egy villa­násnyi reflektorfényben is megmutassuk minden jelentő­sebb színészünk eredményei­nek egy-egy kis részét is, De talán nem is feladatunk, hi­szen inkább az arányok ér­deklik a kritikust ilyenkor év végén. S ha már az arányokról van szó, ejtsünk néhány megjegy­zést a rendezésről, a színház technikai előrehaladásáról. Aligha találkoztunk az idén olyan rendezői koncepcióval, amely egy-egy fővárosi elő­adást másolt volna. Az egyéni rendezői felfogás klasszikus művek új értékeit hozta fel­színre. Gondoljunk csak a Szentivánéji álomra, az Opti­mista tragédia, az Ilyen nagy szerelem előadására, rendezői teljesítményére, A megalapo­zott biztonság és a modern színpadi törekvések. iránti ér­zékenység jellemezte az idei rendezői munkát, összességé­ben és részleteiben. S ha nem csal a szemünk, a jövő évi műsorterv olyan bemutatói mint Frisch »Es a holtak újra énekelnek«, című, drámája, vagy éppen a a Szent Johanna, a Piscator feldolgozásában való­színűleg színre kerülő Háború és béke is megajándékoz majd bennünket egy-egy 1 izgalmas, modern színházi élménnyel, amely szilárdan épül rá szín­házunk idei évadjának, kihar­colt eredményeire. A modem drámai megeleve- nítés törekvéseinek térhódítá­sát ennek az évadnak köszön­hetjük. Az Optimista tragédia a Szentivánéji álom nagyszerű színpadi képei vagy a Borcsí István tervezte Stuart Mária- díszletek, Csinády István Ilyen nagy szerelem-hez készített tervei mind ennek az újsze­rű, modem színpadi felfogás­nak a jelei. Nem mehetünk e] szó. nélkül amellett sem, hogy jelmeztervezőnk, Márton Ala­dár, kitűnő stílusérzékkei, ha­talmas munkatempóval látta el a jelmeztervező nehéz, nagy felkészültséget igénylő felada­tát. B úcsúzunk a színháztól és szeretettel várjuk visz- sza művészeinket a jövő évad első bemutatójára. Egy ered­ményekben gazdag, sikeres esz­tendőre tekinthetnek vissza. Olyan évadra, amely fordu­latot hozott a színház életé­ben. A hivatása magaslatán álló színházi vezetés, az egy­beforrott művészegyüttes való­ban politikai és művészeti centrummá teszi, megyénk « legfontosabb ' művészeti intéz­ményét, hisszük, hogy a nagy csata a művészetért, a közön­ség neveléséért, megnyeréséért a következő esztendőben még nagyobb sikeréket hoz, mint az idén, Csáky Lajos Búcsú a színháztól vissza a híres seiffeni játék- gyártás. .. Arra kérem a Petőfi Népe szerkesztőségét — miután vil­lanyoltás van, s levelemet nem folytathatom — közölje az új­ságban levelemet, hadd kö­szönjük meg a nagy nyilvános­ság előtt is hazánknak, népünk­nek, hogy ilyen szép nyaralá­son vehettünk részt. Nevelőin­ket — akik megálmodták ezt a kirándulást — szintén kö­szöntjük a baráti demokratikus Németországból.« Molnár Anna levelező Németországi levél

Next

/
Thumbnails
Contents