Petőfi Népe, 1959. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-19 / 168. szám
1959. július 19, vasárnap 3, oldat „...Rettegést hozott a letiportaknak.. — Jegyzetek Gonczlik Kálmán portréjának margójára — Népünk nagy építés korszakában él. Az egész társadalom alkot és szíwel-lélekkel dolgozik országa holnapján. Tehát mindenki csak annyit ér, amennyit hasznosan tesz. Ez a manapsági mérce, így mérettetnek az emberek. Ez a feltétel még akkor is érvényes, ha történetesen Gonczlik Kálmán pápai prelátusról van szó, aki a mai napon tartja aranymiséjét. Félő, hogy a jelentőségénél nem minden tendencia nélkül nagyobbá duzzasztott ünneplés mérete elnyel a valóságos kép teljességét. Ezért a hitelesség érdekében a közvélemény elé tárjuk Gonczlik Kálmán sokak által ismert szereplésének néhány morzsáját. .. .ront, pusztít A huszas évek elején került Bajára és rövid idő alatt a város vezető köreibe tornázta fel magát. Megigézte és magával ragadta a politikai szereplés is. A harmincas évekből a Bácskai Üjság Gonczlik Kálmán szájából a következőket idézi: „A szociáldemokrácia (A kommunizmusra gondol. A szerk.) az oka annak, hogy az élet ma ilyen, hogy a világ odajutott, ahol most van.” Majd később hozzáteszi: „Ne higgyük, hogy csak Oroszországban és Spanyolországban hódít ez az eszme. Megfertőzte ez már az egész világot és ront, pusztít itt nálunk is.” Nyilvánvalóan a magyar nép hősi időszakára, az 1919-es Tanácsköztársaságra céloz, amelynek nagyszerű emlékét és az onnan táplálkozó szabadságvágyat a gonclikkálmánok és a vele egyívásúak — bármennyire is próbálkoztak — nem tudták kiölni. Kifosztott város De az 1919-es Bajáról is elmondja véleményét A Bajabelvárosi Egyházközség 1943. évi január hó 10-én megtartott díszközgyűléséről felvett jegyzőkönyv erről így tanúskodik. „Mi .i’olt itt két évtizeddel ezelőtt? Örököltünk egy lélekben és anyagiakban kifosztott, kirabolt várost.” Azzal azonban adós marad, hogy megmondja: vajon ki rabolta és fosztogatta a várost. Ám a jegyzőkönyv még erre is utal, hiszen kinyilatkoz- za, hogy „ ... pénzben ma sokkal gazdagabbak vagyunk, mint amikor elindultunk 21 évvel ezelőtt”. Gonczlik Kálmán kijelentésében a huszonöt éven át őrjöngött ellenforradalom legfőbb célkitűzése testesedik meg. „Sokkal gazdagabbak vagyunk”, mert megszívták magukat a nyomorgó munkások, parasztok és ínségmunkára kényszerített értelmiségiek véréből. Akkor hangzott el ez a kijelentés, amikor egy egész ország lerongyolódva, éhezve, a szörnyűséges és értelmetlen háborúban apát, gyereket és testvért vesztve arra a békére és nyugalomra vágyott, amiért Gonczlik Kálmán semmit sem tett. „Kifosztott, kirabolt város” — mondja kenetteljes demagógiával, s ugyanakkor a belvárosi plébánia = a hivatalos számadások tanúsága szerint — 1940. évi összes kiadása 14 000 pengő, amelyből a „prelátus plébános évi párbére s karácsonyi s. 7800 P”. Ugyanakkor „az alkalmazottak évi fizetése és karácsonyi segélye 1040 P-t” tett csupán ki. A létminimumot sem... Többek között ezért kellett éheznie a bajai munkásnak, és ha már más kiút nem volt, sztrájkra lépni, hogy legalább a maga és a családja fizikai lét- fenntartását biztosítsa. Még az a rendőrfőkapitány is, akinek martalócai gondolkodás nélkül és csillapíthatatlan vérszomjjal hányták kardélre az ellenforradalmi rendszerrel szembeni „re- nitenskedőket” 1936. szeptember 2-án, a posztógyár! munkások bérkövetelésével kapcsolatban ezt jelentette: „Ezen bérmozgalmak a munkások részéről részben indokoltak, mert az eddigi bérek a létminimumot sem biztosították egyes munkásoknál.” S vajon Gonczlik Kálmán felemelte-e szavát a nincstelenek és az elnyomottak érdekében? Egy ízben munkásküldöttség kereste fel. Segítséget kérőén panaszolták, hogy a nyolcvan filléres napszámból nem lehet megélni, még kenyérre sem jut. Gonczlik Kálmán ezt válaszolta: „Nem kell kenyeret enni. Egyenek krumplit, meg puliszkát!” A margó vaskosabb Azok felé, akik hittek a munkások, parasztok elnyomás alóli felszabadulásában, ezt vágta oda: „Ezek az új boldogságot ígérők jól tudják, hogy mihelyt visszatér a lelkekbe az isten: vége a szocializmus és a kommunizmus hatalmának.” S arról sem feledkezett meg, hogy politikai nézeteinek summázott megnyilatkoztatására is alkalmat keressen. Erre a célra legmegfelelőbb volt Horthy országosának 20. évfordulója. „Az új magyar élet harangszava akkor szólalt meg először, amikor egy ködös novemberi napon a bűnös Budapesten megjelent fehér lován, s hozott a vér és átok hóhérainak rettegést és hozott a letiportaknak és halálra ítélteknek felszabadulást.” Bizonyos, hogy az évfordulón a szervezők részéről az ..érdemek” egyoldalú és önkényes felsorolást kapnak. Gonczlik Kálmán portréjának margójára azonban ezek a „csekélységek” is felkínálkoznak azzal a ritka előfordulással, hogy ez esetben a margó sokkal vaskosabb. A Duna-parti új gyár félévi vizsgája Nemcsak ígérték, meg is valósították a gazdaságos termelést Fél év nem nagy idő egy új gyár életében, még akkor sem, ha munkás- és vezetőgárdája ezt megelőzően már több évig együtt dolgozott annál a válalatnál, amelyből kinőtt a másik, az új, a Bajai Villamossági Gyár. Az első lépések mégis bizonytalanok. Ez érthető, hisz új gyár, új emberek, új gyártmányok, s új gondok jelentkeznek. Ennek ellenére a Bajai Villamossági Gyár vezetői és dolgozói jól megbirkóztak az első félévi feladatokkal. Bár még nincsenek pontos adatok, de az előzetes számítások sok jóval biztatnak. Félévi készáru-tervüket 102,2 százalékra teljesítették. Ez a szám azért is említésre méltó, mert párosul azzal, hogy gyártmányaikat összesen 325 000 forinttal olcsóbban állították elő, mint ahogy azt tervezték. Az első félévben 72-en nyújtották be elképzeléseiket a termelés ésszerűsítésére vonatkozólag. Ebből 38 megfelelt, s ezért alkalmazták a termelés meggyorsítására, olcsóbbá tételére. Ez 37 439 forintos költség- csökkentést jelent. A leleményes munkásoknak 6600 forintot fizettek ki. A gyár első féléves eredményeiről még sokat lehetne írni. Azonban úgy gondolj uk* hogy ez a néhány tény is világosan bizonyítja: — nemcsak ígérték, hanem meg is valósítottak a gazdaságos termelést. Szabó Gézáné a porszívók működését ellenőrzi, Hatan egy műszakban 18 darab háromfázisú motor tekercselését végzik el. A képen Pankovics Jánosné, Kis Teréz, Kunhalmi Jánosné, Takács Ilona és Kiss Mária látható. SZÜLETÉSNAPI ÜDVÖZLET Jobbról, balról lelkendezve ünnepelték, még az egyébként csendet kedvelő, követelő főnök is: — Jónapot »Borza Márton«, jónapot Jani bácsi. Meggyógyult? Csak úgy áradt a szeretet feléje... Ekkor, ilyen bensőséges hangulatban, ismertem meg személyesen Fodor Jánost, a -munkásírót. Ebből a meghatározásból nemcsak azt kell kiolvasni, hogy »Borza Márton« (egyik önéletrajzi elbeszélésében nevezte így magát) rendkívül nehéz fizikai munka után kereste, kutatta a szép, igaz és hasznos gondolatokat, de azt is, hogy e feladatot elsősorban a kétkezi dolgozók érdekében vállalta. Az ő munkájuk szépségét hirdeti, a kisemberek életének könnyes, via eseményeit örökíti meg immár évtizedek óta. Ide s tova két éve dolgozom a nyomdában — ahol Fodor János évtizedekig kopogtatott a szedögépén, de rosszat még a »háta mögött« sem hallottam róla. Ehhez — tapasztalatból tudom, nem elég az, hogy valakinek különösebb hibái ne legyenek, ehhez »tekintély« is kell. Nem íróasztal, vagy pozícióadta, mondvacsinált. Ezt a »Kiváló munkás« kitüntetés, a hétköznapok sok-sok apró, de emberségről, józanságról, segítő- készségről, szerénységről, határozott politikai állásfoglalásról tanúskodó tettei szerezték számára. 50. születésnapján munkatársai és olvasói nevében szeretettel köszöntjük. Nincs helyünk tevékenységének részletes ismertei tésére, csak megemlíti jük, hogy a »Budavári nyomdász« című regéi nyével országos pá< lyázatot nyert. Petur címmel Katonáról írt drámát. Több száz elbeszélése jelent meg nyomtatásban. Nem az ünnepi alkalom mondatja velünk: fordulatos, rendszerint valamely megszívlelendő tanulságot példázó írásait szívesen olvassák. Sok szó esik mostanában megyénkben élő írók közlési lehetőségeinek biztosításáról. Egy színes fedelű, olcsó, modern ti- pografiájú 2—4 éves sorozatot kellene indítani ■—, úgy vélem. Első kötetként Fodor Jánosnak, több irodalmi pályázat nyertesének 8—12 elbeszélésével kellene megörvendeztetni a »kisembereket«, akikről oly sokat és oly szépen írt, akik között és akiknek él. H. N. jyréhány évvel ez, ^ * előtt Kecskeméten utaztam ke, resztül és felhasznál, va a szerelvény áll- dogálását, egy helyi ; lapot vásároltam — • nem is sejtve, hogy ! rövidesen én is Kecs- ! kémét polgára leszek. I Egy. vidám, szelle- | mes elbeszélés nyerte í meg leginkább tetszé- ! semet. Elvezettel, egy > általam addig nem i ismert jó tollú író t felfedezésének, meg- [ ismerésének az örömével olvasgattam. A címre már nem emlékezem, csak arra, í hogy bizonyos Fodor I János írta. [ Amikor azután ide t kerültem és a Petőfi í Népében, a Kiskun- t ságban sorozatosan [ megjelenő elbeszélései t időről időre felidézték [ a régebbi jó érzést. [ Ki lehet ez az ember? [ — töprengtem. E * > Alacsony férfi lépett [ egy napon munkahe- ■ Ivemre, a nyomdába. irányításának. A kommunista csoport feladata többek között, hogy érvényre juttassa a párt politikai irányvonalát, a párt határozatait a tömegszervezetek életében, intézkedéseiben. Tagjai személyes példamutatásukkal, bíráló szavukkal, ^ _ a határozatok megvalósításáért végzett munkájukkal neveljék kommunista magatartásra munkatársaikat. Őrködjenek azon, hogy a tömegszervezet tevékenységében helyes módszereket alkalmazzon. Helytelen tehát az a nézet, amely a kommunista csoportok feladatait a választott szervek napirendjeinek előzetes megtárgyalására szűkítik. A felsoroltak érvényre juttatásából következik, hogy a kommunista csoportoknak nem minden esetben a választott szerv ülése előtt kell tanács- kozniok. Ha a kommunista csoport a választott szerv értekezlete előtt ülésezik, akkor; legtöbbször elég csak a döntői fontosságú politikai kérdések-: ben állást foglalnia. Szüksé-; ges azonban időközönként külön értekezleten megvitatni a kommunista csoport tagjaival: munkájukat, magatartásukat: és a párthatározatokból adódó: feladataikat, mert a pártszervezetek nem a tömegszervezetek választott szerveire, hanem csak az ott dolgozó kommunistákra hozhatnak határozatot. A pártirányítás helyes érvényesítésének, a kommunista csoportokon kívül még más eszközei is vannak, de ezek között igen fontos helye van a kommunista csoportnak. Ha a pártszervezet megfelelően törődik a kommunista csoportokkal, az nemcsak a tömegszervezetek munkájának a fellendítését, hanem a párt és a tömegek kapcsolatának további erősítését is eredményezi. Nagy József A községi és járási tanácsokba választott párttagok számos helyen már az elmúlt év végén megalakították kommunista csoportjukat, megválasztották. a csoport vezetőjét és rendszeres időközönként megbeszélik tennivalóikat. Nem ilyen kedvező a helyzet a földművesszövetkezetek választott szerveiben, a Hazafias Népfront és a nőtanács községi bizottságaiban. Néhány nappal ezelőtt többek között Kiskőrösön, Solton és Lajosmizsén érdeklődtünk a kommunista csoport tevékenysége iránt a különböző tömeg- szervezetekben. Bár a legtöbb helyen elegendő létszámú párttag van képviselve a tömegszervezetekben, a kommunista csoportokat mégis csak elvétve találtuké Megállapításunk szerint egyes helyeken a kommunista csoportok hivatásának, jelentőségének fel nem ismerése késlelteti ezeknek megszervezését és megfelelő működtetését. — .Vannak, akik még most is azonosítják a kommunista csoportokat a pártcsoportokkal. Különösen a földművesszövetkezetek választott' szerveiben fordul elő, hogy például az igazgatóság tevékenységét nem a kommunista 1 csoportban, hanem a . földművesszövetkezet apparátusának kommunistáival vitatják meg. Ez helytelen. A helyes gyakorlat az lenne, ha a földművesszövetkezet apparátusában dolgozó kommunisták, ha nincs pártszervezetük, pártcsoportot, választott szerveiben, az igazgatóságban helyet foglalók pedig kommunista csoportot alakítanának és az foglalna állást a napirenden levő kérdésekben. A kommunista csoportra azért van szükség, mert mint e Szervezeti Szabályzat azt is előírja, egyik alapvető eszkö- •rei a tömegszervezetek párt* »TAPIREKPEN. Nagyobb gondot a kommunista csoportokra
