Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-14 / 138. szám
1959. június 11, vasárnap S. oldal KÉPZŐMŰVÉSZETI KIRENDELTSÉQ KECSKEMÉTEN Bizonyára olvasóink előtt is Ismeretes, hogy a Képzőművészeti Alap Képcsarnok Vállalata megyei kirendeltséget létesített Kecskeméten, a Gáspár András u. 4. szám alatt: A parányi üzlet szinte kisebb kiállításként hat, ahol a legnevesebb festőművészek alkotásai — olajfestmények, pasztellképek, akvarel- lek, rézkarcok, linoleummetsze- tek — tékinthetők és vásárolhatók meg. Kizárólag a legjelesebb művészek alkotásai kerülnek f"—'-' tiHr. Ottjártunkkor beszélgetést folytattunk a kirendeltség vezetőjével, aki igen érdekes tájékoztatást adott. Megtudtuk, hogy egyre több és több dolgozó keresi fel az üzletet nézelődni, vásárolni. Sokan meglepő tájékozottságról tesznek tanúságot. Érdeklődésünkre a kirendeltség — egyben a képzőművészeti-bolt — vezetője elmondotta azt is, hogy nemcsak készpénzért, hanem részletre is árusítanak képeket. Rövidesen néhány kecskeméti nagyüzemben tárlatot rendeznek, megszerettetve a munkásokkal a festészetet. teáéi Uicándidás Helvécia általános iskolásai fiz elmúlt napokban mintegy ötszázan egésznapos kiránduláson vettek részt a község határában lombosodó fehértói erdőben. A romantikus környezetben, nevelőik felügyelete mellett jól érezték magukat a kisdiákok; számháborúztak, labdáztak. Lírai tudósítás egy kiállításról Vasárnap délelőtt. Az első, igazi nyári nap. Tele fénynyel és bizsergető, éltető meleggel. De itt, benn, hűvösek a termek, felüdülést nyerhetsz, ha belépsz ide. Szaporodnak a látogatók. Jönnek a kiállítás megnyitására. Bozsó János neve már itt, Szegeden sem ismeretlen. Közeledik a megnyitás perce. Telepy Katalin, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos munkatársa beszélni kezd. A látogatók figyelmesen hallgatják. A művész ott áll, szerényen, néha ki-kinézve az ablakon a nyári égre. Különös-szép hangulatba ring a szív. A nyár millió, apró tündérjátékával, csillogó, vibráló aranyáramával, melengető, áldásos sugaraival erre kényszerít. De erre kényszerít a művészet múzsája is, a száznegyvenegy, falakra aggatott olajfestmény összhatása is. Telepy Katalin szava kedvesen csendül a művészettel terhes falak között. Szeretet és megértés, a jóindulat és megbecsülés hangján szól. Körülbelül azt önti szavakba, amit mindenki érez, aki bejön ide. Hallgassuk csak, mit is mond. »... Festményeinek átfogó ereje a lírai fogalmazás, mely megszépíti a legridegebb tájat is; hangulatával elragad, s részesévé tesz bennünket a tájban való elmélyülés gyönyörűségének ...« Hallgatjuk a jól felépített, hozzáértő beszédet, s közben oda-oda pislantunk a képekre. Ilyenkor egy lopva oda- pillantás elég, hogy a művészet különös erejével hasson ránk. Hát még később, amikor órákat töltünk el a képek között! » ... ö maga is tanyán nevelődött, s mint gyermek, már magába zárta a tanyai szabadélet szeretetét. Megtanulta tisztelni a földet, mely a kenyerét adta. Felnőtt korában kileste hangulatait; a tavaszi föld ébredését, a friss szél csípős illatát; lilás derengésben, fázósan remegő ágak táncát, de a tikkasztó, magot nevelő nyári napban fürdő tájnak rezdülését, az őszi puszta borongását, s a tél ezernyi szépségét is — s visz- szaadta a festészet nyelvén...« A beszédnek vége, egy meleg kézfogás jön, szívből jövő jókívánsággal együtt. Szépek az életben az ilyen pillanatok. Legalább nekem 120 asszony csinosítja a kalocsai pártházat A KALOCSAI járási pártbizottság május 31-én, szombaton megvendégelte azokat a tsz- tagokat és dolgozó parasztasz- szonyokat, valamint Peák Pőre, Fekete Ignácné és Kákonyi Ig- nácné pingáló népművész asz- szonyokat, akik társadalmi munkában részt vettek a pártház szépítésében. A társadalmi munkában részt vevő, mintegy 120 asszony gyönyörű, kalocsai motívumokkal díszített térítőkét és függönyöket hímzett, azonkívül a falat kézzel festett kalocsai rózsákkal díszítette. A pártház szépítésében különösen a drágszéli, géderlaki, felsőereki, rézteleki, keserűteleki, szakmári, hillyei és a kalocsai asszonyok társadalmi hozzájárulása jelentősszépek. Elgondolkozom. Bozsó most harminchat éves. A tanyáról indult az alföldi táj meghódítására. Iskola nélkül, mesterek aktív közreműködése nélkül, tehetségében és akaratában bízva, évek hosszú során át kitartó küzdelem árán jutott el idáig: a megbecsülésig. És túlzás nélkül: a hírnévig. Es es a hírnév, ez a megbecsülés megérdemelten az övé. Mennyi mellőzés, megnemértés, mennyi küzdelem az elismerésért, mennyi akadály leküzdése, mennyi körömszakadtáig való harc a művészi kifejezőeszközök meghódításáért! És íme az eredmény: mindenfelé, szűkebb hazáján jóval túl elismert művész lett, aki ezzel megtalálta igazi helyét a világban. Ö hálás is ezért a néphatalomnak, amelyben ez létrejöhetett, a társadalomnak, mely segítette ebben. Varga Mihály Termelési szerződéses perek bíróságaink előtt Megyénk bíróságainak ítélkezésében —• bár ezt már nem egyszer szóvátettük — még most is előfordul az, hogy a termelési szerződéses pereknél egyes vállalatok sok, rosszul előkészített, alaptalan ügyet nyújtanak be. I Követelik a megfizetett tartozást A bácsalmási járásbíróságnál például a Magtermeltető Vállalat által benyújtott 17 per közül 11 fejeződött be a pereskedéstől történő elállással, s a per megszüntetésével, mert megállapítást nyert az, hogy az alperesként perbe vont termelő előlegtartozását még jóval a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően rendezte. A duna- vecsei járásbíróságnál a Terményforgalmi Vállalat indított nagyobb számú kötbérpert, amelyek jelentős része a kereslet elutasításával végződött, mert az alperesként perbevont gazdák aszály-, illetve jégkárt igazoltak. Az Állatforgalmi Vállalat pedig több olyan pert indított az első negyedévben, amelyben túlfizetett összegek visszatérítését kérte a vele szerződött és a szerződésnek eleget tett hizlaló gazdákkal szemben. A megállapított tényállás szerint e perekben a hizlalásra szerződött termelők éppen a vállalat megbízottjának kérésére, a kikötött határidő előtt adták át a sertést, amelyért a szerződésben biztosított kedvezményes árat a vállalat ki is fizette. A kérdéses pereket aztán a vállalat most azon a címen indította meg a termelők ellen, hogy a kedvezményes ár csak a szerződésben megállapított hosszabb hizlalás! idő betartása esetén jár a termelőknek, — tehát szerintük a két ár közti különbséget köteles visszafizetni a termelő. Megyénk bíróságai joggal utasították el e vállalati követeléseket mert a hizlalásra szerződő termelők éppen a vállalat felhívására, tehát jóhiszeműen adták át korábban sertéseiket, így teljesen méltánytalan volna őket a különbözet visszafizetésére kötelezni. Sok a vetőmag-per Meglehetősen nagy számban fordultak elő az első negyedévben a termelőszövetkezetek vagy egyénileg gazdálkodó parasztok által a Magtermeltető,, Vállalat ellen indított kártérítési perek is, amelyeknek alapja az volt, hogy a vállalat nem megfelelő vetőmagot szállított számukra, s emiatt a megtermelt termény vetőmag céljára nem volt átadható, hanem csupán étkezési célra volt alkalmas. így a termelők jelentős jövedelemtöbblettől estek el. E perek között igen nagyértékű perek is voltak, így például a dunavecsei járásbíróságnál az egyik perben 94 ezer forint, a másikban pedig több mint 300 ezer forint kártérítés megfizetésére kötelezte a bíróság a Magtermeltető Vállalatot azért, mert a külkereskedelmi vállalat útján leszállított vető- burgonya nem volt tiszta fajtájú. Ilyen pereket a megyei bíróság fellebbezési tanácsai is tárgyaltak már az első negyedévben és három esetben 100 ezer forint körüli kártérítés megfizetésére kötelezték a Magtermeltető Vállalatot. Több megfontolást! Feltétlenül fel kell figyelni erre a jelenségre, hiszen itt nem csupán arról van szó, hogy az állami vállalat ilyen nagyösz- szegű kártérítést köteles megfizetni, hanem súlyos nemzet- gazdasági érdekek is kockán forognak: a nem megfelelő vetőmag elvetése következtében nagy mennyiségű vetőmagkiesésünk keletkezhetik. De a vállalatok részéről a termelők ellen irányuló perek megindítását is alaposabban meg kell fontolniuk az egyes Egy kisvárosi — úgy hírlik, nagykőrösi —- egyik nap reggelén úgy nyolc óra tájt cudar meleget érzett. Ráért, mert szabadságát töltötte a rokonainál és gondolta, délig fürdőzik és a híres, neves Széktó-fürdő felé vette útját. De odaérve következett az áll-leejtő csodálkozás, mert bizony az ajtót záró-nyitó azt mondotta: »Felsőbb rendelkezésre csak tíz órakor nyithatunk!« S mikor a szomszéd városbeli érvelni próbált, hogy ez egyedülálló dolog az egész országban, azt a választ kapta, hogy »ezt mi is nagyon jól dehát béralap is van a Jvilágon, meg ez — tudja csak ♦ szezon-dolog.« | Erre már nem lehetett mit »válaszolni, hanem bosszúsan vállalatoknak és gondosabb {megköszönte az ajtónyitogató vizsgálattal, saját nyilvántartá- Jkinyilatkozását és helyi rokoná- saik rendezésével, s a perek |nál belevetette magát egy megfelelő előkészítésével feltét-1teknő hűsítő habjaiba. S közlenül el kell kerülni, hogy alap- Jben fogalmazta meg lapunkon talanul zaklassák a termelő- »keresztül országgá kürtőit ja- szövetkezeteket és az egyes tér- Jvaslatát: mindazok, akik Kecs- melőket, hiszen ez nem csupán Jkeméten megkurtitják a fürdés egyéni sérelmet okoz majd, ha- {idejét, az ország egyetlen für- nem a termelőszövetkezeteknek időjébe se bocsáttassanak be tíz is elveszi a kedvét a szerződéses »óráig, hadd kérdezzék őt is a termeltetéstől. ipénztárnál álldogálva: Miért? Ez az a háború, amely elleni soha nem emeljük fel tiltakozó szavunkat. Akik »elesnek«, azoknak sem történik kutya- oajuk, s a győztesek sem tart- ttatnak igényt hadisarcra. A gyerekek minden esetre olyan somolyan csinálják, mintha /érre menne a játék. A hato- iikos Borbély Pista a figyelő, a hetedikbe járó — a képen /iszont hasaló — Taál Sanyi pedig a »mesterlövész«. A leg- .öbb számot ő olvasta le az el- enség fejéről, csak őt nem si- serült senkinek »kilőni« a csa- •asorból. Talán azért nem, mert ízt a számot viselte: 1953. Az amazonok kései és még gyermekcipős unokái — gondolva, hogy a főzőkanalat a fiúk közül úgyis egyre többen elirígylik tőlük — mit csinálhatnának mást, — ők is háborúznak. Timár Kati hatodik osztályos tanuló méltó akar lenni nagynevű »druszájához«. Dobó Katalinhoz, de forró szurok helyett éber szemének sugaraival veszi célba a közelben ólálkodó »törökök« fejét. (Tarján — Pásztor) — A bácsalmási fiúiskola úttörőcsapata a he’yi könyvesbolttal karöltve könyveket árul a községben. Rigó József és Peiler Pál pajtások egy nap alatt 80 forint értékű könyvet adtak el. (Molnár József leveléből.) adott haza a havi fizetéséből. Azt mondta, valami gyűjtés volt náluk. Nem találod gyanúsnak. Biztos valami nője van, de ki is kaparom a j szemét, ha megtudom. (Ja.i neked, szegény Piáta.) Az üzemvezető kétségbeesetten igyekezett túlkiabálni a recsegést, ropogást, meg a két hölgyet, de nem sikerült. Egyszer csak hallom a kagylóban a felháborodott hangot. — Még azt mondják, hogy mi, nők beszélünk hangosan és sokat. Na, és a férfiak? Abbahagyhatnák ezt a sok zagyvaságot. Nem is tudom, miért nem teszik már le a kagylót. Mit lehet erre tenni? Beleüvöitök a telefonba: — A viszontlátásra, hölgyeim és uram. Aztán lecsaptam a kagylót. (Kereskedő) alatt két tortával. Ez nem is olyan nagy teljesítmény.) — Halló — szólok most már erélyesebben a kagylóba. — Itt vagyok — harsogja az üzem vezetője és gyorsan elhadarja két mondatban a negyedévi teljesítmény százalékát, igyekezve túlharsogni a két hölgyet. Megtudom, hogy túlteljesítették a tervüket. — Hogyan csinálták ezt? — kérdezem. — Hogy hogyan csináltam? Citromhéjat reszeltem bele, úgy sokkal jobb az íze — süvöltötte egy női hang. Végre néhány mondatot megtudok a munkaszervezésre vonatkozólag. Ügy érzem, hogy be kell fejezni a beszélgetést, mert ez így nem mehet tovább, de azért búcsúzásuí belebömbölöm a kagylóba: — Mi újság van még? — A Pista 100 forinttal kevesebbet A napokban valaki felhívott telefonon, hogy egy rövid cikkhez adatokat adjon. A vonalban azonban áthallás volt, vagy ahogy a szakemberek mondják: indukció; két női hang párbeszédét is lehetett hallani. Ennek következtében elég zavaros lett a helyzet, mert a hangok összekeveredtek, egymást túlharsogták. — Mennyi volt az elmúlt negyedévi teljesítésük? — érdeklődöm az üzem vezetőjétől. — Megettünk két rántott csirkét, tudod, a Pistának olyan érzékeny a gyomra, csak a csibehúst szereti. Aztán sütöttem két tortát is. — válaszolta egy lágyan búgó női hang. (Milyen szemtelen kis nő — gondoltam magamban —, még nem is ismer, máris letegez. A Pistával csupán két rántott csirkét ettek meg eay negyedév Épületes beszéd Miéri?
