Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

1959. június 7, vasárnap 8, »Mal Kitüntetések a pedagógusnap alkalmából A Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány a pedagó­gusnap alkalmából, jó munká­juk elismeréseképpen „Kiváló tanító” és „Kiváló tanár” kor- mánykitüntetcst adományozott Sipos Károlyné ágasegyházi és Szemerédi István apostagi neve­lőknek. A két pedagógus 1959. június 6-án délelőtt vette át a kitüntetését az Országházban. „OktatásUgy kiváló dolgozója” Jelvénnyel tüntették ki: Laczkó holtán (Kalocsa), Friedrich La­tos (Kiskunhalas), dr. Hamza Győzöné (Kecskémét), Bolváry László (Dunavecse), Losonczy György (Baja), Kocsis Istvánná (Kiskunmajsa), Pirlsi Andrásné (Kalocsa), Starcz Lajos (Kiskő­rös), Bajári Sándorné (Kiskun­halas), Mácsai János (Kiskunha­las), Pataki Miklós (Kecel), Weintráger Adolf (Vaskút), Szűcs Sándor (Kecskemét) neve­lőket. „Szocialista kultúráért" kitün­tetést kapták: Mándlcs Mihály (Csávoly), Kincses Ferenc (Ba­ja), Koltai Antal (Baja), Bozsó Antal (Kecskemét) pedagógusok. „Kiváló dolgozó” jelvény bir­tokosai lettek: Paczolai Győző (Kiskunhalas), özv. Toldi And­rásné (Jászszentlászló), Papp Mi­hály (Szabadszállás), Sándor György (Baja). Dobák László (Kiskunfélegyháza) nevelők. Miniszteri dicsérő oklevelet kaptak: Soós Tamás (Kecske­mét), Keresztes Nagy Imre (Kis­kunfélegyháza), Kálóczy József- né (Kéleshalotn), Géri István (Kalocsa) és Zilahi Sebes Béla (Kecskemét) pedagógusok. Elkészült a szegedi szabadtéri színpad és nézőtér Az ország legkiválóbb terve­zői és kivitelezői megteremtet­ték Szegeden azt a szabadtéri színpadot, amely technikai fel- készültségével új fejezetet nyit a szabadtéri játékok történeté­ben. A sztereofonikus hangköz­vetítés módszereit alkalmazva, a színpadon szereplők térbeli mozgását követi a hang és most, hogy elkészült a színpad, s elkészült a nézőtér, a szak­értők megállapították: a néző­tér kialakítása is tökéletesen sikerült. Az elmúlt napokban kapott értesítést a szegedi Idegenfor­galmi Hivatal, hogy Kelet-Ber- linben túristacsapatok szerve­zése van folyamatban a szabad­téri játékok megtekintésére. A Szovjetunióból és a környező népi demokratikus országokból számos csoport érkezéséről tett bejelentést az IBUSZ-igazgató- eág. A játékok élménytnyújtó, le­nyűgöző látványossága mellett gondoskodás történik arról, hogy Szeged vendégei napköz­ben is jól érezzék magukat a városban. Arról is történt gondoskodás, hogy Szeged vendégei látogatá­saik során az időt jól kihasz­nálva, esetleg még a Balatont is megtekintsék. Erre lehetősé­get biztosít a MALÉV be­kapcsolásával az Idegenforgal­mi Hivatal és repülőgép járato­kat indít a reggeli órákban a Balatonhoz, ahonnan a vendé­gek az ottani szórakoztató prog­ramok után kényelmesen visz- szaérkezhetnek repülőgéppel az esti előadásokra. A Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Magyar Filmhíradó máris megkezdte munkáját Sze­geden és az előkészületekről híradókat, riportokat vettek fel. A játékok időszakában a Tele­vízió^ teljesen újszerűén, egye­nesből közvetítve, a szabadtéri előadásokról műsort sugároz a mikrohullámú lánc beiktatásá­val az ország és a külföld tele­vízió nézői részére. rrjjuupq Lm UJ FILMÉ Asch őrvezető kalandos lázadása Csak 18 éven felülieknek 1 Nyugatnémet film. »Ügy értem, hogy a szakasz- retető úr zavar engem. Miért nem hagy bennünket nyugodtan felkelni és felkészülni a reggeli ezolgálatra. Nem vagyunk mi tépek! Itt úgy bánnak velünk, mint a rabszolgákkal! Maga nem is kiképző, hanem rab- tzolgahajcsár Asch őrvezető mindezt Lin­denberg szakaszvezetőnek mond­ja, annak a szolgálattevő al­tisztnek, akinél tökéletesebbet nem lehet elképzelni. Eltökélt szándéka, hogy az újoncokból derék katonákat farag az »-egy nép, egy birodalom, egy Führer« elméletének szellemében. Asch őrvezető1 ezzel a szellemmel száll szembe, amikor külön vé­leményt alkot és gondolkozni mer, holott a kaszárnyában mindenekfelett való a vak en­gedelmesség. Asch, ez az ön­fejű, becsületes ember fenekes- tól felforgatja a laktanyát. Sok ravaszsággal és ötlettel borsot tör a hívatásos újonc-nyúzók orra alá. A papírvékonyságú kenyér­adagok ellenőrzése, hat élestöl­tény eltüntetése, majd egy vá­ratlan puskagolyó a főtörzsőr­mester feje fölé, mint egy-egy állomása Asch őrvezető kalan­dos lázadásának. Végig kacag­juk ezt a kitűnően sikerült fil­met, amely a Wermacht-hadse- reg kaszárnyaéletét pellengérezi lei. A film Háns Hétlmut Kint regénye nyomán készült és Paul May rendező mindvégig ragasz­kodott uz író elképzeléseihez, Abban, hogy minden tekintet­ben kitűnő filmet sikerült al­kotnia, nagy része van a színé­szeknek, elsősorban az Ascht alakító Joachim Fuschbergnek. Wf A Katona József Múzeum jelenlegi ki­állítása az utóbbi évek képzőművészeti tárla­tainak sorát új szín­nel, új élményanyag­Meg jegyzések egy kiállításhoz érzelmekkel teli, erőtel­jes fény-árny hatások­kal egyszerűen, de an­nál biztosabb kézzel megoldott grafikai anyagát. Ami rajzait Csáky Lajos Révay József: Tűzfolyam (Móra). Kb. 440 oldal, kötve 17,50 Ff ninsztráciS Révay József: Tűzfolyain című kBnyréöól A népszerű tudós írónak ez a kötete is a régi Rómába vezeti az olvasót. Tíz elbeszélésben kapunk ízelítőt az ókori kultú­rából és a római birodalom pol­gárainak életéből. Az elbeszélé­sek tárgyában, időben és hely­színben rendkívül változatosak: az első i. e. 404-ben játszódik. Olympiában, s hőse egy ókor olimpiai bajnok, az utolsó pedig i. u. 79-ben, Herculane.umban történik. illeti, mindegyikben benne van a mesterkéz jele, kevés, de átütő erejű vonásba sűrítetten jeleníti meg bennük a művész a bolgár tájak egész ter­mészetrajzát, szerkezetét, levegőjét és hangulati jelentését. Ugyancsak idegen tájakat ismerünk meg a másik kiállító festőművész, a kecskeméti kiállí­tásokról már jól ismert Bozsó János műveiben. Az évek során már számos képpel szereplő fia­tal művészünk tanújelét adta, hogy mily mély élményanyagot ad számára az alföldi táj, s hogy .azt 'milyen tömör művészi megfogalmazásban tudja a nézők elé tárni. E kiállításán azonban világosan bebizonyítja, hogy mit jelent egy új, addig még számára ismeretlen táj az ottani vá­rosok, emberek lüktető életének új benyomásai, s hogy az milyen hatást tud kiváltani a komo­lyan, elmélyülten szemlélődő, új élményeket magába szívó művésznek. Bozsó kéthetes Szov­jetunióbeli tanulmányútja és annak hatása vilá­gosan tükröződik bemutatott alkotásain. Nem nagyméretű, súlyos vásznakon keresztül, hanem csupán miniatűr, de annál tartalmasabb és fris­sebb rnegfogalmazási akvarell képeit láthatjuk. Egy sor vernek kis alkotása érett, teljes értékű és «.tütő erejű. Ezekből jól érződik, hogy ha csak rövid ideig is tartó, de új, erőteljes élmény i hatása alatt, születtek. Ezt a frisseséget, üdesé- « get, új színvilágot szeretnénk olajképein is vi- ] szón tlát ui. Bálint Béla l gal gazdagítja. A hazai és megyei festőművé­szek kiállításai után most egy külföldi festő­művész mutakozott be a kecskeméti érdeklő­dőknek. A baráti Bolgár Népköztársaság egyik mar­káns művészének, Vaszil Ivanofnak erőteljes munkásságát ismerhetjük meg ezen a kiállítá­son. A budapesti Nemzeti Szalonban tavaly be­mutatott anyaga méltán nyerte meg nemcsak a fővárosi, de a jelenben már a kecskeméti közön­ség rokonszenvét, érdeklődését és elismerését is. A műveiben látható bolgár tájak, erdők, hegyek, tengerpart új élményt szolgáltatnak az alföldi embernek.A hazája tájaiért lelkesedő és azt for­rón szerető festőművész érzés- és gondolatvilá­gát remekül tudja átültetni műveiben még az azokat a tájakat nem ismerő emberek leikébe is. Hol sűrűsödő, hol ritkuló, kuszán halmozott, vagy odavetett ecsetvonásakkal frissen, bár nem minden esetben csalhatalan színérzékkel vázolja fel tengerparti tájait. Egyes képein jelentkező erőteljes színhalmaz adódhat a délebbi és ten­germenti táj különös idegen levegőjéből, forró­ságából, amely számunkra talán szokatlan, és bizarr összhatású, mégis elgondolkoztató és szín­kedvelésének vibrálásában valami új, habár még nem teljesen kialakult módszert kell észre­venni. Olajképei ha ingadozást mutatnak is hangsúlyozottan ki kell emelnünk művészete : másik ágának egységét, uózmentes. nemes, meleg Gondolatok jubileum előtt Tíz éves a kiskunfélegyházi középiskolás vegyeskar is. — Városainkban ezek a kó­rusok sajátos kulturális hiva­tást is teljesítenek, s nagyszerű eszközei lehetnek nemcsak a gyermekek nevelésének, hanem a felnőttek zenei ízlése alakítá­sának is. Nemcsak oktatási, ha­nem általános kultúrpolitikai, művelődéspolitikai problémát is rejt magában ezekkel a kóru­sokkal való foglalkozás, törő­dés. Mindenképpen meg kellene találni ennek a módját, hiszen ezek az énekkarok méltók a támogatásra. Közben a kórus próbára készülődik, s egymás után csen­dül fel a nagy zeneköltők egy- egy műve — most éppen az újságírók kedvéért —, egyéb­ként a maguk szórakoztatására, maguk lelkének nemesítésére. Ritka náluk az ilyen vendég, mint mi is vagyunk. Miközben néhány fényképfelvétel készül, azt is elmondják a fiatalok, hogy megyei kulturális szer­veink kórusmozgalommal fog­lalkozó vezetői közül évek óta jenkit sem láthattak vendégüL S mivel emellett a közönség elé is elég ritkán léphettek, úgy érzik, nem ismerik el kellőkép­pen önkéntes alapon létrejött kórusuk értékét, művészetpoliti­kai jelentőségét A megyei tanáés támoga­tása — az új egyenruha — örö­met lelkesedést és megújuló buzgalmat érlelt bennük. Lát­ják, hogy néhányan a megye vezetői közül szeretettel foglal­koznak együttesük istápolásával. Ez jó, nagyon jó. De úgy hisz- szük, jogosan kérik és várják művészetük más területekről jövő elismerését is. A bátorí­tást, a jó tanácsot a segítő­készségtől áthatott bírálatot s azt, hogy állandóbban és erő­sebben érezhessék: rajtuk a vá­ros, a megye szeme. Számon- tartja őket, mint kóruséletünk értékes reprezentánsait kórus tagjai első díjat külön­böző kulturális versenyeken, öt rádiószereplést jegyeztek fel az énekkar történetében és négy hangversenykörutat tettek az ország különböző részein. Önkéntelenül felvető­dik az emberben a gondolat: nem áll arányban a kórus nagy­szerű teljesítményével az a kis­számú szereplési lehetőség, amelyet az idei esztendő is nyújtott. Két év óta egyetlen egyszer sem szerepeltek a kis­kunfélegyházi fiatalok például a megyeszékhely színpadán sem. Pedig ahogy kiszámítottuk, egy-egy kecskeméti kirándulás útiköltsége nem kerül többe 500 forintnál. Ennyit egy esztrád- együttesben szereplő, közepes képességű előadó is kap. S mennyivel inkább hozzájárult volna a kecskeméti kórusélet fellendítéséhez, a művészi igé­nyek felébresztéséhez a megye- székhely közönsége lelkében, ha ezt ö szépen fejlődő énekkart többször is üdvözölhettük volna Kecskeméten. Mert igen jó az énekkar. Érett előadó stílusa, fegyelme és lelkesedése minden bizonnyal rangos helyre állítja őket. Mégis Félegyházán ebben az esztendőben csak néhány nagy ünnepi előadáson léphet­tek a közönség elé. Talán az az oka ennek, hogy nem nyílt még lehetőség az is­kolai kórusok művészeti fejlő­désével való céltudatosabb tö­rődésre a megyei művelődési szervek részéről? Tálán az a kö­rülmény nem irányította még kellőképpen általában Ifjúsági kórusainkra a figyelmet — s így a félegyházira sem —■, hogy az iskolai nevelés egyik álta­lánoséin elfogadott módszerének tekintik csak ezeknek az ének­karoknak a fenntartását? Pedig többről van itt szó — éppen a kiskunfélegyházi kórus esetében Akiket hatalmába kori tét a muzsika varázsa, azok soha­sem tudnak lemondani róla. A zenekedvelő városi emberek valamikor összegyülekeztek egy- egy vendégszerető családnál és felcsendült a hegedűkön, a brá­csákon, a csellókon a szófnyalc dallam, a kamaramuzsika. Ke­vés nemesebb és szebb formája van a társas együttlételnek, mint amelyet a muzsika hív össze. A dal, a zene szeretete. Itt, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gimnázium nagytermé­ben is a dal hívogatja minden héten össze ezeket a fiatalokat. A legszebb hangszer, aZ em­beri hang, szólaltatja meg da­laikat. Ifjúsági kórusról van szó, melyet tíz évvel ezelőtt alakított egy fiatal tanár, Kapus Béla. Egymást váltó nemzedé­kek daloltak ez évtized alatt a kiskunfélegyházi középisko­lák Ifjúsági énekkarában. A lá­nyok ünnepélyes fekete ruhá­ban gyülekeznek, hiszen a tíz­éves munka, a szépség és a barátság jegyében kibontakozott tízesztendős élete a kórusnak az idén a megyei kulturális szerveknek elismerését is ma­gával hozta. A megyei tanács végrehajtó bizottsága 22 ezer forintot juttatott a kórusnak egységes egyenruha vásárlására. Fekete szoknya, ujjatlan fekete boleró és hosszú ujjú fehér nylonblúz az egyenruha, a bole- rón egyetlen fehér Violinkulcs. Az énekkar egy volt tagja ter­vezte. Nem ez az egyetlen szál, amely a kórus mostani tagjait összefűzi a régiekkel a tíz év alatt végzettekkel. Éppen en­nek a kedves, baráti kapcso­latnak a felelevenítését szol­gálja egy nemrég született el­határozás; amelynek írásba fog­lalt jele itt került a kezembe. Meghívó ez, amely arról érte­síti a kiskunfélegyházi közép­iskolák vegyeskarának volt tag­jait, hogy június 27-én és 28-án jubileumi díszhangversenyt és kórustalálkozót rendeznek Fél­egyházán. A találkozó helye a Petőfi Gimnázium, amelynek dísztermében most készülnek próbára a fiatalok. Tíz év leg-, szebb kórusműveit szólaltatják majd meg itt a most záródó évtized összes énekkarosai. Hetvenkét kórusmű ké­pezi az énekkar repertoárját. Már ez a szokatlanul nagy szám is mutatja, hogy az énekkar ki­nőtt egy szokványos iskolai kó­rus keretei közül. Hozzátesz- szük, hogy az elmúlt egy év­tized alatt többször nyertek a

Next

/
Thumbnails
Contents