Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-06 / 131. szám

195!). június G, szombat S. oldal Egymást segítik a tsz tagjai és az egyénileg gazdálkodók A környék egyik legjobb asz- tagrakója, idős Busa László egyéni gazda például aratás- cséplés idején évről évre meg­jelenik a tsz-ben, s az ő irá nyitásával történik a kenyér- nekvaló gabonakévék szakszerű felka zlazása. Nagyobb szállításoknál, mint a cukorrépának a vasúti állo­másra való elfuvarozásában Go- lovies Menyhért és Szeverényi Mátyás középparaszt segít a szövetkezetnek. A támogatás kölcsönös ha ők vannak »megszorulva«, a termelőszövetkezet segíti őket, néha munkaerővel is. A nagyüzemi gazdaság szív­ügyének tekinti az egyéniek felkarolását, ezt bizonyítja: a tsz a tanácstól kapott 118 hold VVVVVVWyVSAA)VVVVV>^VVVVVWVVVV>»VVyWVll^<V»A<VWVVVVW\A<V,VV»A/VVVVVVWV*)yV Helvécia, Városföld és Kun­szállás között, öt különálló föld­területen működik az első köz­séghez tartozó, 564 holdas Sza­badság Termelőszövetkezet. Kezdetben a termelőszövetkezet működése a közös gazdálkodás első lépéseinek gyakori hibáit tükrözték. Zombory István ag- ronómus alkalmaztatása révén azonban a szakvezetés megjaví­tásával egyre inkább nyilván­valóvá válik itt is a nagyüzemi gazdálkodás fölénye. Ezt látják a tsz területébe ékelt földjeiken gazdálkodó egyéniek is, akik közül többen, ha egyelőre semlegesek is a tekintetben, hogy a szövetke­zés útjára lépjenek, szoros ba­ráti kapcsolatot tartanak fenn a szocialista szektorral. E viszony nem szavakban, hanem tettekben nyilvánul meg. Hasznos javaslatok A pálmonostori Keleti Fény Termelőszövetkezet kommunis­tái az elmúlt napokban párttag­gyűlésen tanácskoztak a szövet­kezet új minta-alapszabályáról. Ennek során több javaslatot ké­szítettek, amit a legközelebbi közgyűlésen elfogadásra aján­lanak a szövetkezet tagságának. Javasolják: az anyáknak gyermekszülés után háromhóna­pos fizetett szabadságot bizto­sítsanak napi fél munkaegység jóváírással és azoknak a tsz-ta­goknak, akik két éve rendsze­resen résztvesznek a közös mun­kában, betegség esetén 50-től 75 százalékos teljesítményt számol­janak el. Javaslataik között az is szere­pel, hogy a szakiskolára és tan­folyamra küldött tsz-tagoknak is elszámolnak bizonyos telje­sítményt azzal a feltétellel, hogy tanulmányaik befejezése után legalább két évig a közösben dolgoznak. ^VWVWVWVWWWWVWVWWVW» Porozással védik a fiatal fenyéerdőket A Duna—Tisza közi sívó homokon alig néhány esztendeje honosították meg az erdei fenyőt. Az eddigi szórványosan ül­tetett fekete fenyőkön kívül 2500 hektárra növekedett a fiatal ienyőerdőkkel borított terület. Az alföldi fásítások azonban állandóan ki vannak téve a kártevők nagymértékű pusztításai­nak. A fenyveseket is ellepték a hernyók, s egy-egy fán 4—500 darab féreg pusztítja a fenyő tűleveleit. A fiatal fenyveseket . gritox porozással védik az erdészek, s erre a célra a növény­védő állomások nagyteljesítményű porozógépeit veszik igénybe. A védekezés jónak bizonyult, az eddig beporozott fákat telje­sen megszabadították a kártevő férgektől. legelőjéből erre az évre visz szaadott 30 holdat, hogy az egyéni , gazdáknak se okozzon gondot állatállományuk eltar­tása. Az agronómus és az egyéniek közötti gyakori szívélyes beszél­getés a gazdálkodásról, a ter­méseredményekről, — ez is a kapcsolat ápolásának egyik módja. Nemcsak a támogatásban, az egymás iránti érdeklődésben jutottak ennyire, de néha együtt is szórakoznak. Május 1-én a termelőszövetkezeiben közös ebéden vett részt a tagság jó- néhány egyéni gazdával, s az utóbbiak mindahányszor meg­jelennek a szövetkezet égisze alatt működő KISZ-szervezet rendezvényein is. Az itteni ifjúság 25 tagú szervezetében egyébként fele-fele arányban vannak a tsz és az egyéni gaz­daságok fiataljai. Nyilván ez is erős kapcsolatot teremt a két gazdasági forma dolgozói kö­zött, de főleg biztosíték ahhoz, hogy a jövő, maholnap felnőtt­korba lépő nemzedékének fiai még szorosabban működjenek együtt, mint ahogy apáik je­lenleg dicséretes módon teszik. T. I. Színházi eltek (Bafátt Il^X-lSiar SZIiHElEM Pavel Kohout drámája a leg- újabbkori életünk igazságát bo­gozza. A ma ifjúsága szerelmi életét fogja »perbe«. Taláros bíró kérdez és vár feleletet az élet olyan kérdéseire, amely­ről a száj hallgat, s csak a szív­nek és a lelkiismeretnek lehet rá szava. A darab nagyszerű szer­kezeti megoldása filmszerűen több irányban világítja meg a szereplő sorsok fizikai és lelki konfliktusainak legdöntőbb epi­zódjait. Erénye a rendezésnek, hogy a dráma nem zuhan ne­gatívumba, ellenkezőleg, ko­runk lányának felmagasztalá- sává lesz. A Katona József Színház elő­adására — mint akik láttuk a fővárosi bemutatót, s vidéken és más színházaknál a drámát — elmondhatjuk, itt a legsike­rültebb. Olyan erőt képvisel a szereplő gárda, hogy ez önma­gában is igazolja állításunkat. Medgyesi Mária Lidája olyan alakítás, amilyennek a szerző képzelhette csak el. Simon György Taláros úr szerepében szinte hibátlan volt. Baracsi Ferenc Péter Petrusa csak itt- ott vitatható, elmélyült művé­szi munka és alakítás. Demeter Hedvig a feleség szerepében jobb nem is lehetett volna. Ez mondható Hegedűs Erzsi játé­kára is, akit ismer és nagyra becsül a bajai közönség. Per­laki István tehetségét nem egy jelenetben megcsillogtatta. Kiss László, Labancz Borbála, Vö­rös Tibor, Tánczos Tibor ré­szesei még az Ilyen nagy sze­relem bajai sikerének. A kiváló rendezés Seregi László munkáját dicséri. Még annyit: a bajai közönség kéri és várja, hogy a darabot a vendégjáték idején ismételten tűzzék műsorra. Felvidéki Hogy ne legyen »hiánycikk« Kartont festenek, ballonkabátot készítenek a kisipari termelő szövetkezetek A meleg idő beköszöntésével Kecskeméten és a megye több helyén is hiába keresik a vá­Alvállalkozó vagy alkalmazott? FIGYELEMRE SZÄMOT- TARTO ügyben hozott ítéletet a kiskőrösi járásbíróság mun­kaügyi perekkel foglalkozó ta­nácsa. A kérelmet benyújtó fel­peres 840 forint munkabér megfizetését kérte vállalkozó­jától azért a munkáért, ame­lyet az egyik járásbeli község apaállat-istállójának felépítésé­nél végzett. A vállalkozó, elis­merte, hogy az illető valóoan dolgozott 12 napot az istálló építésénél, azonban védekezés­ként előadta, hogy ő maga is SzeAtssiiU a uccstktí M ár kisdiák koromban az érdeklődő emberek so­rába tartoztam. Gárdonyi, Jó­kai, Verne könyveit és köz- gazdasági tanulmányokat egy­azon figyelemmel lapozgattam. A költőket azonban nem sze­rettem, mert egyik-másik ke- embe került versük homályos- j ak, crőltetettnek tűnt. A sem­mit kergetik, haszontalansá- gokkal töltik idejüket — véle­kedtek barátaim is. Az »olvas­mányos« regényekben hétmér- földes csizmákkal haladhattam, itt sokszor kétszer is neki kel­lett vágnom egy-egy sornak. A verseskötetek kedvelői bo­csássák meg egykori csacsisá- gomat. Akik pedig viszolyognak a »rímes, képes beszédtől«, el­zárják a rádiót, ha Horváth Ferenc vagy Jancsó Adrién kö­vetkezik, a költészetet idejét­múlt, furcsa, s felesleges játék­nak tekintik, mielőbb vegyék észre: magukat rövidítik meg, ha nem ismerkednek meg Ady- val, Puskinnal, Simon István­nal és a többiekkel. Annakidején Juhász Gyulá­val kötöttem először életre- szóló barátságot. •Hálót fon az est, a nagy barna pók. Nem mozdulnak a tiszai bajók ...« Lehet ilyen embert nem sze­retni? A szegedi magányos után Tóth Árpád kötözött ma­gához: »Kcsó utód, ki versem olvasod majd, A bús partról búsan köszöntelek, Az orkánból feléd küldöm a sóhajt, Búgó csigát, mit a vad ár kivet, O, tartsd füledhez, lesd ki a búgó jajt, Es kétszeresen örüljön a szíved, Örülj, hogy szebb kor babja mossa térdPd, S örülj, hogy őrült búnkat meg sem érted­(..Szent őrületben") N em aprózom, hogy ember­ré formálódásom éveiben miként jöttem a versek »ízére«, hogy kerestem egyre növekvőbb izgalommal a »szavak drága parfőmjét«. Időt, figyelmet kell a vers­hez szentelni. A legtöbb re­gényolvasó futóbajnokhoz ha­sonlatosan lohol végig néhány- száz oldalon. Meg-megálló, el­bámészkodó, útszéli virágok­ban gyönyörködő, egy-egy ked­velt helyre visszatérő, a várat­lan útfordulóknál elgondolkozó turisták a versolvasók. A költemény nem pipere­cikk. Nem kiváltságosok cse­csebecséje. Az irodalmi műfajok királya, az igazak — a mi ügyünknek is — támogatója. Nincs igazuk. Lidérces, csa­lárd úton járnak azok, akik a verseskötetekben csak a »holt szépségeket« látják, akik azt várják a költőktől, hogy őket »ezüstös álmok boldog városá­ba« vezessék. Heinével együtt vallom; »Költőm, ne légy lágy fuvola... légy hazádnak har­sonája.« O rszágutainkon autók százai robognak, a földeken traktorok serege dohog, falusi gyermekek gépcsodákról ál­modnak, az emberek tízezrei töltik idejük jelentős részét a filmszínházakban, a televíziós készülék ernyője előtt. Átalakulóban a világ. Jó is ez így. Vigyázzunk azonban: a technika előrehaladása, a szó­rakozási lehetőségek halmozó­dása, a fáradság nélkül elér­hető élvezeti lehetőségek soka­sodása ne vonja el figyelmün­ket, szeretetünket a versektől. A költőktől. Heltai Nándor csupán alkalmazottja volt a községi tanácsnak, s így a fel­peres munkabérkövetelése a községi tanáccsal szemben ér­vényesítendő. NAGYON SOK ILYEN hely­zet adódik a polgári peres ügyekben. A vállalkozók ugyan­is, ha már nem telik pénztár­cájukból alkalmazottaik mun­kabérének kifizetésére, szíves- örömest jelentik ki azokat al­vállalkozóknak. Mint a többi ügyben, úgy ebben is bebizo­nyítást nyert, hogy az alperes, aki nem volt hajlandó megfi­zetni a munkabért, vállalkozói munkakörben járt el, vagyis a tanács apaállat-istállóját költ­ségvetési terv alapján építette fel, maga mellé véve alkalma­zottként a felperest. Ennek falapján tehát saját kalkulációja ^szerint végezte az építést, az :azért járó munkabért a köz- iségi tanács meg is fizette szá­rmára, amely összegből azon­ban ő nem adta ki az alkalma­zottjának, a felperesnek jóró :összeget. Minthogy tehát bizo­nyítható, hogy a felperes e ; vállalkozó alkalmazottja volt, •a bíróság kötelezte az alperest a 840 forint megfizetésére. EBBŐL TEHÁT olyan követ­keztetést vonhatunk le, hogy mindenki, aki magánvállalko­zónál vállal munkát, jó előre, írásban kösse ki a munka fel­tételeit, s állapodjon meg a munkabér összegében és kifize­tésének időpontjában is, mert könnyen olyan helyzetbe jut­hat, mint az említett per mun­kavállalója is. Felvidéki István: E PKOFIND!S *A költészet napja alkalmából. Hiltél-e bennük és magadban, amikor azon a tavaszon tépett ruhában, de örömmel szívedbe ! gyenge lábon ingo rozoga magaddal bírókra keltél a holnapokkal? Hittél-e bennük és magadban, amikor gúny és átok verte munkád első gyümölcseit, épülő otthonaink ásónyomait* Hittél-e bennük és magadban, amikor erejét szedve munkás cs paraszt szövetségbe fogta vérző markait? llittél-e bennük cs magadban, amikor a lepleknek hurkot vetett es gödröt ásott a malasztos gyűlölet? Iiittél-c bennük és magadban, amikor gazda kellett a gyárnak, föld s a hétköznapoknak? Ilittél-c bennük és magadban, amikor autóba ültél, mert dolgod sokasodott « for máiul életünk nem kis gondod lett? llittél-e bennük és magadban, amikor a kertek alján tüzet vetett termésünkre a tébolyult és gaz? Mikor szomszéd borától részegükén saját gyerek tört az apai házra? Mikor füst fojtotta a várost és víz a bányáinkat? Mikor papolt a hazugság s mi tapogatózva indultunk új holnapok felé? llittél-e bennük és magadban l'edd szívedre kezed! Valaki csak így maradhatsz Ikrád — néped és önmagád előtt: be légy csupán porszem. Az élet, útján valaki, óriás vagy már akkor is. Hited emberré, hőssé így teszi Okét és magad! Megéred velüuk a te győzelmedet is —• í* Békét! sárlók a boltokban a csörgő- karton elnevezésű ruhaanyagot, s a ballonkabátot. Az előbbi egyáltalán nem kapható, az. utóbbi pedig nagyon ritkán. — Miért van ez így? — Erre a kérdésünkre Próger Miklós, a Felsőruha és Textilnagyke­reskedelmi Vállalat lerakatve- zetője válaszolt, elöljáróban a csörgőkartonnal kapcsolatos kér­déseinkről beszélve, A ktsz ek enyhítenek a gondon — Cső rg akarton t — mondja Präger elvtárs — a gyárak igen keveset készítenek, s ma már inkább csak a falun keresik. Ebben a negyedévben csupán 2000 méter kartonanyagot szál­lítottak a kecskeméti lerakat részére, amelyből jelenleg bébi ruha és lányoknak való karton kapható kielégítő választókban < — De mi lesz, ha rövid időn belül ezek is kifogynak az üzle­tekből, s a gyárak nem pótol­ják a kellő mennyiséget? —1 Erre vonatkozólag már meg­nyugtatóan válaszol Präger elv­társ; — A megyei kisipari termelő- szövetkezetek folyamatosan rá­térnek a csörgőkarton kikészí­tésére, s minden kapacitást ki­használnak, hogy kellő mennyi­ségű nyári ruhának való kerül­hessen a ruházati szaküzletek­be. A kiskunfélegyházi Felsőru­házati Ktsz már hozzá is kez­dett a munkához. Ballonkabátokat is készítenek Bár az első negyedévben elég sok ballonkabát volt az üz­letekben — tért rá Práger eiv- társ második kérdésünk megvá­laszolására — most mégis fogyó árucikké kezd válni, s félő, hogy az elkövetkező időkben teljesen eltűnik az üzletek kirakataiból. Mint megtudtuk, a ballon or­szágos méretekben is hiányzik, amelyből még keveset gyárta­nak a szükségletekhez képest a budapesti üzemek, s ha szállíta­nak is belőle, — kevés az az itteni igények kielégítésére. A ballonhiányon néhány kecs­keméti ruházati ktsz próbál se­gíteni, új eljárással készíte.t ballonkabátok gyártásával, ame- . lyek alapanyaga gyengébb mi- I nőségű mint a budapesti gyá- | rak készítményei, de a kereske- ♦ delem számára, s a lakosság ré- . szere is bizonnyal megoldja Í majd az átmeneti nehézséget — fejezte be nyilatkozatát Prágai 1 Miklós elv társ. . (kohlt

Next

/
Thumbnails
Contents