Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-30 / 151. szám

4, oldal dL 1959. június 30, kedd EGYESÜLT ERŐVEL Eredményesen dolgozik a csátaljai művelődési tanács Aki egy pár esztendővel ez­előtt a művelődési ház mun­kája iránt érdeklődött Csát- alján, bizony azt a választ kapta, hogy az igazgató csak .nagy erőfeszítésekkel, fáradságos és sokszor sikerrel alig kecseg­tető munkával tudja összefog­ni a község sokfelé ágazó mű­velődési ügyeit, hiszen egy ember bármilyen áldozatkész lelkesedéssel is dolgozzék — csak egy ember. Ha nincsenek segítőtársai, nehezen tudja hi­vatalát kifogástalanul betöl­teni. A művelődés közügy Néhány hónappal ezelőtt, amikor a megyei tanács mű­velődési osztálya a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­vel kapcsolatos kulturális problémák megtárgyalása cél­jából tapasztalatcsere érte­kezletet hívott össze Csátal- ján, már egészen más választ kapott az érdeklődő. A lehan- goltság teljesen eltűnt a köz­ség kulturális vezetőinek munkájából. Bizakodó remény­ség, lelkesedés és az ered­mények fölötti büszkeség jel­lemezte a csátaljai helyzetet. Mert a művelődés ügye a köz­ségben valóban közüggyé vált, s egész sereg ember foglalko­zott a község kulturális életé- 'nek irányításával, szervezésé­vel és fellendítésével. A fordulatot a művelődési tanucs létrehozása jelentette. A tagok között találhattuk az iskola igazgatóját, a művelő­dési otthon vezetőjét, a párt, a helyi tanács, a KlSZ-szerve- zet képviselőjét, az úttörő csa­patvezetőt, a községben műkö­dő termelőszövetkezetek egy- egy kiküldöttjét, a tömegszer- \»ezetek, népi szervek egy-egy aktivistáját. Részt vesznek a művelődési tanács munkájá­éban a művelődési ház szak­köreinek vezetői, a művészeti ■csoportok irányítói is, tehát mindenki, aki a községben tszereti a kultúrát és felelőssé­get érez a csátaljai dolgozók ^műveltségének, látókörének szélesítéséért. Megoldódott te- ■hát az a régóta vitatott kér­dés, vajon a jelenlegi viszo­nyok között lehetséges-e az egységes falusi kulturális szer­vezkedés irányítását megala­pozni. A művelődési tanács elnöke hivatalból. az iskola igazgatója lett. Ezzel mindenki egyetér­tett, hiszen különösen falun az iskolaigazgatók a legfőbb le­téteményesei az iskolán kívüli népművelésnek, hivatásuknál fogva ezen a poszton van a helyük. Az egységes tervkészí­tés, a helyesen megfontolt munkamegosztás, általában a művelődési tanács munkája meg is hozta gyümölcseit. A művelődési ház kezdi betölteni valódi szerepét, egyre inkább kulturális gócponttá válik. S mikor az egész ország a szo­cialista mezőgazdaság fejlesz­téséért 'szállt síkra, ez a jól működő művelődési appará­tus elég erőt érzett magában ahhoz, hogy alaposan ki ve­gye a részét a termelőszövet­kezetek fejlesztésére irányuló munkából; 3 000 hallgató a tanfolyamokon Persze nem lehet elhallgat­ni, hogy a népművelési mun­kások több éves tervei is a szövetkezeti fejlesztést előse­gítő agitáció segítőtársaivá váltak. A műveltség, a tágabb látókör megteremtését szolgál­ták az ismeretterjesztő előadá­sok. 1957-ben még 31 iiyen előadást tartottak, a követke­ző esztendőben már 62-t. Ér­demes felfigyelni az előadások témaszerinti arányaira is. 15 politikai témával foglalkozott, 7 mezőgazdasági tárgyú volt és 40 egyéb (egészségügyi, iro­dalmi stb.) kérdésekre adott választ. Egyre inkább affelé hajlik a község művelődésé­nek irányító gárdája, hogy egyeduralkodóvá tegye a tan­folyam jellegű ismeretterjesz­tést. Az a véleményünk, csak ezzel a módszerrel lehet szi­lárd és sokoldalú ismereteket nyújtani. 1959. első évnegye­dében már 32 jól sikerült elő­adás megtartása szerepelt a község nyilvántartásában és több mint 3000 ember vált ezeknek az előadásoknak rendszeres hallgatójává. Ezt az is elősegítette, hogy a hétnek mindig ugyanazon a napján rendezték az előadásokat — csütörtökön. Sőt, arra is gon­doltak, hogy az ifjúság számá­ra külön, őket érdeklő előadá­si témákat válasszanak ki. Egé­szen egyedülálló, hogy minden hónapban egyszer a falu értel­miségi dolgozóinak is tartot­tak egy-egy előadást. A tanfolyamszerű ismeretter­jesztés eredményei közé tarto­zik az a mezőgazdasági jelle­gű ^előadássorozat, mely no­vember 1-én kezdődött és március végén fejeződött be. A témák a szőlő-, a gyümölcs- és a zöldségtermesztés . köré­be tartoztak. Nagy gondot for­dítottak, hogy a mezőgazdasá­gi tárgyú előadásokon sok szó essék a korszerű nagyüzemi gazdálkodás módszereiről, elő­nyeiről. Hasznos szakkörök A szövetkezeti fejlesztés műveltségben alapjainak meg­teremtéséhez járultak hozzá a művelődési otthonban működő szakkörök is. 21 tagja van a mezőgazdasági szakkörnek. 20 gazdasszony foglalatoskodik a gazdasszony szakkörben. 16-an tanulják a szabás-varrást, 20 fiatal pedig a sport-szakkör­ben tevékenykedik. A techni­ka szerelmesei is megtalálják az érdeklődési körüknek meg­felelő elfoglaltságot a rádió­szakkörben. A község vezetői­nek véleménye szerint a kö­zösségi élet felé való elindu­lás első lépése a szakkörök­ben végzett kollektív munka. Amikor a csátaljai művelő­dési vezetők emlékezetes ta­pasztalatcsere értekezleten be­számoltak erőfeszítéseikről, eredményeikről, hangsúlyozták: megvannak a kitaposott utak, a jól bevált módszerek arra, hogy a falusi művelődési munkát a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének szol­gálatába állíthassák, az elért sikerekben nagy része van a fejlett ismeretterjesztésnek, a művészeti csoportokban való kollektív munkának és a jól működő könyvtárnak. A fa­lusi művelődési ház pedig egy­re inkább betölti nagy jelentő­ségű szervező kulturális irá­nyító szerepét a közösség ere­jére támaszkodva Csátalján. Cs. L. 3000 forinl 60 úllörő táborozására A Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén hitelátcsoportosítás cí­mén 3000 forintot szavazott meg a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc általános iskolások nyári táborozásának költségeire. Az úttörők a Balaton partján táboroznak majd. Visszakivánkozik hazájába Néhány héttel ez­előtt érkezett Lon­donba a nyugat­indiai szigetekről Elisabeth Toussaint fiatal ápolónő, hogy az angol fővárosban dolgozzék. De ma már visszakívánko­zik hazájába, ahol nem fenyegeti őt a faji gyűlölet. Ké­pünk jobb sarkában az ugyancsak nyu­gat-indiai Kelso Cohrane portréja látható. Ezt a fia­talembert nemrég nyílt utcán gyilkol­ták meg fasiszta huligánok. Állami gondosait gyermekek tanulmányi kirándulása A kecskeméti MÁV és a pos­ta dolgozóinak anyagi támoga­tásával, valamint a városi ta­nács és a megyei Gyermekvédő Otthon pénzbeli segítségével 12 állami gondozott gyermek há­romnapos tanulmányi kirándu­láson vett részt. Az első nap Budapest—Esztergom közötti ha­jókirándulással, valamint Esz­tergom megtekintésével telt el. Második napon Budapesten vol­tak, utaztak az úttörővasúton, megnézték Hűvösvölgyet, ahol egész nap kellemesen szórakoz­tak. A harmadik napon az ál­latkertben gyönyörködtek, majd a Vidám Park különböző szó­rakozási lehetőségeivel ismer­kedtek meg. A gyermekek mind­három napon bőséges ellátás­ban részesültek, sok fagylaltot, hűsítőitalt és csokoládét kap­tak. A hajókiránduláson a Tán­csics hajó parancsnoksága ked­vezményes áron igen finom ebé­det adott a gyermekek részére. A negyedik nap reggelén vi­dáman, hasznos tapasztalatok­kal gazdagabban tértek haza. Érezték az állami gondozott gyermekek, hogy népi demokrá­ciánk mindent megtesz azért, hogy a szülői szeretetet nélkü­löző gyermekek élete is szép és boldog legyen. Egri Jánosné Az úttörotörvény szellemében A minap egy tö­pörödött öreg néni­két láttam végig­menni a bácsalmási főutcán. Kezében kannát szorongatott, és sűrűn törölgette le a homlokáról a verejtékcseppeket. Kevesen jártak az utcán. Egyszer csak egy kedves, mosolygós­arcú kisfiú tűnt fel az utca végén. Ér­deklődve figyeltem, merre tart a piros- nyakkendős kispaj­tás. Az iskola felé ment. Az öreg né­niké lassú, totyogó lépésekkel haladt az iskola sarkán levő kút felé. Mikor oda­ért, letette a kan­nát, s pihent egy kicsit. Hiába, hosz- szú volt az út. Lassan hajtani kezdte a kút kere­két, de a csőből se- hogysem akart viz csorogni. A kis út- törőnyakkendős fiú fürge volt, s még engem is megelő­zött. Megtöltötte a kannát vízzel, majd szó nélkül megfog­ta, s elindult a né* nivel a ház felé. Néztem az eltá< volodókat, s arra gondoltam, hogy a mai fiatalok nagyon sokat tanulhattak volna ettől a kis út­törőtől, aki az út* törő törvények sze­rint is él: az úttö* rő, ahol tud, segít. Köszönet ezért a tettedért, pajtás! Igazi úttörő vagy! Molnár József levelező Hajnal József: ]E S !KÜS^]E<Gr]É S Szegény régen elköltözött Horváth Ambrus egypajtásomat még ha akar­nám se esne kezemre (akarom monda­ni számra) megbántani, mert nagyon jó íiú volt; öreg Kecskemétnek pedig mint első párttitkárát hihetetlen agilitásáért csak teljes elismerés és mélységes hála illetheti meg, mégis ki kell mondanom, hogy adott esküjét megszegte egyszer..; No, de vegyük csak sorra. Az Üjkollégium előtt sütkérező csi­nos kis park helyén állott az a régi, ragyavert, földszintes ház, ahol a Le- számítoló-bank megkezdte életműködé­sét, s ott volt az a kisvendéglő is, ahol az olyan magamfajta vékonypénzű le­génykék megehettek olcsón egypár tor­más virslit, a piaci kofák karatyolása közben. Abban a kiskocsmában gyüle­keztünk össze 1903 őszének egyik csen­des délutánján, hogy meghallgassuk dr. Hollós József kórbonctani tanársegédet, az absztinencia lelkes propagátorát, akinek szándékában volt belőlünk be­csületes, igazi meggyőződésű, állhata­tos lelkületű, hithű Good Templar-eket alakítani. Szerencsés volt a gondolat, mert a szocializmus építéséhez tiszta szívű, hibátlan jellemű, megbízható gondolkodású harcosokrá volt szükség, az pedig nagyon is tudva van, hogy a (.ermészet mostohasága folytán szűkre szabott emberi agyvelőre az alkohol végzetes hatású roncsoló erővel hat. A helyiség megtelt, minden asztal fog­lalva volt. s az összegyűltek előtt borból kisfröccsök, nagyfrüccsök a krisiikből pedig aranysárga sörök huncutkod- tak a bukdácsoló napsugarakkal. Hollós doktor jóságos, megértő szemeit végig- jártatta a feszülten várakozó gyüleke­zeten, majd szánakozó mosolyát félre­téve beszélni kezdett: — Kedves elvtársaim! Ügy érzem, nehéz lesz önökkel megértetni magam akkor, amikor éppen azok ellen a mér­gek ellen akarok beszélni, amelyek mint nélkülözhetetlennek hitt élvezeti cikkek, sőt mint dús táperejűnek ki­kiáltott italok csillognak önök előtt. Pedig ezek nem testet tápláló élet- és italneműek, hanem a testnek-léleknek a legalattomosabb gyilkoló mérgei; mindegy, akár pálinka, sör, bor, vagy más alkohol legyen az, mérgezi az egyént és mérgezi a társadalmat egy­aránt ... Hollós Józsi doktor pár órás beszé­dében meggyőzően fejtette ki az alko­hol káros pusztításait, s feltette a kér­dést, ki akar tagja lenni a Good Temp- lar-Rendnek; mert aki a hasznos hal­lottak után belép, annak fogadalmára esküt kell tenni, hogy egész életén át teljes absztinenciát tart, és másokat is igyekszik meggyőzni ennek áldásairól. Hollós doktor állításaival mindenki egyetértett. , mégis némi mozgolódás támadt. Ellent mondani nem volt taná­csos, hiszen olyan rettenetes súlyú érvekkel bástyázta körül előadása tár­gyát a doktor, hogy ezt a jól felépí­tett várat semmiféle faltörő-kossal ki­kezdeni nem lehetett, annál is inkább, mert a sörök és fröccsök megvétózták a vitatkozást. Horváth Ambrus oldalba lökött, és halkan súgta: — Te, Józsi, én belépek; — Ugyan ne bolondozz — súgtam vissza —, te nem bírsz lemondani az italról, aki öt litert is meg tudsz inni; nekem könnyű volna, mert én semilyen italt vízen kívül nem iszom. — Szóval akkor te is belépsz — fag­gatott tovább. — Én éppen azért nem lépek be — magyaráztam halkan —, mert én így is teljesen absztinens vagyok. Titeket meggyőzni úgyse lehet, hiszen bennete­ket már évek óta kapacitállak a jobb belátásra, de minden ékes agitációm le­pattog rólatok, mint borsó a falról és még csúnyábból isztok. —- Hát ez igaz, de én mégiscsak be­lépek — szólt az én Horváth Ambrus egypajtásom nevetve, még az esküt is letette ünnepélyesen. Szétnéztem a lelkes társaságon; kőművesei^ ácsek. meg az itt dolgozó összes nyomdászok jelen voltak, ezek valamennyien az al­koholimádók nemzetségéhez tartoztak. Ami engem illet, én természetemnél fogva nem éltem szeszes itallal, mégis be-berugtam néha. no, nem az al­koholtól, hanem az édesen rám mo­solygó aranyos leányszemektől; aki pedig ebből az örökédességű nektárból iszogat, az nappal is úgy őgyeleg, mint éjszaka a lunátikus. Velem együtt eskü- nélkül mindössze hárman-négyen hagy­tuk el a kocsmabelyiséget. Közben az utcán sétálgatva vártuk a többi borisz- szákat, amíg végeznek a szertartásos felesküvéssel, azon nevetgélve, hogy ezek a notórius borszűrőzsákok miként tartják meg szentséges esküjüket. Egy hét múlva már illőnek tartottam Ambrus előtt ekként áradozni: — Nagyon derék ember vagy pajtá­som, sose hittem volna, hogy akár egyetlen napig is kibírod ital nélkül, és ime már egy hét óta ellenállsz az ördögi kísértésnek. Erős akaratra, jel- lemszilárdságra vall a te hősies ki­tartásod; csak így folytatsd tovább..; — Hát így folytatom — kapott el Horváth Ambrus, miközben össze-vlsz- sza csókolt —, Németh Feri bácsi már be van avatva, azt tudod, hogy' az ő kisvendéglőjében ebédelek, hát mindig szikrai-vizes üvegben hozza elém a bort, s az asztaltársak nem győznek csodálkozni, hogy mióta absztineheiát fogadtam, hát meg akarok szakadni a vízivásba.,;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents