Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-28 / 150. szám

1959. június 28, vasára«»

5. olda.

Tüskár mentes aratásért

Aratáskor fokozottan kell ügyelni a tűzrendészet! szabályok betartására. A legnagyobb veszélynek a vasútvonalak mentén levő gabonák vannak kitéve, ezért az aratást mindig a vasút felőli oldalon kell megkezdeni s a kereszteket és csomókat a sínektől legalább 60 méter távolságra szabad csak összerakni.

Amennyiben a földterület kes- kenysége miatt ez nem tartható be, a learatott gabonát haza kell hordani. A sínektől 60 méterre elhelyezett keresztek és csomók vasút felőli végétől számított 5—10 méter távolságra a tarlót legalább négy barázda szélességében fel kell szántani. Ha a tarlóhántás az aratás befejezésétől számított három napon belül nem végezhető el, úgy a sínektől 300 méterig elhelyezett keresztek és csomók körül védőszántást kell végezni. Tűzrendészet! szabály az is,

hogy a tarlót az aratók után azonnal felgereblyézzük.

A közutak mentén is sok veszély leselkedik a learatott gabonára. Itt a csomókat és a kereszteket az úttól legalább 25 méterre rakjuk össze és itt is alkalmazzuk a védőszántást. Ugyanakkor ügyelni kell az aratást végző kombájnok és az aratógépek vontatására beállított erőgépek tűzbiztonságára is. Gondoskodjunk arról, hogy jó állapotban levő szikrafogókkal legyenek felszerelve.

Gabonatáblák, kereszt-csomó csoportok, boglyák közelében ne dohányozzunk, tüzet ne rakjunk, mert ezzel könnyen bajt idézhetünk elő. Aki tüzet észlel, azonnal kezdje meg eloltását, értesítse a legközelebbi tűzkészültségi szolgálatot, vagy tűzoltóságot. Csakis a tűzren- dészeti szabályok pontos és maradéktalan betartásával biztosíthatjuk a tűzkármentes aratást.

KINEK VAN IGAZA?

A MINAP kiskőrösi egyénileg dolgozó parasztok látogatták meg a Csengődi Állami Gazdaságot. Érthetően sokmindenről szó esett és a vendéglátók, csak úgy, mint a látogatók egyaránt érintették a »-legkényesebb-« kérdéseket is. Több ívnyi írás volna szükséges ahhoz, hogy valameny- nyit felsoroljuk, de egyiknek közülük mégis helyt adunk. Helyt adunk azért, mert ugyanakkor, amikor szót ejtünk a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, szó esik a parasztfiatalság holnapjáról

. is.

Az egyik idősebb parasztember a beszélgetés során mint valami nagy gondot, súlyos fej bólin tások közepette szorította ki magából: »Hanem van egy nagy baj ..: A mi fiataljaink valahogyan nem szeretik már a földet, szabadjára engedtük őket, másfelé kívánkoznak.« A gond felemlítése láthatóan valamennyi hasonló korút szíven ütött. Érthető ez, hiszen a parasztem- b érnék különösen fájó, ha legalább az első fia nem folytatja a paraszti életet. S hogy megtörjön a csend, valaki vontatottan ejtve ki a szavakat, megszólalt: — Nem úgy van az sógor. Nem a földet únja a gyerek, hanem azt, ahogyan maga, meg a többiek is gazdálkodnak;

EZ AZ EGY mondat éppen elég volt ahhoz, hogy nagy vita kerekedjék. Ám az egyik oldalról csak a bánkódás hallatszott és a másik oldalról hallott érveket senki sem tudta megcáfolni;

Akik érveltek, a parasztfiatalokról szerzett tapasztalataikról beszéltek. Egyikük, egy fiatalember szájából ezt hallotta: »Hát nézze, Pista bácsi, én nem akarok örökké kapálni, akkor, amikor a szomszédunkban a traktor, meg a vontató pöfög. Manapság már nem lóháton meg szekéren járunk, hiszen nekem is motorom van, éppen ezért nem fogom úgy kapirgálni a földet, mint apám. Majd találok valami más munkát.;; Hogy miért nem lépek be? Hát a föld az öregé, ha ő menne, akkor én Is.«

A lányok véleményéből is kiszűrhető valami hasonló. Bár közöttük még jobban érezhető a maradiság, mégis nagyon fogékonyak az újra, a modernre. »Micsoda fura világ — mondja az egyik beszélgető. — A parasztlányok dauerre járnak, s nem spirituszláng fölé tartott tüzes vassal »ondolálnak«. Nylon rucát vesznek magukra, Léptennyomon a fejlett nagyiparral találkoznak, de hazamenve sarok után vetik a babot, egyszóval úgy dolgoznak, ahogyan száz évvel előbb.«

Csak néhány mondatot jegyeztünk fel a replikából, de így is nagyon elgondolkodtató. Az öregek nem abban »hibásak«, hogy »szabadjára« engedik a fiatalokat és azok ezért nem szeretik a földet, hanem azért van ilyen gondjuk, mert ragaszkodnak a régihez. A fiatalok ezt sokszor a szülők iránti tiszteletből vagy éppen a torzsalkodás elkerülése miatt nem mondják meg, de az ok változatlan marad: kikívánkoznak a maradiságból.

KÖNNYEN eldönthető, hogy a paraszt szülők és gyermekeik, iletőleg az öregek és fiatalok közötti vitában kinek van igaza. Azoknak, akik előre viszik a fejlődés ügyét. S ha a paraszt szülők, érezve felelősségüket gyermekükért, önmagukért, s lehetővé teszik a föld más gyökerektől táplált szeretetét, akkor sokak számára, és közöttük a kiskőrösi parasztember számára is, egy nagy gonddal kevesebb lesz; W. D.

A legjobbak versenye

Szépirodalmi, ifjúsági regények, politikai és szakmai irodalom kincsestárát találja

a megyei, járási könyvtarainkban. Iratkozzon be olvasónak a megyei és járási könyvtárakba;

826

Zgy évtizednél is több időt töltött Ríva Mária a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál. A kongresszusi versenyben is elsők között tett felajánlást, mint kiváló dolgozó, s mint szakszervezeti bizalmi. Az azóta eltelt idő azt mutatja, hogy Ríva Mária állja a szavát. A kopasztást majdnem selejtmentesen, a tojáslámpá- zást pedig mindössze 0,9 százalék selejttel végzi,

Perczel űr megmagyarázta!

Az ember ott is okosodik, ahol nem akar. Ülök Baján a járási tanács titkárának előszobájában, s ráértemben belelapozok egy Rendeletek Tára nevet viselő, 1898-ban kiadott vaskos könyvbe, amely két tucatnyi társával ott porosodik a polcon. Az egyik fejezet kacskaringós című belügyminiszteri körrendelet a tüdővész elleni óvintézkedések betartása tárgyában, Perczel sk. aláírással. Ismerteti a tüdővész pusztításának mérvét, bölcsen megállapítja, hogy elterjedését a rossz lakás- és táplálkozási viszonyok is elősegítik.

S ekkor kapok a fejemhez, mert szó szerint ezt olvasom: »... vannak azonban, akik megrögzött rossz szokásból táplálkoznak rosszul, célszerűtlenül ...«

Nahát, hogy én ezt eddig nem tudtam! S ha véletlenül kezembe nem kerül ez a Rendeletek Tára, életem végéig megmaradok buta tévedésemben. Persze, hogy így már egészen másként fest a dolog! Kiss Menyhért állástalan gyárimunkás elé hiába tette oda felesége a párolt őzgerincet szarvasgombával, lesöpörte az asztalról azzal, hogy: — nézd, anyukám, ilyen vacakot nekem soha ne

főzz, tudod, hogy semmi gusztusom rá, adjál inkább finom zsírtalan gerslit!... —< Ballagó Mátyás uradalmi cseléd térdcnállva könyörgött a Jóságos intézőnek: nem bírja a gyomra a sok friss húst, meg fehér kenyeret, ha istent ismer, inkább azt a drága kukacos szalonnát, meg dohos kását mérje ki a kom- mencióba. Hiába magyarázta a szegény intéző, hogy ez mennyire rossz szokás, Ballagó Mátyásnak beszélhetett! Szabó Tibor állástalan tanárt az anyja számtalanszor a rendőrséggel köröztette, mert fia a hólapátolás után nem ment haza a meisseni porcelánon szervírozott négy- fogásos ebédhez, inkább az in- ségkonyha sárgarépafőaelékjét választotta. Nem lehet aztán csodálni azt sem, hogy a sok puffadt hasú, vérszegény gyerek az ilyen rossz felnőtt példák láttán rá sem nézett a csokoládétortára, meg a tejszínhabos madártejre, hanem a városokban az utcai szemétládákban kutatott káposztatorzsa után, falun pedig kukoricamáiéért ny aggatta édes szülőjét.

Tetszik hát látni, hova juttatják a megrögzött rossz szokások az embert?! Én már tudom, mert Perczel úr megmagyarázta ... (Gáspár)

Vasárnapi autóbusz-út Baján

Egyik vasárnap Bajaszentistvánon jártam. Tudtam, hogy ünnep- és vasárnapokon, valamint piaci napokon nagy a forgalom, azonban ilyen zsúfoltságra még sem számítottam. Az autóbuszt várva baj« sejtelmek gyötörtek, miközben azt számolgattam, hogyan férek fel. Erről szó sem lehetett. Ugyanis az autóbusz meg sem állt. Na, majd a következő — vigasztaltam magamat. Óvatosságból két megállóval feljebb mentem, biztos, ami biztos. Ezúttal nagy nehezen egy utas segítségével felkerültem, aki szinte belódított a kocsiba.

Az első megállóig egy lábon álltam, orrommal beszorulva egy férfi hóna alá. Előttem egy nő állt kalapban. AmiValó Mihályné az élelmiszer- ipar kiváló dolgozója, művezető. Naponta 70 asszonyt, lányt Iát el munkával, s ellenőrzi, hogy ki hogyan végezte a rábízott feladatot. Őrjártunkkor épp a tojásosztályozók munkáját ellenőrizte.

QOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO

Péter, Pál

0 Vetés szűk útján aratók jönnek,

DSzapora lábuk friss harmatban lépdelj [Pantalló suhog, szoknyák lebbennek, iFeleselgetnek a szűkszavú csenddel.

• Fekete korsók vígan hintáznak,

[Előbb csak dúdol, majd árad az ének,’ (Kaszák a vállon fel-felkacagnak, j Arany kalászok szemükbe néznek.

Hajnal füzéből csillagok gyúlnak: Pipacs, margarét, búzavirág kékje Égről a felhők földre bámulnak, ©Harsog az ünnep végtelen békéje.

^ Felvidéki István „

OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO

kor mocorogni mertem, rám mordult, hogy nyughassam, mert ahányszor megmozdulok, egy tű szúrja az arcát. Szerettem volna le- szállni, mert megérkeztem a célhoz. Amikor csendesen elsusogtam a leszállók igét, dühös horkantás volt rá a válasz, így azután csendben maradtam egészen a moziig. Ugyanis a legtöbben ide igyekeztek, s nem voltak hajlandók megengedni a leszállást.

Véleményem szerint — tekintette] gyűrött ruhámra, felismerhetetlensé- gig összetaposott cipőmre, s ledörzsölt szaglószervemre — jó lenne, ha a Bajai Gépkocsiközlekedési Vállalat a közeljövőben az ünnepi járatokat kiegészítené néhány autóbusszal.

Mészáros Fülöp levelező

A Tisza nagyot ölelt partjából. Sok eső duzzasztotta kedvét és nem fért a bőrében. Áradt. Nem vadul, de a parti fövényből bizony semmi sem látszott.

Pista asszonyát ölelte. Lábuk ázott a szőke vízben, ha nem mozgatták, arcuk tükröződött a naptól fényesítve. Ha megzavarták a víz nyugalmát, a képet elragadta a picinyke örvény. A csónak szélén ültek szótlanul, nézték az elzúgó vizet, és ezzel együtt szinte érezték az élethomokóra pergését. Talán a szívdobbanás ritmusa volt, talán a ki nem mondott gondolatok koccantak össze, vagy az egy- másszeretés szenvedélye reccsent mint a

Színek az életből

NYÁRI IDILL

Eladta

. majd visszalopta

Í Érdekes ügyet tárgyal nemsokára a kecskeméti járásbíróság. Személyi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt emelt vádat az ügyészség Békési Imre tiszakécskei lakos ellen.

Békési Imre még 1957 elején tmegállapodott Somodi László tiszakécskei lakossal, hogy 400 forintért földjén Somodi 10 000 darab vályogot verhet. A megegyezés után Somodi két társával hozzáfogott a vályogveréshez, azonban csak 3500 darabot tudtak elkészíteni, mert Somodit időközben letartóztatták. A vályogverő csak a kiengedése után tudta meg, hogy amíg letartóztatásban volt, Békési Imre a 3500 darab vályogot eladta 50 filléres árban darabonként egy tiszakécskei lakosnak.

győzni akaró izmok: Ki tudja? A mély bensőben sok lakik, és az nem beszél, többnyire hallgat. De az arc, a szemek és alatta a bájdomb arcocska, a szélborzolta aranyszőkeség és a tengerszem-mélyen rejtett izzó láva: a szerelem — mindennél beszédesebb.

S már szólt is.

— Ugye sok ünnep van az életben?

Pista még a víztükröt nézte, öt, Rozit látta. Az utcabeli kislányt, aztán úgyis, ahogyan a kútra ment és könnyesen, mikor

ujjara húzta a nevével vésett gyűrűt és pirultan mikor igent mondott. És a látomás elölről kezdődött. Megint kicsinek látta, ott a víz tükrének selymes fino- mulásában. De hiszen ez már más.., a homloka az enyém... ez a jövőnk: kettőnk gyermeke.

— Ugye vasárnap lesz egy hete, azután két hete, majd három ... azután egy hónapja, egy éve ... és sok éve, hogy egymásé vagyunk... ?

A vállon átvetett férfikar szorosabban ölelt»

Igen. Először hetekben, hónapokban, azután elszaladó évek- : ben mérjük az életet. | Nézd a vizet. Látod, | ez is lassan megy előre. | Először addig a fűz- | fáig, aztán oda a | csónakig, majd to- | vább, a kanyarig jut, | hogy végigfussa, le- | élje medrét. De nézd, | a híd lábától is fo- j lyik utána, hogy kö- | vesse újonnanjött- | ként a messzi útra | kívánkozó csobo- i

gást... Ugye a mi J életünknek is lesz | folytatója... ?

A szemközti part | nyárfái átcsillogtat- f ták levelük ezüst | fényét, a szél lágy | dallamokat hozott, s | Rozi álmodozóén az | ég kékjén felejtette j a szemét, j

(—r—1) j