Petőfi Népe, 1959. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

1959. május 10, vasárnap 5. oldal Mint érzékeny hangszeren a húr... Nem írom meg a valódi nevét, mert már vége a gond­nak. A seb begyógyult, ha néha sajog is a helye, különösen ak­kor, ha kényszeríti az emléke­zés. Egyszerű, dolgos, gondolkodó parasztgazda volt. Most már úgy a hatvan felé jár, de fia­talos, energikus mozdulatai, élénk, temperamentumos be­szédmodora fiatalabbnak sejteti. Középparasztnak, jó gazdának számított a községben. Jól rendezett kis tanyája, jó­szágállománya nem kerülte el a járókelők figyelmét. Volt is be­csülete a faluban. A község ve­zetői, gazdatársai is számtalan esetben fordultak hozzá ta­nácsért ügyes-bajos dolgaikban. Tanácstagnak is megválasztot­ták. Egyszóval becsülete, tekin­télye volt, megbecsülésnek ör­vendett. Ott, abban a faluban is elkö­vetkezett az az idő, amikor < szövetkezet már mindennapos gondja lett a parasztemberek­nek. Hosszú, nehéz vívódás után döntött. Szövetkezeti ember lett, méghozzá eqy új, elég jómódú emberekből álló szövetkezetben. A tagság bizalma a megalaku­lás után azonnal elnökké emel­te ezt a szorgalmas, tehetséges, tapasztalt bácskai parasztem­bert. As első évben nem is volt baj; Jól gazdálkodtak, és az évvégi jó zárás bebizonyította, hogy biztos, kemény kezekben, előrelátó ember kezében van a közös gazdaság vezetése, Hanem a szövetkezet máso­dik esztendejében kezdődtek a bajok. A községben a régi ve­zetők helyét új emberek vették át, olyanok, akik nem túlságo­san ismerték a falu viszonyait, főleg pedig nemigen ismerték a Nemzetközi versenyen indulnak a kecskeméti MHS-motorosok A Magyar Szabadságharcos Szövetség motoros klubjának kecskeméti versenyszakosztálya vasárnap Miskolcon terepgyor­sasági versenyen vesz részt. A versenyen egyébként külföldi versenyzők is indulnak, s ilyen­formán igen erős mezőnyben kell a kecskeméti motorosoknak megállniok helyüket. A 125-ös kategóriában Gábor Mihály Cse­pel motorjával, a 250-es kate­góriában Szegi Lajos és Kosik Mátyás Jawa motorjával indul. A versenyzőket — akik szomba­ton hajnalban indultak — a túra szakosztály tagjai is elkísérték. rwvvvvvvvwvwvvvw^wwvvvvvvwyvv A fáradhatatlan agitátor Két hónappal ezelőtt »A falu esze-« címmel írtam Busa Mi­hály bácsiról, aki Mátételkén még februárban falugyűlésen jelentette ki, hogy szakít az el­avulttal és a szövetkezeti gaz­dálkodás útjára lép. A tízhol­das idős középparaszt abban a reményben határozta el magát, hogy szándékával nem maiad egyedül, s nem volt rest felvi­lágosítani a nagyüzemi termelés előnyeiről többi egyéni gazda­társát sem; Nem kis része van benne, hogy a meglevő Törekvés mel­lett több mint ezer holdon megalakult az Új Barázda Tsz is. s ezáltal Mátételke terme­lőszövetkezeti község lett Mis­ka bácsit megválasztották az új tsz elnökhelyettesének, majd a munkában máris szép ered­ményeket elért közös gazdaság párt titkárának is, A napokban felkerestem új­ra, s éppen a tehene fejése köz­ben találtam rá. Házi teendői­nek elvégzése után részletesen tájékoztatott arról a lelkesedés­ről, amellyel az új szövetkezel tagjai hozzáfogtak tennivalóik­hoz, arról, hogy mennyire »éhe-: sek« a munkára, Gondoltam, a két-hárorn hó­nappal ezelőtti fáradhatatlan agitátor a képességeit inosit már csak a tsz és pártszervezetének, valamint a község érdekében fejti ki, kiderült azonban, hogy a szocializmus építése szüksé­gességének propagálásában Bu­sa elvtárs elé nem emel gátat Mátételke határa. Nem bizony. Útón-útfélen szó­ba elegyedik a szomszédos fal­vak még egyénileg gazdálkodó parasztjaival is, és sajátos esze- járásával szorítja őket sarokba a vitatkozás során. Az egyik fiatal gazdálkodótól Is megkérdezte a minap: miért nem lépett szövetkezetbe? — Jó így, ahogy eddig volt,: Miska bácsi — felelte az. —: Minek bolygassam meg a ré-| git? — Igaz, hogy apa lett? —-: rukkolt elő újabb kérdéssel az: öreg, mintha a beszélgetés ere-: deti témája már nem is érdé-; kelné. j — Látná csak, milyen szép: fiain van! — büszkélkedett a] másik. _ : — Biztosan szép bölcsőt vet-; tek neki! — folytatta u máié-! gazdákat. Ezt a helyzetet a szö­vetkezetben nagyon jól kihasz­nálta néhány, a munkában nem túlságosan serény, mellékjöve­delemre spekuláló, a vezetők előtt hajbókoló, képmutató sze­mély; Először csak célzásokat tet­tek, csak úgy véletlenül jegyez­ték meg itt is, ott is, hogy hát az elnökünk az így, vagy úgy. Aztán, amikor látták, hogy cél­zásaiknak tápot adnak, hogy azokat a vezetők ellenőrzés nél­kül is meghallgatják, bátrab­bak lettek. Most már egyre többször és egyre nyíltabban hangoztatták, hogy az elnök ilyen meg olyan visszaéléseket követett el, sőt még attól sem riadtak vissza, hogy kimondott ellenséges elemek rágalmait is átvegyék és az elnök fejére szórják. ö nem hallott róla? De igen. Először úgy volt vele, hogy minden mag között van kon­koly. Majd elmúlnak a szemé­lyeskedések és a rágalmak. Amikor látta, hogy komolyra fordult a dolog, panaszra ment, igazságot és megértést keresni indult a falu hivatalos veze­tőihez. Itt történt a baj; Nem azzal, hogy panaszra ment, ha­nem a fogadtatás:,; Megértés helyett gyanúsítással találko­zott. Mindezt a tények ellenőr­zése nélkül, csak azon az ala­pon, hogy ezt hallottuk, meg azt hallottuk, Megsértődött, úgy igazán da­cos, vérmes bácskai módra,;. Lemondott és kilépett a szö­vetkezetből, A tanácsházát meg csak akkor látta, ha adót ment fizetni — de oda is inkább az asszonyt küldte, Azután? Hordta az égető se­bet szótlanul, sokszor fogcsikor­gatva. Nem szólt soha senki­nek és neki sem szóltak; ( Elmúlt egy-két év, 'A seb az­óta behegedt, már csak a sér­tés fájó emléke kísért, Most, a tavasszal azután nagy változás történt. Ismét termelőszövetke­zeti ember lett — a dacos meg- sértettségen győzött a józan ész, A mi bacskm emberünk helyesen döntött megint, mint régen, amikor először lépett a szövetkezeti útra. Csak remél­ni tudjuk, hogy azok a vezetők, akiknek nagy részük volt ab­ban, hogy ez az eset megtörtén­jen, tanultak belőle. Nem felej­tik el, hogy az ember érzelem­világa olyan mint az érzékeny hangszeren a húr, Romsics Ferenc A TAVASZ ELSŐ GYÜMÖLCSE IS Mint minden évben, az idén elsőnek az országban Kele- bián ért meg a tavasz első gyü­mölcse: az olasz cseresznye. A község lakói évenként — köze­pes termést véve alapul — át­lagosan 20 vagon cseresznyét szállítanak az ország minden részébe. Érdekes története van ennek. Még ma is él idős Vasút Má­tyás — most 73 éves —■, aki saját szavai szerint még a szá­zad elején hozta be az első cse- reszriyegallyakat mint vasutas az olaszországi Polából. Azóta is úgy nevezik a kelebiai korai gyümölcsöt, hogy olasz cseresz­nye. Idősebb Vasút Mátyásnak ma is törzskönyvezettek a fái. Az előző években főként az egyé­ni parasztok szaporították ezt a fajta cseresznyét, most azon­ban a kunbajai Állami Gazda­ság ottani üzemegységének is van 4000 darab fája, az egyéni parasztok is 2000 darab fával növelték az állományt az elmúlt évben. «Május 7-én még csak néhány szem került mutatóba Budapest­re, de 8-án már a Rákóczi Ter­melőszövetkezet két kilót adott el a helyi földművesszövetkezet­nek, Néhány nap múlva már nagyobb tételekben indul meg a cseresznyeszállítás. »vwvwwwwwwwwvwws^wwww» Méltók a nevükhöz ...mikorra a gyerekek felébrednek..." ^YVYYYVVVVVVVYWYVVYyVYVVVYVVVVVYWYWYVVVVYVYVVVYVVVVVVVyYVV Hatgyerekes édesanya egy napja M ISI MASZATOS kis tenye­rén úgy tartja felém a S féltve kuporgatott fényes tíz- I húszfilléreseket, mintha leg- [ alábbis drágakövet csillogtatna | meg előttem: t — Ugy-e, ezért már sok szép {virágot adnak bent a faluban? [ — Hatalmas csokrot, Misi­| kém! — nyugtatom meg, de ó {tovább kérdez: ► •— Tulipánt? Orgonát? — vagy | gyöngyvirágot? { — Amit akarsz. De. mire kell | az itt, a tanyán? [ — Hát édesanyámnak! Va­| sárnap lesz az anyák napja. Mi, Í Illéssel és Gyurival még verset is tanulunk ... Hajnalban, mi- | előtt felkel, sorban odaállunk ► az ágya elé ... > A gyerek szavából kiéreztem > az édesanya iránti rajongását, ! így hát én is biztattam, báto- > rítottam. í — De tudod-e, hogy nagyon ! korán kell ébrednetek, ha őt [még ágyban akarjátok találni? : — s azután elmeséltem, amit ! édesanyjáról, Králik Illésnéről : hallottam­Azt, hogy milyen nagy áldo­zatkészség kell ahhoz, amit ő tesz a népes családért: Misi öt testvérkéjéért, a nagymama megkíméléséért, s azért, hogy az édesapával megossza a nagy család eltartásának gondját. A TENGERNYI ' MUNKA közepette észre sem veszi, hogy ismét eltelt egy nap, pedig hajnali négykor, kenyérsütés idején, vagy mosáskor már éj­fél után két órakor talpon van, hogy mire embere munkába in­dul a termelőszövetkezet köz­pontjába, már tarisznyájában legyen az elemózsia. Mikorra reggel a gyerekek hét óra kö­rül ébredeznek, ő már ellátja a ház körüli állatokat, elkészíti a reggelit, felöltözteti őket, a két nagyobbacskát pedig útnak bocsátja az iskolába. Azután rendet teremt a lakásban, fő­zéshez készülődik, Jószágra gon­dol. Ebéd után újra rendbe teszi a kis otthont, ellátja az állatokat, uzsonnát, majd vacso­rát készít a gyerekeknek, s mi­kor este a gyerekzsivaj elül, a/ axríai mellé telepszik, hogy a napközben »megsérült« in- gecskét, lyukas zoknit, hasadt nadrágokat »gyógyítgassa«. Lát­szólag egyformán telnek hétköz­napjai, csendesek ünnepei. Pe­dig bizonyára sokat tudna me­sélni 34 éve történetéről, gond­jairól, öröméről, a községtől ka­pott 1000 forintjáról, s arról, milyen örömmel vették a csa­ládipótlék emelést, hiszen áz öt tíz éven aluli gyerek után ha­vonta most már 350 forint csa­ládi pótlékot kapnák. A Z ÉDESANYA apró napi: gondjait és örömeit még vajmi kevéssé tudják értékelni most bontakozó értelmükkel Misi és testvérkéi. De hiszen nemcsak ők, még a felnőttek sem látnak hasonló hétköznapi dolgokban hősiességet. Talán csak egy nap van az esztendő­ben, az anyák napja, amely sok apró kedvességet, áldozat- készséget és gondoskodást eggyé formálva, gondolatban igazi hősnek hisszük és képzeljük a gyermekeikért minden áldozat­ra kész cdesanvókai, E-né sen 1000 darab pulyka és 200 darab liba érkezik számukra a kiskunhalasi keltető állomásról, ezek részére már biztosították a férőhelyet A tsz építő brigádja elvégzi a tsz-ben az összes épít­kezést és tatarozást sőt más ter­melőszövetkezetektől is vállal munkát. A tsz tagsaga tehát nem mél­tatlan a nevéhez, s arra törek­szenek, hogy még jobb eredmé- n-eket érjenek el. Celai Sándor levelező „Sámánok útján Szibériában“ címmel tart előadást a Kecske­méti Üttörőházban május 12-én este Diószeghy Vilmos, a Nép­rajzi Múzeum tudományos ku­tatója, aki hosszú időt töltött a Szibériai rengetegben, a Szov­jetunió meghívására. I Előadása a TIT megyei szer­kezete által rendezett ismeret- terjesztő sorozat részét képezi. Az első két alkalommal máris nagy érdeklődés nyilvánult meg a neves kutatók, kiváló tudo­mányos szakemberek által tar­tott előadások iránt. Különösen sokan hallgatták végig dr. Bak- tay Ervin, a híres India-kutató vetítettképekkel kísért elő­adását. Ez alkalommal, — Dió­szeghy Vilmos előadásán, •— eredeti sámán dalokat hallhat­nak és helyszínen készült fény- képfelvételek diapozitívjait lát­hatják a hallgatók. A következő alkalommal, má­jus 26-án „Kína új arca” cím­mel tart előadást Horváth Ti­bor, a Keletázsiai Múzeum igaz­gatója. A lottó e heti öt találatos szelvénye 12, 22, 29. 33, 99 A napokban látogatást tettem a bácsalmási járás egyik terme­lőszövetkezetében, a mátételki Törekvésben, ahol Révész elv­társsal, a tsz elnökével megnéz­tem a gazdaságot. Beszélgeté­sünk folyamán megtudtam, hogy Mátételkén két tsz működik, s ők is hasonlóan a másikhoz azon dolgoznak, hogy minél előbb be­állíthassák a nagyüzemi gazdál­kodáshoz szükséges állatállo­mányt. Ezt célozza baromfite­nyésztésük is. Jelenleg 3000 da­rab korai csibét nevelnek, ame­lyek hathetes korukban elérték a 45 dekagramm súlyt. Rövidé­telki Űj Barázda párttitkára; — Á, bölcsőt? Kinek kell már az olyan régimódi bútordarab? — méltatlankodott az ifjú apa. — Pedig gondoltam, a fele­sége madzagot köt a bölcsőre, s úgy huzigálja a faluban — válaszolta Busa Mihály, — Ugyan már. Olyan szép új gyerekkocsit vettünk, hogy meg­nézheti bárki; • — Na látja! — tromf olt az öreg. — A bölcső azért nem jó, mert régimódi! Hát akkor a régimódi gazdálkodás miért jó!? A szomszédos falubeli erre nem szólt semmit, csak tágra- nyílt a szeme, mint az olyan sakkjátékosnak, aki nem is gon­dolt arra, hogy mattot adhat­nak neki, Szóval, így is agitál Miska bácsi. Addig dugdossa az igaz­ság darazsait a makacskodók fülébe, míg egyszer rádöbben­nek, hogy hol a helyük, Tarján István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents