Petőfi Népe, 1959. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-31 / 126. szám

1959. májas 31, vasSmatí S. oldal Számvetés a márciusi határozat végrehajtása közben A piros arany ötvösműhelyében Városi párt-végrehajtóbi­fcottságunk a közelmúltban tar­tott ülésén a Központi Bizottság márciusi határozata végrehajtá­sának helyzetével és tenniva­lóival foglalkozott. Megvitattuk a kongresszusi munkaverseny eddigi eredményeit, a műszaki fejlesztés és a termelékenység emelésének problémáit, foglal­koztunk a vezetés színvonalának javításával és a pártszervezetek irányító, ellenőrző szerepével. Megállapítottuk, hogy a már­ciusi határozat végrehajtása so­rán értünk el eredményeket. Tizennégy ipari üzemünk együt­tesen 11224 310 forintos megta­karítást és önköltségcsökkentést vállalt. Közülük is kiemelkedik a Gyapjúszovetgyár dolgozóinak vállalása, akiknek előbb 1 925 003 forintot tett ki a fel­ajánlásuk, később az üzemi gyű­léseken való megvitatás után ezt 2 343 600 forintra emelték. A Gyapjúsxövetgyár vállalásának felemelésében nagy része van annak, hogy a verseny szervezése és irányítása az üzemben kollektiven történik. Abban részt vesznék a párt, a gazdasági és tömegszervezeti vezetők is. A párt-alapszervezet vezetőségének tagjai egy-egy üzemrészt patronálnak és ott elősegítik a vállalás teljesítését. Munkájuk eredményét bizonyít­ja, hogy a gyár dolgozói válla­lásuknak időarányos részét áp­rilis hónapban 117,4 százalékra teljesítették, ami 202 98^ forint többletet jelent a népgazdaság­nak. Nem dicsekedhetnek ilyen eredménnyel a 43-as AKÖV dolgozói. Ök ugyanis felajánlá­Huszonhéfszeres férj A jugoszláv lapok megemlé­keznek Sredoje Gluskin novo- milosevoi 65 éves parasztember haláláról, aki Jugoszlávia egyik mellőzött rekordere volt eddig. Kimagasló „teljesítménye” csak elhunyta után vált szélesebb körben ismeretessé. Sredoje Go- luskin ugyanis szenvedélyes há­zasuló volt. Első házasságát 19 éves korában kötötte és 65 éves koráig huszonhétszer nősült, suk Időarányos tervét április­ban mindössze csak 46 száza­lékra teljesítették. Ennek több oka van. Ezek közé tartozik, hogy a vállalat vezetősége a fel­ajánlást nem a dolgozókkal való tanácskozás alapján készítette el, hanem nélkülök. Másik hiba az üzemben, hogy a pártszerve­zet, illetve a kommunisták nem mozgósítják a szakszervezet tag­jait, hanem helyettük — és az üb. helyett dolgoznak. A sikerek másik forrása a Gyapjúszövetgyárban, hogy he­lyesen foglalkoznak a műszaki fejlesztés kérdéseivel. Az üzem­ben négy új korszerű gépet ál­lítottak munkába az elmúlt he­tekben. Ebből két darab boly­hozógép és két darab Delerux típusú vetülékcsévélőgép, amely a jelenlegi 45 méter szállítási sebesség helyett 150—300 méter perc szállítási sebességgel dol­gozik, A fonodában az előfonal- henger-cserét már két gépen le­állás nélkül végzik eL A textil­ipari kutatóközpont munkatár­sainak segítségével a kártológé­pek szállítási sebességét 12 mé- ter/percről 12 és fél méter/ percre növelték. Jó tapasztalatokat szereztünk a műszaki fejlesztést illetően a villamossági gyárban is. Házilag készítettek egy elektromos mérő szerkezetet, amellyel elektromos gépeik, transzformátoraik be­mérését végzik. Az öntöde ré­szére pedig egy nagy kapaci­tású koptató forgódobot készí­tettek és ezzel jelentősen meg­gyorsult a részleg munkája. A vezetés színvonalának emelése is foglalkoztatja párt- szervezeteinket. Ezzel kapcso­latban jó eredményeket tapasz­taltunk a bajai DÁV-nál. A he­lyi pártszervezet és az üzem ve­zetősége megállapította, hogy több művezető eredeti beosztá­sánál alacsonyabb, csoportve­zetői munkakörben dolgozik. Ezen a helyzeten változtattak és megfelelő munkakört bizto­sítottak a művezetőknek. Ilyen intézkedés azonban kevés helyen történt. Végrehajtó bizottságunk úgy látta, hogy a vezetés színvona­lának növelése az a terület, ahol a márciusi határozat végrehaj­tásában eddig a legkevesebbet haladtunk előre. Ezt a mulasz­tást most sürgősen pótoljuk. Minden üzemünkben elkészíttet­jük a dolgozók szakmai tovább­képzésének tervét, melyben az üzem adottságainak megfelelően az egyes munkakörök betöltésé­hez nélkülözhetetlen szaktanfo­lyam, technikum, egyetem stb. elvégzését javasoljuk az arra rászorulóknak. A Központi Bi­zottság márciusi határozata és a soronkövetkező ötéves ter­vünk végrehajtása fejlettebb technikát, s ezzel párhuzamo­san magasabb képzettségű, szakmailag és politikailag jól felkészült dolgozókat követel. Nem kerüli el a figyel­münket a határozat végrehajtá­sának több hiányossága sem. Ezek közé tartozik, hogy né­hány helyen a márciusi hatá­rozatot az SZKP XXI. kong­resszusának nagy jelentőségű út­mutatásaitól és a mezőgazdaság szocialista átalakításának tenni­valóitól elvonatkoztatva kizáró­lag a munkaverseny szervezé­sére szűkítik le. összegezve: a kezdeti ered­mények mellett még sok a ten­nivaló annak érdekében, hogy a Központi Bizottság márciusi határozatát maradéktalanul végrehajtsuk; (Községi tudósítónktól.) A kiskunmajsai KlSZ-szer- vezet vezetői és tagjai elhatá­rozták, hogy a termelőszövet­kezetekben önként vállalnak a KISZ-szervezet javára társa­dalmi munkát. A héten 20—20 KISZ-tag már két munkanapot dolgozott az Alkotmány Ter­melőszövetkezetben. Teljesít­ményüket a termelőszövetke­zet külön elszámolási könyv­ben tartja nyilván, s az érte címmel a napokban cikket ír­tunk a Duna—Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet pap­rikanemesítő csoportjának mun. kájárólj A kutatók kitartóan, nagy türelemmel igyekeznek előnyösebb tulajdonságokkal biró paprikafajtákat előállítani, Fáradozásukat siker koronáz­ta; Máris van egy új fajtájuk, amelyet Bátyai felállónak ne­végeztek élj Mint a felső képünk mutatja, a kutatócsoporthoz tartozó gaz­daságban jelentős területen ne­velték melegágyakban a palán­tákat, Különböző fajta papri­kák kerülnek az idén kereszte­zésre, Ezt a módszert most al­kalmazzák először a paprikane­mesítésben, Eddig csak az úgy­nevezett szelekciós nemesítés folyt, vagyis az előnyös tulaj­járó munkaegységet a KISZ- szervezet javára fizeti majd ki — a gazdasági év végén. E he­lyes kezdeményezéssel a KISZ- fiatalok nemcsak szervezetüket erősítik és gyarapítják anya­gilag, de segítenek a termelő- szövetkezeteknek is a sürgős tavaszi munkák elvégzésében. A keresett összeget a szervezet különböző kulturális felszere­lések vásárlására fordítja majd. donságokkal biró egyedeket vá­logatták külön, ezeket aztán to­vább szaporították; Mint alsó képünkön látható, a palántákat külön ládákba rakják és minden ládában levő palánta más-más kontroü-pai- cellába kerül, ahol megfigyelői fejlődésüket, betegséggel szem­beni ellenállásukat stb. Számos palántát megfertőznek vírus- betegséggel; hogy ellenőrizni tudják, hogy egyes fajták milyen ellenállóakj Glied Károly, a bajai városi pártbizottság titkára Értékes kezdeményezés Munka a tsz-ben a KISZ javára WWVVVVWVVVVVVVVVVVVWV>>vvVvl^v^VV^AeAAAAAA^AAAAAAA*AAAAi»«*a« ■|^VVVVVVVVVVVVVXrHaArUTjVVVVVV\n Wde-oda lengő színes szala­■* gocska: gyerekcsapatot sé­táltatnak a Katona József parkban. Furcsa kopogás közeledik az állomás felöl. Egy rokkant mankózik a város felé. Ami az apróságok szívén, az száján: — Bácsi, bácsi, hova lett a másik lába? Nem haragszik a kérdezett, csendesen felel: — Szőnyegbombázás, szi­lánk. ., Nem értik a választ. Az iszo­nyat nem reng végig a gerin­cükön, mint a mienken. Nem kutatják a furcsa, soha nem hallott szavak értelmét, jelen­tését. Nem érdekli őket. Béké­ben nőttek fel. Tiszták, jóltápláltak, egész­ségesek. Örömmel fürkészem vonásaikat. —i Akárcsak Zolika t~ gondoltam — az egyik gön­dörhajúra nézve. Ej, Zolika, Zolika, révedez­tem, méláztam, —: meddig ki­sér még emléked? • erőfényes napokon akko­riban a halál zümmögött felettünk. Felfordult a világ. Ha vidáman csávázott a nap­sugár — bosszankodtak a fel­nőttek és a félsz torzította vo­násaikat. De mikor bozontos, vastag felhőcsordák komorlot- tak a levegőóceánban, nyugod- tabbaa végezte mindenki a dolgát. Tizennégy évem minden fe­lelőtlenségével, könnyelműsé­gével akkor nem sokat törőd­tem a szülők, ismerősök aond­terhelt arcával, örültem a hosszú iskolai szünet nyújtotta szórakozási lehetőségeknek, meg az első fényképezőgépem­nek. Soha annyi parasztszekér nem nyikorgóit a gyárnegyed­ben. A harckocsigyár közelé­ből menekült, aki csak tudott. Majd mindenki felderített va­lami falusi rokont. Gyakran üldögéltünk csepe­redő legénykék az üzem kapuja előtt. Mindig akadt látnivaló. Őrségváltás —s mert fegyvere­sek őrizték a rendet —, tolató mozdonyok, meg a mentő is gyakran szirénázott. Sokszor pirkadástól alkonyig dolgoztak az emberek, fáradtak voltak —i gyakran esett baj. Előfordult, hogy a portás be sem engedte a szélsebes autót. r- Későn érkeztek. Legszívesebben fotoriporte- rest játszottam. Az igénytelen kis dobozgép állandóan a nya­kamban lógott. Valami »nagy- felvételt szerettem volna ké­szíteni és bárhogyan is izgatott, nem próbáltam ki a masinát. Pe Szabóné kérésének nem állhattam ellent. Az utcán állított meg. Any- nyit tudtam róla, hogy a ba- rakokban laknak, nagyon sze­gények és ő a Zolika mamája. Zolikát az egész utca ismerte. Irigyeltem is. Nem hiszek a csodagyerekekben. Ez a kisfiú volt alighanem az egyetlen életemben, aki rászolgált erre a címre. Mert csak így hív­ták. A nénikék, de még a templom karnagya is. A leg­nehezebb dallamvezetésü zene­műveket is eljátszotta filléres szájharmonikáján, egyszeri hal­lás után. Elküldenénk »Ferinek- ■—i így emlegette gyermekei előtt is az urát =■, ha volna olyan szíves. — Természetesen. (Már csak azért is, mert magázott!) Szabóék persze maradtak. Az asszony tartotta el a három gyereket. Az ember 1942. ka­rácsonyán írt utoljára. A fényképezés másnapján, korán reggel találkoztam ve­lük. ök a gyárba — a gyere­kek az üzemi napközibe —, én a szomszéd faluba igyekeztem. Apám küldött. A családi tanács elhatározta, mi sem maradunk tovább. »Nézzél valami száraz, olcsó szobát.­Visszakiabáltam Szabónénak: — Ebédre megjövök, előhí­vom a tekercset, küldje át érte a Zolit. ' A bombázókötelék parancs­noka talán ezekben a percek­ben pillanotta meg az Adriát. Az utólagos hivatalos jelentés szerint közel négyezer romboló bomba hullott a városra, akkor délelőtt... tközben é,rt a riadó. Fe­kete füstfellegek hirdet­ték a borzalmat. Éreztem, felesleges a szoba. Vissza, a város felé fordítot­tam hát kerékpárom kormáé nyát. A templomtérnél kanyarod­tam a gyárnegyedbe. A büszke torony fájdalmasan a földet harapdálta. A tisztviselők bér­házát óriási kéz szelte ketté. Pista bácsi, a tejeskocsis, a fű­szerüzlet előtt feküdt. Merev szemei a szomszédos háztetőre szegezödtek. A légnyomás oda röpítette kannáit. Azokat vi­gyázta. Talán a mi házunkat elpusz­tító bomba szilánkjai ölték meg. Még sírni sem tudtam. Állí­tólag eszelősként mormoltam: C’est la guerre. Akkor tanul­tam franciául. — Anya? öcsém? Élnek. — Nagypapa? — Amikor az első ágyú meg­szólalt, felrohant a lakásba. Kiabálnak: —*• Megvan, meg­van, — Olyan buzgalommal tudatják, mintha élne. Közvetlen közelében robban­hatott a bomba... De hát ez is valami. Hogy tisztességgel eltemethetjük. Volt, aki úgy eltűnt, hogy egy gyűszűnyit sem kapartak össze belőle. Por lett, füst lett, melegség lett, meg egy nagy darab sajgó fáj­dalom hozzátartozói szívében. — A te gépedért szaladhatott fel. Azt szorongatja még 'most is. Felkapta az asztalról, aztán párat léphetett. Jön egy poros ember. — A Szabóék is — mondja, — A szemem láttára. Az át­szeli bokros felé futottak. Egy dörrenés volt —- és egy csa­láddal kevesebb. « Még a fényképük is el­pusztult -9 állapítottam meg szomorúan. Mindent vastag, szürke pót lepett el. A növények, a fák is elszürkültek. A lelkek is, csak egy barackfa virágzott a kert szögletében, ezer virág­gal áldozott a szépnek, de ezt meg apám nyúzta meg, verte bottal a szirmokat lefelé. *— Te se virulj, amikor min­den elpusztult — pedig máskor jaj volt, ha a kertbe léptünk. Zolika sem fakasztotta a jó­kedv-bimbókat szájharmo­nikájával soha többet. Igaz, talán el is zavarták vol­na, ha muzsikál, noha szeret­ték. De olyan idők voltak, hogy mindenkinek sírásra görbült a szája. A Szabó családról szó is alig esett. »Feri- sem jött haza, neki sem mesélhettem el, hogy — nem sokat szenvedhettek. Zoli­ka combján egy kis lyuk sö­tétlett. Azon keresztül szökött el, hagyta el hűtlenül a vére. És amikor az űtszél magas­latáról visszapillantottam, a ka­nyargó vérpatakot egy furcsa, kérdőjelhez láttam hasonlónak. Talán így tudakolta a halott az élőktől: — Miért kellett nekem meg­halnom? Vzőnyegbombázás, szi- Iánk- — nem értették pár perccel előbb a gyerekek Jó is így. Ebben életük végéig marad­janak ilyen tudatlanok. Holtai Nándor l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents