Petőfi Népe, 1959. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-28 / 123. szám

A NEB vizsgálatának tapasztalatai a dunavecsei járás vendéglátó iparáról Április hónapban a járási népi ellenőrzési bizottság tizen­két vendéglátó üzemegységben tartott vizsgálatot, amely ki­terjedt az étel- és italfélesé­gek választékára, az egészség- ügyi követelmények betartásá­ra, az árkalkulációra, valamint ez ellenőrzések megtartására. A munka során a NEB az ered­mények mellett hibákat is tárt fel, amelyek erősen befolyá­solták a földművesszövetkezeti vendéglátó üzemegységek gaz­daságos működését, látogatott­ságát és a dolgozók jobb ellá­tását. Baj van a választékkal A járásban a többi vendég­látó üzemegység előtt rossz példaként áll a dunavecsei "Si- rály«-étlferem és a solti kisven­déglő, amelyek étlapjain alig van választék. E két helyen ál­landósult a sós, tört-burgonya, és a tarhonyakörítés. Dunave- csén például tésztaféleségeket egyáltalán nem készítenek, az­zal a kifogással, hogy a ven­dégek nem keresik(V). E ven­déglők menürendszerében sűrűn ismétlődnek kisebb változtatá­sokkal az előző napi ételfé­leségek. Szalkszentmártonban az 1-es számú italboltban vi­szont túl nagy a választék, ugyanis — a jelenlegi italfo­gyasztást alapul véve — két évre elegendő italféleséget szerzett be - a bolt vezetője, in­dokolatlanul lekötve a forgó­eszközt. A Szabadszállási Földműves­szövetkezet 1-es és 2-es számú kisvendéglőjében az előfizeté­ses étkeztetésnél — állítólag szóbeli utasításra — nem az előírt, hanem 4 forintos nyers­anyagérték kalkulálásával dol­goztak, így 5,90, illetve 7,60 forintos meriüár helyett 7,20 forint eladási árat számítottak fél. A legelhanyagoltabb a „Sirály“-étterem A megvizsgált boltegységek­nél általánosságban az egész­ségügyi követelmények megfe­lelőek. Hiányosság azonban, hogy a kötelező orvosi vizsgá­latokat nem hathónaponként, hanem évenként tartják, s a vizsgálati eredményeket nem vezették be az egészségügyi könyvbe, Dicséret hangján kell szólni a kunszentmiklósi és a szabadszállási 2-es és 3-as szá­mú italboltokról, ahol példás rend és tisztaság uralkodik. Súlyos hiba azonban, hogy ép­pen a járás székhelyén, a ríSi- rály«-étterem. helyiségei nyújt­ják a legelhanyagoltabb képet. Az edénymosogatáshoz használt víz — amelyet a helyi egész­ségügyi szervek többször kifo­gásoltak — nem felel meg a higiénia követelményeinek, Vizsgálat van — bejegyzés nincs A különböző boltegységeket a vállalatok belső ellenőrei állí­tólag rendszeresen ellenőrzik. A helyi tanácsok vezetői, va­lamint a járási tanács keres­kedelmi felügyelője is végeztek több alkalommal vizsgálatot, de ezeknek nyomát az ellenőr­ző könyvekben nem lehet fel­lelni.- Talán ezért általános az a jelenség, hogy az ét- és kal­kulációs lapokat nem lehet megtalálni egyetlen vendéglátó üzemegységben. Áz ellenőrzés hiánya miatt történhetett meg az is, hogy Dunaegyházán 189 liter, Szalk- szentmártonban 527,5 liter romlott bort talált a NEB. A vizsgálat alkalmával a tassi 2-es számú italboltban 28,8 liter bortöbbletet fedeztek fel a NEB ellenőrei, 3—6 tized fok eltéréssel. A minőségi és mennyiségi eltérés valószínűleg a felvizezésből származott. A járási népi ellenőrzési bi­zottság vizsgálata — mint a fentiek is mutatják — egy egész sor hiányosságot muta­tott ki. — Mit kell tenniök a vendéglátóipari boltegysé­gek vezetőinek? A kisvendég­lőkben, éttermekben az ételfé­leségeknek olyan választékát teremtsék meg, amelyek min­den igényt kielégítenek. Ha­sonlóan több gonddal vigyázza­nak a tisztaságra, az egészség- ügyi előírások megtartására, s arra, hogy a kalkuláció folytán biztosítani tudják az olcsó ára­kat. A hibák kijavításával bi­zonyára javul majd járás vendéglátóipara. . r ­TANULSÁGOS ESET R kiskőrösi járásbíróság ítélete egy f9ld müvesszövetkezeti telepvezető ügyében Ä történet ott kezdődött, ami­kor 1957 áprilisában a Kiskő­rösi Földművesszövetkezet TÜ- ZÉP-telepe új vezetőt kapott. A szerződésben teljes anyagi fe­lelősséget hárítottak rá, A tör­ténet ott végződne, amikor 1958 decemberében a fenti TÜ- ZÉP-telep vezetőjénél 22 218 forint leltárhiányt állapítottak meg, amelynek megtérítésére kötelezte őt a szövetkezet igazgatósági elnöke. És hogy mégsem így végződött az ügy, az annak tudható be, hogy a kiskőrösi járásbíróság másként döntött. Mert igaz az, hogy 1957-ben a telepvezető a szerződésben teljes anyagi felelősséget vál­lalt, de közben a földműves- szövetkezet még négy különfé­le telep áruféleségének eladá­sával bízta meg őt, A telepek pedig vágjon­ISlzOBSIEX: A szakcsoportból termelőszövetkezet lesz az ősszel LAKITELEKEN a földmű­vesszövetkezet kebelében há­rom szakcsoport működik. A társasgazdálkodás e legalacso­nyabb típusa közül a szőlőter­melőkéről és a méhészekéről lapunkban más alkalommal szá­molunk be. Mindegyikük lépésről lépés­re halad a magasabb gazdál­kodási forma kialakítása felé; e tekintetben — amelyikről most szó lesz — a mezőgazda- sági szakcsoport jutott leg­messzebbre: ősszel termelőszö­vetkezetté alakul át. A csoport fejlődésénél tehát a fokozatosság elve érvényesült. Tagjai egyfelől megismerték a közös termelés előnyeit, más­részt azonban rájöttek arra Is: ily módon elérkeztek ahhoz a bizonyos "-plafonhoz-«, amely alatt nem tudják gazdálkodá­sukat fejleszteni, képtelenek a bővített újratermelésre, ha nem lépnek tovább. Eddig 120 katasztrális hold állatni-' tartalékföldön tíz fővel működött a csoport. Nagyrészt szerződéses növényei:, cukorré­pa, paradicsom, borsó, napra­forgó termelésével foglalkozott, valamint tagjai állatállománya számára megfelelő takarmány- bázis megteremtése volt a célja Főként itt ütközött ki, hogy a mezőgazdálkodásnál is szüksé­ges kötelező összhang nem ér­vényesül náluk, mert hiszen, míg a takarmányt közösen ter­melték, az állattenyésztéssel egyénileg foglalkoztak. PERSZE, ENNEK a felisme­rése itt sem ment végbe felvi­lágosítás nélkül. A földműves­szövetkezet vezetői, élükön Ma­gyar Sándor igazgatósági el­nökkel azonban derekasan ol­dották meg ezt a feladatot; az illetékesek tájékoztatása szerint alapos felkészültséggel, lelkesen vitték a meggyőző szót. S az eredmény: mind a tíz szakcso­porti tag aláírta a belépési nyi­latkozatot, azzal, hogy ősszel létrehozzák a termelőszövetke­zetüket. A szőlőtermelők szak­csoportjából is többen csatla­koztak hozzájuk. A földművesszövetkezet ve­zetői a párt és a tanács nép­nevelőivel együtt felkeresték a Felső-Alpár pusztai tanyavilág egyéni gazdáit is, akik közül aláírásukkal mintegy harmin­cán tettek hitet a nagyüzemi gazdálkodás mellett. Ezek so­raiban több mint tíz jómódú középparaszt található így pél­dául Koncz József, ifjú Sváb Kovács Lajos, s mások. MAR NEGYVENHÁROM Mehessek a bugaci erdőben Az idén 123 mázsá­ra szerződtek a föld­művesszövetkezettel. Kint egy hatalmas akácerdőségben tele­pedtek le az akácvi­rágzás kezdetén. Né- gyen-öten, akik tehe­tik — idősebbek, nyugdíjasok vagy csak a méhészettel foglalkozók — fel­ügyelnek a .csoport va­gyonára. Kovács bácsi, az egyik legidősebb, ta­pasztalt méhész, aki már vagy 30 éve bíbe­lődik a méhekkel, ép­pen a napi súlygyara­podást ellenőrzi a mérlegre állított kap­táron. — Tegnap kilenc ki­lót hordtak be csalá­donként, de az éjsza­ka két kilót is apad — mondia az idős méhész, aki egyébként gazdálkodó ember, de méhészet a szenvedé­lye. — A gyengébb csa­ládok is behordják a négy-öt kilót naponta — jegyzi meg Szeme- nyei elvtárs —, mert nem egyformák a mé­hek, sok függ a telel- tetcsiől. Sorra látogatjuk a kint lakók kis sátrait, házikóit. Van a mé­hészek közt mérnök, munkás, kisiparos, tisztviselő, sőt még háziasszony is. Sán­dor István, egyébként asztalos, házikójára tréfásan ezt írta fel: »Csíp-lak". de a mé­hészek nem félnek a mohok tői, bátran igaz­gatják, cserélik a ke­reteket, azt tartják, hogy egy-két csípés nem a világ. tagja, közel 600 hold földje van •papíron« a tsz-nek, de ősszel valószínűleg több lesz a való­ságban, mert sokan érdeklőd­nek a nagyüzemi gazdálkodás magasabb formája iránt, Lakiteleken is lesz tehát ter­melőszövetkezet, s a szakcso­portban, mint -előiskolában«, tanultaknak bizonyára jó hasz­nát veszi majd a tagság a kö­zösségi szellem gyors kialakítá­sához, az eredményes gazdálko­dáshoz. T, I. biztonsági szempontból nem voltak megfelelőek. A főtelepen például az áru­készlet bekerítetten udvaron hevert, ahol bárki szabadon közlekedhetett. A többi telepe­ken sem tehetett zárni a kapu­kat, az ajtókat, az ablakokat. Bár a telepvezető állandóan kérte a szövetkezet igazgatósá­gát, hogy változtassanak ezen a helyzeten, ráért nem tud fele­lősséget vállalni az árukban ke­letkező esetleges hiányokért, segítséget nem kapott. Végül már a réndörség, valamint a közhatóságok közreműködésé­vel vetetett fel jegyzőkönyvet és abban hívta fel a földmü- vesszövetkezet vezetőit, hogy kerítsék be a telepet és tegyék biztonságossá az áruk őrrését. Sőt, egy ízben lapunk is fog­lalkozott azzal, hogy a telepen fekvő mintegy 100 ezer forint értékű árukészlet nincs bizton­ságosan raktározva. A kiskőrösi járásbíróság a teljes leltárhiány megtérítése helyett a telepvezetőnek mindössze egy bavi mun­kabére erejéig állapította meg felelősségét. ítéletét azzal indokolta, hogy a teljes anyagi felelősségválla­lás csak olyan munkakörökben köthető ki, amelynél biztosítva van hogy a dolgozó ar, átvett anyagokat állandóan, közvetlen ellenőrzéssel egyedül kezeli'. A szerződést egyébként nem is öt telep vezetésére, hanem csak egyre kötötték. Időközben duz­zadt fel a telepvezető munka­köre, s minthogy az anyagi fe­lelősség vállalását tartalmazó szerződés feltételei megváltoz­tak, nem is tehetett volna to­vábbra is érvényben tartani. Megyénk földművesszövetke- zeteiben elég sűrűn előfordul­nak a társadalmi tulajdonnal kapcsolatos mulasztások. Le­gyen ez az eset is figyelmezte­tés a földművesszövetkezetek igazgatóságai részére, hogy a jogszabályoknak megfe­lelően, az emberi teljesíln- képesség határain belül szabják meg a dolgozók fel­adatait és felelősségét. A fele­lősségvállaláshoz pedig teremt­sék' meg a biztonságosság kö­rülményeit is. ÍVagy az érdeklődés a sző lő - és gyümölcsériékesítési szerződések iráni A földművesszövetkezetek megkezdték a gyümölcs- és a szőiőértékesítési szerződések kötését a termelőszövetkezetekkel, a szakcsoportokkal és az egyénileg dolgozó gazdákkal. Több szakcsoport jelentős tétetek eladására állapodott meg a helyi földművesszövetkezettel. Például az ágasegyházi szőlő- és gyü­mölcstermesztő szakcsoport 420 mázsa étkezési szőlőre, 130 mázsa barackra, 2 mázsa szamócára és 320 mázsa téli almára, a ké- kishalmi szőlő- és gyümölcstermesztő szakcsoport 50 mázsa téli almára, 100 mázsa barackra és ugyanennyi szilvára szer­ződött. fV^v'^vvvvvvwvvyvvvvwr»W8!v felkészültek az aratásra — Csak az a baj, hogy nagyon hullik már a virág, pár nap, és mehetünk tovább — mondják az aká­cost nézegetve. — Most indulunk újabb területet keres­ni a hegyes vidéken, ott ugyanis később vi­rágzik az akác — te­szi hozzá a csoport vezetője. — Sajnos, rossz híreket hallot­tunk, nagy kárt tett a iugy az akácosokban is, de reméljük, talá­lunk megfelelő vidé­ket a melleinknek. Lesik a gyülekező viharfelhőket, ami meglassíthatja a hor­dást. S arról beszél­getnek, hogy nemso­kára pergetni Ítéli. Nem hinné, aki nem látta, mennyi türe­lem, hozzáértés és szakmai szeretet kell ehhez a munkához. A félegyházi méhész szakcsoport tagjainál ebben nincs hiány. f. tőül Szemenye! István elvtárs, a félegyházi Petőfi Méhészeti Szak­csoport vezetője a múlt hét végén meg­invitált egy kis mo­toros kirándulásra. Azt mondja, hiába be­szélne ő akármennyit a szakcsoport életéről, azt látni keli, úgy az Igazi. Most együtt van a társaság, legalább is a méhek és a kaptá­ruk, a bugaci kerek­tói erdőben. Akác- legelőrö vitték ki őket Útközben azután megtudtam a legjel­lemzőbb adatokat is a szakcsoport életéből. Több mint tíz éve alakult a csoport 16 taggal, de már az első évben 35—40-re sza­porodtak. Most pedig 64 tagjuk van, akik majdnem 1500 méh­családot mondhatnak magukénak. — Egy vagon mézet adunk minden évben a népgazdaságnak — mondja a csoport el­nöke. vetkezet a bolt megnyitásához rendelkezésre bocsátotta már a helyiséget. Ezek szerint az aratóknak esténként nem kell a faluba befáradniuk, mert a központi helyen levő árudában megkaphatnak minden olyan cikket, amire a háztartásban szükségük vgp, A Szabadszállási Földműves­szövetkezet kiskereskedelmi üzemága felkészült a legnehe­zebb nyári mezőgazdasági mun­ka, az aratás áruellátásának biztosításéra. Június 15-én a Lenin Tsz-ben egy idényboltot létesítenek, ahol élelmiszercik­keket/ sört és hűsítő italokat árusítanak maid. A terKiglósgö* J

Next

/
Thumbnails
Contents