Petőfi Népe, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-10 / 83. szám

4. oldal

1959. április 10, péntek

A KOLDUSBIÁK

A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN

Qitku izaktvák, irdektí emberek

A restaurátor

Medgyessy Mária Janiczky) szerepében.

(Broviszlava) és Csajányi György (Jan , ,,

^7/ulon kell megemlékeznünk

—a kitűnő kvalitásokat fcllocker klasszikus nagyoperettje, á Koldusdiák is. Ez a zeneileg nagyigényű, vigopérai ösvényeken haladó, talpraesett, igényes meséjű operett nemcsak kitünően szórakoztat, hanem alkalmas arra is, hogy színházkedvelő közönségünk ízlését nevelje, igényéit fokozza és betekintést adjon az operettirodalom eddig eléggé elhanyagolt és a magyar színpadokon csaknem feledésbe ment régióiba, melyeket olyan nevek fémjeleznek, mint Millöcker, Suppe, Offenbach, Planquette, Hervé,

Koldusdiák Kardos György szellemes és sikeres átírásában a librettó szempontjából is megállja a helyét. A zsarnokság ellen harcoló lengyel nép hősiessége kél szárnyra a mesében, a melódiákban, s szerencsésnek mondható eszközökkel portalanította és élezte ki az átdolgozás a mű szatirikus tendenciáit. A két koldusdiák klaszikus népi hősök frisseségével lép szinre és a krakkói porosz városparancsnok arcvonásai mögött minden erőlte- tettség nélkül felfedezhetjük a német militarizmus gyűlöletes jellegzetességeit. A fasizmus előképeként villan fel a szemünk előtt az a néhány megvadult és elvakultan korlátolt katona, aki a leigázók hatalmát képviselte. Néhol tisztes drámai magaslatokig emelkedik a feszültség, anélkül hogy egy jottányit is csökkentené a köny- nyebb ízes operettlégkör hatását.

Jánossy Kató Laura szerepében lírai játékával és a nagyszerű melódiák hűséges tolmácsolásával tűnt ki. Medgyesi Mária Broviszlava megszemélyesítője kedves, vidám bakíis volt, üde színfoltja az előadásnak. Csajányi György és Juhász Pál, a két koldusdiák szerepében, ha színészi eszközökben nem is mindenben nyújtott teljes alakítást, kárpótolt az operett zenei értékeinek kimagaslóan jó tolmácsolásával.

mutató kórusról, mely az előadás egyik erőssége. Csinádi István díszletei hangulatosan stilizáltak, különösen a második és a harmadik felvonás színpadképe, valamint az első felvonás első jelenetének színpada sikerült jól. Galambos Erzsi stílusos, invenciózus és rendkívül látványos koreográfiát készített az operetthez. Márton Aladár színpompás jelmézei gazdagságukkal, ötletesscgükkcl tűntek ki.

— CSilky Lajos —

A három katona: (balról jobbra) Szuhai Balázs, Komlós József és Karizs Béla. (Pásztor Zoltán felvételei.)

legnehezebb, s a legnagyobb feladatot jelentette a színház részlegének természetesen a Koldusdiák színvonalas zenei tolmácsolása, s ebben a tekintetben az előadás különösen sikerültnek mondható. A zenekar telt, szép és dinamikus hangzásai, (Hóna Frigyes vezénylésével) a bonyolult finálék, kórusrészletek, vígopera- szerű jelenetek stílusosan, színvonalasan valósultak meg. A kiváló teljesítményt nyújtó zenekar mellett jól érvényesültek a főszereplők muzikális adottságai. Ha a viszonylag rövid próbaidő miatt nem is éréit meg minden részletében az előadás a bemutatóra, de megmutatta, milyen lesz, amikor néhány nap utón kialakul a teljes harmónia,

Jlíeqiúzfiik CfrMtq yjkázát

A petöfiszállási központi iskola VII.—Vili. osztályos tanúim részére tanulmányi kirándulást szervezett Kiss Bálint igazgató. Egy szép napon Darányi Lívia tanárnő vezetésével elindultunk Kiskunfélegyházára, hogy megismerjük a város nevezetességeit. Első útunlc a Mezőgazdasági Technikumba vezetett. Az iskola igazgató bácsija szívesen fogadott bennünket, s mindent megmutogatott, még a konyhát is, ahol a jövő gazda- asszonyai főzni tanulnak. Látogatásunk végeztével az udvarban egy Zetor várt, amelyik kiszállított bennünket a tehenészetbe.

A tehenészet látványosságai után a Bányászati Berendezések Gyárába, mentünk. Molnár Ferenc mérnök bácsi nagyon sok mindent megmutatott az üzemben, ami a legjobban a

fiúkat érdekelte. A gyárból a városba sétáltunk és megnéztük a múzeumot, ahol a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára rendezett kiállítást szemléltük meg.

Igen szép és nagyon tanulsá- ságos volt a kirándulásunk, amelynek eredményeképpen Kiss Agnes és Dózsa Irén VIII. osztályos tanulók továbbtanulásra jelentkeztek a technikumba, négy fiú pedig az állami gazdaságba ipari tanulónak.

Az újság hasábjain mondok köszönetét társaim nevében a Mezőgazdasági Technikum igazgató bácsijának, a Bányászati Berendezések Gyára igazgatóságának és mérnökének, hogy tudásban gyarapodva érkeztünk vissza Petóflszállásra.

Csizmazla Márta,

VII. o. tanuló

HAJMÁS SÁNDOR BÁCSI, azt mondják, egyidős a félegyházi Kiskun Múzeummal. A kis, halasi menhelyes gyerek katona volt Félegyházán, majd miután leszerelt — a hónapos cselédek életébe is belekóstolva — nemsokára Szalai Gyula mellé került, aki a múzeum gyűjtője létrehozója volt. Akkoriban még csak hivatalsegédként dolgozgatott Sándor bácsi a múzeumban. Szinte vele élt, lélegzett. Gondozta kívül, belül, s ha ideje engedte, maga is gyűjtögetett, szaporította az állományt.

BARKÁCSOLÓ, ezermesterkedő ember volt világéletében, a bekerülő tárgyakat is kezelésbe vette. Némelyiket az eredeti állapotába állította vissza, másikat a rozsdától, az enyészettől mentette meg. Mindez sok türelmét és főleg hozzáértést kíván. Szabadidejében olvasgatni kezdett. Régi szakkönyveket, tudományos munkákat. Szinte észre sem vette, hogy egészen más szemmel nézi a múzeumi tárgyakat. Egyre inkább a jó gazda< gondosságával ápolgatott itt min-, dent. Míg végül is félfigyeltek munkásságára és 1955-ben restaurátori tanfolyamra küldték Budapestre. Azóta pedig már bejárta az ország sok múzeumát. Volt Szegeden, Győrött, Debrecenben, Nagykőrösön, Balassagyarmaton, hogy hasznosítsa a szaktudását. Ügy ismerik mint az agyag, a fa és a fémtárgyak ügyeskezű mesterét.

EGYÉBKÉNT az egész élete Ott zajlik le a Kiskun Múzeumban. Feleségével együtt hét1 gyermeket nevelt fel a gondnoki lakásban, s igen büszke arra, hogy az udvar szép gyümölcsfáit ő ültette, kertjét ő gondozza, metszegeti. Van ott fenyő, orgona, szölölugas, piszke, sőt még fügefa is. »Mintha az övé volna a ház1« — szokták neki mondani.

— Persze, hogy az enyém — nevét ilyenkor vissza és elsiet, hogy ajtót nyisson a gyakran érkező múzeumlátogatók egyik

CSOVOrt'cnnk.

—f. tóth—

Jól halad a munka

Április 3-án 100 kát. holdon teljes egészében befejeződött a cukorrépa vetéséi sőt a vetés első része már ki is kelt. Húsz kát. holdon elvégeztül: a takarmányrépa vetését is, s a 30 Icái. holdnyi zabtáblán is földben vannak a magok. Lucernának 50 kát. hold vetőmagágyat készítettünk elő, Úgyhogy ezt még a hétén megkezdjük vetni.

A burgonyaültetés is megindult, s ha az idő éhgédl, néhány nap múlva befejezést nyer. Kertészetben dolgozó munkacsapatunk égy kát. holdon eldugta már a hagymát és az egy kát. hóid zöldségvetést is befejezte.

Ugyanakkor megkezdte a munkacsapat másik része a karfiol és a korai káposzta szabadföldi kipalántázását, valamint 3 kh dinnyeföldön a fészkek elkészítését és a trágyázást. A szőlőben dolgozó brigádunk elvégezte a szőlő nyitását és rövidesen befejezi a metszését is.

Azt hiszem, ennyi munka után elmondhatjuk: jól kezdte a tavaszt a tatüházi Aranykalász Tsz.

Juhász Márton levelező

Akkor szép as erdő

— ha lóJh aan

A fásítás népgazdasági jelentőségéről köteteket lehetne írni, de az alábbi néhány szám is bizonyítja:

Az 1951—1957. év közötti időszak átlagadatai alapján évente több mint 5,5 millió köbméter fát használtunk fel. Ebből hazai kitermelés útján 3 milliót, behozatal útján pedig közel 2,5 milliót fedeztünk, azaz összes faszükségletünk 44 százalékát külföldről hoztuk be. Még kedvezőtlenebb a kép, ha csak az ipari fafelhasználást vizsgáljuk: ebből szükségletünk 63 százalékát külföldről biztosítjuk, s mindezért nagy mennyiségű devizát fizetünk. Országunk fa- hiánnyal küzd, amit az egy főre eső fafogyasztás is mutat; Európában az egy főre eső átlagos fogyasztás 0,77 köbméter, — nálunk csak 0,56, amt a legalacsonyabb. Még rosszabb a kép, ha az egy főre eső tűzifa és iparifa felhasználás arányát vizsgáljuk. Nálunk a 0,56 köbméterből a tűzifa fogyasztás 0,3, vagyis több, mint az iparifa. Ezzel szemben Csehszlovákiában az egy főre eső fogyasztás átlagosan 0,86 köbméter, s ebből az iparija 0,(H.

Ebből Is kitűnik annak fontossága, hogy az egyébként is

kévés fakészletűnket ésszerűbben, gazdaságosabban használjuk fel, hiszen mindannyian érezzük, milyen nagy probléma például a bútorellátás.

Famegmunkáló üzemeinket a jövőben elegendő, jó minőségű hazai alapanyaggal kell ellátnunk. A megnövekedett igények kielégítésére az állami erdőgazdaságoknak a következő 15 évben 120 000 hektáron kell gyorsan növő nyárfát telepíteni, s ugyanennyit kell elérni az erdőkön kívüli fásítások során.

M

iért a nyárfa a legmegfelelőbb? Mert gyorsan nő, és jó termőhelyen hihetetlen mennyiségű fatömeget képes adni. Például a petöfiszállási vasútállomás mellett a 0,6 hektáros, 20—25 éves nemes nyá- ras átlagos magassága 2 méter, mellmagassági átmérője 30—35 cm és Összes fatömege 200 köbméter.

A Kiskunsági Erdőgazdaság 1965-ig 3500 hektár nyárast telepít. Az erdőn kívüli fásítás lehetőségei azonban a nyárfa tekintetében sokkal jobbak. A nemos nyárfák ugyanis tápanyag- igényesek és megkövetelik a talajvíz közelséget, a hazai nyarak ezzel szemben kisebb

Komlós József, Gllendorf sze repében minden elismerést meg érdemel, hiszén betegen ját szotta végig a premiert s mégii illuziókeltő, élésen szatirikui alakítást nyújtott. Ollcndor mulatságos és nevetséges volt amellett hogy világosan feli» merhettük Komlós József ala kutasában az elvakult poros; katonatisztek félelmetesen is merős tulajdonságait. A Hitler karikatúra az operett sajáU* légkörében kitűnően érvénye sült, csak talán kissé több dt namikát kérhettünk volna tői« számon a harmadik felvonói zárójelenetében, amikor a fel lázadt krakkói nép elfogja í zsarnokot. Karizs Béla ebber az évadban sok érdekes, új vo nását mutatta meg Sietségé nek. Von Waggenheim kard csörtető militarista kirohanása egy jól megformált alakító; erényei. Szukái Balázs nőies csetlő-botló kadettje mulatságos volt.

ítampacsek, a részeges rendőrfőnök Simon Géza tolmácsolásában kacagtatóan talpraesett mulatságos alakítás, de feltétlenül a színészi játék hitelessé gének előnyére válna, ha itt-ot felesleges túlzásait lefaragná Vörös Tibor és Udvardy Sandái zenészfigurái kissé túl groteszIWtl lao+nttalr

Peregi László ötletes, köny- C7' nycd rendezői felfogása valóban kitűnő Ossz játékot eredményezett. Bár az első felvonás tempója még néhol zökkenőket mutatott, s a harmadik felvonás zárójelenete drámai erőben kissé kevesebbet adott a szükségesnél,

fi'!óbány kiváló prózai elő- ' V C- adás, néki égy sikerült és nagysikerű operettbéffiutató emlékét őrizzük a színház kapunyitása óta, s úgy érezzük, hogy a nagyszerű Optimista tragédia, az Űri muri, aa Ilyen nagy szerelem mellett jól megfér a színház műsorában Mii-