Petőfi Népe, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-07 / 80. szám

4. oldal 1939. április *, kedd Elkészült a városi tanács végrehajtó bizottságának második negyedévi munkaterve Kél tanácsülés! és hét vb-ülést tartanak áprilistól júliusig Á Kecskeméti Városi Tanács ■ Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén értékelte az első negyed­évben végzett munka eredmé­nyeit. Megállapította, hogy & ■tanácstagok és a végrehajtó bi­zottság által tartott fogadóórák .rendszeresele voltak, s jó ütem­ben halad a községi ej lesztési alap költségvetésének megvaló­sítása. A v. b. rendszeresen fi­gyelemmel kíséri a hatáskö­rébe tartozó vállalatok mű­ködését. s a negyedéves mérlegbeszámo­ló alapján tartott együttes vizsgálatokon kívül egyik na­gyobb vállalat munkáját rész­letesen is megvizsgálták. Határozat született arra, hogy a Hazafias. Népfronttal való együttműködést tovább kell ja­vítani, s e célból a második negyedévben több fontos napi­rendi pont tárgyalására meghív­ják a népfront -városi elnöksé­gét is. Ugyancsak ezen a vb-ülcsen ikerült sor a második negyed- ovi munkaterv összeállítására, amelyben többek között két ta­nácsülés és hét végrehajtó bi­zottsági ülés napirendjéről dön­töttek. Az április 10-i tanácsülést ünnepi külsőségek között, az 1919-es Kecskeméti Vá­rosi Tanács alakuló ülésé­nek 49. évfordulója alkal­mából rendezik meg. A május 22-i tanácsülésen a ke­reskedelmi üzlethálózat fejlesz­tésének perspektivikus tervét, s a város háztartásának és a köz­ségfejlesztési alap 1958. eví zárszámadásának eredményeit és ez évi terveit vitatják meg. A végrehajtó bizottsági ülé­seken is több fontos, köznyilvá- nosságra számot tartó napirendi pontot vitatnak meg. Április 9-én a tavaszi munkákról, s a mezőgazdasági munkaverseny­ről, április 25-én a vállalatok 1958. évi munkájáról, szociá­lis és munkaügyi helyzetéről, az adóterv teljesítéséről tár­i v i'éV,: gyal a v. b. A MÉK felvásárló tevékenységéről május 7-én, a termelőszövetkezeti mozgalom­ról, a termelőszövetkezeti be­ruházások végrehajtásáról, s a kecskeméti postahivatal mun­kájáról május 21-én tanácskoz­nak. A további vb-ülésekre is változatos program készül. A Vízmű Vállalat munkája, a parkosítás, s a kecskeméti TÜZÉP-telepek működése egyaránt nagy érdeklődésre számot tartó napirendi pont. A munkaterv arról is intéz­kedik, hogy a negyedév utolsó hónapjában:, májusban és jú­niusban minden tanácstagi be­számolót megszervezzenek. SIS BERNARDA HÁZA — Egy kitűnő tájbemutató — áfe s s &ÄP i Wt ti I Kétszer a<§. ki gyorsan ad! A Kiskunhalasi Sertéstenyész­tő és Hizlaló Vállalat nemcsak a saját berkein belül ér el ki­váló eredményeket. s viseli büszkén a többszöri országos kitüntetést. A termelőszövetke­zeteket patronáló mozgalom ke­retében igen ériékes szakmai és (kézzel fogható segítséget is ad a város és a járás közös gazda­gságainak. libben az esztendőben augusz­tussal bezárólag (>Ö0 darab bit- igatásra alkalmas, nagy feliéi fajtájú tenycszsüldőt ad át a szövetkezeteknek. A Vörös Ok­tóber máris megkapta a 20 da­rabos törzset. A vállalat bátran meri ajánlani ezt a kitűnő faj­tát, hiszen saját tenyészetében is ezzel éri el a legjobb ered­ményeket. A kocák íialása át­lagosan 9 körül mozog, a sza­porulat fejlődési erélye igen magas, s 8 hónapos korára játszva eléri a 120 kilogrammot. Azoknak a termelőszövetkeze­teknek, ahol takarmány dolgá­ban még nem tudják az igé­nyes fehér hússertést tartani, — 200 darab berksíri tenyészkocát juttat a vállalat. Az új termelőszövetkezetek­ben nagy gond a jószágférőhe- jyek biztosítása. Í zért a vállalat a megyei tanács útján továbbí­totta ezeknek saját olcsó óltípu­sainak tervrajzait. Ezek az ólak fából és nádból készülnek, cte- íőfolyosóval ellátottak és telje­sen zártak, s kitűnően megfelel­nek a korszerű követelmények­nek. amellett hogy felépítésük a lehető legkevesebbe kerül. Tóth Sándor, a vállalat igaz­gatója személyesen patronálja a bodoglári Szabadság Terme­lőszövetkezetet is, s ez a kap­csolat itt sem merül ki csupán szaktanácsokban. Nemrég ka ipott a termelőszövetkezet int pori vérből származó fedezőka­nokat a vállalattól, s a koráb­ban tenyésztett korával álla mányt folyamatosan itt is át­állítják fehér fajtájúra. Sok csodálkozó nézője akadt az átutazóban Kecskeméten parkírozó új Ikarus autóbuszoknak Véget ért a dávodi ezüstkalászos tanfolyam 27 dávoúi termelőszövetkezeti tag és egyénileg dolgozó pa­raszt vett részt az ezüstkalászos tanfolyam második évfolyamá­nak záróvizsgáján. A vizsgabi­zottság 17 főt jeles, 10 főt jó eredménnyel vizsgáztatott. Meg­állapítást nyert, hogy a dávodi ezüstkalászos tanfolyam hallga­tói becsületes munkát végeztek. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy jó rendűnél rosszabb ered­ménnyel égy hallgató sem vizs­gázott. A vizsgával egyidóben rendezett kiállításon az első há­rom díjat almatermése alapján Vancsek Tamás. Holbik József és Hortics József hozta el, pá­linkából pedig Tárnái György, Zeller József és Aladics József. Legjobb bora Tárnái Jánosnak, Vancsek Tamásnak és Illés Jó­zsefnek volt. A sikeres vizsgál és kiállítást vidám vacsora kö­vette. A megkövesedett szokások, az esztelen és értelmetlen tra­díciók lelket gyilkoló démoni erejéről, s az ezek ellen való lázadás emberségéről álmodta ezt a drámát, a Bernarda házát Federico Garcia Lorca, a for­radalmár költő, a spanyol nép mártírja, akire szinte legelső­ként sújtott a fasizmus hóhér- bárdja. Bernarda, ez a kemény és kérlelhetetlen asszony, aki a vallásos misztika, az esztelen hagyománytisztelet megszállott­ja. őrzi íelserdült leányait a nyolcéves, hagyományos gyász komor sötétségébe burkolt há­zat, a családi élet konvenció­diktálta rabbilincseit. Ezeknek a bilincseknek a csörgése mint tébolyító muzsika festi alá a fojtott atmoszférájú párbeszé­deket, hogy végül halálsikoly- lyal záruljon le a nagy dráma, az élet, a szabadság, a derű és a szépség után vágyakozó és társtalanságra kárhoztatott lá­nyok életében. Ezzel a nagyszerű színdarab­bal járja a vidéket a Kecske­méti Katona József Színház tájrészlege. Ahová elmennek, a kisszámú közönség egy nagy él­mény döbbenetével távozik a színházból: a művelődési há­zakból és sajnálja azokat, akik nem nézhették meg az előadást. Mert vannak ilyenek is szép számmal és éppen egy-egy ilyen kulturális missziónak is beillő vállalkozás mutatja meg, me­lyen hallatlanul sok teendője van még falvainkban, kisváro­sainkban az ismeretek terjesz­tőinek, a műveltség, a kultúra munkásainak. Igen sókan nem ismerik még Lorcát, s nem hal­lottak meg’ a Bernarda házáról sem, erről a nagyszerű műről, a haladó spanyol irodalom nagy büszkeségéről. S az előadás a falusi nézők egybehangzó véleménye szerint, de a )egkérlelhetetle.n ;bb kri­tikus szemével nézve is megér­demli a dicséretet. A színház együttese igen nehéz feladatot oldott meg, hiszen a színpadon, ha az események mozgalmas­ságát nézzük, alig történik va­lami. A dráma a lelkek mélyén, az érzelmek viharzásában zap lile le ebben a különös színmű­ben. Az előadás legnagyobb erénye, hogy döbbenetes erejű, atmoszférát teremtett, amely­ben minden rezdülésnyi moz­dulat, szemvillanás, elfojtott só-. haj jelentőséget kap, kifejezési és érteimet. Ha a szereposztást nézzÜK, elmondhatjuk, új égyültest ava­tott színházunk ezzel az elő­adással, hiszen a drámának minden szereplője nő. Színészek találkoznak itt — akik operet­tet játszottak — azokkal, akik otthonosak a prózában és Ud­varos Béla rendezése kitűnő egységbe fogja össze a szerep­lőket. Göndör Klára Bernardája sziklaszilárd, kemény, kegyet­len nagyasszony, aki nem -»ke­veredik« nemcsak a lenézett pórnéppel, hanem a tőle idegen emberibb életformával sem. A múlt bilincseinek láncait tartja a kezében és fél kiengedő', mert úgy gondolja, hogy ha az új élet napsugara betör a há­zába, vége az ő uralmának, az ő képzeletében élő világnak. Mojzes Mária egyik legkitűnőbb alakításának lehetünk tanúi (Bernarda őrült anyját formál­ja meg nagy elhitető erővel, mértéktartóan). Demeter Hed­vig Angustias szerepében ké­pességeinek új oldalát mutatja meg, s a többi szereplők, Ber- norda asszony tanyai: Magda­léna (Zilaliy Hédi), Amália (Bánki Judit), Marti río (Bor- bíró Andrea) és Adéla (Dévay Kamilla) kitűnően egyénítetí, a különböző vérmérsékletű leá­nyok jellemét világosan meg­mutató alakítása járul hozzá a sikerhez. Hegedűs ErzH Ponc's ellent mondásos alakját kitűnően kelt; életre, s az epizódisták közli felfigyeltünk a szépen beszéli Korda Zsuzsa alakítására. Borosa irtván díszletei egy­szerűségükben is kifejező ere­jűek és kitűnően alkalmazkod nak a vidéki színpadok korlá­tozottabb adottságaihoz. Márton Aladár jelmezei jól sikerültek Csáky Lajos í 88. S itt, a messzi idegenben, egyszer csak megismerkedett a törékeny termetű., barna sze­mű Parimával, aki kedvesnek nevezte, s úgy megbabonázta, hogy most már ót szereti leg­jobban a világon. Hiába, a sze­relem útjai kifürkészhetetle- nek!... A sovány és izmos testű ma- lájiak jól bírták az úszást, de Limar, a szélesvállú óriás bi­zony nehezen tempózott. Vizet is bőven nyelt. A rövidre fo­gott géppuska feltörte a nya­kút. Közben belekapaszkodott a falba, de a töltényekkel és gránátokkal teletömött zsák miatt ugyancsak erőlködnie kellett. Ez az út olyan hosszú­nak tűnt fel neki, mintha so­hasem lenne vége. Ám egyszer- csak minden kellemetlenséget elfelejtett. Erős kezek nyúltak érte és állították talpra. Kis lámpa villant fel, s világított rá a füg­gőlegesen ágaskodó, szűk létrá­ra. Aztán egy zsíros munkaru­hát viselő férfi mutatta' meg az irányt, hogy merre menjen to­vább. ♦ A tartály mélyén és a szi- I vattyútelep kis előterében szín- I te hemzsegtek a katonák. A 5 lámpafény, amely az ablakon ♦ át az udvarról világított a he- ! lyiségbc, nem tudott megbir- t.közni a sötéttel, de a partizó­nők nedves ruháin sok-sok fé­nyes folt halacskázott. Es ak­kora csend volt, hogy a tar­tályba csöpögő víz hangja szin­te sértette a levegőt. A kis előtérben egy idősebb kínai rendelkezett. Valószínű­leg Cszsou mester, Csen társa. — Cszsou? — kérdezte Limar suttogva. — Hol van Scseglov elvtárs? — Ott! — Cszsou aggódó arc­cal mutatott a hatalmas, hitvá­nyán megvilágított épületre. — Baj van, nagy baj. Csekiou mérnök veszélybe került. — Akkor el kell kezdenünk! — mondta Limar izgatottan. — Nem, nem, még nem sza­bad! Limar elhallgatott és arcút az ablaküveghez nyomta. Hát igen, ez az a titokzatos és borzalmas Greenhouse! Va­lahol itt él és harcol már rég­óta Pjotr Szergejevics Scseglov. Sohasem volt biztonságban az élete, de most igazán egy haj­szálon múlik... Nincs más re­ménye, mint hogy a partizánok megmentik. Hisz a győzelem­ben. De arra még gondolni sem mer, hogy néhány perc múlva a maláj i partizánokkal együtt Mihail Limar, az elsüllyesztett »Igarka« hajó rádiósa is harc­ba indul. Limar most észrevette: abban az épületben, amelyre az imént Cszsou rámutatok egy ember szalad fel a lépcsőn. — Cszsou! — suttogta Li­mar. — Odanézzen! De kár volt a szóért. Mert abban a pillanatban géppuska- sorozat vágta szét a csendet. A szivattyútelep mögül meg lö­völdözni kezdtek, össze-vissza, rendszertelenül. — Cszsou, gyújts fényt! — kiáltotta a csoport parancsnoka. Aztán robbanás hallatszott. Es Greenhouse-ra sötétség bo- rult. — Előre! Az ajtó kitárult. És a har­cosok — parancsnokaik után futva — feltartóztathatatlan la­vinaként zúdultak kifelé, a ter­vezett támadás idányában. Valaki kézenfogta Mihailt: — Utánam! Cszsou, Limar és még né- hányan a laboratórium • felé rohantak. Mögöttük dúlt a harc. De itt halotti csend volt. Az épület lépcsőjén két test, két sötét árnyék hevert. Limar egy kézigránátot hajított oda, majd a robbanás után előre­tört. Ds Cszsou rákiáltott: — Állj meg! Ott veszélyes. Cszsou ' kitapogatta az ajtó­nál levő gombot, megnyomta, és abban a Íriszemben, hogy a védőövezet .villanyhálózatá­ból kikapcsolta az áramot, gép­fegyverével a sötétben kaszál­va, nagyon óvatos léptekkel haladt fölfelé a lépcsőn. Egyszercsak nyöszörgést hal­lott. Hát meggyorsította lép­teit, kis lámpáját felkattintotta, hirtelen felkiáltott: — Csen megsebesült! Az öreg kínai felemelte fe­jét és suttogva mondta: — Jobbra ... az első ajtó .. i Csekiou elvtárs... Limar a veszélyről egészen megfeledkezve, hatalmas ugrá­sokkal az ajtónál termett, erő­sen rángatni kezdte a kilincset, de az ajtó meg se mozdult. Az­tán a cipője sarkával rugdosta, de az is fölösleges volt. — Gránátot! Limar az egyik harcoa ke­zéből kitépte a gránátot és a magáéval együtt az ajtóhoz kö­tötte. Már csak a védőékeket kellett volna kirántani, amikor Cszsou szólalt meg a háta mö­gött: — Várjon!.:: Csen, bafétom, hot vannak a kulcsok? ^ A kulcsok, a kulcsok! Az öreg kínai haldoklóit. Égy szót sem tudott szólni. De. utolsó erejével még' meglazí­totta marokba szorított jobbke­ze ujjait, és a kulcscsomót a márványlépcsőre ejtette. — Elv-társak, gyertek ide! Az acélajtó kinyílt. S a kis lámpa egy átlátszó búi-a alu szerelt hatalmas építményt vi­lágított meg. Az építmény pil­léréhez kötözve Scseglov mér­nök, és egy ismeretlen, kopasz, zömök férfi alakja rajzolódott ki a homályban. — Gyorsabban: — kiáltotta Scseglov. — Gyorsabban!.. ? Azonnal vonuljanak vissza! Ez az erőd néhány perc múlva a levegőbe repül! {Folytatása következik^,. s— v i 't/YlUOl/u t>J3UU(y : ___ _ 0 ** *'«< # * ". fOU.pl ion A : CAISAI Í-’J^GQÁC

Next

/
Thumbnails
Contents