Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-10 / 58. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata (Folytatás az 1. oldalról) a pártonklvüli dolgozók minél szélesebb tömegeihez is. Ha­zánk adottságait figyelembe véve és azokból kiindulva kell megfelelően hasznosítanunk a XXI. kongresszus tapasztalatait a politikában, a gazdaságban, a kulturális építőmunkában és a pártmunka minden területén. Dolgozó népünk két és fél éves munkájának eredménye­ként megteremtődtek Magyar- országon a szocializmus gyor­sabb építésének feltételei. Ezt elősegíti az, hogy a Szovjet­unióban folyó gigászi építő­munka, a hétéves tervben fel­vázolt hatalmas további fejlő­dés új erőt ad minden szocia­lista országnak és így nekünk is. Magyarország és a Szovjet­unió között sokoldalú, gyümöl­csöző és egyre fejlődő gazda­sági együttműködés van. A hétéves terv megvalósulása ked­vezően hat hazánk további gaz­dasági fejlődésére. Saját lehe­tőségeink megnövekedése és a gazdasági együttműködés _ a testvéri országokkal lehetővé teszi, hogy gyorsabban szüntes­sük meg azt a viszonylagos el­maradást, amely szocialista fej­lődésünkben a régebbi hibák és az ellenforradalom miatt ke­letkezett. IV. Hazánk fejlődésének, népünk sikereinek legfőbb forrása a munkások, parasztok, értelmi­ségiek, az egész dolgozó nép munkája. A magyar munkásosztálynak kiemelkedő szerepe volt abban, hogy szétzúztuk hazánkban a reakció erőit és hogy eltűntek az ellenforradalom ütötte se­bek. A munkásosztály, amely nagy tettekre képes és kész, is­mételten bebizonyította, hogy hivatott vezetője a magyar társadalomnak, érzi felelősségét a nemzettel szemben, az ország gazdasági előrehaladásáért és a jólét emelkedéséért. Dolgozó parasztjaink támogat­ják pártunk és kormányunk poltikáját, ellátják népünket kenyérrel, hússal, tejjel és más mezőgazdasági termékkel. Az ellenforradalom idején bizony­ságot tettek a népi demokráciá­hoz való hűségükről és megmu­tatták, hogy híven követik a munkásosztályt; A magyar értelmiség nagy többsége is sokban hozzájárult a sikerekhez. Munkájukkal bi­zonyították hazafiságukat, tet­teikkel, hogy mindinkább egyek a néppel. A jövőt illetően is na­gyon fontos munkájuk. A nép­gazdaság szempontjából különö­sen fontos, hogy a tudósok, a mérnökök és a technikusok, az agronómusok és állattenyész­tők egész tudásukat, leleményes­ségüket közös ügyünk, a szo­cializmus építésének szolgálatá­ba állítsák. Fejlődésünk 1958-ban a ter­melés, a termelékenység, az önköltség, a minőség, a külke­reskedelem, a fizetési mérleg alakulása terén, tehát a legfon­tosabb gazdasági területeken kedvezőbb volt a tervezettnél. Elértük azt a magunk elé tű­zött célt, hogy további hite­lek igénybevétele nélkül a sa­ját lábunkra álljunk. A mun­kások, parasztok, értelmiségiek jó munkája eredményeként a lakosság életszínvonala tovább emelkedett. Január elsején a Központi Bi­zottság múlt évi határozatának megfelelően megtörtént a peda­gógusok és orvos-egészségügyi dolgozók fizetésemelése, vala­mint a nyugdíjak rendezése, április elsején pedig megtör­ténik a családi pótlék feleme­lése is. Mindezen intézkedéssel természetesen még nem oldot­tunk meg minden megoldásra váró kérdést az életszínvonal tekintetében. Ezt csak további munkánk és annak eredményei teszik lehetővé. V. Kiemelkedő jelentőségű ha­zánk szocialista fejlődése szem­pontjából az a lendületes előre­haladás, amely december óta a magyar falu szocialista átalaku­lásának területén végbement. Központi Bizottságunk decem­beri ülésén megállapította: »a politikai és gazdasági helyzet lehetővé teszi a terme­lőszövetkezeti mozgalomnak az eddiginél gyorsabb fejlődését már az 1959-es év folyamán«. Ma már mindenki előtt nyil­vánvaló, hogy a Központi Bi­zottság álláspontja helyes volt. Ez év elejétől március 1-ig a termelőszövetkezetek taglétszá­ma közel kétszázezerrel, szántó- területe több mint 1 millió holddal növekedett. Hazánkban március 1-én a termelőszövet­kezetek és állami gazdaságok együttesen az ország összes szántóterületének több mint 40 százalékán gazdálkodtak. A két hónap alatt elért gyors fejlődés következtében a ter­melőszövetkezetek taglétszáma és földterülete hozzávetőleg megkétszereződött és megha­ladja az ellenforradalom előtti legmagasabb szintet. Különösen jelentős eredményeket értünk el Győr-Sopron és Szolnok me­gyében, ahol a mezőgazdaság szocialista átszervezése a be­fejezéshez közeledik, valamint Veszprém, Fejér, Komárom me­gyében, ahol a szántóterület több mint fele már a szocialista gazdasághoz tartozik. A Központi Bizottság elisme­rését fejezi ki minden kommu­nistának, köszönetét mond min­den haladó pártonkívülinek, aki személyes, önzetlen munkájá­val hozzájárult e nagy ered­mények eléréséhez. Szívből üd­vözli mindazokat a paraszti dolgozókat, akik a mezőgazda­ság szocialista útjára tértek. Biztosítja őket arról, hogy a Köz­ponti Bizottság minden segítséget és támogatást megad ahhoz, hogy munkájuk a termelőszövetkeze­tekben egyre eredményesebb le­gyen. Javasolja a kormánynak és felhívja az összes állami szerveket, hogy az ehhez szük­séges megfelelő intézkedéseket tegyék meg. Egész mezőgazdasági fejlődé­sünk legfontosabb feladata most a tavaszi munkák jó elvégzése. Az ország elvárja, hogy az egyénileg, valamint a termelő- szövetkezetekben dolgozó pa­rasztok és az állami gazdasá­gok dolgozói jól elvégzett mun­kával biztosítsák a nagyobb termést. Mezőgazdaságunk fejlődésé­nek fő követelménye ma a termelőszövetkezetek megerő­sítése, különösen a tél folya­mán alakult termelőszövetke­zetek nagyüzemi gazdálkodá­sának megalapozása. A Köz­ponti Bizottság véleménye szerint most ez a döntő fel­adat; ennek sikeres végrehaj­tása az alapvető feltétele an­nak is, hogy az új gazdasági évben újabb nagy lépést te­gyünk előre a termelőszövet­kezetek fejlődésében. A minisztériumokban, megyei és járási szervekben és a falun dolgozó kommunisták, tanács­funkcionáriusok, termelőszövet­kezeti vezetők nagy és megtisz­telő feladata, hogy az új élet útjára lépett parasztok mun­káját elősegítsék és a termelő­szövetkezetek jó szakmai és po­litikai vezetését megoldják. Pártszervezeteink biztosítsanak az újonnan alakult termelőszö­vetkezeti vezetőségeknek nagy munkájukban messzemenő po­litikai támogatást. Fejlődésünk jelenlegi szaka­szában változatlanul fő felada­tunk a munkáshalatom alap­jának, a munkás-paraszt szö­vetségnek erősítése, A szocia­lizmus útjára lépett parasztok mellett továbbra is bizalmat és megbecsülést tanúsítunk a még egyénileg dolgozó parasztok iránt. A ma még egyénileg ter­melő parasztokat a munkásha­talom erősödése és a meggyőző szó hozza a szövetkezeti útra. Az elmúlt évben végbement jelentős politikai fejlődés, a vá­lasztási győzelem, a lendületes munka .ió gazdasági és kultu­rális eredményei, parasztságunk jelentős előrelépése a mezőgaz­daság szocialista útján, bizo­nyítják, hogy a magyar népben erős az az eltökéltség, hogy le­hetőségeinket jobban kihasznál­va, gyorsabban haladjunk előre. VI. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága a pártkongresszust 1959 novem­ber végére hívja össze. Partunk a kongresszuson elemezni fogja fejlődésünk tapasztalatait és helyzetünket, megtárgyalja az ott előterjesztendő ötéves terv irányelveit és kijelöli a további feladatokat. Fejlődésünk jelen­legi politikai és gazdasági fel­tételei lehetővé teszik, hogy az addig hátralevő háromnegyedév alatt lendületes munkával újabb jelentős eredményeket ér­jünk el. A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy a jobb elő­rehaladás feltételei már ma ad­va vannak. Építhetünk eddigi eredményeinkre. Támaszkodha­tunk az anyagi alapokon túl pártunk helyes irányvonalára és egységére, a párt és a néptö­megek összeforrottságára, az alapvető dolgozó osztályok, a munkásosztály és a parasztság szilárd szövetségére, a nemzet összes haladó erőinek mind szo­rosabb tömörülésére. A Köz­ponti Bizottság, mint megvaló­sítható célt, ajánlja egész dol­gozó népünknek: 1959 végére érjük el nép- gazdasági tervünk néhány legfontosabb mutatójának — a szocialista ipar termelésé­nek, a termelési költségek­nek, a beruházásoknak, a ter­melékenységnek, a nemzeti jövedelemnek — a hároméves tervben 1960-ra tervezett színvonalát. 1959-ben érjük el a szocia­lista ipar össztermelésében azt a színvonalat, melyet a három­éves tervben 1960-ra irányoz­tunk elő. Megvan rá a lehető­ségünk, hogy ez évi termelési tervünket körülbelül 4 száza­lékkal — hozzávetőleg olyan mértékben, mint 1958-ban —, túltejlesítsük. Jó munkával igyekezzünk túlteljesíteni a mezőgazdasági termelés 5,2 szá­zalékra tervezett évi növekedé­sét. Biztosítsuk az 1959. évi 13,2 milliárdos beruházási terv vég­rehajtását; ez azt jelenti, hogy két év alatt hároméves beruhá­zási tervünk több mint 80 szá­zalékát teljesítjük. Az iparban a termékek önköltségét a terve­zett 1,5 százalék helyett 2,5 szá­zalékkal csökkentsük, a mun­ka termelékenységét az elő­irányzott 3 százalék helyett 5 százalékkal növeljük; ez azt je­lenti, hogy az önköltség már ebben az évben kedvezőbben alakul az 1960-ra előirányzott­nál, a termelékenység pedig 1959 utolsó negyedében körül­belül olyan lesz, mint az ere­detileg 1960-ra tervezett. Bizto­sítsuk ebben az évben is ter­vünknek megfelelően a nemzet­közi fizetési mérlegünk egyen­súlyát, kötelezettségeink pon­tos teljesítése mellett. Érjük el a takarékosság következetes ér­vényesítésével és munkánk ja­vításával, a népgazdaság min­den ágában, hogy nemzeti jö­vedelmünk az idén 8,3 száza­lékkal emelkedjék és így már ebben az évben elérje az 1960- ra tervezett színvonalat. Mindezeknek a feladatoknak sikeres megoldása mellett a munkások • és alkalmazottak reáljövedelme mintegy 5—6 szá­zalékos emelkedésével már 1959-ben meghaladja a jövőre tervezett szintet, a parasztok egy főre eső reáljövedelme pe­dig az előirányzottnak megfe­lelően emelkedik. VIS. A Központi Bizottság megál­lapítja, hogy az itt kitűzött célok elérése megköveteli a ve­zetés színvonalának javítását, a legfelsőbb szinten is. Fel kell számolni az állami vezetésben még fellelhető sablonos, lélek­telen ügyintézést, az újtól való idegenkedést, a bürokratizmus maradványait, az irányítás egyenetlenségét. Ezért a kong­resszuson a Központi Bizottság javaslatot fog tenni a kor­mányzati munka, a gazdasági vezetés megjavítására is. Meglevő, de kellően ki nem aknázott lehetőségeink még jobb kihasználása a párt és kormány irányító munkájának további javításán túlmenően megköveteli a vezetés színvona­lának emelését a minisztériu­moktól a községi tanácsokig, az iparági igazgatási szervektől a műhelyek irányításáig — a ve­zetés minden fokán. A Központi Bizottság külön is felhívja va­lamennyi párt, állami, gazda­sági szerv, valamint minden társadalmi szervezet funkcioná­riusainak figyelmét a követke­zőkre: a) A munka termelékenységé­nek emelése, a termelés ön­költségének csökkentése min­denekelőtt iparunk és mező- gazdaságunk műszaki szín­vonalának emelését követeli meg. A műszaki fejlesztés területén eddig elért sike­reinknek nem szabad elta- karniok azt a hiányosságot, hogy az elmúlt évben éppen a fejlődésünk szempontjából legfontosabb területen nem értük el a magunk elé tű­zött célokat. Egész népgaz­daságunk fejlődését csak úgy tudjuk meggyorsítani, ha a műszaki fejlesztésben a meglevő hiáriyosságokat ki­küszöbölve, jelentős lépést teszünk előre. b) Előrehaladásunk másik alap­vető emelője a beruházá­sokra rendelkezésre álló ösz- szegek célszerűbb és gazda­ságosabb felhasználása. Kü­lönös gondot kell fordítani a beruházásoknál a terme­lés gazdaságosságának növe­lésére, a termelési folyama­tok korszerűsítésére, népgaz­daságunk szerkezetének javí­tására. Nem lehetünk eredmé­nyeinkkel megelégedettek mindaddig, amíg nem sike­rült teljesen véget vetnünk a beruházások szétforgácsolt- ság'ának és elérnünk, hogy a megkezdett beruházások a műszakilag indokolt idő alatt valóban el is készülje­nek. Az előttünk álló feladatok jó megoldása céljából a Központi Bizottság felhívja a pártbizottságokat, vala­mint az államigazgatásban, a gazdasági vezetésben, a tár­sadalmi szervezetekben veze­tő posztokon dolgozó kom­munistákat és pártonkívülie- ket, hogy jobb munkával se­gítsék a tömegek alkotó ere­jének további kibontakozá­sát. VIII. A magyar dolgozók milliói ezer és ezer módon, minden központi felhívás nélkül is se­gítik szocialista céljaink meg­valósítását. Kezdeményezéseik­kel, odaadó munkájukkal biz­tatnak mindannyiunkat gyor­sabb ütemű előrehaladásra. Megértésre és lelkes visszhang­ra talált a múlt esztendőben a párt és kormány takarékossági felhívása. Csepel és Diósgyőr dolgozói nyomán fiz ország úgy­szólván minden üzemében ta­karékossági felajánlásokat tet­tek és valósítottak meg. A dolgozó tömegekben élő bi­zakodás és alkotó kedv erős hajtóereje a társadalmi és gaz­dasági életünk minden terüle­tén mutatkozó gyorsabb előre­haladásnak. A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy gazdasági helyzetünkben a múlt évben megvalósult jelentős javuláshoz hozzájárult a helyes alapokon újjászerveződő szocialista mun­kaverseny. Az ellenforradalom leverése után újjászülető mun­kaverseny alapjában véve meg­szabadult a korábbi évek hi­báitól. Ma az a jellemző, hogy 3 munkaverseny konkrét és a felajánlásokat a dolgosok teszik; a szocializmus ügye iránti lel­kesedéstől áthatott öntudatos munkások ezrei, tízezrei fejlesz­tik, alakítják a munkaverseny új formáit. E lelkes kezdemé­nyező szellemet mutatja, hogy mikor a Szovjetunióból híre jött a XXI. kongresszus tiszte­letére alakult kommunista bri­gádoknak, a magyar gyárakban sok helyen szocialista brigádok alakultak. E brigádok tagjai nemcsak a munka frontján kí­vánnak — élve a szocialista munkaverseny eszközével — kommunista módon helytállni, hanem önmaguk továbbképzé­sével is és az élet minden te­rületén tanúsítandó példamuta­tó szocialista magatartásukkal. A Központi. Bizottság meg­győződése szerint, , fejlődésünk meggyorsításának lényeges fel­tétele, hogy magasabbra emel­jük a szocialista munkaverseny zászlaját, az alkotó munka minden ízületén az egész or­szágban. lízt elősegíti az, hogy dolgozóink nagy tömegeit fel­lelkesítette a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXI. kongresz- szusán elfogadott hétéves terv. Nem kétséges, hogy ez a lel­kesedés növeli dolgozóink al­kotó kedvét és így anyagi erővé válva, felbecsülhetetlen segít­séget fog jelenteni a szocialista munkaverseny fellendülésében, A Központi Bizottság hang­súlyozza, hogy gazdaságpoliti­kánk jelenlegi irányvonala nem változik. Szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra is, hogy semmi esetre sem kap­hat ismét teret a munkaver­senyben a puszta mennyiségi szemlélet a gazdaságosság szem­lélete helyett. A termelés meny- nyiségi emelése is fontos célja a versenynek ott, ahol a szük­séges anyag és az értékesítés biztosítva van. Ilyen terület pl. a mezőgazdasági gépgyártás, a műtrágya-termelés, az építő­anyag-termelés, a jó minőségű szenek bányászása stb. Az egyes munkás természetesen minde­nütt igyekezzék a tőle telhető legjobb teljesítményt nyújtani. De óvakodnunk kell attól, hogy a munkaverseny fellendülése háttérbe szorítsa a minőség ja­vítását. Ellenkezőleg, a munka- verseny mozdítsa elő a takaré­kosabb gazdálkodást és gyárt­mányaink minőségének megja­vítását. Ennek és a műszaki színvonal emelésének is fontos eszköze az újítómozgalom. Irá­nyuljon a verseny a munkások szocialista öntudatának emelé­sén át a munkafegyelem meg­szilárdítására is. Mindezzel ér­jük el hazánk gazdasági hely­zetének további javulását és azt, hogy a termelés emelke­dése nyomán dolgozó népünk életszínvonala is rendszeresen emelkedjék. A munkaverseny egyik legfontosabb célja az is, hogy az ország külkereskedel­mi helyzetét, fizetési mérlegét tovább javítsa. A Központi Bizottság felhív­ja a figyelmet arra. hogy há­roméves tervünk ez évi felada­tainak határidő előtti teljesí­tésével a közvetlen, azonnali eredményein túlmenően, a gyor­sabb fejlődéshez cs az ötéves tervhez teremtünk szilárd ala­pot. * A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága politikájában mindenkor a tö­megekre tátnaszkodik és poli­tikáját a magyar nép szocia­lista jövőjébe vetett rendíthe­tetlen hit hatja át. Pártunk úmutató szavát, tanácsait az elmúlt évek harcaiban, a ke­mény munkában, sokszor igen bonyolult helyzetben is meg­hallgatták. követték a tömegek. A magyar nép tapasztalhatta, hogy reálisan mérjük fel a helyzetet, őszintén, nyíltan fel­tárjuk a nehézségeket, megmu­tatjuk azokat az erőket, ame­lyekkel leküzdhetjük a felme­rülő akadályokat. Mindenkor megvalósítható célokat tűztünk magunk elé és népünk elé. A Magyar Népköztársaság így (Folytatás az1 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents