Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

7°"° március 8, vasárnap t lilW» IU4M V1MU KJ J ' UkJUi i*u C « WfUikútel ■gZAKSZERVEZ ft/JTJEI JTK: FIÜTKLM jßB35 I lehetőség még nem valóság A verseny első feltétele a folyamatos munka biztosítása ÍTldíiUÍSÍ^ÍiC Két hónap telt el az 1959-es esztendőből. Ez idő alatt taná­csi vállalatainknál lényegében befejeződött az a sokirányú ad­minisztrációs munka, melyet az új termelői árrendszer beveze­tése okozott. Ha nem is teljes egészében, de megszűntek az új gazdasági év megindítása kap­csán felmerült különböző aka­dályok is. tgy ma már időszerű, hogy megnézzük, mit tettek az üzemi tanácsok, vállalatvezetők, szakszervezeti bizottságok a munkaverseny kibontakoztatása érdekében. Tapasztalataink, melyeket sze. Qlwuö-kára. keinek a. kukáéi dk i A Vajas-csatorna félig befa­gyott vizén üde, tavaszi frisse­séget idéznek a Dusnoki Vízi- szárnyastelep hófehér tollú, há­pogó, tollászkodó kacsái. A — mintegy — 4200 darabból álló törzsállomány egészen ellepi a csatornát, s az ember önkénte­lenül is arra gondol, mi lesz még itt, ha megérkeznek az ‘•újszülöttek« is? Vajon jut-e hely majd nekik a kékfodrú vizen? — mert úgy hírlik, nem kevesebben, mint hatezren lesz­nek. Február 23-án és 24-én rak­ták meg tojással az első kel­tetőgépet, hogy pontosan 28 nap múlva a még fehér, tisztára mosott tojásokból életre kelje­nek a tavasz igazi hírnökei, a .sárgátollú, pelyhes kis kacsák. 24-én már a csirkekeltető gé­pek Is megindultak, mélyükön 10 ezer tojást melengetnek. Ez azonban még a kezdet kezdete. A telep idei tervében ugyanis 117 ezer naposcsibe Ó3 140 ezer naposkacsa kelte­tése szerepel. A csirkék közül mintegy 12 ezer darabot a te­lepen nevelnek, ízletes rántani való falatokká. S úgy hírlik, finom pecsenyekacsában sem lesz hiány, mert 42 ezer da­rabot 840 mázsa súlyban ta­vasz végén, s nyár elején szál- lítauak a fogyasztóknak, reztünk, s az a beszélgetés, amit a munkaversenyről Farkas Ist­ván elvtárssal, a HVDSZ terü­leti bizottságának elnökével folytattunk, inkább tanulságos volt, semmint megnyugtató. Meg kellett állapítanunk, hogy a helyiipari vállalatok számos üzemi bizottsága nem gazdája a munkaver­senynek, de vonatkozik ez sok vállalatvezetőnkre, több helyütt pedig az üzemi pártszervezetekre is. Üléseken, értekezleteken nem egyszer elhangzik az az ismert és mély értelmű megállapítás, hogy a munkaverseny a szocia­lizmus építésének kommunista módszere. Mégsem mondhat­juk- el, hogy mindenhol megte­remtették volna ehhez a gazda­sági feltételeket, vagy hogy a vezetők megértették volna: a verseny első és leghatékonyabb módszere annak, hogy a mun­kásokban rejlő nagy erőforráso­kat éppen a legfontosabb ter­melési és gazdasági feladatok megoldásánál gyümölcsöztessük. Nyugodtan írjuk, hiszen meg­állapításunkat a számok soka­sága támasztja alá, hogy, ahol a szakszervezetek gazdái voltak a munkaversenynek és a pártszer­vezetek ellenőrizték, segítették c nemes vetélkedés kibontakozá­sát, ott az egész évben végzett jó munka eredménye a nyere­ségrészesedésben is megnyilvá­nul. Bizonyság erre, hogy tanácsi vállalataink dolgo­zói között c hónap végén, ■ április elején mintegy há­rom millió 800 000 forintot osztanak ki részesedésként. Ez a tény mindenekelőtt azt mutatja, hogy üzemeinkben él a versenyszellem. Dolgozóink azonban nemcsak az idén, de jövő tavasszal is szeretnének nyereségrészesedést kapni. En­nek azonban első feltétele, hogy a múlt évinél is szélesebb kő-- rűvé és hatékonyabbá tegyük már most a termelékenység emelésére, az önköltség csök­kentésére, az anyag- és energia­takarékosságra, egyes vállala­toknál pedig (tőzeg, tégla, nád stb.) a tervek túlteljesítésére irányuló versenymozgalmat. Hazánk felszabadulása 14. év­fordulójának a tiszteletére ki­bontakozó munkaverseny éppen azt bizonyítja, hogy az idén is van lehetőség a dolgozók nemes vetélkedésére, csak meg kell te­remteni a verseny feltételeit. A tanácsi vasipar üzemeiben, i HVDSZ területi bizottságától nyert értesülés szerint, a dolgo­zóknak több mint a fele már aktívan bekapcsolódott a ver­senymozgalomba. A Kiskunha­lasi Motor- és Gépjavító Válla­latnál, ahol a dolgozók egy hó­napi nyereségrészesedést kap- { nak, az idén is első versenyfeltétel a Mi­nisztertanács takarékossági határozatának mind követ­kezetesebb és sokoldalúbb betartása. Sütőipari vállalataink január és február havi normán belüli lisztmegtakarítása meghaladta a 150 mázsát. A Bajai Faipari Vállalat minden dolgozója r.észt vesz a szocialista munkaver­senyben és úgy határoztak, hogy az évi tervükben előírt 250 szo­babútor helyett, munkájuk jobb megszervezésével 300 garnitúrát fognak készíteni. Az Alsódunai Nádgazdasági Vállalatnál ver senyben folyik a nádaratás és a dolgozók vállalták, hogy a le­vágott kévékből az exportra al­kalmas nádkihúzást (váloga­tást) a múlt évihez hasonlóan teljesítik. Pár példát még sorolhatnánk arra vonatkozóan, hogy lehet s érdemes is versenyezni. De azt már nem mondhatjuk el, hogy mindenhol biztosítva lenne a verseny első feltétele, a folya­matos termelés, a szervezeti anyag- és szerszámellátás, pe­dig enélkül a verseny nem több mint csalóka külsőség. Tudjuk ezek biztosítása egyes helyeken nem a vállalat veze­tőségén múlik. Mégis azt kell írnunk, hogy a versenyfeltéte­lek megteremtésében a lehetőség és a valóság sok vállalatunknál nem fedi egymást, s ezért az el­marasztalás elsősorban a szak­szervezetet illeti. Szeretnénk azonban mielőbb arról írni, hogy mint régen, üzemi bizott­ságaink ismét felelős gazdái lettek a versenymozgalomnak. Sándor Géza NEM KERÁMIA KÉSZÜL... A fiatal cukrászokat a Vö- rösmarty-cukrászdában kiváló szakemberek tanítják. Ké­pünkön: A figurás marcipánsütemény készítését magya­rázza a telepvezetőhelyettes a tanulóknak. ELLOPTÁK KLEOPATRA KARKÖTŐJÉT Egy kairói múzeumból eltűnt Kleopátra karkötője, amelynek értékét 700 000 dollárra becsülik. A tettesnek eddig nem sikerült nyomára akadni. A »HÁTBORZONGATÓ« MUTATVÁNY Egy belga községben fellépő vándorcirkusz fő attrakciója az oroszlánszám volt. A nézőkben szinte meghűlt a vér, amikor az oroszlánszelidítű bedugta fejét a vadállat szörnyű fogai közé. Néhány másodpercig dermedt csend uralkodott, majd hirte­len harsány nevetés tört ki. Amikor ugyanis az oroszlánsze- lidítő kihúzta fejét az oroszlán szájából, fején ott ékeskedett a vén állat műfogsora, AZ ELVALT FELESÉG BOSSZÚJA »Tudomásomra jutott, hogy hozzá akar menni elvált fér­jemhez. Hogy egy kis ízelítőt kapjon abból, ami vár magára, mellékelten elküldöm a hang­szalagot, amelyre felvettem egy­kor férjem éjszakai horkolását« — írta Christy Johnson West Hartfordból (Connecticut) Mary Parfittnak, elvált férje meny­asszonyának. Az elvált férj rá­galomért beperelte egykori fe­leségét. A KÖD PUSZTÍTJA A NYLON HARISNYÁT Az amerikai harisnyagyárosok a levegő szennyeződésével in­dokolják a szemlefutást a nylon harisnyákon. Szerintük sem a gyárosok, sem a kereskedők nem okolhatók azért, hogy a nylon harisnya rövid élettar­tamú. A nylon harisnyát mik­roszkopikus, savtartaimú por- szemecskék teszik tönkre, ame­lyek hozzátapadnak és fel­oldják a nylon szálat. A New York területén idén már több­ször tapasztalt füs-tös köd, az úgynevezett »smog« rekordfor­galmat idézett elő nylon ha­risnyákban. VEGETÁRIÁNUS KUTYA A jugoszláviai Kmjina falu­ban, a bolgár határ közelé­ben Srecko Josic 3 parasztnak van egy kiváló házőrző ebe. A kutyát nemcsak a falubeliek, hanem még az idegenek is meg­csodálják, mert ez a kutya a legszigorúbb vegetáriánus élet­módot folytatja. Kizárólag nö­vényi táplálékot hajlandó meg­enni, kedvence a fokhagyma, a vöröshagyma és a zöldpaprika, de szívesen megeszi a káposz­tát és a krumplit is. Gazdája szerint húst még sohasem evett es a legfinomabb húsfalatokat is legfeljebb unottan megsza­golja. i PETŐFI NÉPE \ Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei napilapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér I. szám Telefon: 25—16, 26—19, 11—22 Felelős kiadó: Molnár Frigyes Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: l’i—09 Előfizetési dl) egy hóra 11 Ft Előfizethető és megvásárolható bármely postahivatalban és kézbesítőnél. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Tel.: 15-29., Fi-49 relelóg vezető: Szűcs Béla igazgató; Nem újkeletű máj' az az elhatározásom, hogy lehetőleg kerü­löm a vendéglátó és kiskereskedelmi vál­lalatokkal kapcsolatos írásokat. Mint úi ság­ira elég régen abba­hagytam — ahogyan ezekben a berkekben mondani szokták — csipkelődéseimet. A mai napig tartot­tam is magamat eh­hez az elhatározásom­hoz, mert belátom, hogy egy-két visszás­ságot kiragadva a ke­reskedelmi és vendég­látóipari vállalatok életéből, nem m,indig viszi előre az ügyet. Ha pedig nem hasz­nálok írásommal, ár­tani nem akarok. Nos, most mégis kénytelen vagyok ere­deti elhatározásomat egy kis időre felfüg­geszteni és a Rákóczi úti egészen új cuk­rászdával kapcsolat­ban egy-két megjegy­zést tenni. Le szeretném szö­gezni, hogy eg a calt­I/CHÜttátolt rászda-eszpresszó a fővárosban is megáll­ná a helyét. Az épít­tetők és a kivitelezők valóban kitettek ma­gukért. Ahogyan én egy-kétszeri ottlétem alatt tapasztaltam, a forgalom is meglehe-' tösen magas lehet. A krémkávénak pedig kirobbanó sikere van, a délutáni és az esti órákban tömve yan a helyiség. Egyszóval a cukrászda létesítésé­hez fűzött remények a vállalat vezetői szá­mára beváltak. De nézzük meg a másik oldalt, mi a vé­leményük a vendé­geknek a cukrászdáról és ejtsünk egykét szót a kiszolgálásról. Vasárnap délután verőfényes, ' egészen lavaszias volt az idő- járás. Á délutáni meccs után, velem együtt igen sokan ke­restek fel egy feketé­re a cukrászdát. Már amikor beléptem, azt tapasztaltam, hogy a helyiségben rendkívüli a meleg és szellőzet- len, rossz a levegő. Mint említettem, kint az utcán is kellemes volt a hőmérséklet, bent viszont —• némi túlzással, pokoli volt a hőmérséklet. Ebben a »légkör■■ ben« szolgált ki negy­ven asztalnál egyetlen kiszolgálónő. Látni le­hetett rajta, hogfj a rosszullét környékezi, dé hősiesen állta a ro­hamot és vette fel a rendeléseket és vilié az asztalokhoz a ká­vét. Amíg várakoznom kellett, természetesen alaposan körülnéztem a helyiségben. Az ta­lán nem lepi meg az olvasót, hogy nem­csak nekem volt me­legem, hanem a többi asztalnál ülőknek is. De magam is meg- döbbenten vettem tu­domásul — eleinte nem akartam hinni a szememnek —, hogy a helyiségnek nincs szel­lőző berendezése, ez okozza a kellemetlen hőséget. Pedig így igaz! Mit lehet most már tenni, így sikerült ez az építkezés ? Mielőbb a falba épí­teni néhány ventillá­tort, vagy más úton, de nagyon gyorsan megoldani a helyiség szellőztetését Az már csak egy külön tanácsom, hogy csúcsforgalmi időben ne hagyják egyedül a felszolgálót, adjanak neki segítséget. Ez egyaránt érdeke a vállalatnak, az üz-> leinek és — talán nem utolsó sorban — ff vendégeknek! Miután ezek nem elhanyagolható szem­pontok, gondolom rö­videsen meg is való" sulnak! Mezei István

Next

/
Thumbnails
Contents