Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

M ' M 1 Világ proletárjai, egyesüljetek l / Éljen a dicsőséges Tanácsköztársaság 40. évfordulója! N EGY VEN' ÉVVEL ezelőtt, ‘tavasz első napján született inog először a magyar nép nagy- múltú történelmében a mun­kásosztály, a dolgozó tömegek hatalma. Az elnyomottak harca már évszázadok óta rengette a ti at almasok várát, de bevenni azt nem tudta, mert nem volt a széles tömegeket, az egész népet mozgósító célkitűzés. Min­den forradalmi megmozdulás végeredményben vereséget szen­vedett. De a tőkés rend meg­szülte a maga sírásóját és az osztályharc füzében edződött a forradalmi munkásosztály. A küzdelem egyre élesebb lett, hi­szen a munkás tudta, hogy ve­rejtékéért éppen hogy csak enni kap, a többi a tőkések páncél- szekrényében gyűlt össze, kül­földi luxusnyaralókon dáridóz- ták el, vagy Monte Carlóban ad­ták a bankot belőle. S ha voltak is — mert voltak — ennek a tör­ténelmi korszakra terjedő több évtizednek megalkuvói, tőkések előtt hajlongói, a munkásosztály kivetette soraiból és sorsuk nem lehetett más mint a júdásoké. Mennyi vér hullott, mennyi munkás sínylődött nyomorta­nyák szalmavackain, hányán lel­ték éhhalálukat, hogy hullottak ezrével a munkásnegyedek gyer­mekei. Égbekiáltó volt a társa­dalmi igazságtalanság, írók, köl­tők, képzőművészek vették tol­lúk, ecsetjük hegyére a társa­dalmi jajszavakat, a munkások, az elnyomottak igazságtörekvé­seit. S a harc, bár hosszantartó, fájdalmas vajúdás volt, mégis győzedelmeskedett. 1919. már­cius 21-e olyan reggelre ébresz­tette az egész magyar népet, amilyenre még soha, és amelyre örökké emlékezni fog. A magyar proletariátus ki­kiáltásának dátuma nemcsak a magyar népnek volt páratlan történelmi tette és sikere, de dicsőséges napja volt ez az egész nemzetközi munkásosztálynak is. Nem egészen másfél évvel a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelme után született meg a világtörténelem második Tanácsköztársasága, amivel ha­zánk a nemzetközi haladás él­vonalába került. A magyar munkáshatalom létét az orosz forradalomnak köszönheti, hi­szen innen indult el az az egész világ munkásmozgalmát hevítő történelmi lökés, amely objek­tive kedvezőbb helyzetet terem­tett a forradalmi erők számára. A Tanácsköztársaság legfőbb, legértékesebb nemzeti hagyo­mányunk. Miért? Mert a ma­gyar nép először a történelem­ben lett önmaga ura, először szabadult meg elnyomóitól. És éppen ez a veleje annak a meg­állapításnak is, hogy a dicsősé­ges Tanácsköztársaság nemcsak a munkásmozgalom, hanem az egész magyar nép nagy nemzeti ünnepe. Nemzeti ünnep, mert tényleg a szó legszorosabb értel­mében az egész nemzet lelkese­dett. Az urak addig sokat írtak «t nemzet egységéről, ami per­hibás niezőgazdaságpolitika és főként a katonai vereség, rövid­re szabták a proletariátus dik­tatúrájának létét. Az ellenforra­dalom tűzzel-vassal, tollal, min­den módon irtani akarta a nép fejébe gyökerezett szabadság­eszméket. Aljas rágalmakat szórt a diktatúrára, de annak négyhónapos fényét semmiféle hazudozás, félrevezetés, álnok­ság nem tudta megváltoztatni. Erről nem kevésbé tehettek a magyar ellenforradalmi urak, akiknek kakastollas rémuralma, a szabadságtörekvések eltapo- sása mindig 1919-re emlékeztet­te a magyar népet. A negyven évvel ezelőttből a híd huszonöt éven át 1945-höz ível. Ami 1919-ben elbukott, azt 1945 feltámasztotta. A veszteség nagy volt, de nem kiheverhe- t étién. A FORRADALMI munkás- osztály megőrizte pártját, amely a negyedszázados, sokszor kilá­tástalan és kiúttalan tűztenger- ben mindig irányt és utat muta­megvecljeK országot a búr- zsoá hódítókkal szemben. Vajon érdekének érezte volna-e a kecske­méti, a kalocsai munkás, hogy el­fojtsa a diktatúra alatt fejét felütő ellenforradalmat. Nem első eset a magyar történe­lemben, hogy a tömegek fegy­verrel keltek a haza védelmére. De az igenis első eset volt, hogy a haza védelme egyet jelentett a volt elnyomottak hatalma, a nem­zet létének és függetlenségének védelmével. Lenin ezt írta üzenetében a magyar munkás- osztályhoz: „Az a háború, ame­lyet ti viseltek, az egyetlen jo­gos, igazságos, igazán for­radalmi háború, az elnyomottak háborúja az el­nyomók ellen, a dolgozók hábo­rúja a kizsákmá­nyolok ellen, há­ború a szocializ­mus győzelméért. Az egész világon A Kecskeméten felállítandó tanácsköztársaság! emlékmű. Herceg Klára szobrászművész alkotása. tott. Ami akkor nem valósult meg, ami akkor elveszett, az a felszabadulás után térült meg és vált valóra. Igaz, az ellenfor­radalom 1956-ban még egyszer pró­bálkozott meg- dönteni a mun­kásosztály hatal­mát, még egyszer felidéződött fü­lünk hallatára az 1919. augusztusi demagógia, és szemeink láttára a gyilkolás, de hasztalan, mert a Szovjetunió népei és a sorai­kat rendező ma­gyar forradalmi erők megsemmi­sítették az ellen­forradalom ga­rázdálkodását. Az újjászerve­ződött pártunk és kormányunk politikája alig két és fél eszten­dő alatt, igaz, a szocialista baráti országok segítsé­gével, de nem kevésbé népünk erejével, olyan konszolidációt biztosított, ami­re az elleníorra­napjaiban nem is gondoltunk volna. És ami nagyon fontos, pártunk nagy megbecsülésben részesíti a munkásmozgalom több évtizedes harcosait, azokat* akik ma egy-cgy élő darabját képviselik a múltnak, akik so­kat segíthetnek és segítenek is nekünk abban, hogy a mi szo­cializmust építő politikánk min­den téren helyesen fejezze ki a nép akaratát. A régi párt­vezetés hibái közé nemcsak a törvényellenességek, gazdaság- politikai tévedések sorolhatók, hanem többek között az is, hogy nem tettük a mostan dolgozó és felnövő generáció számára a tanulságok s a forradalmi fel- vértezés tárházává az 1919-es diktatúrát. Pe^ig erre nagy’ szükség lett volna, hiszen a for­radalmi múlt tudata nagyobb önbizalmat ad a jelen gazdasági és politikai feladataink végzé­séhez. A forradalmi múlt pezs- dít és lelkesít a szocializmus építésére. Nézzünk körül a vi­lágban, s láthatjuk, hogy min­den nép óriási odaadással őrzi múltjának a haladás irányában kiemelkedő állomásait. Ha más ezt teszi, hogyne kelljen nekünk is azt tennünk, hogy a szocializ­mus építésében, a forradalmi gondolkodás és tettek, az állha­tatosság és következetesség, az ellenséggel szembeni könyörte­len harc forrása 1919 legyen. N APJAINKBAX különö­sen nagy szükség van arra, hogy a párt vezetésével az egész ma­gyar nép teljes odaadással dol­gozzon a szocializmus építésén. Az egész szocialista tábor, a nem­zetközi munkásmozgalom nagy sikerei, de elsősorban az a nagy­szerű építés, amelyet a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXI. kongresszusa irányozott elő, arra kell ösztönözzön bennünket, hogy mi is siettessük a szocialis­ta építést, fokozzuk a tömegek alkotó kedvét, kezdeményező készségét Egyik legnagyobb gondunk, a mezőgazdaság szo­cialista átépítése, a közvetlen megoldás útjára lépett. Megyénk január óta több mint 8 ezer be­lépője azt bizonyítja, hogy az egyénileg dolgozó parasztok is a szocializmus útját választják. Az új társadalmi rend építése azonban naponta ismétlődően felelősségteljes munkát kíván mindenkitől. Eme felelősség be­töltésének egyik sarkalatos té­tele manapság a Központi Bi­zottság március G-i határozatá­nak beváltása, az abban foglal­tak megvalósítása mögötti íel- sorakozás. Ha 1919 százharminc- három napja alatt képesek vol­tunk szinte hihetetlennek tűnő gyorsasággal és akarással nagy történelmi tetteket véghezvinni* akkor egészen bizonyos, hogy a felszabadulás után 14 esztendő­vel. erőt merítve diadalmas for­radalmi múltunkból, még na­gyobb sikereket érünk el, ami­nek végeredménye lesz a szocia­lizmus felépítése hazánkban. WELTHER DÁNIEL sze csak félrevezető álnokság volt, de ezekben a hónapokban az egész világ láthatta a nem­zet egységét, mégpedig olyan el­söprő és elemi erejűt, amit a szabad élet tett lehetővé. N EMZETI ÜNNEP márci­us 21-e a teljes nemzeti egység jegyében, hiszen olyan álmok, tervek, javasolt és sokszor megharcolt programok láttak rendeletként egyik napról a má­sikra napvilágot, amelyeknek megvalósulását a kapitalista tár­sadalomban sohasem lehetett volna elképzelni. A nyolcórás munkanap, a munkabérek eme­lése, az anyák, a nők védelme, a gyermekek iskoláztatása, üdül­tetése, az egész gazdasági élet társadalmasítása, évtizedes, be­gyökerezett, szinte megváltoz­tathatatlannak hitt igazságta­lanságok egy tollvonással való eltörlése, mind-mind arról tet­tek tanúbizonyságot, hogy a ta­nácsköztársaság léte, az egész nép, a nemzet érdeke. S ha ez nem így lett volna, vajon csata­sorba álltak volna-e a munká­sok, parasztok százezrei, hogy a munkásosztály minden becsü­letes tagja a ti pártotokon áll.’’ Hogy milyen nagy tettek vol­tak a proletárdiktatúra tettei megyénkben, vagy bárhol az or­szágban, azt a bársonyszékbe visszakerült ellenforradalom vé­res gaztettei bizonyítják, akik veszett dühvei, bitóval, élve- temetéssel, derékbatöréssel, s a legszörnyűbb halál kiosztásával támadtak az egész magyar nép­re a hatalom 133 napos elvesz­téséért. Marcíes 21-E az egész nemzeté, mert először váltotta be a nép történelmében azokat a nagy vágyakozásokat, ame­lyek eladdig minden esetben ve­reséget szenvedtek. A legszebb remények, a boldog holnap, a békéről és nyugalomról alkotott elképzelések mind a Tanácsköz­társaságban öltöttek testet. A hatalom először volt a ma­gyar munkásosztály kezében. Nem volt még gyakorlata az or­szágvezetésben s ezentúl a pár­ton belüli reformizmus, árulás. Győzelmeink forrása

Next

/
Thumbnails
Contents