Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-18 / 41. szám

liíiS. február IS, fczcrüa' oldal DÖNTÖTT AZ ISKOLA A műhely szép, tágas, látszik, hogy nem régen tatarozták. Mellette raktárhelyiség, hogy jobban férjenek. Kell a hely, hiszen délutánonként mind a 30 »tulajdonos« ott sürög-ío- rog a gyalúpadoknál, a szer­számok zenebonája, a munka zaja kiszűrődik az utcára, s a 'iárókelők be-beügyelve a zsi­bongó hangzavarra, elmosolyod­nak magukban. Nincs ebben a mosolyban semmi lekicsinylés. Nem meg­mosolyogni való műhely ez, inkább szeretetreméltó. Egyéb­ként az emberi munka minden műhelye az, de a bácsbokodi különösen. Miért? Elsősorban talán azért, mert ilyen fiatal — éveik számát tekintve egyenesen gyermeknek mondható — »mes­terekkel« nem minden műhely­ben lehet találkozni. 30 bács­bokodi iskolás tanulja itt a Syakorlati élet alapismeretéit, hnrdihőrik a f-zerszámú kkaL, jelen pillanatban ásókat, ka­pákat, lapátokat javítgat. A politechnikai oktatásra ki­jelölt községek listáján Bács- bokod is szerepek A műhely, melynek felszerelésében az ok­tatási szerveken kívül a hely­beli üzemek, a gépállomás, a ktsz-ek is részt vettek — ezt a célt szolgálja: meg akarja teremteni a szintézist az isko­lai oktatás és a gyakorlati élét, a termelő munka között. A lányok természetesen nem fúrás-faragással töltik az időt, hanem a női kézimunkát ta­nulják. Nem csak ez az egyet­len »műhely« szolgálja a gya­korlati nevelés célját, hanem egy jókora földdarab is, az is­kola gyakorló kertje. Melegágy is van, öntözéses kertészkedést is tervbevettek a Kígyós part­ján, sőt üvegházat is szeretné­nek építeni. A falusi élet láthatárainak kiszélesítése, a fiúk és a lányok készségeinek fejlesztése így vo­nul be gyakorlati formákban az iskolába. Ámde nemcsak ez az egy jele van annak, hogy oktatási rendszerünk igyekszik felszámolni az egyoldalú elmé- letieskedés régi formáit, hanem más is. Most, amikor Bácsbokodon, meg a szomszédos Borsódon megmozdul a föld, naponta tö­megesen határozzák el magu­kat a dolgozó parasztok a szö­vetkezetekbe való belépésre, minden lehető módszer számí­tásba jön. Az osztályfőnöki órá­kon a közösségi élet szabályai­ról beszélnek a pedagógusok, A szövetkezeti élettel összefüg­gő számtanpéldák megoldásán törik a fejüket a gyerekek, a növénytan és az állattan taná­rai pedig, ha kirándulásról van szó, a Lz&Oflkeztti táblák fatí irányítják a fiatalokat. Hadd ismerkedjenek meg a közös gazdálkodás előnyeivel. Lássák be fiatal értelmükkel, hogy a magyar mezőgazdaság megúj­hodásának, terményeink világ­piaci rangja megtartásának, az olcsóbb, jobb minőségű parasz­ti termelésnek az alapja — a nagyüzem. Tudják már a gye­kell töprengeni, gondolkodni szövetkezés iránt érdeklődő egyéni parasztokkal, önként vállalkoztak rá, hogy az iskolai nevelés adta lehetőségeken túl is az ügy mellé állnak, segíte nek a pártnak, a tanácsnak. A szép, emeletes iskolaépület mel­lett húzódó utcában oálLa!koztak az ágii adói műt Lkára, beosztották egymás között a meglátogatandó családokat, sőt erejükből telt arra is, hogy kö­zülük tízen átmenjenek a bor­sodi határba, meglátogatni jó- néhány borsodi dolgozó parasz­tot. Tettinger Antal igazgató és a többi nevelők tehát erejük­höz mérten részt vesznek a fa­lusi átalakulás nagyszerű folya­mataiban. Nemcsak az iskola falai között, a műhelyben és a gyakorló parcellákon teszik meg a magukét, hanem kint, a társadalmi élet zajlásában is. Dicséret és elismerés illeti őket, hogy a haladás, a fejlő­dés szolgálatába állítják min­den erejüket, energiájukat, em­berségüket. Csáky hajós AZ EIFFEL TORONY 59. SZÜLETÉSNAPJÁRA KÉSZÜL Mozog a. föld rekek. hogy a kapitalisták is i a nagyüzem felé hajlanak, s azt is látják, mennyivel nagy­szerűbb egy szocializmust épí­tő , országban olyan nagyüzeme­ket létrehozni a parasztok ön­kéntes társulása alapján, me­lyekben nem a kizsákmányolás farkastörvényei uralkodnak. Az iskolában nincs egyetlen osztály sem, amely az idén ne tett volna kirándulást egy-egy termelőszövetkezetbe, sőt a nagy becsben tartott műhely megszületésénél is ott bábás­kodott a falu jóhiszemű ter­melőszövetkezete, a Ssalvai Mihály Tsz. Az ő raktára volt a műhely épülete, s ő ajánlotta fel a gyermeknevelés céljaira. Az iskolában tehát már hó­napok óta sok minden történik, amely a szocialista falu ki­alakulását segítik elő. S most, amikor a pedagógusok is lát­ják. hogy a döntés előtt együtt DRÁGSZÉLEN DUSNOKON Élénkszemű, fejkendős pa- ion' a község. Már napok óta rasztasszony ül a tanácsháza a termelőszövetkezetekbe való elnöki szobájában. Operatív bi- belépésekről beszélgetnek a pa zottsági ülésre jött — válaszol- rasztok. A kora délutáni órák­ja. Türelmesen várakozik a ké- ban érkezünk a tanácsházára nyelmes bőrkanapén. Éppen ülésezik az operatív bi­Nyílik az ajtó, s feketekucs- zottsóg. Megfontolt, érvelő más parasztok köszönténél: ak- mondatok röpködnek a leve- kurátusan jóestét. Kíváncsiság- góbén. gal szőtt izgalommal mérik vő- Éacskó Mihály népfrontelnök gig tekintetüket az »idogene- magasba lendíti kezét. Szó ken*. kér. Gyülekeznek szépszámmal. ,— Hét és fél holdam van t­A községi termelőszövetkezet- hét gyermekem. Tagja vágyói­ból is eljöttek néhányan. Itt a bizottságnak, s ezekben a tü van Szamok Péter elvtárs is, zes percekben azon gondolkod a helyi tsz j ókedélyű, nagy- tarn, vajon lesz-e eredménye u bajuszos elnöke. Körbefogjál: én felvilágosító munkámnak, ha az egyéni parasztok, s faggat- távoltartom magam a szövetke- ják. zettől? Nem hiszem. Éppen Beros Ferenc, a községi ta- azért beviszem a földemet s nács elöke a kormányhatároza- közösbe, s aláíróén a belépés- tot magyarázza. Meggyőzően nyilatkozatot. Szeretnék boldo hangzik ajkáról: a kisparcel- gabban élni családommal. Iákon meghal a jövő. Rá kell Munkás-Paraszt Tsz elnö térnünk a nagyüzemi gazdálko- ke is jelen van a megbeszél«- dús útjára. * sen. Előveszi mindenttudó kis Néma csend. A székek nem noteszét, fennhangon olvassa az csikorognak, a boldogabb hol- új tagok nevét: Romsics Jó­nap gondolata érlelődik a lel- zsef, Kiss Lajos, Pohl Nándor, • kekben. összenéznek a szemek. Rottenschmidt Rozália, Rotten- Ki kezdje meg elsőnek a hoz- schmidt Jánosné, Hodován Fe- zászólúst? Szarnék Péter nem renc, Fekete József, Szabó lm- teketóriázik, öblös hangja úgy re, hangzik ajkáról büszltén ü kondul bele a hallgatásba mint felsorolás. a harangzúgás, Hozó József elvtárs, a köz­— Aki többet akar a pad- ségi tanács elnöke így kezdi: lásán tartani, az velünk tart! — Megmozdult az ifjúság is Pusmogás, fészkelődés zaja Tizenheten termelőszövetkezetei hallatszik. ’Matos Lőrinc kö- akarnak alakítani. A magan zépparaszt kér szót. részéről minden segítséget meg­—• Egyetértünk a tsz-fejlesz- adok nekik, tessék Tudóm, nem lehet egy- A tanácskozó asztalon sok lovas szocializmust építeni, szerosított levél kerül a ke- De... az a kérdés, ki legyen zenibe. A községi tanács írta az első, aki aláírja a belépési azoknak a dusnoki parasztok- nyilatkozatot? nak, akik otthagyták földjüket. Csend. S néhány nap múlva ők pedig üzembe mentek dől kitöltött belépési nyilatkozat gozni. A levél tartalma arró' fekszik a tanácselnök asztalán, szól, jöjjenek haza, lépjenek be Ki ‘az aláírója? Demsa Ignác családtagjaikkal a termelőszövet­egyéni paraszt, a község párt- kezetbe. Súlyos gond ez a falu titkára. ban. Több mint 400-an vállal­Az első tehát megvan. Dem- ták a »vándormadarak« szere­ss elvtárs példamutatása hatás- pét. o sál lesz a faluban élő egyéni Így zajlik az élet a kalocsai parasztokra, s ha elgondol- járás községeiben, A téli estéi: kodnak, különbséget tudnak vitatkozó viharában születnek tenni az egyéni és a nagyüzemi rneg a tavaszi örömök, gazdálkodás között. Bieliczky Sándor .tv elnököt sokat szekál­ták -az apja miatt. Hiába húzta volna cukrozott kötéllel, csalta volna mézes mannával a szövet­kezetbe, pem hajlott az okos szóra. Így ' azután Csonka Imre, az Aranymező Tsz elnöke hasz­talan érvelt a kívülállók előtt a -következet szép eredményeivel. — Mondhatsz amit akarsz Im­re fiam, az apád csak tudja miért nem lép be közétek — így vágott vissza Vincze Miklós bá­csi is, pedig annak a szava so­kat ért a faluban. Imre keménykötésű gyerek volt, termete, ereje, akarata is hozzá. A hadseregben is felfi­gyeltek rá, tisztet neveltek be­lőle. Főhadnagyként szerelt le, de utána sem kérte könnyű munkára magát, pedig akadt volna ilyen is a számára. Az volt a kívánsága, hogy falura mehessen, a saját falujába. Már annak is híre volt, ami­kor egyszerű tagként belépett a szövetkezetbe, arról meg az egész megye tudott, hogy 195G. októberében hogy kiállt a közös vagyon, megőrzésére. Így lett azután,' a tagság akaratából, a szövetkezet elnöke is. Bíztak benne, hát megválasztották. S azóta is becsületesen dolgozik, szeretik, tisztelik. Nem is bántja más, csak az apja kívülállása — csak annak a szekerét tudná a közös felé fordítani. De annak mondhatott, ígérhetett akármit. — Édesapám már úgyis öreg, még egy-két évet dolgozik, s az­tán akár meg se fogja a szer­szám nyelét, urasén élhetnek édesanyámmal — szokta neki mondogatni Imre. cAz elnök apját — No meg csak az kéne, a vi­lág csúfjára — így az öreg. Aztán kerülő utakon az édesanyja révén igyekezett rá­beszélni, de az szegény úgy félt a makacs urától, mint gyerek a rugós lótól. Az egész falu szeme-szája el­állt a csodálkozástól, amikor "az ősszel mégis híre szaladt, hogy az öreg Csonka belépett az Aranymezőbe. — Hogy csináltad ezt? — fag­gatták a járásnál Imrét, de az nem nyilatkozott. Két pohár bor közt a zárszámadási vacsorán is csal: annyit árult el, hogy egy kicsit a »lelkire beszélt« az öregnek, s huncutul mosolygott hozzá. Az öreg azonban nagyon mel- lirp szívhatta a »lelki rábeszé­lést«, mert attól kezdve folyton betegeskedett, legalább is erre hivatkozva kerülte a tsz iroda környékét De »uram-bocsáss« még az is megesett, hogy kapa­tosán állított haza a kocsmából, pedig azelőtt senki sem látta pityókásan. Ha meg üzentek érte, hogy a fia hivatja, azt üzente vissza, hogy ha Imre nagyon akar be­szélni vele, hát otthon megta­lálja,, ő ugyanis beteg. S ezzel rendszerint le is feküdt és a fal felé fordult. Imrét emésztette a méreg. Azt hitte, hogy rászedte az öreget s úgv látszik mégis az állítja fal­hoz őt. — Belépett, mert Imre megmondta, hogy ha tagosítás lesz, az apja földjét sem engedi kihagyni a dologból, most vi­szont szinte nevetségessé teszi az egész tagság előtt. Lassan a munkafegyelmet ássa alá a ma­gatartása. A tagok azt mondják: »Hát persze, az elnök apja az kihúzhatja magát...« A legnagyobb baj azon­ban, hogy folyton a szomszédok­nál koslat. Nem tudni mit be­szél, de az biztos, hogy bo nem áll a szája. Az is lehet, hogy a szövetkezet ellen agitál. — Ha nem nézném, hogy az apám, tán bírókra mennék vele — mondta Imre egy alkalommal Erdei Pali bácsinak, a tsz párt- titkárának. — Várd ki a végét, ne hamar- kodd el a dolgot — intette Pali bácsi, s még szerencse, mert a legközelebbi közgyűlésen neki is majd elállt a léiekzete. Az első, aki a gyűlésre érke­zett az öreg Csonka Péter volt, s nyomában ünneplőbe öltözve még vagy öten a szomszéd pa­rasztemberek közül. Csupa régi ismerős, az öreg egykori katona cimborái, köztük Vincze Miklós bácsi is, a falu legtekintélyesebb embere. — Kíváncsiak a gyűlésiekre —- mondta az elnök apja jelen­tőségteljesen, majd otthonosan az első lócához tessékelte őket. De azok inkább hátrahúzódtak, csendesen, figyelőén. Az érkező tagság pedig olyan örömmel pa- rolázott velük, mint régen várt kedves rokonokkal. A gyűléssel nem is volt sem­mi baj, sőt talán még túl szépre is sikerült, mintha a tagok egy kicsit fognák az egyébként könnyen perdülő nyelvüket, nyil­ván nem akartak sokat vitázni az idegenek előtt. Hanem Csonka Péter is szót kért és igen furcsán kezdett el beszélni. — Kedves barátaim, mondha­tom igen nagy bajok vannak it­ten. kiért hogyan lesz belőlünk valami, ha egyeseknek fűlik a foga a munkához és inkább be­tegséget szimulálnak, de nem jönnek tájára sem a szövetke­zetnek. Az elnök meg — ahelyett hogy jól a nyakuk közé csördí- tene — elnézi nekik, mert só­gor, koma meg jóbarát... A tagság enyhén kunco­gott. Mindenki arra gondolt, hogy mintha csak magát festené az üreg. De meg is lepődtek a folytatáson. — Itt vagyok mindjárt jóma­gam. No, mondom, kipróbálom milyen itt a fegyelem. Hát gyen­ge, biza’ gyenge. Hetek óta tib- lábolok összevissza, s a kutya sa szól hozzám. Én bizony az ilyet nem nézném el még a sa­ját apámnak se. igaz-e Imre! — s hunyorogva nézett & fia sze­me közé. , De még nem volt vége a meg ­lepetésnek. , — Azért, hogy panasz ne Se­gyen, én is dolgoztam ám vala­mit. Gondoltam, a hasuraköiésí majd csak elvégzik az asszo­nyok, a kukoricát lemorzsolják a legények, én meg abban segí­tek, amihez ők úgylátszik nem értenek. Bejelentem a tisztelt gyülekezetnek, hogy öt jóko­mám, kenyercspajtásom a fel­vételét kéri a szövetkezetbe Mert ha van is még baj. azéri azt is látom én, hogy különben rendjibe mennek a dolgok. Ha­nem Imre — fordult most a fiá­hoz — én r.em úgy beszéltem ám rá őket, mint te engem. De elárulom, engemet se tudtál volna rávenni, ha magam is úgy nem akarom. Hát csak ez volt a mondanivalóm. iErre aztán kitört a vihar, felborult a rend — a közgyűlés­nek is igencsak vége lett, úgy közre fogták az újonnan jötté­két, hogy tisztességes gyűlésre már gondolni som lehetett. Az elnök alig tudta megszámlálni a szavazásra magasba emelkedő kezeket. De azért senki sem távozott elégedetlenül. Azt beszélte más­nap az egész falu, hogy- az elnök apja hogyan pirított rá a saját fiára. S hogy a gondolatok miként értek, szövődtek tovább, az mái nem ehhez a történethez tarto­zik. F. Tóth Pír r Tavasszal ünnepli az Eiffel torony 70. »születésnapját«. Eb­ből az alkalomból különböző ünnepségeket tartanak. Környé­kén vásárt rendeznek, a 300 mé­ter magas torony' első emeletén egy kis színház tart előadáso­kat, a második emeletre láto­gatók pedig »elegáns vacsorá­kat« fogyaszthatnak. A negye­dik c-meleten Gustave Eiffel mérnök, a »torony atyjáénak lakásában díjjal jutalmazzák a párizsi idény legragyogóbb ese­ményét. Tervbevették a »kor­társak ebédjét« is, amelyre meghívnák a város minden 70 éves polgárát. (DPA)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents