Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

4. oldal 1959. február 15, vasárnap Közelebb az élethez! zeti fejlesztés kérdéseiről. A megyei tanács művelődési osztá­lya által meghatározott irányel­vek egyike is ezt erősíti, amikor megállapítja, hogy a pedagógu­soknak kell lenniük az értelmi­ség különböző rétegei közül az elsőrendű szószólóknak a szö­vetkezés gondolatának népszerű­sítésében. Szép és nagy feladatok varnak falusi nevelőinkre a községeink­ben megalakuló szövetkezetfej- iesztési bizottságokban is. Nem véletlen, hogy pártunk központi Bizottságának határozata nagy jelentőséget tulajdonít a peda­gógusok minél szélesebb köré­nek e bizottságokban való rész­vételének. Megtisztelő feladat hárul ta­nyai nevelőinkre. Néhány tanyai körzetünkben m3r működbe is­kola termelőszövetkezeti köz­pontokban vagy azok közvetlen Közelében. A külterületi iskola- hálózat fejlesztésének perspek­tívái nyilvanvalóan abban az irányban mutatnak, hogy első­sorban jól működő szövetKeze- teink központjaiban épüljenek új iskolák, melyeknek fejlődé­sét a szövetkezet tagsága figye­lemmel kísérheti és amelyek hi­vatva vannak a falusi, elsősor­ban a tanyai fiatalság kulturá­lis igényeinek felébresztésében, az iskola és a termelőszövetke­zetek közötti eleven és termé­keny kapcsolatok kialakításá­ban. Az ellenforradalom utón jó- néhány nevelőnk emelte fel a szavát a napi politika és az is­kolai neve'.őmunka általuk „erő- szakoltnak” vélt szorgalmazása ellen. Az természetesen helyes, hogyha megszüntetjük az erő­szakolt politizálgatást iskoláink­ban, mint ahogy helytelen volt a nevelőknek a napi gazdasági feladatok végrehajtásába való adminisztratív jellegű bevonása is. Felvilágosult és haladó szel­lemű nevelőink azonban látják ma már, hogy a „politikamentes iskola” — kispolgári vágyálom. Ha az élet reálitását vesszük fi­gyelembe, országunk, megyénk fejlődésétől semmiképpen nem lehet függetleníteni gyermeke­ink nevelését. A falu szocialista átalakulásában való tevéiteny részvétele nevelőinknek korunk követelménye, és elengedhetet­len feltétele annak, hogy a fel­növekvő nemzedékek felismer­jék a korszerű szocialista nagy­üzem előnyeit, a szocialista falu fejlődésének távlatait. Csáky Lajos A Telefongyár új gyártmányait bemutatták a szakembereknek. A negyven kiváló minőségű, modern cikk közül legnagyobb sikert a televízióval egybeépített zeneszekrény aratta. Pártunknak a falu szocialista átszervezésével kapcsolatos leg­utóbbi határozata érthetően nagy érdeklődést és mindinkább fo­kozódó élénkséget keltett me- gyeszerte községeinkben, ter­melőszövetkezeteinkben. A fa­lusi fejlődés távlatai egyre vilá­gosabban és erőteljesebben bon­takoznak ki. A falusi dolgozó tömegek, az egyénileg dolgozó parasztok, termelőszövetkezeti tagok, s a falusi értelmiség leg­szélesebb rétege, a pedagógusok is látják, hogy a korszerű nagy­üzemi mezőgazdaság erőtelje­sebb fejlesztésének feltételei sokfelé megértek a megyében. Ilyen körülmények között falusi értelmiségünk, elsősorban a nevelők sem von­hatják ki magukat a mezőgaz­daság szocialista fejlődésének áramlatai sodrásából. A megyei tanács művelődési osztálya és a pedagógus szakszervezet ma már — néhány nappal a hatá­rozat megjelenése után — foglal­kozik azoknak az irányelveknek a kidolgozásával, amelyek út­mutatást adnak a falusi és a vá­rosi nevelőknek a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlesztésé­ben való aktív részvételre, s megfogalmazzák a falusi neve­lők egyre szélesedő táborának ezzel összefüggő kívánságait, el­képzeléseit és szándékait is. Iskoláink ebben az esztendő­ben az általános mezőgazdasági Irányú foglalkozások néhány helyen való bevezetésével már megindultak azon az úton, amely a termelés és az oktató­nevelő munka szorosabb össze­tartozását munkálja ki. Ma már elképzelhetetlen — és a jövőben még inkább az lesz —, hogy ne ismerjék meg a falusi iskolások a gépesített nagyüzemi termelés munkaeszközeit, azok kezelését, ne ismerkedjenek meg a nagy­üzem keretei között egyedül le­hetséges nagyarányú és korszerű gépesítés módszereivel, techni­kai és tudományos alapjaival. És ebben a tekintetben a ne­velők igen sokat tehetnek. Nem­csak azzal, hogy maguk is ál­landóan fejlesztik ilyen irányú ismereteiket, szakképzetségüket, hanem azzal is, hogy politech­nikai oktatásba még be nem vont iskoláinkban is rendszeres kapcsolatot teremtenek a hely­beli termelőszövetkezetek, álla­mi gazdaságok és a növendékek között. A bácsalmási járásban, de megyénk több járásaiban is most születnek a tervek arra nézve, hogy a tavasz folyamán — de ha lehetséges még koráb­ban — az iskolai kirándulásokat elsősorban szövetkezeteinkbe, szocialista mezőgazdasági nagy­üzemeinkbe vezetik. Néhány községünkben már működnek mezőgazdasági gyermek-szövet­kezetek. A csávolyi iskola „Dó­zsa” ifjúsági szövetkezetben például eredményes munka fo­lyik és a szövetkezetbe tömörült fiatalokat a „Nagy-Dózsa” — az egyik helybeli termelőszövetke­zet támogatja. A helybeli ta­nács, amely felismerte a fiatal­ság kezdeményezésének értékét, külön gyakorló területet bocsáj- tott a gyerekek rendelkezésére az iskola közvetlen közelében. Nem nehéz felismerni ezekben a tényekben a falusi oktató-ne­velő munka gyakorlatiasabbá válásának perspektíváit. Már ez a néhány módszer is utat mutat nevelőink számára. Ter­melőszövetkezeti dolgozóink is­kolai nevelés iránti érdeklődése is ezeknek a kezdeményezések­nek a helyességét mutatja. Ér­tesüléseink szerint Tompán egy helybeli termelőszövetkezet se-: gíti és támogatja a mezőgazda-! sági szakismeretek elsajátítását! elmélyítő gyakorlat} foglalkozó-- sokat. Ebben a kérdésben már] folyt eredményes tárgyalás a kő-! zelmúltban a párt és tanáesve- zetők, valamint a helybeli ne­velők között a termeiőszövetke-, 47, fotsumnA: tAtSAi vvnckag csápjai utána nyúlnak, aztán megmozdulnak a géppuskacsö­vek és egyenesen a szívét ve­szik célba. Csak meg kell nyom­ni a kapcsolót... Smith valósággal élvezte ezt a nagyszerű módszert. A lövé­seit megdórdültek... — Fuss, Mi-Ha-Lo! — kiál­tott a lány. — Ugye, mond­tam, hogy veszélyben vagyunk! Tovább cuppogott az iszap. Ketten futottak, vagy talán többen is, majd meglassították lépteiket. A géppuskák elhall­gattak. A menekülők valószí­nűleg túljutottak a szórási zó­nán, s egy mély hang így szólt: — Nincs semmi baj, Parima, ez csak felderítés volt! Smith felmordult: — Megszöktek a disznók! Na, várjatok csak! ,.. Greenhouse főintegrátora ettől az estétől kezdve szaka­datlanul működött. De az őr­tornyok kereső mikrofonjai és a géppuskák némák voltak. XII. fejezet A »FELSÖBBRENDO EMBER« VALLOMÁSA Scseglov mérnök nyitott szemmel feküdt. Gondolatai ébrentartották. Több mint két hete már an­nals. hogy ebb© a komfortos DCt-txnebbd: log tj a a ztfrttimk ? Mw! — Olcsóbb lett az áram! — Körúton a villanyóráié©.vasoval — Harmadszori zörgetésre ki- hyitjak a kaput! Két órát le­olvasunk — véletlenül otthon vannak —, és ki is fizetik az áramdijat, de a másik két la­kásban levő órához nem tudunk oejutni, — Legtöbb helyen így van — monoja Dóka Gyulané, a jJÁ V leoivaso penzbeszeüóje. — munkába mennek es ezért egy iakasba kétszer-háromszor is ei kell mennünk, 104 forint helyett 77 jorint 6u jiuér Az otthon nem levőknek nyomtatott papírlapra ►'figyel­meztető«-! ír, azt ji .elmeséli, nogy 1500 hazat kell havonta^ oejarnia, s ,egy nap alatt 70— öü hazba köszunt be. A villany- togyaszias szempontjától ’-Kl­emen« varos, jvecskemet utcait járjuk és Dóka elviarsnö elma­gyarázza, hogy mit jelent az, nogy januar 1-ével bevezettek a tömoszamlálást és a villa­nyért kilowattonként egysége­sen 1,80 forintot kell fizetni. Ezt a következő lakásban gya­korlatban is bemutatja: Éppen egy nyugdíjas tanító­nőhöz érünk, akinek 42 kilo- wattos havi fogyasztásért 7Y forint 60 fillért kell fizetni. Megkérdem, hogy a múlt hó- napoan ugyanennyi fogyasztás után mennyi lett volna a szám­la összege: — A régi díjrendszer szerint 12 kilowattot a kedvezményes, — 2,07 forintos — áron kapott, a többit 2,d9 forintért, így ösz- szesen ugyanez a villanyszámla 104 forintot mutatott volna. Kinél kapcsolják ki us áramot ? A »fogyasztó« — ez esetben a nyugdíjas tanítónő — nem is tudott a díjváltozásról és ahogy nyújtja a szokásos százast, cso­dálkozik, hogy ebben a hónap­ban ugyancsak spórolt a vil­lannyal. Bizonnyal nem ő az egyetlen, aki nem tud arról, hogy az áramot 25 százalékkal olcsóbban kapja. Kőrútunk végén, a napi el­számoláskor Mészáros Károly DÁV üzemvezetőt kérdezem meg: mi az eljárás a »figyel­meztetővel«, amit útitársnőm, Dókáné jónéhány helyen ott­hagyott. — Akit pénzbeszedőnk nem talál otthon, az kapja a figyel­meztetőt, amely szerint három napon belül be kell fizetnie az áramdíjat központunkba, mert ezután kénytelenek volnánk az áramot kikapcsolni. — Ez kellemetlen! Sok ki­kapcsolás van? — Kikapcsolásra csak több­szöri figyelmeztetés után kerül sor. A figyelmeztető cédula azonban megoldaná ezt a gon­dot, hiszen, akit nem találtak otthon és magkapja a cédulát, az leolvashatja és a figyelmez­tetőre írhatja az árammérő óra állását. Sokan azonban még ezt seni teszik meg. Hova forduljunk hálósaié hiba esetén — Foglalkoznak önök a lako­sokban előforduló hibák kijaví­tásával is? — A villamosművek csak a hálózati hibákat javítja ki, — tehát az árammérőig. — Kecs­keméten két munkásunk fog­lalkozik ezzel, akiknek naponta 15—20 esetben kell kiszfllniok. A belső áramkörök javítására azonban nincs módunk. A fo­gyasztók sok időt takart tanának meg azzal, hogy üzemzavar ese­tén nem hozzánk, hanem vil­lanyszerelőhöz fordulnának. Megköszönöm a tájékoztatást és azzal válók el útitársnőmtől, s az üzemvezetőtől, hogy töb­bet nem várok a figyelmeztetés­re, hanem az egyik lakótársnál hagyom a villanypénzt. Moso­lyogva nyújtják kezüket és megjegyzik: — Bár nemcsak maga, hanem olvasói is osztanák véleményét és fogadnák meg ezt, mert ez­zel megkönnyítenék munkánkat. K. A. ....................................................... bö rtönbe került, és Wagner professzorral megismerkedett, de jottányit sem jutott köze­lebb céljához. Az integrátor vázlatát még mindig nem sike­rült megszereznie. Fogalma sem volt tehát, hogyan erősí­tik fel az agy elektromágneses rezgéseit? Harwood látszólag egészen megfeledkezett Scseglovról. Wagner professzor sem zavarta. Egy idő óta csak Peterson un­tatta kitartó jóindulatával. Jack minduntalan a humaniz­mus örökérvényű törvényeire hivatkozott, s eléggé átlátszó módon sürgette, hogy íürkész- szék ki Wagner titkát. Scseglov kerülte az efféle beszélgetéseket. De végül is ki­jött a sodrából: — Idehallgasson, én már unom a fecsegését. Magának azt a parancsot adták, hogy kémkedjék, tegye hát a dol­gát! De nem ilyen unalmasan, kérem. Az aljasságnak is van­nak határai. — Én nem vagyok aljas! Ezerszer becsületesebb vagyok magánál.,. — lesújtó tekinte­tet vetett Scseglovra, majd kár­örvendő hangsúllyal hozzátette: — ,,. Csekloff elvtárs! Amikor Scseglov ezt a pevet, igazi nevét meghallotta, nem lepődött meg, hanem még biz­tosabbra vette, hogy Harwood kémjével van dolga. — Észnél legyen, Jack!,.. Még szerencse, hogy az integ­rátor áll, s Wagner nem hall­gathatja ki a beszélgetésünket. Ha az öreg megtudja, hogy in nem Vogel vagyok, Harwood nem fog többé megbízni magá­ban. Peterson a fejét fogta, a la­boratórium sarkába szaladt és gyűlöletei nézett Scseglovra: —• Maga egy közönséges gaz­ember! Kettős kém!... Vogel, Csekloff és ki tudja hány neve van még! Emlékszik arra az időre, amikor az egyik észak - nprvégiai fjordon hős szovjet tisztnek adta ki magát? .. i Maga remekül szlnészkedik .., Most már átlátok a szitán!..) Ha akarnám, meg is ölhetném magát. De másképp fogok bosz- szút állni! Becsületes embert faragok magából. És dühösen kiszaladt a szo­bából. Scseglov értetlenül né­zett utána: megőrült ez az ember, vagy mi történt vele?.., És hogy kerül ide Norvégia? Miért ez az »ijesztő« fenyege­tés? A mérnök igyekezett vissza­emlékezni arra az időre, ami­kor még a szovjet hadsereg tisztje volt... De a norvég hadjárat csak rossz emlékeket hagyott benne: a Szovjetunió szövetségesei ott mutatták meg először ellenszenves arcukat. Mindent elkövettek, hogy a »nehézvízgyárak« közelében meggátolják a szovjet hadsereg előrenyomulásét, és szándéko­san hamisították meg az ada­tokat Scseglovnak egyik szövetséges katonával sem volt személyes ellentéte Norvégiában. De hát akkor honnan ismeri ót Pe­terson? (Folytatása következik) Már este tíz, sőt tizenegy ór­is elmúlt, de smith még min dig nem kapcsolta ki a főin tegrátort. Semmi kedve sen volt ahhoz, hogy megfossz: magát az erő és frisseseg örö mától. De végül is, akarata el lenére ott kellett hagynia a gé pet. Smith, mielőtt eltávozott vol na a laboratóriumból, mindi; figyelmesen hallgatta a hango kát. Betsy csicsereg.., Harr: Blackwell asztmásán könög ez már a végét járja... Knipp: harsányan horkol... ör lépkec az északi toronyban... Hát ez meg miféle sutto gás? ... Fegyver zörög vágj valami más? .,, Iszap cuppog a léptek alatt... A hang a: északi mocsár felölő szűrődi! ide. — Nézd, Mi-Ha-Lo! — sut­togja valaki, tűrhető angolság gal. — A csapatszállító páncél- áutók ezen a kapun jönnek ki Ott, a szélső lámpánál van t műhely. Smith a Greenhouse védel­mére szánt kapcsolótáblahoi rohant, bekapcsolta az őrtor­nyok mikrofonját és a suttogc hangra állította át őket. Mos! már bárhová megy is az a lány vagy férfi, aki az előbb sutto­gott a mikrofonok hangfogó-

Next

/
Thumbnails
Contents