Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-12 / 36. szám

4. ©Ida) 1939. február IS. erä törtök Piposzó mellett hajlik jól a fűzfavessző, készül a kosár, iflíég a cica is úgy dorombol mint egykor otthon. mittevésben töltik el a gondozottak napjaikat, uanem mindenki erejének, kedvének és hajla­mának megfelelő munkát végez. Szántó Kálmán például a férfi betegszoba fel­ügyelője és színes verssorok alkotója. Pusztai István bácsi, akit a fényképész munka közben örökített meg, a kosárfonás mestere. Kellemes, szórakoztató és hasznos időtöltés ez, hiszen az eladott kosarak árának felét ő kapja meg. DERŰ, ’ NYUGALOM, boldogság sugárzik a másik felvételről, amely a szőnyegszövő Szíj­ártó Sándornét ábrázolja, napsugaras, virágok­kal, térítőkkel díszített szobájában. Nyolc évvel ezelőtt, férje halála után egyedül és kereset nélkül maradt, s bizony kissé félve kérte ide felvételét. Lépését egy pillanatra sem bánta meg; szeretik, jól bánnak vele, amit ő azzal hálál meg, hogy segít a szobák tisztántartásá­ban, a betegek ápolásában, s amikor csak te­heti, szép térítők, szőnyegek 1 készítésével díszíti a szobákat. íL N. Hit tes* az előítélet? Az elmúlt hét egyik napján az Országos Rendező Iroda szervezésében budapesti művészcsoport látogatott el Vaskútrav Szilvás! Margit vezetésével. -Operett-farsang« címen olyan mű­vészeit tartottak előadást mint Gyenes Magda, aki a Csárdás­királynővel Moszkvában is játszott, s vele az Operaház több tagja is Vaskútra érkezett. A közönség igen lelkesen tapsolt, több számot megúj ráztak, de igen jellemzőnek tartjuk, hogy a közönség meglehetősen csekélyszámú volt: az eddig Budapestről érkezett -művészcso­portokról« ugyanis rossz tapasztalataik voltak. Így aztán nyugodtan mondhatjuk: ppruljárt a vaskúti mű- értő közönségnek az a része, amely előítéletének, engedve nem jelent meg az előadáson. De reméljük, hogy az elkövetkező időkben nem lesz okuk hasonló előítéletre. Tanulhatsz szabni9 varrni a kereke»yházi leánykörben H rebik Feri, a kerekegy­ház! KISZ-szervezet tit­kára lelkesen újságolta a mi­nap ott jártam alkalmából: — Este lesz a leánykor fog­lalkozása. Nézd meg a mi csi­nos és ügyes lányainkat! Nem nagyon kérettem ma­gam, hamar kötélnek álltam. Délután négy óra lehetett, ami­kor benyitottam a párthaz ka­puján. Ebben a helyiségben működik a KISZ-szervezet és itt tevékenykedik a leánykor is. M ár az előszobában zajos, vidám nevetés ütötte meg a fülemet. Benyitottam az aj­tón. Az ízlésesen berendezett helyiségben 30—35 csinosan öl­tözött leány szinte egyszerre üdvözölt. Boros Mária, KISZ- vezetősógi tag mutatott be a lányoknak, azok pedig majd ki­csattantak az örömtől — végre csakhogy meglátogatnak már bennünket a járásiak is. — Ugye elújságolja majd a járási KISZ-bizottság tagjainak és a járási nőtanácsnak, hogy mit látott nálunk? Serdülök iskolája Pálmonostorán Pálmonostora tanyavilágában, b Lenin iskolánál sikerrel fo­lyik egy hathetes tanfolyam, fiz úgynevezett serdülők isko­lája. A tanfolyamon a szülők Iránti tiszteletről, az erkölcsös viselkedésről hallanak előadáso­kat a fiatalok. A tanfolyam ve­zetői felkértek szakorvosokat is olyan előadások megtartására, amely a serdülő fiatalokat se­gíti problémáikban. Az eddig megtartott előadások és az azon részvevők száma azt bizonyítja, hogy a kezdeményezés nemcsak helyes, hanem célravezető is. "fhnuóuj temt, rodjtnQH4 > qaisai »oníhAg Hangja melyebb a zongoráénál Tom King, 25 éves ports- mouthi énekes különös kéréssel kereste fel a londoni szovjet nagykövetséget. Elmondta, hogy hangja mélyebb a zongora leg­mélyebb hangjánál, mélysége egy oktávval nagyobb mint Saljapiné volt. Elpanaszolta, hogy legnagyobb bánatára ed­dig a világ egyetlen zeneműki­adó vállalata sem volt képes hangjának megfelelő repertoárt biztosítani neki. Most az a re­ménye, hogy a Szovjetunió va­lamelyik zenearchivumában si­kerül felkutatni nem minden­napi hangterjedelmének meg­felelő énekszámokat. mások gyötörték; s álmában hánykolódva, mintha valami alaktalan, nyirkos súlytól akart volna megszabadulni, amely rá­nehezedett a mellére és bele­fojtotta a lélegzetet. Most izzad­tén és kimerültén feküdt az ágyon. Smith az utóbbi időben több­nyire rosszul érezte magát. Lá­tása napróí-napra gyengült, hal­lása eltompult, étvágya rosszab­bodott. Sőt figyelme Is egyre szétszőrtabb lett, s emlékezete sem volt elég megbízható. Reg­gelenként különös levertség vett erőt rajta, minden fölösleges mozgást elkerült. Most is kedvetlenül kelt fel. Belenézett a tükörbe, tenyeré­vel megsimogatta sűrű, vöröses szakállát, aztán csak legyintett: minden olyan mindegy! Egy szál pizsamában kiment az erkélyre, & unottan végig­nézett az otromba vasbetonépü­leten, meg a laboratórium mö­gött húzódó park napsugárban fürdő, buja növényzetén. Ma különösen szép reggel volt. De Smith elégedetlenül morgott: — Átkozott Malájföld! Tor­kig vagyok vele! Ketten sétáltak a parkban, a szökőkút felé. Smith felismerte őket: ez Harwood meg Betsy Knipps. A lány könnyedén, szinte táncolva járt és kezében valami világos holmit lóbált, talán a táskáját vagy egy vi­rágcsokrot. A szökőkütnál meg­álltak, Harwood Betsyhez ha­jolt, biztosan megölelte, (Folytatása következik) Megígértem nekik, de nem­csak a járási vezetőknek, ha­nem megyénk más fiataljainak is szeretném elmondani, «unit Kerekegyházán láttam.' rTalán azzal kezdem, hogy * a lányok rendkívül vi­dáman, kedvesen beszélgettek egymással, kezük gyorsan moz­gott, szaporodtak fürge ujjaik között a kézimunkák színes mintái. A hely i ség, ahol beszélget- tünk, ízlésesen, szépen bérén- dezett volt. A lányok szép té­rítőkkel takart kerek asztalok mellett ültek, és vidáman be­szélgettek. Közben megérkezett a leánykor vezetője, Kovács Eászlópé pedagógus. A lányok barátságosan üdvözölték és Tubi néninek becézve szólítot­ták. Tubí néni helyet foglalt és bekapcsolódott a beszélgetésbe. _ Azsúrt, subrikát és írásos hímzést tanulnak a lányok — mondta Kovács néni. — De megtanítjuk őket a torockói, a buják! és a boldogi himzések- le> és, hogy megyénk hagyomá­nyairól se feledkezzünk meg, a kalocsaira is. Minden leánykori tagnak kőtelező egy mintaken­dőt, rátétes varrott és kereszt­soros hímzéssel elkészíteni. — Megtanítjuk leányainkat s gomblyukkötésre és a foltozásra is —- folytatta Kovács elvtárs­nő. — Ha pedig valakinek ked­ve lesz, az megtanulhat nálunk szabni és varrni is. Tehát van bőven választóit. fi z örömtől szinte alig , * győztem megjegyezni a • l€,ájly*cör sokoldalú tevékenysé- ígéről szóló beszámolót. Szó volt ;itt a háztartás ellátásáról, a • mosásról, a vasalásról, a rűha- 1 tisztításról és a nagytakarítás- :ról. Előadásokat tartanak az [ illemtanról, a társasági ég báli [viselkedés szabályairól, a teri- [tés és a tálalás módjairól, a [ szülők, az idősebbek és a ve­hetők tiszteletéről és a helyes öltözködésről. Összejöveteleik [alkalmával beszélgetnek a fil­mekről és a nemzetközi helyzet eseményeiről. Á járási kulturá­lis seregszemlére is tíztagú népi tánocsoporttal jelentkeztek. A szabó-varró tanfolyam befejezé­sekor egy .szép kiállítást ren­deznek kézimunkáikból. A nyá­ron társas kirándulást szervez­nek a Bükkbe, ősszel pedig új­ból itt találkoznak, a leánykör varró- és szabó-tanfolyamán. Tizeket láttam s tapasztal­■*-J tam a kerekegyház! leánykör összejövetelén. — Jó munkát kívánok a KlSZ-szer- vezet és a leánykör lelkes tag­jainak és vezetőjének, Kovács Lászlóné pedagógusnak. Szabó Gyula, a KISZ kecskeméti járási bizottságának munkatársa Űjtípusú diesel-mozdony Moszkvában nemrégiben ki­próbálták a »TE—150« típusú diesel-mozdonyt, amely órán­ként 120 kilométeres sebesség­gel száguld. A mozdonyt 3000 lóerős diesel-motor hajtja, ame­lyet automatikus víz- és olaj hő­mérsékletszabályozó berendezés­sel láttak ól­akart lenni, de Wagner részle­tek felől kíváncsiskodott. Külö­nösen a szovjet hatalom leg­újabb változásai érdekelték. Scseglovnak, ha akarta, ha nem, a részletekről kellett beszélnie, és ez nagyon kínos volt, Scseglov meg volt elégedve magával. Sok-sok epizódot so­rolt fel, de semmit sem dicsért, csak fanyalgott. Moszkváról, Moszkva minden kövéről leg­alább öt percig részletesen tu­dott volna beszélni: olyan élmé­nyekről is, amelyekre csak fia­tal emberek emlékezhetnek. Míg Berlinről, ahol a kiagyalt élet­rajz szerint fiatalságát töltötte, már a negyvenéves férfi szem­szögéből szólott. Amikor befejezte mondókáját, Wagner sokáig hallgatott, majd így szólt: — Most jut eszembe, hogy az Aranygyapjú kávéház huszonöt­ben már nem a maga lakása mellett volt, hanem a sarkon. Nem emlékszik? Az a ház har­mincháromban leégett... — Nem, nem emlékszem — felelte keményen Scseglov. — Mert akkor én már Oroszor­szágban voltam. — Igen, igen. Ez igaz. Na, jól van, Scseglov tekintete Wagner vizslató pillantásával találko­zott. A mérnök megértette, hogy elvesztette a játszmát. XI. fejezet RAGADOZÓK HARCA Smith borús hangulatban éb­redt Egész éjjel i'dérces láto­kikapcsolta az integrátorokat. Az öreg egykedvűen hall­gatta a Németországról szóló elbeszélést. Csak egyszer élén­kült fel. — ön a Rudolf Strasszén la­kott? A hetes számú házban? Igen, igen!... Az Aranygyapjú káveház mellett... Én is sokáig éltem ott, de még régen, a csá­szárság idején ... Bizonyára ta­lálkozott Knopke úrral, ugye?,.. Olyan félszemű, kövér ember... Scseglov felfigyelt: a kérdés gyanús volt neki. Berlinnek ezt a kerületét elég jól ismerte, mivel másfél évig lakott benne a Honvédő Hábo­rú után. Az Aranygyapjú kávé­házban is járt... De Knopke... Ki is lehet az a Knopke?! — Igazán nem emlékszem — mondta diplomatikusan Scseg­lov. — Olyan régen történt! — Persze, persze — kapott észbe Wagner. — Az integrátor úgy idézi fel a múltat mint egy Eénykép... De hagyjuk Német­országot. Hiszen a saját sze­memmel láttam; negyvenöt ele­jén jöttem el onnan. Beszéljen Inkább Moszkváról. Az érdeke­sebb. Scseglov megnyugodott A be­szélgetés veszélytelen témára kanyarodott. — Mit Is mondjak? Moszkva, .. az Moszkva... Rideg, rosszmájú és lakonikus *■ ■ — Peter — mondta — be­széltem Harwooddal és meg­tudtam tőle, hogy valami Pe- tersont helyeztek ide. Ezt kö­zölnöm kellett magával. Kü­lönben holnap délelőtt tíz óra­kor jöjjön át hozzám. Scseglov most jött rá, hogy a múltkor Jackkel találkozott. »Kém! — gondolta rögtön.— Ez mindkettőnk után szaglász­tál fog: Wagner után is, meg utánam is.« Peterson külseje valóban nem volt , bizalomgerjesztő. Azonkívül szinte provokatív kérdéseket tett fel korábbi is­meretségükről, s úgy viselke­dett, mintha véletlenül tévedt volna be az ő dolgozószobájá­ba . Résen kell lenni! Wagner professzor — am!nt ezt előre látta — az élete fe­lől érdeklődött. Scseglov már alaposan előkészült a válaszra; 6 az integrátor segítségével fel­idézte azokat a német városo­kat, amelyekben a második vi­lágháború alatt járt... Rossz német kiejtését pedig arra akarta ráfogni, hogy a német hí rs zerzőszolgál at megbízott j a­ként hosszú időt a Szovjetunió- fsán töltött. Sőt, a meggyőzőbb játék kedvéért azt is megkérdezte: tea hallgatia-e ki őket valaki? Wagner erre kétségbeesetten AZ EGYKORI szegényházat látogattam meg a napokban fotóriporterünk társaságában. Az idősebbek szavaiból kiderült, hogy régebben — tíz, harminc évvel ezelőtt — valóban indokolt és találó volt a szegényház elnevezés. Az itt élő­ket — noha jóval kevesebben laktak itt mint ma — éppenosak éjjeli fedélhez és a létfenn­tartáshoz szükséges silány -táplálékhoz juttatta az irgalom. S még örülhetett, aki ide került és megmenekült a kétségbeesés és nélkülözés által sugailt kötél yagy a koldustarisznya elől. Az akkori társadalom még a munkaképes felnőttek megfelelő foglalkoztatását sem tudta megoldani, nemhogy a csökkent munkaképességűek ellátá­sát biztosítani. SOK EGYEB sürgető feladat mellett az öre­gekre is gondolt államunk. Évről évre növelik a szociális otthonok férőhelyeinek számát, egyre több ember részesül rendszeres nyugdíjban. S nemcsak a? intézmény neve változott meg, ha­nem az ellátás, a bánásmód, a környezet, a szel­lem is, mint azt a Műkert mellett lévő, újjáva­rázsolt kecskeméti Szociális Otthon lakói is ta­núsítják. S mivel a század legnagyobb felfede­zése — hogy 50—60 éves korban még nem »vén« az ember — itt is ismerős, nem sem­Gondtalan öregség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents