Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-10 / 34. szám
4. oldat 1959. február 1», kedd BÜCSÚ a hadsereg veteránjaitól Ami mindennapi eseménynek volt szemtanúja La- jjosmizse. A fellobogózott, szépen feldíszített községi tanácsterem is erről tanúskodott. Negyvenöt idős ember jelent meg feketébe öltözve ezen az ünnepélyen. Az élet ekéjétől mélyen barázdált arcuk és ősz hajuk minden szónál beszédesebben bizonyította: eljárt az idő felettük. Ott ültek sorban, egymás mellett, olyan katonás rendben mint régen, katonakorukban. Az ünnepi szónokot, Mátyási Antal százados elvtársat hallgatták. Mátyási elvtárs éppen arról beszélt, hogy életük újabb határkövéhez érkeztek: mint tartalékosok, elbúcsúznak a hadseregtől. Az előadó köszönetét fejezte ki, hogy méltó tettekkel álltak helyt — ha nem is fegyverrel — az új életért vívott harcban. Kifejtette: bizonyára sajnálják, hogy a néphadseregben nem teljesíthettek szolgálatot, de ennek ellenére sok szépet és jót hallottak róla. Mátyási elvtárs beszédét az alábbiakkal fejezte be: 28 villámcsapás, 73 eldobott cigaretta- vég, 14 szándékos gyújtogatás okozott tűzesetet 1958-ban Olvasóinknak bizonyára feltűnt, hogy az elmúlt esztendőben jóval kevesebb tűzesetről szóló beszámolót olvashattak lapunkban mint régebben. A jól szervezett, gondos intézkedések következtében csökkent a tűzesetek száma. A szakemberek különösen nagy figyelmet fordítottak a nagyüzemek, a mező- gazdasági szocialista szektorok és a műemlékek ’ tűzvédelmére. Ha mégis baj történt, a tűzoltók gyors, erélyes beavatkozásával legtöbbször még kezdetben sikerült elfojtani a lángokat és így ah anyagi kár is 220 ezer forinttal kevesebb, mint 1957-ben. 1953-ban ugyanis 302 tűzeset alkalmával OSI 283 forint kár keletkezett megyénkben. Sok tüzet okoztak tavaly is a gondatlan emberek. 1953-ban 73 alkalommal keletkezett tűz eldobott cigarettavégektől, égve hagyott főzőlapoktól stb. Villámcsapás következtében 23- szor, »gyermekjáték^ nyomán 81-szer röppent fel a vörös kakas, 14 alkalommal pedig szándékos gyújtogatás tényét állapították meg a jegyzőkönyvek, legtöbbször — 44-szer — mágusban csendült meg a riasztó csengő az ügyeleti szobákban. A lcgnyugalmasabb hónapnak december bizonyult: 31 nap alatt csak 12-szer hívtak segítségül a tűzoltókat. Bár — mint mondottuk — gyors és önfeláldozó munkával a legtöbb tüzet sikerült a kezdeti szakaszban elfojtani, a keletkezett kár mégis jelentős. Mindenki szívesebben fordítaná a helyreállításhoz szükséges fél milliónál jóval nagyobb összeget lakásépítésre, mint a pusztítás okozta sebek gyógyítására. Ezért a párt és a kormány tovább akarja javítani a tűzmegelőzés és a tűzoltás szerveinek a munkáját. Több alkalommal is meglátogatnak egy-egy üzemet, az elrendelt védelmi rendszabályok ellenőrzése céljából. Fokozottabban támogatják a községi önkéntes tűzoltó testületeket is. A megyei tanács határozata értelmében a jövő év végéig minden falusi tűzoltó csapatot egyenruhával látnak el, ötven öltönyt már az elmúlt hónapokban leszállítottak. Ebben az évben 1210 olyan falusi tűzoltó kap szolgálati érmet, aki már hosszabb ideje áldozza szabad idejének egy részét a közösségi vagyon megóvására. H. N. — Most az elvtársak kiálltak a sorból, de bizonyosak vegyünk abban, hogy ha szükség lenne, önként jönnének megvédeni népköztársaságunkat. Lsután Vörös Vilmos elv- társ, a kecskeméti járási MSZMP végrehajtó bizottságának tagja meleg hangon köszönte a megjelenteknek, hogy becsülettel helytálltak a termelésben a néphatalom mellett. »Sokan vannak itt, akik katonák voltak a második világháborúban. A nagy leckét a második magyar hadseregben szerezték meg a visszavonuláskor. Orosz asszonyok adtak kenyeret, s orosz parasztok mutatták az utat hazafelé. Amikor végre elérték a csapattestüket, nem vették fel őket a gépkocsira, mert csak honvédek voltak. Akkor sokan megfogadták, hogy nem fognak fegyvert a kezükbe. S lám, milyen az ember? Tudom, most nem egy közülük azt sajnálja, hogy a néphadseregben nem teljesíthetett szolgálatot« — mondotta befejezésül Vörös elvtárs, Miután több idős elvtárs felszólalása is elhangzott, sor került az Élet című film vetítésére, amely után még sokáig beszélgettek az öreg harcosok, a volt katonák. Szűcs Antal levelező Épül az új izsáki iskola A Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalattól kapott felvilágosítás szerint 1959. szeptember 1-én adják át rendeltetésének Izsákon a nyolctantermes új iskolát. Az építkezési költség meghaladja a 3 milliót. Az iskola épületében a nyolc tantermen kívül politechnikai műhely, természettudományos előadóterem, úttörő szoba, tornaterem és kétszobás nevelői lakás is lesz. 82 009 tJ ORU AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Az amerikai kozmetikai sebészek 82 000 új orrot formáltak tavaly. A páciensek közül 60 000 nő volt. Vannak, akik már ötödször vagy hatodszor csináltattak maguknak új orrot, mert az előzőkkel nem voltak megelégedve. Amerikai professzorok kijelentették, hogy az orrműtétekkel »lelkiismeretlen üzérkedés« folyik, ugyanis az ilyen esetek 90 százalékában feleslegesen végzik a műtétet. Munka után a tanulópadban — Látogatás a kecskeméti Katona József Gimnáziumban — mány intézkedését, amiért létrehozta ezt az oktatási formát. A hallgatók megkülönböztetett tisztelettel nyilatkoznak tanáraikról, a szabadidejüket, pihenésüket feláldozó pedagógusokról. A levelező gimnázium tanárai közül néhányan már elérték a nyugdíjkorhatárt és mégsem tudnak az iskolától, a tanulóktól elválni. Soós Tamás, Szemerey Andor, Kiss István tanárok a nappali hat-hét órai tanítás után még két-három órát tanítanak az esti tagozaton is. Hamza Győzőné, Csongor Edéné, Kristóf András, Bognár Imre szakfelügyelők tanító és -nn 11 k í v ü 1 fáradságos ellenőrző Kecskemét, hétfő délután. A Katona József Általános Gimnázium meredek lépcsőjén javakorabeli férfiak, családos anyák sietnek fel, miközben matematikai, fizikai tételekre, történelmi évszámokra gondolnak, s néhány órára talán felejtik a családot — akiért mindezt teszik. Két óra. Az iskola folyosóján csend honol. Bent a tantermekben tart az óra. A tanári szobában Elekes Mihály igazgatót találjuk, tőle érdeklődünk a levelező oktatás helyzetéről. A levelező oktatásban jelenleg 214-en tanulnak. A hallgatók között van honvédtiszt, munkás, tisztviselő, paraszt. Az oktatást a legjobban képzett szaktanárok végzik. Tisztelik tanáruikat Az igazgató további szavaiból nem nehéz megállapítani, hogy a tanárok becsülik tanítványaikat, hiszen nagyon jól tudják, ezek a »diákok« nap mint nap, a nehéz munka után fogják kezükbe a könyveket, s tanulnak. Tisztelik bennük a nagy tudásvágyat. Ezért is helyeslik a tanárok a korI 42. Az üreg már nem bírta tovább. Házitelefonján áthívta szomszédját, és amikor Vogel belépett, kaján mosollyal így szólt: — Maga kém. Ezt jól tudom. De jegyezze meg: belőlem nem fog kicsikarni semmit! Látja ezeket a papírokat? — és hanyagul megmarkolt néhány képletekkel telerótt papírt. — A Harwood-féle tökíiLkóknak rezerváltam őket. S amiért nem zaklatott, tessék, magának ajándékozom! De a többi itt van! mondta a homlokát iitögetve. — Innen pedig senki .sem veheti el tőlem! Vogel-Scseglov tisztelettudóan meghajolt: — Szabadna leülnöm, professzor úr? — Üljön le! — morogta Wagner. — És ne hazudjon. Jobb, ha beismeri, hogy kém. Én meg elárulok egy jelentéktelen titkot, amit Harwood készpénzzel fog fizetni. S akkor csodálatos dolog történt. Vogel, alighogy leült, úgy megváltozott, mintha kicseréltek volna. Szemöldökei üsszc- huzódtak. Szürke szeme éles, átható lett. Hangiából /eltűnt minden behízelgő árnyalat. — Igen, Wagner úr, én kém , vagyok. De nem Harwoodnak 1 kémkedem, ön néhány jclenfoneirovA: CAL5AI POHC.SAC téktelen titkot akart elárulni nekem. Hát én fütyülök ezekre a titkokra és Mister Harwood készpénzére!... ön elárulta hazáját, eladta zseniális felfedezését és hálából még börtönbe is zárták. Szégyen, gyalázat!... Én az életemet kockáztattam azért, hogy megmentsem önt és találmányát hazám, Németország érdekében: s arról ábrándoztam, hogy Wagner professzor elvérzik, de néni adja meg magát! Ehelyett ön itt ül, ebben az összkomfortos dolgozószobában, mint az. átázott csirke a karón, és abban leli örömét, hogy nemcsak magát, hanem az emberi ész legnagyobb alkotását is tönkre teszi __ Befejeztem, Wagner úr! És most tessék jelentsen fel Harwoodnál. Scseglov felállt s búcsú nélkül távozott. Ez aztán nagyszerű játék volt! Hisz végeredményben semmit sem kockáztatott: még ha Harwood kihallgatta is a beszélgetést, akkor sem lehet baja belőle. De tudja az ördög, hogyan hatott mindez Wagnerre! Hiszen még azt sem tudhatta róla, ki ő, mikor jött ide és milyen felfedezésről van tulajdonképpen szó? Menet közben kell majd tájékozódnia: mert az is lehet, hogy Harwood ostoba ember és Wagner a zseni. De mivel Wagner krokodilkönnyeket sírt Németországért, legjobb lesz, ha mint Németország sorsüldözött fiát fogja megkörnyékezni; árulja el a titkot neki! Ha aztán sorra kipuhatolta a körülményeket és megtalálta a kellő hangot, akkor be fog bizonyosodni, hogy ez a beszélgetés sem volt haszontalan. Napok teltek el... Wagner nem hívta Scseglovot, sőt életjelt sem adott magáról. Harwood is hallgatott, ami annyit jelentett, hogy az öreg nem árulta el a beszélgetést. Scseglov tehát megnyugodott: most már volt némi reménye a sikerre. Harwood rövid tájékoztatója után az integrátor kezelését is hamar elsajátította. Scseglov, Petersonnal ellentétben, nem szerzett tudomást a készülék különleges felhasználási módjáról; tálán azért sem, mert a gondosan elszigetelt laboratóriumba egy külső hang sem törhetett be. Ugyanakkor azonban tüstént felismerte a gondolatok és érzések százszoros felerősödésének jelentőségét, s reggel tíztől este tízig — amíg csak az integrátor működött — fején tartotta a »rádtósisakot«, valósággal falta a könyveket, izgatottan vizsgálta a vázlatokat és mindazokat az ismereteket felelevenítette, amelyeket már rég elfelejtett. Éppen az egyik bonyolult számításban mélyedt el, amikor Wagner professzor lépett a szobába. Scseglov felütötte fejét és talpraugrott: de most már nem a múltkori nagyratörő és magabiztos, kövér úr állt előtte, hanem egy szánalmasan puf- fadt élőlény, egy ormótlan bőrzsák, amelybe zsíros húst' gyömöszöltek. A mérnök szive összeszorult: hát ennyire szívére vette volna a szemrehányásokat? Vagy megbetegedett? ... Mert az is lehet, hogy Wagner becsületes ember, s erőszakkal tartják fogva... De türelem! — Egyet-mást mindjárt meg fog tudni. Wagner a kwrosszékhez ván- szprgott, belezuhant, és hörögve így szólt: * Folytatása kő vettealiö munkájuk mellett is vállalták a legnehezebbet: felnőtteket oktatni A fiatal és jól képzett tanárok szintén részt vállaltak az általános műveltséget megszerezni kívánók tanításában. Hordós Károly, Tóth József tanároknál, a fiatalság aktivitása párosul a tudással és az oktatásvággyal. Adják meg a tanulási szabadságot Kiss István tanár — aki közben bejött az irodába — biztosít bennünket a következőkről: — Mi, tanárok mindent megteszünk,- hogy az előírt oktatási anyagot megismertessük, megtanítsuk a hallgatókkal. Szívvel, lélekkel tesszük ezt. Éppen azért a jelenleginél nagyobb megértésre kérnénk a vállalatok és intézmények vezetőit. Ugyanis előfordult már olyan eset, hogy nem engedték el a tanulókat az oktatásra, s emiatt azok kimaradtak. A jő tanulmányi eredmények megszerzése részünkről sem közöm- ; bős. Ezért arra kérnénk a vállalatok vezetőit, hogy a Munka Törvénykönyvben biztosított tanulmányi szabadságot adják ki.. i Élesen berreg fel a szünetet jelző csengő. Az osztályok ajtajai megnyílnak, s a folyosón kis csoportok képződnek. A tanulók közrefogják a tanárokat, felhasználva ezt a rövid öt percet is arra, hogy tanulhassanak* Gétnas Gábor
