Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

1959. február 1, vasárnap

5. oldal

*

Virágzó klubélet

a hercegszántói pártszervezetben

1953 májusában látott napvilágot a megyei pártbizottság versenyfelhívása: — »Tegyük széppé, otthonossá pártházainkat.« Ez visszhangra talált a hercegszántói párttagság körében, s vezetőségi, majd taggyűlésen tárgyalták meg és hoztak határozatot, amelynek alapján hozzáláttak a tennivalók megoldásához. Egy bizottság alakult, amelynek az volt a feladata, hogy megszervezze (i pártház szépítését. Felhívásuk, melynek egyik pontjában »Az egy cserépvirág« mozgalom is szerepelt, azóta már országos jellegűvé is vált.

Széleskörű társadalmi gyűjtés indult meg egy televíziós vevőkészülék megvételéért. Ez a gyűjtés túlterjedt a párttagság keretein, sok pártonkívüli dolgozó is jelentkezett, hogy »ooooooooooooooooooooc

BŰVÁROK

A ZAJLÓ JÉG ALATT

A szovjet 6. számú északisarki expedíció két tagja mínusz 40 fok hidegben egy 4 méter mély lyukon át lemerült a zajló jégtábla alá, hogy ezúttal először megmérje a jég alatti víz hőmérsékletét. A víz hőmérséklete mínusz 1,8 fok volt;

ők is hozzájárulnak a televízió megvásárlásához. A májusi értékelésnél a hercegszántói pártszervezet székháza a járásban á második lett. Üjabb társadalmi munka indult, ámely azt célozta, hogy a párt- ház berendezését tökéletesítsék. Január 4-én nagy eseményre készültek a herceg- szántói kommunisták: klubavató ünnepélyre.

»Megvan a szép terem és ezt tartalommal kell megtölteni!« — mondogatták ezután a hercegszántói élvtársak. A klubterem helyes használatának biztosítására bizottságot hoztak létre, amely 15 tagból áll, s tagjai között vannak párton- kívüliek is. A januári klubterv igen gazdag. Az előadások között szerepel: az MSZMP művelődéspolitikájának irányelvei, az emberiség kialakulása, irodalmi est, könyvankét, ifjúsági klubest, stb.

Esténként, mikor a pártház homlokzatán kigyúl az ötágú vörös csillag, nagykendős nénikék, kucsmás parasztbácsik sietnek a pártklubba, hogy kellemesen eltölthessenek ott egy téli estét, gyarapítva tudásukat és műveltségüket.

Bálán Miklós

Halad a uiláty, Aitdiás $azda!

|Jgy díszítik a miskei há- házakat a paprikafüzérek, mint a szépasszony nyakát a piros gyöngysor. A „piros arany” a világ minden részére eljut innen. Még állítólagos őshazájába, Amerikába is szállítanak belőle.

Malik József szerint, aki a Ka- locsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat miskei telepén átvevő, 300 vagon paprikát vesznek át egy év alatt, melynek zömét a helybeli termelők szállítják. Mindenkinek van itt paprikaföldje. Nem sok,'legfeljebb egymásfél hold, mert igen igényes növény. Még igényesebb ennél a majoránna, amely szintén a miskei szorgalmas parasztok egyik kedvelt növénye. Tavaly 80 hold volt belőle, az idén is körülbelül ennyi lesz, de ebből 400 négyszögölnél többet nemigen termesztenek.

Betérünk Malik Józseffel az egyik régi paprikatermesztőhöz, Venyingi Andráshoz. A vékonyarcú, középmagas parasztember, aki egyébként tanácstag is, szívesen invitál az utcai szobába.

Először a község fejlődéséről esik szó, büszkén újságolja, hogy rendbehozzák a járdákat. A lakosság is segít. A főutca egyik oldalán már betonborítás van, a másik oldalt az idén betonozzák. Mindig úgy mondja, hogy „megVIKTÓRIA! VIKTÓRIA!

Táblás házak előtt játssza a kecskeméti Katona József Színház Ábrahám Pál látványos, szép muzsikájú nagyoperettjét,

a Viktóriát. A felújítás kitűnően sikerült, Nem csoda, hogy a közönség elismeréssel adózik a színészeknek, a rendezőknek, mindazoknak, akiknek részük van a sikerben. Az operett kecskeméti előadásáról mutatunk be néhány képet.

csináljuk”, j, rendbehozzuk”,

vagyis látszik, hogy mint tanácstag, mint a község lakója, magáénak érzi szűkebb hazája fejlődését.

Azt is megtudom, hogy öt autóbuszjárat van Bajáról, Kalocsáról és a környező községekből Miskére. Gyakran előfordul azonban, hogy az autóbusz mire a községbe ér, dugig van és nem áeszik fel a miskeie- ket. — Ezen kellene segíteni. Ezt írja meg, aztán azt, hogy Miske és Kalocsa között még kellene egy különjárat — mondják kórusban Malik József és a

házigazda.

**

j^ppen az autóbusszal kapcsolatban kanyarodik a beszélgetés a haladásra, a technika fejlődésére, az űrrakétára, amelyről András gazda azt mondja, hogy ez a parasztoknak egy kicsit magas. Sokan el sem hiszik, mások meg azt mondják, hogy „lőttek a mennyországnak”.

— Mindettől eltekintve — magyarázza — egyre több érdekes gépet lát az ember. Az egyik nap a Szuper-Zetort csodáltam meg. Onnan tudom, hogy így hívják, mert alaposan megnéztem. Az István szomszéd meg éppen a napokban mondta, hogy látott olyan gépet, amely legyalulta a talajt.

— A gépeké a jövő erősít- geti Malik József.

— Az ám — bólint rá a másik. — Elismerem, hogy a lóval nem lehet úgy szántani, mint a traktorral, láttam én ä szövetkezetben. Olyan szépen forgatta a talajt, hogy öröm volt hézni. — Aztán hozzáteszi: — Az igaz, hogy ezeket a gépeket csak nagy táblán lehet alkalmazni, olyanon, amilyen a termelőszövetkezetnek van.

— Na, látja — érvelek érdemes a szövetkezetbe lépni, a gépek leveszik a nehéz munkát az ember válláról.

— Mindenki ezt bizonygatja, de én azért megmaradok a magam gazdája. Ha reggel háromkor is kelek és este későig dolgozom, nem parancsol senki, csak sajátmagam.

— Nincs arra szükség, hogy kétszerannyit dolgozzon az ember és csak ugyanannyi legyen a jövedelme — vitatkozik Malik József is.

— Van benne valami, de én

csak maradok egyelőre a réginél. Talán majd, ha a szövetkezet jobban dolgozik...

I A miskei szövetkezetei szétverte az ellenforradalom, de azóta új hajtás nőtt a kidöntött fa helyébe, kisarjadtak a gyökerek, mert azokat már nem lehet elpusztítani. Az Oj Élet Termelő- szövetkezét még botladozik és sok segítséget kell adni a község vezetőinek ahhoz, hogy megtörténjen a frontáttörés, vagyis minél többen magukévá tegyék a szövetkezeti gondolatot. Próbálkozások már vannak, hiszen alakult egy szakcsoport, amely majoránnát és paprikát termeszt. Közösségbe tömörültek a méhészek is.

Venyingi Andráson is látszik, hogy sokat töpreng a világ változásán, újságolvasó, rádióhallgató ember, mint szinte valamennyi paraszttársa a községben, mert kinél nincs manapság rádió, ki nem olvas falun újságot. Alig van olyan ember. Talán a legöregebbek, akik nem tudnak írni, olvasni.

A fiatalok azonban egyre feszítik a kört, a régi kereteket. Tanulnak, a városba mennek dolgozni, mert nem találnak „fantáziát” a régi módszerekkel folytatott gazdálkodásban. Helyesebb volna persze, ha összefogva az idősebbekkel, itthon keresnék a felemelkedés lehetőségét, amely meg is Van, hiszen néhányan meg is teszik ezt.

^hhoz, hogy többen gondolkodjanak így, a község kulturált vezetőinek kell összefogni.

— Mostanában nincsenek élő- adások — panaszkodik a házigazda. — Pedig ezekből sokát tanulnánk és lehet, hogy másképp gondolkodnánk, ha bebizonyítanának nekünk bizonyos dolgokat.

Erről is érdemes tárgyalni a község Vezetőinek a haladás érdekében. Mikor elbúcsúzunk, Malik József ezt mondja:

—: Halad a világ, András gazda.

— Bizony, az ön áltál megcsodált gépeket a szövetkezetben minden nap láthatja — teszem hozzá.

— Majd meglátjuk — hangzik a kétértelmű válasz.

Az utcán arról beszélgetünk Malik Józseffel, aki egyébként a községi pártvezetőségnek is tagja, hogy bizony zavarosak még a fejekben a gondolatok, idő kell hozzá, míg megtisztulnák, megérnek. De ez is be fog következni.

mniiinimniitnnn

Ismét megrendezik a kecskeméti jogász napokat

Viktória (Gyóiay Viktória) és Webster (Kiss László) nagyjelenete. „Nem történt semmi, csak elválunk csendben...”

Miki is (Baracsi Ferenc) szemet vetett a bűbájos Riquette-re (Galambos Erzsi).

Fénykép: Fásztor Zoltán.

A délceg tengerészkapltány (Juhász Pál)

Ah-Wong, a kis kínai lány (Medgyesí Mária)

Harminchetedik Ráez Jancsi vagyok. (Fonyó József)

A Magyar Jogász Szövetség Bács-Kiskun megyei csoportja és a Közalkalmazottak Szak- szervezete Bács megyei területi bizottsága 1959. február hő 6-án ■ és 7-én ismét megrendezi a már I hagyományossá vált kecskeméti jogász napokat.

A jogász napok megnyitása 1959. február hó 6-án délelőtt 10 órai kezdettel a Bács-Kiskun megyei Tanács kultúrtermében (Kecskemét, Beloiannisz tér 2.) lesz. A megnyitót a jogászok egyik országos vezetője fogja megtartani, akinek nevét később közöljük. Azt követően dr. Búza László akadémikus, szegedi egyetemi tanár »A népek önrendelkezési joga« címmel fog előadást tartani. A1 jogász napok további műsorában dr. Nagy László szegedi tanár, a munkaügyi minisztérium főosztályvezetője február hó 6-án délután 3 órai kezdettel tart előadást »Egyes problémák a Munkajog kodifiká- ciójával kapcsolatban« címmel. A jogász napok utolsó előadásaként pedig dr. Tímár István, az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő főosztályának vezetője február hó 7-én délelőtt 10 órai kezdettel tart előadást az új Büntető Törvény- könyv kodifikócióiáróh

A rendező bizottság az előadások témáit akként választotta ki, hogy azok nemcsak a bírákat, ügyészeket, ügyvédeket, hanem a tanácsi és vállalati jogászokat, tehát a jogász- ság legszélesebb körét is érdekelni fogják, de ezen túlmenően a Munkajog kodifikációjával kapcsolatos előadás, valamint a nemzetközi jogi tárgyú előadás minden bizonnyal a legszélesebb érdeklődést fogja kiváltani a dolgozók köréből is,

A jogász napokat 1959. február 7-én este 9 órai kezdettel a Szakszervezeti Székház termeiben megtartott hagyományos jogász-bál zárja be.

>oooooooooooooooooooo<k

I KÖVEZŐ ő

SZAKMUNKASOKAT £ és KŐMŰVESEKET c

felvesz a Kecskeméti Köz- £ s éggazdálkodási Vállalat. %

Deák tér 4. sz. 179?

J<KKHKKKKKHK)-0<>Ű<Kí0^rOO^