Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-07 / 32. szám

\ Z. "»dal (Folytatás az 1. oldalról) minden ágában, a társadalmi termelésben végzett munka ter­melékenységének szakadatlan tokozása. Ezek biztosítják a nép életszínvonalának jelentős emelkedését. A kongresszus határozata a következőkben jelölte meg a fő politikai feladatokat: a szovjet szocialista rendszer további erő­sítése, a szovjet nép egységének és összeforrottságának fokozá­sa, a szovjet demokrácia fej­lesztése, a néptömegek fokozott aktivitása és öntevékenysége kibontakoztatása a kommunista társadalom építésében, a tár­sadalmi szervezetek szélesebb körű részvétele az állami fel­adatok megoldásában, a párt és a szocialista állam szervező és uevelő szerepének fokozása, a munkások és parasztok szövet­ségének, a Szovjetunió népei barátságának erősítése minden vonalon. A kongresszus a következő ideológiai feladatokat jelölte meg: a párt ideológiai nevelő munkájának fokozása, a dolgo­zók és mindenekelőtt a felnövő nemzedék kommunista öntuda­tának erősítése, a kommunista munkaviszony, a szovjet haza- fiság és az internacionalizmus széliemében való nevelése, a kapitalizmus csökevényeinek ki­irtása az emberek tudatából, harc a burzsoá ideológia ellen. A határozat értelmében a nemzetközi kapcsolatok terüle­tén az SZKP fő feladatai a következők: olyan következetes külpolitika, amely a népek bé­kéjének és biztonságának fenn­tartására és ‘ megszilárdítására irányul, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élésének lenini elve alapján; a hidegháború megszüntetését és a nemzetközi feszültség enyhítését célzó irányvonal követése; a szocia­lista világrendszernek és a test­véri népek baráti együttműkö­désének sokoldalú erősítése. A hétéves időszak alapproblé­mája — mondja a határozat — a maximális időnyerés a szo­cializmusnak a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági ver­senyében. A határozat hangsú­lyozza, hogy gyors ütemet és megfelelő arányokat kell bizto­sítani a népgazdaság fejleszté­sében. A kongresszus határozata el­sőrendű jelentőségűnek tartja az ipar és különösen a nehézipar fejlesztését. Szükséges — jelenti ki —, hogy a hétéves terv előirányozza az ipar teljes ter­melésének hozzávetőleg 80 szá­zalékos emelkedését. A hétéves terv az egész ipar teljes terme­lésének átlagos évi növekedését körülbelül 8,6 százalékban szab­ja meg. A nehézipar magas fejlett­ségi fokából, valamint a mező­gazdaság további fellendülésé­ből kiindulva a kongresszus szükségesnek tartja a közszük­ségleti cikkek termelésének je­lentős növelését, A mezőgazdaságban fő fel­adat olyan termelési szint el­érése, amely lehetővé teszi a lakosság élelmiszerszükségleté­nek, az ipar nyersanyagszükség­letének s az állam minden egyéb mezőgazdasági termék szükségletének teljes fedezését. A mezőgazdaság össztermelését 1,1-szeresére kell növelni. A határozat ezután megálla­pítja: a hétéves terv sikeres végrehajtásának, a kommuniz­mus anyagi-műszaki alapja megteremtésének döntő feltéte­le az új technika széleskörű meghonosítása, A bét esztendő alatt a termelési folyamatok komplex gépesítése alapján az iparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban és a közlekedésben ki kell küszöbölni a nehéz fizi­kai munkát. A hálám»« t plöiria. hogy az állami beruházások az előző hétéves időszakhoz képest 1,8- szeresükre, azaz körülbelül 1940—1910 milliárd rubelre emelkednek, ami csaknem ugyanannyi mint a szovjetha­talom eddigi fennállása alatt eszközölt beruházások teljes összege. A hétéves terv előírja vala­mennyi szövetségi köztársaság hatalmas méretű gazdasági fej­lesztését. Az SZKP XXI. kongresszusa rámutat, hogy a jelenlegi viszo- szonyok között minden feltéte­le megvan annak, hogy a szov­jet nép a legrövidebb időn belül még jobban éljen. A hét­éves terv a nemzeti jövedelem 62—65 százalékos növekedését és a fogyasztás 60—63 százalé­kos emelkedését irányozza elő. A hétéves terv végére a mun­kások és alkalmazottak egy főre számított reáljövedelme átlago­san 40 százalékkal, a kolhoz- parasztok reáljövedelme pedig legalább 40 százalékkal emelke­dik. Tervbevették az alacso­nyabb fizetésű munkások és al­kalmazottak bérének jelentős emelését, az öregségi nyugdíj- minimum emelését, a lakosság kereskedelmi és közszolgáltatási ellátottságának lényeges megja­vítását, a közétkeztetési válla­latok árainak csökkentését. A városokban és a munkáslakóte­lepeken körülbelül 15 millió lakás, a falvakban körülbelül hétmillió ház épül fel a hét­éves terv időszakában. A hatá­rozat értelmében a közeljövő­ben megszűnik a lakosság adóz­tatása. A határozat előírja a munka­nap és munkahét csökkentését. 1960-ban befejeződik a munká­sok és alkalmazottak hétórás, számos termelési ág fő szakmái­ban pedig a hatórás munkanap­ra való áttérés. 1962-ben meg­valósul a munkások és alkal­mazottak negyvenórás munka­hétre való áttérése, hétórás munkanap mellett. 1964-től kez­dődően a föld alatt és az egész­ségtelen munkaviszonyok kö­zött dolgozók fokozatosan áttér­nek a 30 órás és minden más dolgozó a 35 órás munkahétre két szabadnappal, hat-hétúrás munkanapok mellett. A kongresszus megállapítja azokat az óriási eredményeket, amelyeket a szovjet tudomány- minden területen, különösen pe­dig az atomfizika, az atomener­getika, a lókbajtásos repülés és a rakétatechnika terén vívott ki és szükségesnek tartja, hogy a hétéves terv alatt még gyor­sabb ütemben fejlesszék a tu­domány minden ágát, végezzék el azokat a fontos elméleti ku­tatásokat, amelyek biztosítják a tudományos és műszaki tovább­haladást. A kommunista építés jelen szakaszában megoldandó fel­adatok meghatározásakor az SZKP XXI. kongresszusa abból indul ki, hogy a Szovjetunió történelmi fejlődésének új sza­kaszába lépett. A szocializmus teljes és végérvényes győzelmet aratott a Szovjetunióban. Nincs olyan erő a világon, amely visszaállíthatná a kapitalizmust a Szovjetunióban, megsemmisít­hetné a szocialista tábort. A szovjet nép győzelmei lehe­tővé teszik a kommunista tár­sadalom anyagi-műszaki alap­jának megteremtését, a kommu­nizmusba való tervszerű átme­net megvalósítására irányuló feladatok gyakorlati -megoldását. A termelőerők növekedésével egyidejűleg — mondja a hatá­rozat — fejlődniük kell a szo­cialista társadalmi viszonyok­nak is. Eltűnnek majd a lénye­ges különbségek a szellemi és a fizikai munka között, a mun­kanap csökkentése, a munka­feltételeknek a komplex gépe­sítésen és automatizáláson ala­puló megjavulása elősegíti maid, feogy jz munka a sokol­dalúan fejlett ember életszük­ségletévé váljon. A kommunista építés során fokozódik majd a kolhozokban végzett termelőmunka közössé­gi jellege, a szövetkezeti kol­hoztulajdon közeledik majd az össznépi tulajdonhoz, fokozato­san elmosódnak majd a hatá­rok e két tulajdonforma között — mondja a határozat. — A szövetkezeti kolhoztulajdon tár­sadalmi jellegének színvonala a szocialista állam segítségével és támogatásával feiemelKedik az össznépi tulajdon szintjére. A kommunista építés jelen­legi körülményei között az anyagi javak elosztásának alap­ja a következő irányelv marad: mindenki képességei szerint, mindenki munkája szerint. A szükségletek szerinti elosztásra való áttérést — hangsúlyozza a határozat — fokozatosan való­sítjuk meg, a termelőerők fej­lődésének arányaoun, mégpedig akkor, amikor megvalósul az összes szükséges fogyasztási ja­vak bősége és amikor minden ember önként és az anyagi ja­vakból való részesedésének mértékétől függetlenül, képes­ségei szerint fog dolgozni, fel­ismerve, hogy erre szüksége van a társadalomnak. A szovjet társadalomban az anyagi és kulturális javak je­lentős és mind nagyooo részét már most is ingyen osztják el — nyugdíjak, ösztöndíjak, isko­lák, korházak és más kulturá­lis intézmények építésére és fenntartására fordított összegek formájában. A társadalmi fo­gyasztási alapnak ez a része állandóan növekedni fog, ami — hangsúlyozza a határozat — fontos elöieltetel a kommunis­ta elosztási elvre való fokozatos áttérés szempontjából. Az SZKP XXI. kongresszusa megállapítja, hogy a szocialista államiság fejlődésében a fő irányvonal a demokrácia fej­lesztése minden vonalon, min­den állampolgár bevonása a gazdasági és kulturális élet irányításába, a társadalom Ügyelnek intézésébe. Sok olyan funkció, amelyet most állami szervek látnak el, fokozatosan társadalmi szervezetek feladat­körébe megy át. Ez bővíti és erősíti a szocialista társadalom politikai alapját, biztosítja a szocialista demokrácia további fejlődését. A szocialista állam rendkívül fontos feladatok teljesítésére hi­vatott a béke megvédeseoeu, s ugyancsak fontos feladata az is, hogy megvédje az országot az imperialista hatalmak kato­nai tamadásamak veszélyével szemben. A határozat rámutat, hogy a szocialista haza védel­mének lunkciúja, amelyet most az állam tölt be, csak akkor halhat el, amikor teljesen meg­szűnik az imperialista támadás veszélye. A hétéves terv megvalósítása még inkább megerősíti a béke és a haladás hatalmas támaszát alkotó Szovjetuniónak és a szo­cialista világtábornak pozícióit, tovább növeli a béke erőit és gyengíti a háború erőit. A hétéves terv — mutat rá a határozat — a szot.ahamus és a kapitalizmus gazdasági versenyének új fejezetét nyitja meg. Teljesítésének eredménye­képpen a Szovjetunió néhány fő termékfajta abszolút számokban kifejezett termelésében túlszár­nyalja, más termékfajtákban pedig megközelíti az Egyesült Államokat, e vezető kapitalista hatalom ipari ’termelésének je­lenlegi színvonalát. Erre az idő­pontra a legfontosabb mező- gazdasági termékek globális és egy főre jutó termelése is meg­haladja az Egyesült Államok jelenlegi színvonalát, Azután körülbelül még öt évre lesz szükség, hogy utolérjük és túl­szárnyaljuk az Egyesült Álla­mukat az egy főre jutó ipari termelésben. A Szovjetunió ak­korra világviszonylatban az első helyre kerül mind az abszolút termelésben, mind pedig az egy főre jutó termelésben. A szo­cializmus világtörténelmi jelen­tőségű győzelme lesz ez a kapi­talizmussal vívott békés ver­senyben. A határozat hangoztatja, hogy a kapitalizmus általános válsá­ga tovább mélyül a szocializ­mus erőinek növekedése, a gyar­mati rendszer széthullása és a kapitalizmus belső társadalmi ellentmondásainak kiéleződése folytán. A válságokat sem a fegyverkezési hajsza, sem a ka­pitalista országok egyes intéz­kedései nem szüntethetik meg. A hétéves terv teljesítése és túlteljesítése, valamint a népi demokratikus országok gazdasá­gi fejlődésének gyors üteme folytán a közgazdászok számí­tásai szerint a világ ipari ter­melésének több mint a felét a szocialista világrendszer állít­ja majd elő. Ez biztosítja a szocialista világrendszer fölényét a kapitalista világrendszer fe­lett, az anyagi termelésben, az emberi tevékenység c döntő te­rületén. A szocialista világrendszer to­vábbi növekedésével és fejlődé­sével együtt sikeresen fejlődik majd valamennyi szocialista ország is — hangzik a kong­resszus határozata. — Kiegyen­lítődik valamennyi szocialista állam gazdasági és kulturális fejlődésének közös vonala. Kö­zeledik az idő, amikor ezek az országok — akárcsak a Szovjet­unió — a kommunista társadal­mat fogják építeni. A Szovjet­unió igen fontos feladatának te­kinti, hogy továbbra is előse­gítse a szocialista országok egy­ségének megszilárdítását, szoros gazdasági és kulturális kapcso­lataik fejlesztését, a szabad né­pek testvéri családjának még erősebb összefogását a marxiz­mus—leninizmus nagy eszméi­nek, a proletár nemzetköziség elveinek alapján. Az SZKP XXI. kongresszusa úgy véli, a hétéves tervnek, valamint a többi szocialista or­szágok tervének megvalósítása még kedvezőbb feltételeket te­remt korunk fő problémájának megoldásához, az egyetemes béke megóvásához. Teljesen he­lyesnek bizonyult a XX. párt- kongresszus megállapítása: a háború nem végzetszerűen elke­rülhetetlen. Ma már óriási erők vannak, amelyek meg tudják védeni a békét. Ha az imperia­lista államok megtámadják a szocialista tábort, az csakis a kapitalizmus pusztulásával vég­ződhet. A határozat hangsúlyozza — mielőtt a szocializmus teljes győzelmet arat a földön, s ami­kor a kapitalizmus még fenn­áll a világ egy részén, reális le­hetőséggé válik, hogy a világ­háborút kiiktassuk az emberi társadalom életéből. Jelenleg azonban — hangsú­lyozza a kongresszus határo­zata — fennáll az a lehetőség, hogy az imperializmus háborút robbant ki. A háborús veszély fő forrása ezután is az ameri­kai imperializmus agresszív irányvonala. Az imperialista ag­resszió, mint ahogy az utóbbi évek tapasztalatai is bizonyít­ják, a világ legkülönbözőbb te­rületeinek népeit veszélyezteti. A nyugati hatalmak agresszív irányvonalával szembenáll a Szovjetuniónak és a szocialista államoknak a békeszerető né­pek által támogatott politikája. Az SZKP XXI. kongresszusa egyhangúlag jóváhagyta a szov­jet kormány békeszerető lenini külpolitikáját. A Szovjetunió a békés egy­más mellett élés lenini elvétől vezérelve szüntelenül törekedni fog, hogy minden állammal, m nden területen együttműköd­jék. A kongresszus határozata rá­mutat: a reakciós burzsoázia át­térése a nyílt diktatúrára, an- nak a jele, hogy a burzsoázia gyenge és uralmát nem tudja parlamenti módszerekkel fenn­tartani. A .demokratikus erők, elsősorban a munkásosztály egysége — ez a legmegbízha­tóbb gát a fasiszta veszély út­jában — hangsúlyozza a .hatá­rozat. A kongresszus megállapítja, hogy a Szovjetunió sikeres ha­ladása a kommunizmus, útján, a szocialista országot győzelmei és a következetes bckcharc kedvező távlatokat nyitnak meg a munkásosztály nemzetközi és nemzeti akcióegységének meg­valósítása előtt. Az SZKP XXI. kongresszusa elégedetten állapítja meg, hö«y a kommunista és munkáspár­tok képviselőinek 1951 novemJ béri értekezlete óta a marxiz­mus—leninizmus eszmei alapjár» erősödött a kommunista pártok és az egész nemzetközi kommu­nista mozgalom egysége. A re- vizionizmus — hangsúlyozza a kongresszus határozata — meg­semmisítő eszmei és politikai vereséget szenvedett. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének revizionista prog­ramját egyöntetűen elítélték az összes marxista—leninista pár-, fok. A jugoszláv vezetőség el­mélete és gyakorlata mondja a kongresszus határozata —■ el­távolodás a munkásosztály ál­láspontjától, a nemzetközi pro- letárszolidaritás elveitől. A Ju­goszláv Kommunisták Szövetsé­ge vezetőinek nézetei és poli­tikája veszélyeztetik a népi for­radalom és a szocializmus vív­mányait Jugoszláviában. A szovjet kommunisták —- mutat rá a határozat — a szov­jet néppel egyetemben baráti érzéseket táplálnák Jugoszlávia testvérnépei, a jugoszláv kom­munisták iránt. »Arra törek- , szünk, hogy együttműködjünk Jugoszláviával az imperializmus ellen vívott harc, a békéért fo­lyó küzdelem mindazon kérdé­sében, amelyben álláspontunk azonos.« A határozat hangsúlyozza, hogy folytatva a revlzionizmus- nek, a kommunista mozgalom ez idő szerint legfőbb veszélyé-.. , nek leleplezését, nem gyengül­het a harc a dogmatizmus és á szektásság ellen sem, amelyek , megnehezítik a marxista—leni­nista elmélet alkotószellemű al­kalmazását és a tömegektől va­ló elszakadáshoz vezetnek. Az SZKP XXI. kongresszusá­nak küldöttei határozatukban ■ megállapítják, hogy a Szovjet- 1 unió Kommunista ; Pártja, ■ amely minden eddiginél egysé­gesebben cs összeforrottabban i jutott el a kongresszushoz, si­keresen meg tudja oldani a/- '' új, nagyszerű feladatokat. A szocializmus és a kommuniz­mus győzelméért folytatott harc tapasztalatai mutatják, hogy! a ' kommunista társadalom építésé­nek idején mindjobban — nő a ' pártnak, a nép kipróbált élcsa- ■! patának és legmagasabbrendú •, társadalmi szervezetének szerc- pe. w - , A kongresszus véleménye szc- Vint a hétéves terv megvalósí­tásában elsőrendű szerep jut a i párt és az állam kádereinek. A társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában növekszik a szov­jetek szerepe. ,5 A határozat rámutat, hogy bi­zonyos kiegészitéseket és • módo­sításokat kell eszközölni a Szov­jetunió alkotmányában, mlyejl jóváhagyása óta fontos változá­sok történtek a Szovjetunió (po­litikai és gazdasági életében, s* megváltozott a nemzetközi helyset is. \ ■’ A határozat végül kiemeli .a szakszervezetek és a Komszo- mol fontos szerepét a kommu­nista építés programjának vég- cehaitáaában. I Az SZKPVXXI. kongresszusának határozata

Next

/
Thumbnails
Contents