Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-27 / 49. szám
I. nWal 195!). február 2", péntek A magyar—szovjet barátság jegyében Épít a helikopter A kiskunmajsai nőtanács ~ . kedves, családias ünnepséget rendezett a magyar-szovjet barátság hónapja alkalmával. Az ünnepségre — amelyet a pártszékházban vacsorával egybekötve tartottak meg — szovjet asszonytársakat is meghívtak és megvendégelték, őket. Elöljáróban Nagy Kálmánná, a helyi nőtanács elnöke számolt be eddigi munkájukról. Amint a beszámolóból kiderült, a majsai nőtanács lelkes munkával veszi ki részét az új szocialista társadalom felépítéséből. A község politikai, gazdasági és kulturális életében kifejtett élénk tevékenységével, hasznos kezdeményezéseivel sokat tesz az asszonyok öntudatának fejlesztéséért, munkájuk könnyítéséért. A nőtanács javaslatára már eddig is több vállalatnál, intézménynél; közös használatra, háztartási gépeket szereztek be. Az asszonyok családlátogatásaikkal könnyítik a pedagógusok munkáját. A szülőkkel nevelési kérdéseket vitatnak meg. Változatos ismeretterjesztő előadásokat tartanak. Nem kerüli el figyelmüket az iskolából kikerülő fiatalok problémája sem, ezekkel rendszeresen foglalkgznak. Az asszonyok részére szabás-varrás tanSzínes televízió a Szovjetunióban A Szovjetunióban rövid időn belül áttérnek a színes televíziós adásokra. A kísérleti adások szakasza már lezárult és megkezdődhet az adó- és vevőberendezések gyártása. A kísérletek jelentős eredménye, hogy az eddigi készülékeket át lehet építeni színes adások vételére. Külföldi szakértők dícséröleg nyilatkoztak a kísérleti adások során elért kiváló színátvitelről. Automatizált folyami tartálvhajó A sztálingrádi hajógyárban «lkészült egy 5000 tonnás folyami tartályhajó terve. A hajó sebessége óránként 21 kiloméS.seren esés ember ter lesz. A fő- és segédhajtóművek, valamint az egyéb gépi berendezések irányítását teljesen automatizálták. Éppen ezért a hajón felére csökken a szükséges személyzet száma. folyamot indítottak, az ügyesebb kezűeknek kézimunkatan- folyamot szerveztek, amely révén sokan a háziipari szövetkezet bedolgozó munkásai lehettek. Gondja van a nőtanácsnak a községben elhelyezett államilag gondozott gyermekekre is. Szoros kapcsolatot tartanak a termelőszövetkezetek aszonyaival, azok munkáját, eredményeit méltatják, ismertetik a kívülállók előtt, ezzel is szolgálni akarják a mezőgazdaság szocialista átszervezésének ügyét. A beszámoló után énekszámok, táncbemutatók, kacagtató jelenetek következtek. — Nagy sikere volt a szóló és páros csárdásnak. A szovjet asz- szonyok nagy ének- és zenekultúráról tanúskodó énekszámai szűnni nem akaró, viharos tapsot kaptak. Táncaik valósággal elragadtatták az ünneplő közönséget. A magyar-szovjet barátságnak ez a közvetlen és mégis ünnepélyes megnyilatkozása bizonyára sokáig emlékezetes marad nemcsak a kiskunmajsai, hanem a szovjet asszonyok számára is, akik emlékül virágkosarakat és kézimunkákat kaptak ajándékba a majsai asszonyoktól. H. J. Három-négy évvel ezelőtt még mosolyogtak az emberek, ha a helikopter építőipari fel- használásáról esett szó. Ma már a korábbi elképzelések valósággá váltak. Ismeretes, hogy a Szovjetunióban a következő hét évben mintegy 20 000 kilométernyi vasútvonalat villamosítanak. Eddig a vezetékek szerelésekor a vonalon szünetelt a forgalom, mert a pályát vasúti daruk foglalták le, amelyek a tartóoszlopokat emelték helyükre. Ma már a szerelés nem okoz forgalmi akadályt, mert helikopterekkel a levegőből eresztik le a hatalmas oszlopokat. A helikoptert olaj- és gázvezetékek lefektetésénél is alkalmazzák. A vezeték megásott ágya felett lassan repül a helikopter és könnyűszerrel helyezi el a csöveket. Előreláthatólag gyárkémények, antennák, s egyéb magas építmények összeszerelésénél is hasznosítani fogják a helikoptereket. Szürke-fehércsíkos jersey ruha türkizszinű széles övvel. Farkas Károly, a Bajai Sütőipari Vállalat dolgozója rég-\ óta lottózik. Játékszisztémája,< hogy különböző számcsoporto- _ kát variál. — A 7. játékhétéül például a 70. és a 90. közötti* számokat játszotta meg. Sze-} rencséje volt. Egy szelvényéveli négy találatot ért el és 120 ezei' 983 forintot nyert. Farkas Károly. akinek fiatalt felesége és két gyermeke vanA a nyeremény egyrészéből házat\ szándékozik venni, a többit pe-( dig takarékban helyezi el. *0000000000« Villanymozdony - normál pályán Rigában olyan kombinált vil-j lanymozdonyt készítettek, —( amely hosszú utat tesz meg< nem-villamosított pályán. Aj mozdony áramfejlesztő telepe) a villamosított pályán feltöltő-j dik, s az így felgyülemlett} energia hosszú útra biztosítja) a továbbhaladást nem-villamo-J sított szakaszon is. Kaskantyún nemso- i kára befejeződik a vil- / lanyhálózat építése. A f munkások az oszlopo- jkat már leállították, s ja huzalokat is kifeszí- j tették, csak egyetlen >hiba van — emiatt jnem haladhat tovább j az építkezés —, ami- jnek kijavítása a pos- ! tán múlik. Ugyanis a ) postai telefonhálózat J egyik mellékoszlopa - ami a helyi föld- i művesszövetkezet te- } rületén áll — szab- I ványszerűtlenül ke- ) reszteződik a villany- , vezetékkel. A DÁV kö- i zölte a községi tanács- jcsal: kérje az illetékes [ postaigazgatóság mű- ) szaki osztályát, hogy ! állítsa vissza a kérdéses távbeszélő ‘ oszlo- jpot eredeti formájába, j vagy pedig járuljon i hozzá, hogy azt a 1 DÁV kijavítsa. A közUuzavoim <‘í»y oszlop körül ségi tanács telefonon többször kérte a postát, hogy készítsék el az oszlopot, de ez mindig süket fülekre talált. Január 26-án, megunva a telefonálgatást, átiratot küldtek a posta műszaki osztályához, kérve őket arra, hogy két méterrel rövidítsék meg a távbeszélő oszlopot. Nem tudni miért, de ezidúig válasz nem érkezett. Hol a hiba forrása? A tanács vezetői kutatni kezdteti, s megállapították, hogy a község a Nehézipari Minisztérium Villa- mosenergiai Igazgatósága engedélyével 1957-ben kisfeszültségű hálózatot épített a község belterületén. Ez a hálózat azonban szabálytalan kivitelben készült, s már akkor vita volt a posta és a tanács között, de a posta a kérdéses oszlopot az akkori szab- ványtalan községi villanyhálózathoz igazodva méretezte. 1958. október 21-én, amikor a villanyhálózat területi bejárását, valamint a műszaki kérdések rögzítését végezte a községi tanács a szakemberekkel, megjelent Komáromi Ferenc, a Postaigazgatóság kiküldötte és semmi észrevételt nem tett a villanyhálózat bővítése ellen, csupán azt kérte, hogy a rendeletet, s a szabványokat tartsák be. A villanyhálózat el is ké- szült, s a n keresztező- q déseknél, ahol a pos- 0 tai ’ távbeszélő oszlo- § pok szabványosak, q nincs is baj, kivéve a 0 fent említett egy oszlopot. Ügy véljük, hogy az említett postai távbeszélő oszlop tovább nem lehet akadálya annak, hogy március 21-én, a Tanácsköztársaság 40. évfordulóján Kaskanytún kigyulladhasson a villanyfény. Ehhez azonban a posta segítségét kéri — reméljük meg is kapja — Kaskanytú község lakossága. Havasi Ernő levelező Zöld-sárgamintás karíonruba- u\Wúü^AAfWmiVV)f»V»V>V.‘i‘i V vvvvvvvvvvvvvv,^vvvr>/v,yvVvwv>(VWW^ C^mtt'áídós Mentit MINDEN egymást váltó nemzedék között van különbség. A szülők óhaja, hogy gyermekeik és őközöttük ez megszűnjön, — merő ábránd. A társadalmi élet változása, a technikai és gazdasági fejlődés minden esetben különbséget teremt a generációk közt. Egyes szülök kötelessége aztán, hogy e különbséget ne engedjék minden családi kötelmet szétromboló erővé válni. De vajon miért oly jellemző mostanában a paraszti szülők és a városba került fiaik meghasonlása? KÖNNYŰ VOLNA az egyes szülőkben keresni a hibát, az előbbiek szerint. A generációs ellentét pontos okát azonban csak akkor ismerjük meg, ha általánosítunk, s majd abból vonjuk le a következtetést. Régebben közismert volt a »tékozló fiú« típusa, aki városba kerülvén, felnőtt korában nem ismerte meg szüleit. Az akkori középrétegek életmódjának szívó ereje vonzotta magához e fiatalokat, s azok elmentek, elkallódtak az akkori társadalomban. Meddővé, üressé vált életük. Sokan a mai, faluból elkerült vagy elmenni szándékozó fiatalok vágyódásában is a könnyebb és a tartalmatlanabb élet utáni nosztalgiát látják. Pedig nem így van. ELKERÜLT otthonról a fiú. Mondjuk, mezőgazdasági technikumba járt. El, is végezte azt, majd állami gazdaságba vagy gépállomásra tették brigádvezetőnek, agronómusnak. Keresete jó, ruhája kitűnő, s egyszer csak hazaállít — motorkerékpárral. — Menj ki kapálni! — mondja a szabadságra hazaiött fiúnak az apja. S A F1Ü, áld éppen pihenni, na meg motorját mutogatni jött haza, megtagadja az apai parancsot. Ö, aki tíz meg tíz kombájn hadmozdulatait irányítja, ezer holdak gépi szántási tervét készíti, sztalinyecekkel digózza fel hatalmas szőlőtelepek alá a földet, száz meg száz hold gépi kapálását végzi, ő menjen kapálni egész nap tűző forróságban úgy, ahogy öregapja, s annak is az öregapja tette száz, kétszáz, ötszáz, — ezer évvel ezelőtt? Nem engedelmeskedik apjának. Pedig a húsz évet még be sem töltötte. Nos, kinek van itt igaza? Kinek kell itt a helyzettel — ha úgy tetszik — megalkudni? Kinek kell régi nézeteit felülvizsgálnia, s kinek kell arra gondolnia, hogy legközelebbi vére — apja vagy gyermeke — sorsát vezeti vakvágányra, ha megmarad saját nézetei mellett? A FXÜNAK? De hiszen ő becsületesen dolgozott! Apjától örökölt szorgalmával és kitartó keménységével. Ö lett a gépek ura, s mint ilyen, szabadságáig kétszer-há- romszor többet végzett mint apja. Igazságát érzi, szűknek, kicsinyesnek tartja közvetlen környezetét, s nem hogy szabadsága másnapján nem akar kapálni, de apja köntörfalazó kérdéseire is — hogy jöjjön haza a nyolc holdra, mert ő már öreg — határozott nemmel felelÜgy tudja tehát a fiú, hogy neki igaza van, amikor nem szívesen marad a szülői házban. S AZ APA? Talán egész élete munkája benne fekszik a nyolc holdban, kitűnően művelte, vele eggyé vált. S mivel az ember saját maga folytatásai fiában látja, nem is tudja élete alkonyát másként elképzelni, csak úgy, hogy fia veszi át örökét. TEHÁT az apának is igaza van. Hiszen valljuk be — mai harmincévesek — mi is és máris azt szeretnénk, ha fiaink folytatnák azt, amibe mi belefogtunk. De a »hogyanéról van szó. Vagyis: hogyan folytathatják a mi életünket fiaink? Bizonnyal más adottságaik lesznek 20—30 év múlva. S bizonnyal más adottságaink vannak most, mint 20—30 évvel ezelőtt apáinknak. Ki állítaná azt ma már, hogy egy gépállomási agronómus nem hasznos tagja a társadalomnak? Ma már senki. De emlékezzünk csak az 1949—50—51-es évekre, a gépállomások hősi korszakára ...! Ki meri állítani ezek után, hogy pár év múlva nem ugyanolyan megtisztelő lesz majd tsz-agronómusnak lenni — mindenhol? ITT FOGTUK szarvon a bikát. Mert nem érzi magát jól a fiú a szűk falusi családban. Az, aki motorjával a Balaton, a Duna, vagy akármelyik hegyvidékünkön töltheti szombatjait, nem szívesen egyezkedik ki a falu — fiatalkorunkbeli — egyetlen szórakozóhelyével, a kertaljai »táncolóval«. Kitágultak a technikai lehetőségek és vele kitágult életszemléletünk, életformánk határa is. Nem lett hűtlen hát feltétlenül szüleihez a motorral hazatérő, kapálást megtagadó fiatalember. Csak szűknek és lealacsonyítónak érzi e lehetőségeket. A FIATALOKNAK mindig nevelésre, támogatásra van szükségük. Helytelen lenne őket vágyaik miatt elzavarni, lehetetlenné tenni a családban. — Ez a családi összeütközés nem egy fiatalembert vitt már a züllés, a bűn útjára. A szülőknek kell hát megérteniük a változó világot, mely fiaik számára más lehetőségeket kínál, mipt amit az egyéni gazda-szülők tudnak adni szamukra a szűk családi gazdaságban. EtA EZT megértik a szülők, bizonynyal meg is teremtik azt a lehetőséget és azt a környezetet, amelyben otthon, a faluban is jól érzi magát gyermekük, nem vágyódik el többet hazulról. Próbáljuk már saját életünkben átalakítani életformánkat, gazdaságunkat, vágyainkat — a világ követelményei, s a világ ígéretei szerint, s próbáljunk ebben fiainknak is segítséget nyújtani így a mindenkor meglevő generációs ellentét családokat szétfeszítő ereje megszűnik, s vele sok fiatal élet is újra a helyére talál. . (—ng.—) — Több mint 60 magyar író müvét jelenteti meg ez évben a Magvető. Űj sorozatot is indítanak a fiatal prózaírók és Söltök műveiből, Divatbemutató Bemutatták Budapesten lipcsei nemzetközi vásárra 1 szített ruhamodelleket. Ali biakban két szép ruhát mi hp-mii tatunk*
