Petőfi Népe, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-25 / 47. szám

4. oiffal 1959. február 25, szerda cA. ktdiára {eqqoevLüel — A népművelés megyei terveiből — Ö 0 Tanulnak a tűzoltóparancsnokot • j! rí mss^m ä iS» a Február 25-én tárgyalják meg Kecskeméten a járási és városi népművelési felügyelők, művelődési ház igazgatók, a községi művelődési otthonok vezetői és más kulturális szer­vek képviselői azokat az irány­elveket, amelyeknek a figye­lembevételével vesznek majd részt népművelési szerveink, kulturális intézményeink a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezéséért folyó agitációban. Az értekezleten ismertetik a meg­jelentek előtt az ezzel kapcso­latos munkaterv főbb felada­tait és irányelveit. A megyei tanács művelődési osztálya nagy gonddal, alapos vizsgálódások alapján készí­tette el a munkatervet. E sze­rint a községi művelődési ott­honok igazgatói, a népművelési ügyvezetők rövid időn beül' érintkezésbe lépnek működési területük minden termelőszö­vetkezetével. hogy részletesen megvizsgálják az olt folyó kul­turális életet, s megfelelő se­gítséget tudjanak nyújtani a szövetkezetetek fejlesztését cél­zó felvilágosító munkában. (^ití'idáiüU, kiállítatok, kiatlotint/ ok A falusi ismeretterjesztés té­materveiben helyet kapnak azok a problémák, amelyek sZoros Összefüggésben vannak a termelőszövetkezetek fejlesz­tésével, gazdasági életük ala­kulásával, a helyi sajátosságuk­ból adódó politikai és gazda­sági feladatokkal. Nagy szerepet kapnak nép­művelési szerveink a szövetke­zeti életet bemutató, különböző dokumentációs jellegű kiállítá­sok rendezésében is. A Magyar- Szovjet Baráti Társaság közre­működésével például vándor- kiállításokat állítanak össze, amelyek a szovjet mezőgazda- sági termelés eredményeit nép­szerűsítik. Községeinkben ki­állítások mutatják majd be a helyi termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok terveit, ered­ményeit, fejlődését, a szövet­kezeti tagok helyzetét. Ebben a munkában a művelődési há­zak és otthonok foto-szakköre; is résztvesznek. A járási kiál Utasok legsikerültebb összeállí­tású tablóiból, anyagaiból az év végén megyei kiállítást ren­deznek, amely a kecskeméti be­mutatás után végigjárja me­gyénk városait és nagyobb köz­ségeit. A tervek között szerepel egy dokumentációs képes kiadvány elkészítése is. Segítséget nyújtanak népmű­velési szerveink a községen­ként megrendezendő termelő­szövetkezeti látogatások szer­vezéséhez. A művészeti csopor­tok a látogatások alkalmával megfelelő tartalmú műsorokat adnak elő, Qtép atííoeltii iitj.tjvttz.tf0i ' hálózat a a ijoetkevetekben Termelőszövetkezeteinkben az utóbbi esztendőben elég keve­set foglalkoztak a kulturális élet kifejlesztésével. Néhány szövetkezetünk azonban, külö­nösen a bajai járásban máris rendelkezik különféle művész­együttesekkel és csoportokkal, s egyik-másik tsz rendszeresen oatronálja a községben műkö­dő zenekarokat, színjátszó együtteseket is. Ezt a mozgal­mat a megyei tanács támogatá­sával igyekeznek már ebben esztendőben alaposan tovább­fejleszteni. Felmérik többek között a szövetkezetek, állami gazdaságok kultúrtermeinek felszereltségét és szakmailag is erőteljesebb támogatást nyújta­nak a már működő tsz kultúr- csoportoknak, állami gazdasági együtteseknek. Nagy jeleni ösé­gű kezdeményezésnek ígérke­zik, hogy a járási népművelési felügyelők megyénk kisebb ter­melőszövetkezeteiben kultúr fe­lelősi hálózatot szerveznek. A nagyobb és gazdaságilag erő­sebb szövetkezetekben pedig külön népművelési ügyvezetőt bíznak meg a kulturális ügyek intézésével. ^leffeizttk a (sz­köntjotárukut ♦ “> - - -- .< Megyénk könyvtárhálózata is közreműködik a szövetkezeti kulturális élet fe jteszléséoen. ■ í Egyhetes továbbképző tanfolyamon vett részt 14 község! í tűzoltóparancsnok Kecskeméten, a megyei tűzrendészen alosz- | tálynál. Érdekessége volt a tanfolyamnak, hogy igen sok olyan > tűzoltó vett részt rajta, akik már több évtizede tagjai a tűz- [ oitótestüietnek. Bobák János jánoshalmi 18 éve, Marovecz János [ szakmáid 21 éve, Törteli Ferenc szanki és Horváth Ferenc i lülöpszállási 31 éve és Ledényi János hajósi lakos pedig 32 [éve tagja községe önkéntes tűzoltótestületének. [ Képünkön Deák László tűzoltótörzsőrmester a kocsiíecs- [ kendő szerelést gyakoroltatja a tanfolyam résztvevőivel. ) OOOOOOOOOOOO OOOOOOOOOOOOO 000-0O-ivwwiaaaaa/wvw^ Megkezdték a szerződött növények vetőmagjának kiküldését rösi járásban terjed, már 25P holdat vetnek az idén. A vetőmagokat a gazdák an­nál a íöldművesszövetkezetné) vehetik át, ahol szerződtek. Nemcsak az említettek, hanem a többi szerződött növények vetőmagjának szállítását is megkezdik. üiikeliek as eis« kiscsibék világot a keltetöállomáson, egé­szen augusztus közepéig. A napos csibe ára 3,80 da­rabonként. A szerződött ter­melőknek hitelként előlegezik az árat. Csak akkor kell meg­fizetniük, mikor a csirkét le­szállítják, illetve a kifizetendő összegből levonják a napos csi­be árát. J anuárban három héten át betegen feküdtem a kór­házban. Az ilyen ideiglenes helyhez- kötöttség nemcsak arra jó, hogy az ember ismét egészséges le­hessen, hanem árra is, hogy megfigyeléseket tegyen beteg­társain. Persze, nem — mint az orvos — a testükön, hanem — a szakmámba vágóan — a magatartásukon. Azt már az első hét végén megállapítottam, hogy bizonyos mértékig uniformizálódtunk. Nemcsak azért, mert mindany- nyian egyíormu öltözékben, kórházi pizsamában pihentünk az ágyon, vagy jártunk-keltünk, hanem a gondolatvilágunkat illetően is. Ha összejöttünk egy- egy cigarettára a kijelölt he­lyiségben, a fő beszédtéma csaknem mindig a betegségünk, meg az volt, hogy mielőbb meg­gyógyuljunk. Érzés- és gondolatvilágunk különböző irányban hömpölygő folyamát egyazon mederbe te­relte az említetten kívül a mindannyiunkra egyformán kö­telező kórházi fegyelem is. Füestünk a gyógyulásunkat szolgáló szabálytól, s közben egyöntetűen bíztunk a főorvos­ban, aki olyan elmélyült szak- avatottsággal és hivatásszerű odaadással vizsgált meg ben­nünket nap mint nap, hogy nem támadt kétségünk a felépü­lésünket illetően. Törődött az­zal is, hogy a kórtermekben megfelelő legyen a hőmérsék­let, jó leaver« az élelmezésünk. EMBER A HEGYOLDALON s hogy a nyugalmunkat semmi ne zavarja. A gyógyulás folya­matát gátolja ugyanis, ha a beteg nyugtalan, ideges. P ersze, mind ennek elle­nére szerettünk volna mielőbb kívül lenni a kórház falain, egészségesen, hiszen ez a természetes állapota az em­bernek, — s bizonyos idő után, bár érezve, hogy a betegségből még nem lábaltunk ki egészen, sürgettük is a főorvost, hogy jó volna már, ha kiírna ben­nünket. Ö azonban két igen szép, bölcs mondattal reagált a ki- jöhetnékünkre: »A hegyoldalon nem lehet megállni! Akkor hagyhatják el a kórházat, ha felértek a hegytetőre!« Vagyis, ha már teljesen meggyógyul­tunk. Erre aztán tetőfokra hágott iránta a bizalmunk, s a józan . ész háborgúsmentes nyugalmat diktált belénk, mert igaz is: minek hagyjuk cl félig gyógyul­tan a kórházi ágyat? Azért, hogy odakünn csak teher legyen a még bennünk lappangó be­tegség mind magunknak, mind a környezetünknek? S esetleg visszaesve a bajba, ismét oda­kerüljünk, ahonnan idő előtt eltávoztunk? Nyugalmunk fő biztosítéka persze az volt, hogy a gondos kórházi ápoláson kívül társa­dalmunk másképp is törődik velünk, beteg gyermekeivel. Megkapjuk fizetésünk egy ré­szét, nem zavar tehát a tatár, hogy hajde, bárhogy is, törik- szakad, de vessük le már a kór­házi pizsamát. Így aztán egyek voltunk u bizalomban, a gyógyulásunkhoz szükséges nyugalomban is, olya­nok voltunk, mint egyhúron pendülő kis csapat, amely az egészsége télé menetel. E gy ember azonban kirítt közülünk. Szemmel lát­hatóan idegesen viselkedelt az ágyán, a kezelőszobában, a fo­lyosón, mindenütt; tekintete za- vartságot árult el, valaminek a gondja szinte ordított a maga­tartásából. Ügy jött-ment kö­zöttünk, mintha ezt az embert űzték volna. Először azt gondoltam, hogy a betegsége miatt. De mert nem volt súlyosabb az övé sem, mint bármelyikünké, más irány­ban kezdtem vizsgálódni rajta, hogy legalább a magam -hasz­nálatára« megállapítsam nyug­talan magatartásának diagnó­zisát. Megtudtam, hogy tavaly is ugyanazzal a betegséggel fe­küdt már a kórházban, de de­cember elején az orvosi ellen­kezésre nem hallgatva, haza­ment, — mielőtt felért volna a hegytetőre. S három hétre rá baja még elmérgcsede!(ebben kényszerítette vissza e kór­házba. Tehát mégis csak a betegsége- bántja? Nem. Mert miért volt neki sürgős az elmúlt eszten­dőben, hogy a gyógyulása kü­szöbén félbeszakíttassa az or­vosi kezeltetést? — Mivel foglalkozik? — kér­deztem tőle. — Maszek paraszt vagyok. Kezemben volt hát idegeske­dése titkának a kulcsa. S most már akkor is figyeltem, ami­kor meglátogatta a felesége. Látszott mindkettőjükön, hogy nem az a felszabadult cseve­gés a társalgásuk, amelyik mindannyiunk és a látogatóink között szokott lezajlani. Mint például ahogy az egyik pékmű­hely dolgozójának is mondta a felesége: -Csak pihenj és ne izgasd magad, apu, otthon minden rendben van.« Nem. A »maszek paraszt« és élcttársa- nak taglejtései ezt árulták el: beteg a tehén, a malacokat rontás kerülgeti, nincs aki ki­hordja a trágyát; no, meg az a napi 05 forint se kutya, amit a kórházi ápolásért kell fizetni, — hiszen az egyéni gazda nem tagja az SZTK-nak. Bizony, a temérdek gondot tetézi, hogy búcsút kell mondaniok két-há- rom hektó bornak. M inket, többieket, az autó- buszsofőrt, a szerelőt, a gyári munkást, a hivatali segé- df>L az állami aazdasás dolgo­zóját, s engem, az újságírót, nem izgatott ..az ilyesmi. S hopplá; volt még egy tsz- paraszt is közöttünk. Hát akár­csak mi, olyan volt ő is, aki különben soha nem fogyott ki a tréfából, a viccekből. Amikor a fél szövetkezet valóságos búcsú­járással meglátogatta, annyit nevetgéltek, hogy szinte az ö derűjükkel telt meg a kórte­rem. — Javában hordjuk a trá­gyát, az ám, elhatároztuk, hogy szőlőt is telepítünk. Te meg ne aggódj semmit, gyógyulj meg, ez a fontos! — ilyesmiket mond­tak neki. A -maszek« és a szocialista paraszt magatartása két egy­mással homlokegyenest szem­benálló világot tükrözött. A zóta, hogy már felgyó- gyultan végzem a mun­kám, gyakran jutnak az eszem­be. Főként az előbbi. A kórhá­zat most már addig el nem hagyhatja, amíg az orvost ke­zelés fel nem segíti a hegy­tetőre. De vajon ott marad-e azon r másik hegyoldalon, amelyen makacsul megvetette a lábát? S ha elindul felfelé, ahol tsz- paraszti társa már ott van, erre mikor szánja rá magát? Tudja-e, hogy a hegyoldalon csak kapkodás, idegeskedés ju: neki részül,, — akárcsak a kór- házban? És hogy ebbe nem más. mint ő maga, az ember megy Tarján István Rövidesen megkezdődik a szo­cialista szektorban működő könyvtárak felmérése a megyei könyvtár irányításával. A leg­égetőbb hiányosságok pótlására megfelelő anyagi fedezet áll majd rendelkezésre. A megyei könyvtár a tenni­valók megtárgyalása céljából rövidebb időn belül értekezlet­re hívja majd össze a függet­lenített könyvtárosokat. Az ér­tekezlet egyik napirendi pont­ja annak a megvitatása lesz, hogyan segítsék elő könyvtá­raink sajátos eszközeikkel a mezőgazdaság szocialista át­szervezését. Egy igen elhanya­golt probléma rendezését je­lenti az is, hogy a termelőszö- vetkezeti, gépállomási és álla-1 mi gazdasági könyvtárak veze­tői számára rendszeres tovább képző tanfolyamokat szervez nek. 7~öl)b lantjai jibnaelítéi Részt vállal a munkában aj Megyei Moziüzemi Vállalat is.' A jelenlegi helyzet megállapí­tása céljából előbb megvizsgál­ják, milyen lehetőségei van­nak a tanyavilág, a termelő- szövetkezetek és állami gazda­ságok rendszeresebb filmellá­tásának. Nagyobb mértékben hasznosítják a jövőben a film­tárakban található mezőgazda sági témájú rövidfilmeket is. A mozik ezeket rendszeresen ve­títik majd kísérőműsorként, de külön szakfilmvetítések is lesz­nek. Filmvetítéseket tartanak a Möziüzériii Vállalat tervei sze­rint a megyénkben működő ezüstkalászos tanfolyamokon és a tsz-elnökök továbbképzését szolgáló különböző más tanfo­lyamokon is. Megyénk művelődési intéz­ményei, népművelési dolgozó' tehát alaposan kiveszik majd a részüket a termelőszövetkezet mozgalom fejlesztéséből és a kultúra sajátos eszközeivel részt vállalnak a falu szocialista át alakításának nagyszerű mun kajában. Cs. L. A Kecskeméti Baromfikeltető Állomáson február 19-én nap­világra jött az első 5 ezer da­rab kiscsirke. E hét csütörtö­kén már 20 ezer darab csir­két szállítanak el a kelietőállo- másról a Baromfifeldolgozó Vállalathoz, amely a jószágo­kat a szerződött termelőkhöz továbbítja. Minden héten kö­rülbelül ennyi csirke lát nap­A IWEZÖMAG-tól nyert értesü­lés szerint a szerződött növé­nyek vetőmagjainak kiküldését megkezdték. A somkóróból 2 ezer katasztrális holdra szer­ződtek az egyéni gazdák. Len­cséből 430 holdat vetnek, a tavaszi bükkönyből 580-at. A nyúlszapuka különösen a kiskő-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents