Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

L oldal

1959. január 11, vasárnap

KOTKODÁCSOLÓ PERSELYEK

Kerekegyházán, a sudár jegenyesorral szegett Repülő- dülőben van a Pál-Szabó tanya. Aki idegen ilyentájt arra jár, igencsak csodálkozik: mindenütt fekete a föld, csak Szabóéknál esett a hó? Mert a szabadon eresztett gyönyörű fehér magyar baromfiállomány úgy fest egy rakáson, mint a frissen hullott égi pehely.

Kálmán bácsi, de főleg a felesége a szép baromfi szerelmese. S ez a szeretet 18 esztendő baromfinevelési gyakorlatának sok-sok tapasztalatával párosulva teszi a Pál-Szabó portát messze földön híressé. Olyanná,

Az építőiparban anyag- : Ismerettel rendelkező RAKTÁROST KERESÜNK. ■

Kecskeméti Ingatlankezelő ! Vállalat. 18 :

hogy a kecskeméti keltető állomás legjobb tojásszállítói között tartják őket nyílván. Ismerik nevüket Bugacon és Gödöllőn is, mert onnan pedig ők hozatnak, vérfelfrissítés céljából fajtiszta naposcsibéket és kakasokat

— A leghasznosabb jószág a baromfi! — állítja .Kálmán bácsi —, mert állandó tőkét és mindig biztos kamatot jelent. Tojásból, húsból sohasem szűkölködik a konyha s téien- nyáron van miből pénzelni.

A vérvizsgált, 60—70 darabos tojóállomány meghálálja a gondoskodást, Szabóné mesteri hozzáértését: a leghidegebb téli napokon is tele a tojásos kosár. Legtöbbjét a keltető állomásnak szállítják, ahol még egyetlen panasz sem hangzott el ezekre a tojásokra. De Pál-Szabóéknak

A községek között első Hetényegyháza

— Bács megye az együttesen kezelt adók, megváltási ár és biztosítási díj 1958. évi tervének teljesítésében első lett az ország megyéi között — olvashattuk a lapokban. Elkészült ezután a megyei értékelés is, amelyből kiderül, hogy megyénk 108 községe közül az adófizetésben első Hetényegyháza, második Ágasegyháza, harmadik Városföld.

Örömmel vettem tudomásul a hírt és keresem az okokat, hogy miért lehetett a mi kis szerény falunk a megyében a legjobb adófizető. Nem vagyok pénzügyi szakember (mért a pénz nálam mindig szaporátlan jószág volt), tehát máshol keresem a magyarázatot. Helyreállt az összhang a faluban a vezetők és a nép között! Ez a folyamat 1955, véA&AAAAAAAAAAAAAAAAAAi

Az Állatforgalmi Válla* _ lat nem szerződésre (sza-j •* badon) hizlalt sertésekért |

4 kg-ként 13—13.80 forintot 4 fizet.

4 ►

^ Átvétel a rendszeres fel- £ 4 vásárlási napokon. 29 ►

rmmyTmmmm

gén kezdődött és 1958-ban teljesedett ki. Természetesen ebben nagy része van a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, amely megfontolt bölcsességgel vezeti az országot, s ma már a falu népe az alkotó munka és községének felvirágoztatása érdekében dolgozhat.

Már gyermekkoromban is régi mondás volt az, hogy a parasztnál jó szóval sokat el lehet érni, de korbáccsal keveset. A harmadik ok is fontos. Falunkban már hetedik éve ugyanaz a személy áll az adóügyek élén. Ilyenformán már annyira megismerte minden adózó termé- zetrajzát, hogy valósággal ki- zongorázta belőlük az adót. Már fejből tudja, hogy ki fizeti be januárban a félévi adót, ki fizet negyedévenként és ki az, aki csak akkor fizet, amikor pénzt kap a korai gyümölcsökért. De tudja azt is, hogy kik gondolkoznak úgy —- a pénz csak addig jó, amíg nálam van, s csak akkor fizet, ha szép halk szóval megmondja neki, hogy most már fizetni kell ám, mert másképp vinni kell a malacot, vagy amit lehet. így azután falunk első helyéért nem kellett egyetlen egy esetben sem transzferálni. (B, Gy, Hetényegyháza.)

sem lehet kifogásuk, hiszen a mindenkori piaci árnál 40 százalékkal többet kapnak.

A tanya tágas konyhájában hatalmas, kékre meszelt kemence áll. Hamarosan három kotlós is kotyog majd itt a pihés aprónépnek, mert Szabóné korán nevel. Pünkösdre már rántani való csibét árul s az ő jércéi legkorábban kezdik el a tojást. Pontosan megjegyzi minden csibe- falkán, hogy honnan származik, az elfajzottakat gondosan kiválogatja, arról nem is beszélve, hogy az állományt lelkiismeretesen beoltja,

A takarmányozásnak

külön tudósa: nála kukoricát kap legkevesebbet a baromfi, annál többet a tojásképződéshez szükséges vegyes takarmányból. Tavasz felé például csíráztatott árpát etet, azt mondja: ontja tőle a tyúk a tojást. Reszelt répa, főtt krumpli, vegyes konyhai hulladék napirenden van a Szabó-tanya tyúkjainak »étrendjén«.

Hálás perselyek ezek a kotko- dácsoló, fehér szépségek. Pénzre váltják Pál-Szabóné rájuk áldozott sok-sok fáradságának és törődésének értékét. Ahová pedig majd a tojásaikból kibújt apró csibék elkerülnek a kecskeméti keltető állomásról — mindenütt dicséret hangzik el gazdájukra. Ez a gazda pedig minden dicséretet megérdemel!

Mi lesz a Vágó-gyerekekkel?

DOOOOOOOOOOOOOOOOOOS

A napokban sápadt, fáradt arcú, könnyektől vörösödő szemű kislány keresett fel szerkesztősági szobámban. Amikor jövetele célját kérdeztem, sírva fakadt, s a zokogástól tagoltan mondta el báuatát:

— Négy kis testvérem van. Édesanyám két éve meghalt, azóta egymagám tartom el testvéreimet, önmagamat, s édesapámat, aki teljesen munkaképtelen, mankóval jár. Nem panaszkodni jöttem, hanem segítségért. Édesanyám, aki tizenöt évig dolgozott a Kecskeméti Konzervgyárban, tizenhárom- éves koromban engem is elvitt magával, hogy segítsek megkeresni a család megélhetéséhez szükséges pénzt.'.. Édesanyám két éve itthagyott bennünket, meghalt, rám és az emberekre bízva a kicsinyeket... Kérem szépen, csalódtam az emberekben, mert hiába kértem, lejárt a szerződésem és elbocsátottak a konzervgyárból... Mit tegyek?... Hogy tartsam el, hogyan neveljem testvéreimet?...

Mit tehet az újságíró, aki szeretne segíteni, de nem tud, mert az illetékesek, akik találnak megoldást, paragrafusok mögé bújnak, megtagadnak minden emberbaráti érzést, s kijelentik, hogy nem alkalmazhatják, nem állítják munkába Vágó Piroskát. A Kecskeméti Konzervgyárban — mert ott is érdeklődtünk — csak sajnálkoznak: „Megértjük a problémát, de másokat Is el kell bocsátanunk.” Ez igaz. De

Munkásakadémia nyílik Baján

A Hazafias Népfront bajai városi bizottsága az üzemek vezetőivel való megállapodás alapján munkásakadémia szervezésével foglalkozik.

Kétévesre tervezik az akadémia előadássorozatait és félévenként kerek egészet alkotó, egy-egy tudományág fontosabb problémáit részletesen tárgyaló tematikát állítottak össze.

Az első évfolyam mintegy 60 hallgatója heti két órában ismerkedik meg a magyar irodalom, a földrajz, a történelem egy-egy összefüggő szakaszával, problémakörével. Az irodalmi előadássorozat keretében például a nagy magyar lírikusok, Petőfi, Ady, József Attila költészetének tárgyalása kerül sorra. A földrajzi ismeretek a sarkvidékek földtörténeti kialakulásával, leírásával és a geofizikai év alatt folytatott kutatások ismertetésével foglalkoznak. Megismerkednek a hallgatók az emberi kultúrák kialakulásával. Történelemből pedig a magyar forradalmi mozgalmakat, a magyar munkásmozgalom történetét, a felvilágosodás korát tanulmányozzák.

Havonta legalább egy (zben minden témakörben egy-egy előadást kiváló fővárosi szakemberekkel, tudósokkal tartatnak meg. Az Antarktisszal foglalkozó előadás megtartására például Zsombor Jánost, a Népszabadságnak a szovjet sarkkutatók munkájában részt vevő riporterét kérik feL

vajon az üzemi pártszervezet, szakszervezeti bizottság és a gyár vezetői tettek-e különbséget az elbocsátásoknál, Vágó Piroska és más között? Pedig két évvel ezelőtt ígéretet tettek, hogy nem feledkeznek meg a családról. Ezért vetődik fel a kérdés, miért nem állandósították Vágó Piroskát a munkahelyén? Nem tudták talán, hogy milyen körülmények között el7 Nem felelt meg a munkája? ök maguk mondták, hogy a szorgalmas munkások közé tartozik. Akkor miért nem? Erre a kérdésre csak a gyár vezetői tudnának válaszolni.

A reményét, életkedvét és az emberekbe vetett hitét elvesztett kislányon és testvérein mégis segítettek azok a szervek, amelyek megértették, az édesanya nélküli családnak a problémáját. Tóth Kálmán, a Kecskeméti Városi Tanács gyámügyi előadója 5Ö0 forint értékű ruhaneműt utalt ki á Vágó-család számára, Juhász Gyula, a Megyei Gyermekvédő Otthon igazgatója pedig Ígéretet tett arra, hogy július elején felveszi a négy kis árvát a kunfehértoi intézetbe. Köszönet érte. Ök megtalálták a rendeletek, utasítások útvesztőjében á helyes ösvényt. Többet nem tehette^:. De mi lesz a Vágó-gyermekekkel júliusig? Miből élnek majd meg, ha a nővérkéjük nem dolgozhat? Mit tesz majd Vágó Piroska, ha a gyermekek enni kérnek? Ezek olyan kérdések, amelyre felelősség nélkül nem lehet választ adni.

Emberek vagyunk — írtuk

1957-ben a Vágó-csaiadról, e 1959-ben ez a jelző még fokozottabban áll. Igen! Emberek vagyunk, s ezért kell segítenünk a gyermekeken, Vágó Piroskán, embertársainkon!

Gémes Gábor

Mezőgazdasági termelőszövetkezetek — egyéni termelők,

FIGYELEM!

Flöhasi üszők érkeztek az Állatforgalmi V. gyűjtote- lepére (volt Bodri szállás). Megtekinthetők a nap bármely órájában, 32

V

ica hozzáfogott a nagytakarításhoz, hogy mire megszületik a gyerek, rend legyen. A konyhát újrafestette, a szobában kiigazíttatta az apróbb hibákat és folytatták súrolással, ablaktisztítással, sőt a kályhacsövet is beezüstözték.

Mindez egy hétig folyt és addig tartott a rendetlenség is. A bútorokat reggel kicipelték, este visszahordták. Ambrus, a férje az apósáéknál aludt a szomszéd lakásban. A kényelme tehát biztosítva volt, de még így sem kerülgette túlságosan a jókedv. Csupán akkor következett be nála alig mérhető enyhülés, amikor visszaköltözhetett kedvenc helyére, az ablak melletti ágyba. Így a napok óta nyelt mérge is süllyedést mutatott. Elégedetten nézte az új csipkefüggönyöket, a kis asztalterítőt, a heverőn az okosfejű cicát ábrázoló díszpárnát. a csillogó szemű fehér mackót nevetős képével.

Másnap mégis minden elromlott. Reggel Vica festékkel behúzta a konyha padlóját, de az nem száradt meg délutánig, amíg Ambrus a munkából hazaérkezett. Viszont/-, ilyenkor Ambrus szeretett mókázni s most is erős bokacsattogtatás- sal bedobbant a padlóra. A sárga festék kenődött, mázoló- dott a cipője talpa alatt.

Vica elsépadt és idegesen rászólt:

*— Nem tudsz vigyázni! Ambrus a hangtól meglepetCfodo* Qdn&i :

FIATALOK

ten megállt és csodálkozott:

— Mire nem tudok vigyázni?

Vica mutatta.

A padlóra. Nem látod, hogy friss rajta a festék. Eredj át anyuékhoz, ott a vacsorád, és ma még ott is alszunk.

mbrus néhányat köhin- „ „ tett, ahogy a cipőjére bámult, azután éreztetni akarta, hogy férji jogok is vannak és így szólt:

— Itthon akarok vacsorázni és aludni is.

Azzal indult a szobába. Vica megkapta és visszarántotta a karját. Olyan munkátóvó mozdulat volt ez, de Ambrus gorombaságnak vette és kivonta karját a felesége kezéből és a szobába ment.

Cipője nyomai a padlón maradtak.

Vica lehuppant a székre és sírt.

Ambrus estig a szobában piszmogott. Néha lépett, hogy kinyilvánítsa véleményét Vicának, de mégis maradt. Ráeszmélt, hogy a veszekedés esetleg kellemetlen következményekkel járhat Vicára is, de a gyerekre is. De ahogy sötétedett, mind éhesebb lett. Végül is erélyesen, de nem zajosan, lenyomta a kilincset.

A konyhában már rend volt. Az asztalon is terítő, s raita

a vacsora, a padlón hosszúra vágott csomagolópapír.

Vica durcásan hátatfordított.

Ambrus elhatározta, hogy a papír mellé lép. Ha harag kell, legyen harag.

Mégis a papíron ment az asztalig. A férjnek elvégre kötelessége ügyelnie felesége és jövendő gyereke egészségére, ösz- szeráncolta a homlokát és kedvetlenül fogott a vacsorához. Néhány falat után megkérdezte Vicától:

— És te?

Mintha a mélyből jött volna a felelet, gyöngén, törten, megbántottan hangzott:

— Köszönöm, de én már jólaktam.

S' ,

t

s Vica könnybenuszo szemmel nézte a padlót s hogy Ambrus nem kérdezős-, ködött tovább,, fordult és ment az anyjáékhoz.

Ambrus komoran tekintett utána. Vica biztosan azért megy, hogy jól befeketítse. Hej, az a gyerek, az a gyerek, még meg sincs és mennyi gondot okoz. Eltolta az ételt és visszament a szobába. A küszöbön elálldogált a kis szőnyegen. Mit is tegyen, mit is cselekedjen, hogy komolyabb baj ne legyen?

Okosabb nerw jutott eszébe s bekapcsolta a rádiót A vidám

muzsika óvatosan leszedegette a szája széléről a borongós vonásokat és eljutott végképpen a békülési hajlandóságig.

Csakhogy Vica nem jött. Helyette az anyja jelent meg, az idősebbek bölcsességével a szemében. Ambrus is barátságosan fogadta, hellyel kínálta. A mama ezt szívesen vette, de azt is mondta, amiért meglátogatta:

— Kedves fiam, légy belétóbb. Nagyon jól tudod, hogy Vica gyereket vár, ilyenkor az anyák kicsit türelmetlenebbek és érzékenyebbek. De légy nyugodt, Vicát is arra kértem, hogy máskor ne szaladjon mindjárt hozzám. Megmagyaráztam neki, hogy bizony a házastársak között olykor-olykor előfordul nézeteltérés is, de ha szeretik egymást, akkor a harag gyorsan el- oszlik mint a bárányfelhő. Nos, meg vagy elégedve, fiam?

Ambrus megcsókolta a mamát.

— Anyuka a legaranyosabb anyós a világon.

ésőbb Vica kisírt szemmel, duzzogva jelent meg. Leült a rádió mellé. Aztán gondolt egyet és kikapcsolta. Ambrus a szeme sarkából ránézett és szótlanul bekapcsolta.

Vica a szempillái alól figyelte Ambrust. Kicsit várt, de mivel Ambrus nyugodtan tovább cigarettázott, ismét kikapcsolta a rádiót. Ambrus megint bekapcsolta.

Percekig hadakoztak így.

Végül Vica kitört.

*— Most nem vagyok abban a hangulatban, hogy zenét hallgassak. Kérem —- és magázott már: — legyen szíves, zárja el a készüléket.

Ambrus széttárta a karját és ugyanúgy mondotta:

— Sajnálom, kérem, de nekem szükségem van a zenére.

Vica kapott a szón, de csípni is akart rajta.

— Nincs is hallása.

Ambrus engedékenyen bólintott.

— Az csakugyan pipes. De zene nélkül nem tudok emészteni.

Vica felkuncogott, de mivel Ambrus erre sem mutatott hajlandóságot a hosszabb beszélgetésre, hozzárontott, a hajába markolt és összeborzolta, s amikor ebbe belefáradt, csak akkor mondta, de igen határozottan:

— Majd meglátod, a gyerek sokkal komolyabb lesz, mint az apja, erről én gondoskodom.

Ambrus nem hagyta neki az utolsó szót és kérkedve domborította mellét.

— De engem fog jobban szeretni.

[zen azután sokáig elcsevegtek, s a tízet ütötte már a toronyóra, amikor aludni tértek. S olyan nagyon boldogok voltak, mert érezték; hfigy a gyerek mindkettőjüket szeret- pj fogja.

E2