Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-08 / 6. szám

1959. január 8. csütörtök 3. oldal Megduplázzák termelésüket 7500 000 FORINT KÉSZTERMÉK, 2 MILLIÓ FORINT SZOLGÁLTATÁS j Mxítoqalébau a CKiikör'&iL 'OetjjjeL KlSZ-ucí <T%­Több árucikket küldjenek falura '»Értesítjük a község lakossá­gát, hogy részlegeink (ács, asz­talos, lakatos, bognár, festő, szerelő, kádár, kovács, kőfa­ragó, kőműves és kötélgyártó, víz-, villany-, rádió-, valamint motorszerelő) szakmakörbe vá­gó javításokat és új munkák készítését vállaljuk« — olvas­suk a Kiskőrösi Vegyes Ktsz sokmindenről tanúskodó egyik röpcédula-hirdetését. 14 szak­mában a feladatokat tekintve bizony van mit a tejbe aprí­tani és meg is győződtünk, hogy ez a szövetkezet rendeltetéséhez híven mindennemű szakmába vágó munkát elvállal. A szövet­kezet munkáinak 21 százaléka közvetlen a lakosság részére végzett javító-szolgáltató tevé­kenységből tevődik össze. Ezért is írunk róluk bővebben. Gárdonyi Herman elvtárs, a szövetkezet elnökének elmon­dása szerint a 150 tagú vegyes ktsz 14 részlegének dolgozói 19«8-ban 7 500 000 forint értékű készárut gyártottak, mellette pedig 2 millió forint értékű ja­vító-szolgáltató tevékenységet végeztek. Javuló gazdálkodásuk, valamint a takarékossági mozgalom­ban vállalt aktív részvéte­lük lehetővé tette, hogy tag­jaiknak két hetet meghala­dó nyereségrészesedést fizes­senek a tavasszal. A szövetkezet elmúlt évi tevékenységével kapcsolatban azonban több más is említésre méltó, ugyanis kevés ..tsz mond­hatja el magáról, amit ők. Fél­millió forintos költséggel eme­letes, jól felszerelt üzemházat építettek. Itt a járási tanács végrehajtó bizottságának külön kérésére még a nyár folyamán megkezdték a szalagrendszerű bútorgyártást, s az utolsó ne­gyedévben rátértek a cement­lapok és tetőfedő cserepek ké­szítésére is. 100 ezer forint ér­tékkel bővült a szövetkezet gép­1 11 ] I |®a istit A szövetkezet félmillió forintos költséggel épült üzemháza. parkja, vásároltak egy utánfu- tós teherautót, s hogy szavun­kat ne feledjük, a szövetkezet 1958 második felében elnyerte a »Kiváló Kisipari Termelőszö­vetkezet« kitüntető címet. A Kiskőrösi Vegyes Ktsz jö­vője az idei évű terveinek tük­rében az 1958-asnál is szebb képet mutat. A téli átmenet, vagyis az első negyedévi terme­lés szerződésileg biztosítva van. 80 ezer forintért új telket vásá­roltak központi telepük mellett, ahol félmillió forintos beruházás­sal felépítik a képen lát­ható emeletes üzemház iker­párját. Az üzemház kivitelezési tervét és a költségvetési az OKISZ már jóváhagyta. A szövetkezet így csak a jó időt várja, s az építkezés megkezdődik. A Vegyes Ktsz második üzemházának elkészültével egy helyre telepíti lakatos, szerelő, festő és mázoló részlegeit, me­lyek eddig a község négy kü­lönböző pontján működtek. — Szervezett intézkedéseket tesz­nek továbbá a termelékenység emelésére, az önköltség csök­kentésére, faipari, illetve bú­torgyártási termelésüket pedig megduplázzák. Ez a gyakorlat­ban azt jelenti, hogy negyed­évenként 80 komplett hálószo­ba, több mint 200 külön szek­rény, egész sor konyhabútor, s az építkezésekhez nagy mennyi­ségű ajtó, ablak készül majd Kiskőrösön, Sándor Géza Mezőgazdasági előadások a Magyar — Szovjet Barátsági Hónapban A Magyar—Szovjet Baráti Társaság a február 18-tól már­cius 18-ig megrendezendő Ba­rátsági Hónapra gazdag prog­ramot készített. Ennek kereté­ben február 27-én és 28-án a fővárosban kétnapos mezőgaz­dasági ankét lesz, amelyen me­gyénkből is részt Vesz 12 szak-, ember. Ugyanakkor az egész hónapban megyénk községeiben, február 18-tól március 1-ig pe-: dig a járási székhelyeken tar-; tanak — az utóbbi helyeken; megyei szakemberekkel — elő-; adásokat, amelyek a szovjet] mezőgazdaság fejlettségét, ter­melési módszereit ismertetik a hallgatókkal. i A magyar—szovjet mezőgaz­dasági napok előadásaira Kecskeméten, a megyei tanács nagytermében március 3-án! megrendezésre kerülő megyei! ankét teszi fel a koronát, ame-j lyen a mintegy 300 meghívott« előtt Egerszegi Sándor, az Ag­rokémiai Kutató Intézet Kos-i suth-díjas főmunkatársa a Du­na—Tisza köze homokos terü­leteinek a hasznosításával kap­csolatos problémákról tart elő­adást. Ugyancsak ezen az an­kéten a zöldség, hibridkukori­ca. a szőlő és gyümölcs, vala­mint a takarmánynövényei korszerű termesztését, s az utóbbival kapcsolatos állatte nyésztés módszereit megvént legjobb szakemberei közül hár­000000000000000000000 o — Az idén elkészül az új or­vosi rendtartásról szóló rende­let és a tbc-törvény. Az 1959. év legfontosabb feladata — jelen­tették ki az Egészségügyi Mi­nisztériumban —, hogy teljes mértékben érvényesüljön a meg­előzés elve. A tárca költségve- lpése 200 millió forinttal nagvobb 1 tavalyinál* i man — köztük Mészöly Gyula Kossuth-díjas kutató — hozzá- szólásos előadásban ismertetik. Az MSZBT vidéki körei és a rendezésben segédkező Haza­fias Népfront helyi bizottságai az ankétok minél tanulságosab­bá tételéhez a megyei filmtár­ból 160' mezőgazdasági tárgyú kisfilmet kölcsönözhetnek, Az elmúlt hetek egyikén Kecs­keméten jártam, s napokig ott tartózkodtam. Örömmel állapí­tottam meg, hogy gyönyörűen fejlődik, egyre szépül, gazdago­dik a megyeszékhely. Az üzle­tek leptek meg a legjobban. A kirakatok gazdagon tömve min­den földi jóval, s magamban sokat gondoltam arra: »óh, ha a mi falunkban is ilyen volna az ellátás!« Mint háziasszony sóvárogtam: »Milyen jó lenne a vaj, a sajt, a konzerv, a felvá­gott, a jó ropogós kifli és zsem­lye, no meg a készételek soka­sága, ha nálunk is kapható vol­na.« Véleményem szerint több gondot kellene fordítani a falu lakosságának igényeire. Mi fa­lusi háziasszonyok is szeretnénk több műanyagba zárt ételféle­séget, levest, vásárolni, nem beszélve a kész tésziafélcsegek­ről. Helyesnek tartanain, ha ez i* pár gondolat visszhangra talál­na a megye illetékesei körében, s végre valóra válna a falu ilyen cikkekkel való ellátása is. Ez megkönnyítené a falusi dol­gozó nők munkáját. Fazekas Petemé levelező Bíznak a kommunistákban A nagybaracskai községi párt- alapszervezet az elmúlt hónap­ban tartotta a novemberi vá­lasztások előkészítő munkájának értékelését. A gyűlésre igen sok pártonkívüli dolgozó parasztot, kisiparost hívtak meg, kiknek nagyrészét elismerő díszoklevél­lel tüntették ki. A párt-alap- szervezet titkára előadásában rámutatott az agitációs munka eredményeire és hiányosságaira is. Megállapította, hogy a jó munkának a nyoma az első ta­nácsülésen megnyilvánult: a ta­nácstagok teljes egyetértésben szavazták meg a községfejlesz­tési hozzájárulás felemelését 12-ről 18 százalékra. Ugyancsak egyetértettek abban, hogy to­vább kell folytatni a mezőgaz­daság szocialista átszervezését is. A tanácsülésen a megválasz­tott tanácstagok több közérdekű bejelentést tettek, bízva abban, hogy a végrehajtó bizottság azt valóra váltja. A pártszervezet által rende­zett gyűlés újabb bizonyítéka volt annak, hogy a dolgozó pa­rasztok, kisiparosok, pártonkí- vüliek igenis sokat tudnak ten­ni a párt és a kormány poli­tikájának megvalósításában. Horváth Mátyás levelező Érezzük az állam gondoskodását­‘ Szőnyi Lászlóné uszódi asszony két kis gyermekével utazott a zsúfolt vo­naton. Az utasokkal együtt nekem is fel­tűnt, hogy mind a két gyermek néma. Az útitársak kérdé­seire Szőnyiné el­mondja, hogy Ban­dikét és Marikát most hozza Szeged­ről a Süketnémák Intézetéből haza va­kációra. Megmuto­gatja füzetüket is, amelyben a gömbö­lyű betűk arról ta­núskodnak, hogy ki­tűnően írnak a gye­rekek. Bandika el­ső, Marika második osztályba jár. Az édesanyja ára­dozva beszél álla­munknak arról a nagy segítségéről, amit a két kisgyer­meke nevelése ér­dekében tesznek. Az intézetben az ápo­lók és a tanárok önzetlenül, áldozat­készen végzik mun­kájukat. A tavalyi évvel ellentétben az idén egyre több juttatás­sal sietnek a gyer­mekek és a szülők segítségére. Most már ruhaneműt, s más egyebet sem kell adni, a tanuló­kat az Intézetben mindennel ellátják. A vasúti kocsi­ban száll az elisme­rés hangja. Az em­berek bólogatnak, az arcokon a meg­hatottság tükröző­dik. »Bizony —■ mondja egy nénike — többet ér egy ilyen tett, mint sok beszéd.« Horváth Emilné levelező 14. Felzúgtak a motorok. A ten­geralattjáró valószínűleg a fel­színre úszott. A felső kabin­ban, a hajóablaknál néhány percig várnia kellett. Az ablak kinyílt és a tenger­alattjáróba könnyű szellő áram- ] lőtt, Mihail kitágult orrlyukkal, hörögve, szaporán lélegzett, ügy érezte, hogy ez a levegő min­den betegséget meggyógyít, s visszaadja az elgyengült ember erejét. A sós nedvesség, ez a részegítő pára most mindennél a világon drágább volt. Ki tudja, talán utoljára lélegzi be?1 A fegyveres tengerész meg­lökte Limart, és ő állkapcsai összeszorítva kiment a kis híd­ra. .. A tenger felett sötétség lebe­gett. Csobogtak a hullámok. És amikor az egyik kedves, fe­lér tarajú hullám a lábáhhoz csapódott... Limart hallatlan élniakarás szállta meg hirte­len. .. Ha legalább a kezét ki­szabadíthatná! Akkor megtud­na birkózni ezzel a kettővel, ikárhogy fel vannak is fegy­verkezve!... Vagy ha a hullá­mokba vethetné magát; eltűn­ne és addig úszna a víz alatt, amíg ereiéből telik Dk hogva» IVAQIIOIIA : CAiSAI PVNCRAC ússzon összekötött kézzel? — gondolta megint. Limar körülnézett. A géppisz­toly csöve némán rámeredt. — Fiúk — suttogta hevesen —, fiúk, ne öljetek meg! Én is katona voltam. Titeket védte­lek ... Moszkva... Sztáling­rád. .. Berlin... A géppisztoly megrezzent. Li­mar előrelépett. — Fiúk, mi békét akarunk... Moszkva... Az oldalt álló tengerész mo­hón leszívta a füstöt, aztán hir­telen eldobta cigarettáját, oda­ment barátjához, kezét a gép­pisztolyára tette és gyorsan, iz­gatottan mondott valamit; Li- marhoz lépett, éles tengerész­késével elmetszette a csuklójára szoruló kötelet, majd a kést markába nyomva, enyhén val- loniökte és ujjával a bizonyta­lan sötétbe mutatott: — Malájföld!* Limar abban a pillanatban a tengerbe toccsant, s a víz alá bukott, hogy messze elússzék tőlük. Egy másodperc múlva sorozatlövés kattogott a gép­pisztolyból. A nyomjelző go­lyók magasan fölötte süvítettek el, nyugatra. Malájföld partjai felé. Arra, amerre a névtelen tengerész mutatott, amikor a taneeralattjáxó. szokásos sebes­most már a saját kezében tudta. Keményen szorította a kést — egyetlen fegyverét — és csak úszott, úszott... olyan nyugodtan, ahogy a végtelen, locsogó hullámok, \ -VILÁGMINDENSÉG KIRÁLYNŐJÉNEK* KORONÁJA ... Jack Peterson először ar­ra gondolt hogy az ablakhoz rohan és kiugrik rajta. Ha a két emelet magasból lezuhan, legrosszabb esetben kificamítja a lábát, ha azonban Harwood- dal találkozik a dolgozószobá­ban, komolyabb következmé­nyek fenyegtik. A mérnök csak most értette meg: Harwood rendkívül fontos felfedezést őriz. és nem fog tétovázni, hogy megölje azt, aki titkába fér­kőzött. De Jack percnyi gondolkodás dás után arra is rájött, hogy az ablakon át megszökni éppolyan veszélyes dolog. Arról nem is beszélve, hogy a nehéz test zu­hanása aligha lehet észrevét­len, s valószínűleg a főnök dol­gozószobáját — de elsősorban az ablakot — a legmegbízha­tóbb elektromos védelemmel szerelték fel. Sőt, még egy kö' rülmény is visszatartotta Jacket a kockázatos vállalkozástól: Har­wood kettesben jön ide, azzal a fiatal leánnyal, akibe talán szerelmes is. S akkor valószínű, hogy belépésükkor a kedvező pillanatot megragadva, kisur­ranhat az ajtón. Jack Peterson feltette a -rá­diósisakot. S egy perc múlva már az ismert ezüstös-szürke sugárzás áradt szét a szobában, élénk és tobzódó színeket gyújt­va fel ebben a korpor, színte­len környezetben. Jack azon­ban már nem lelkendezett, s meg sem hatódott. A hangok zűrzavarában csak Harwood, meg az ismeretlen miss hangját kereste. De már hallhatta is: (Folytatása kivetkezik) ségét, elérve, kifutott a nyüt tengerre... De a tengeralattjáró tömör árnyéka már el is veszett a ködben. Emberünk sok-sok ki­lométerre a szárazföldtől, egye­dül maradt a tengeren. Egyedül lenni — ijesztő él­mény. Ez a magányos ember azonban nem félt, mert sorsát

Next

/
Thumbnails
Contents