Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 4. szám

A AGYAI? SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SACS'- KISKUN MEGGYEI LAPJA KnnaxentmiUlőai pillanatkép 1RITKA SZAKMÁK. ÉRDEKES EMBEREK Kaptafakészítők ' KEVÉS KISIPARI termelő- iszövetkezetnck van annyi ál­dandó vevője megyénkben, mint •Kiskunhalason a Fa- és Építő­ipari Ktsz-nek. Miskolctói Sze­gedig, Debrecentől Szombathe­lyig s mé|£ azokon is túl elju­tott a hírük. Az ország majd­nem minden cipészszövetke­zete, de a magánkisiparosok többsége is levelez velük. A postás egymás után hozza a megrendelőket, mert a feladók sokáig nem létezhetnek e szö­vetkezet munkája nélkül. Azt eddig is tudtuk, hogy a Kiskunhalasi Fa- és Építőipari Ktsz-ben sem boxbőrt, sem tal­pat nem árulnak, arról viszont, hogy itt kaptafákat is gyárta­nak és másolnak, csak most értesültünk. Mivel pedig a tar­talom és a forma a cipőgyár­tásnál is egybetartozik, érthető az az élénk üzleti kapcsolat, ami a cipőkészítők és a halasi fások kapcsolatát jellemzi. Erre a szakmára tényleg rá­illik a mondás: ritka mint a fehér holló. Hazánkban alig egy-két helyen folytatják ezt a mesterséget. A kaptafagyártás, sámfakészítés így, mondhat­nánk, amolyan családban ma­radó örökség. Kiskunhalason a 74 éves Bogdán Imre bácsi 20 éves korában kezdte el tanulni a szakmát. Sándor fia pedig, aki jelenleg a szövetkezet kap- 1nfa-üzemének részlegvezetője, tíz éve sajátította el a gyártás mesterfogásait. KAPTAFAT faragni, régiről vagy mintáról újat másolni, jó szemet, ügyességet igénylő — érdekes foglalkozás. A kis üzemrész legnagyobb büszke­sége mégis a két «szobrász- gép«, szaknyelven a kaptafa­másoló berendezés. Ennek se­gítségével tényleg egy kapta­fára készül minden. A gép mil­liméteres pontossággal havonta 7—800 pár kaptafát képes le­másolni. De ehhez a munká­hoz nem felel meg akármilyen fa. Bogdán Sándor részlegvezető szavai szerint gyertyán rönk kell hozzá, mégpedig a javá­ból. Abból készül a jó kapta­fa. A munkafolyamatnak igen sok része van. Képalkotás vé­gett ezért csak a jelentősebbe­ket említjük. A nagy rönköket először megtisztítják, majd ré­szekre vágva hollandi fapapucs formájú darabokat nagyolnak belőlük. A darabokat azután a gőzölőbe rakják, kimossák be­lőlük a különböző ásványi só­kat, ahogy ők mondják, meg­akadályozzák, hogy a fa «dol­gozzon«, érthetőbben szólva ve­temedjen. CSAK EZUTÁN kerül sor a, tulajdonképpeni másolásra. AJ kopírozó marógép alapjában t egyszerű, mégis igen ötletes konstrukciójú készülék. Forgó­részére egyik oldalon felerősítik a másolandó kaptafát, a másik oldalon vele egy síkban a mun kálandó darabot. A minta ré­szeit egy tapogató forgóhenger lemásolja és milliméter pontos­sággal folyamatosan továbbítja a gép másik felére. Itt azután egy többkéses, percenként hat­ezer fordulaté marófej szakasz­tott olyan alakúra faragja a befogott darbot, milyen a min­taként használt kaptafa. Azaz, hogy mégsem, mert a másoló­gép arányosan tud kicsinyítem és nagyítani is. Egy mintáról hat szómmal nagyobb, vagy hat számmal kisebb, összesen te­hát tizenhárom-féle méretben képes a kaptafákat másolni. A VÉGLEGES FORMA meg­adása után következik a fúrás, ékvágás, csiszolás és fényezés. E pár sorból is látszik, milyen munkaigényes ez a ritka mes­terség. Mégis, mire sorainkat az újságban közzéteszik, már a tizedik ezer pár gyártásánál tartanak a Kiskunhalasi Fa- és Építőipari Ktsz kaptafa-üzemé­ben. Sándor Géza Sok szerelem szövődik a falu artézi kút jónál. Nem is csoda* hiszen sok ilyen csinos kislány jár vízért. Nem sokáig. A tanács vezetői ebben az évben elkészíttetik a törpevízművet, s nem kell már kannával vízért járni a kúthoz. A község lakói nagyon örülnek ennek, de lesznek olyanok is, akik bánkódnak miatta. Négy hónap alatt hatvan új belépő Ma mindenki erről teszel Világszerte nagy érdeklődés­sel figyelik a szovjet kozmikus rakéta útját, nem csoda hát, ha Kecskeméten is lépten-nyomon erről hall az ember. A Csemc- geboltban hétfőn reggel másról sem beszéltek a nyitásra érke­ző eiárusítók — meséli Szita Jánosné, a délelőtti műszak vezetője — mint a holdraké­táról. Volt aki úgy vélekedett, hogy pór év múlva embereket is szállítanak majd az űrha­jók. Ügy értékelték a szovjet tudomány hatalmas sikerét, hogy az egyben a béke meg­védésének eszköze is, mert meggondolásra készteti azokat, akik háborúra spekulálnak, hi­szen ők sem menthetnék meg a bőrüket. Szitáné még elmondja, hogy nagyon nagy dolognak tartja a holdrakéta kilövését, ezért szí­vesen olvasna róla népszerű leírásokat, hogy jobban meg­értse tudományos jelentőségét. Nairy Antal, a II. Rákóczi Ferenc Általános Fiúiskola Igazgatója — mint mondja — nagyon meglepődött, azon, hogy már itt tart a tudomány. Csak a következő évtizedektől várta ennek technikai megoldását. Vé­leménye szerint Amerikának már reménye sincs arra. hogy behozza a rakéta-technikában a szovjet emberek előnyét. Akik pedig eddig kételkedtek a szov­jet tudomány világ-elsőségében, most bizonyságot nyerhettek ró­la — Véleményem szerint — mondta végül Nagy Antal — nincs messze az idő, amikor körülrepülhetjük a Holdat, majd visszajövünk és személyes él­ményeink alapján taníthatunk róla az iskolában. A Cipőgyárban Szabó László talpbéléselhelyezöt kérdeztük meg. Alig talált megfelelő sza­vakat a holdrakéta méltatására. — Eddig a csillagos égben csak gyönyörködtem, titkait azonban nem értettem — mond­ja, majd lelkesedéssel a hang­jában így folytatja: — úgy érzem, hogy mi emberek, kis porszemek, óriások lettünk. Megtudjuk majd hódítani a végtelen világűrt. Kíváncsian várom a további fejleményeket, mert nemcsak tudományos ku­tatásként, hanem a béke szem­pontjából is nagy eredménynek tartom a holdrakétát. Vélemé­nyem szerint nagyobb dolog egy kozmikus rakétát a világűrbe küldeni, mint bármilyen rakéta­fegyvert háborúra felhasználni. 1958. őszén 45 taggal alakult meg Kunadacson a Kossuth Termelőszövetkezet. Nemcsak a rossz, a jó munkának is terjed a híre, s négy hónap alatt hatvan dolgozó paraszt kérte felvételét a közös gazdaságba. A terme­lőszövetkezetnek ma mór 105 tagja van, és közel 1500 hold földön gazdálkodnak. A tsz ve­zetőségének elhatározása a tag­ság kívánságával találkozott, amikor ebben az évben 100 bir­kával, 15 lóval akarják növelni az állatállományt, hat gumike­rekű kocsival s vetőgépekkel kí­vánják könnyebbé tenni a mun­kát. Amennyiben sikerül valóra váltaniok az elképzelésüket, ak­kor a tsz közös vagyona ez év végén 250 ezer forinttal lesz több. A tsz kiszistái — jellem­zően a fiatalokra — tovább mentek a tervezgetésnél, s 1958 karácsonyára társadalmi mun­kával egy kultúrházat építettek, amelyben közösen, vidám han­gulatban köszöntötték az új évet. A Tanácsköstársaság évfordulójára készülnek Az elmúlt év őszén helyes kezdeményezés indult a duna- vecsei tájmúzeumban. A mú­zeum vezetősége a járásban fellelhető 1919-es dokumentumo­kat, újságokat, rajzokat, pla­kátokat, fényképeket összegyűj­ti, s ezt a múzeumban közszem­lére bocsátja. Ebben a nehéz gyűjtő munkában nagy segítsé­get nyújtott Hosszú Sándor ta­nár, aki igen sok értékes anya­got szerzett meg. Jávor Miklós, a múzeum igazgatója vezetésé­vel a jövő héten kezdődik meg az anyagok tablóra való fátra­gasztása és a vitrinasztalkák elkészítése. Dicséretes a gyűjtők Modelleznek a fiatalok December elején mint a tűz, úgy futott végig Szalkszentmár- tonban a hír: *>Az MHS kere­tén belül modellező szakkör alakult.« A fiatalok nagy öröm­mel vették tudomásul ezt a tényt s igen sokan jelentkeztek. Belovai József, a szakkör veze­tője — aki repülőgép-szerelő — szívesen foglalkozik a modelle­zést megtanulni vágyókkal, s már két gépet be is szerzett, hogy magyarázatai mellett be tudja mutatni a kisgépek telje­sítőképességét. Ügy tudjuk, hogy a közeljövőben több motoros­meghajtású repülőgép-modell készül el a szalkszentmártoni szakkörben, s már olyan Ígére­tet. is kaptak, hogy rövidesen hólégsugaras modellmotor is ér­kezik számukra. A szakkör ez évi tervében is szerepel a többi között az is, hogy egy modellező versenyen részt vesznek. és előkészítők tevékenysége, mert teljesen társadalmi mun­kában készül el a kiállítás, amely iránt már most is nagy az érdeklődés. Bővítik a villanyhálózatot Az apostagi tanácsülés erre az évre a községfejlesztési hoz­zájárulást 10 százalékban sza­vazta meg. így mindössze 124 000 forintra tehető az a pénzösszeg, amely ebben az év­ben a tanács rendelkezésére áll* Sajnos, ez kevés arra, hogy a tervbe vett két kilométer hosz- szú villanyhálózatot kiépítsék. A község érdekelt lakói azonban vállalták azt, hogy megfizetik a villany bevezetését abba az ut­cába, ahol laknak. Előrelátha­tólag ez újabb 40 ezer forin­tot eredményez majd, amiből megvalósulhat a két kilométer hosszú villanyvezeték építése, Járási páríbisotisági ülés Dunavecsén Január 6-án a délelőtti órákban a járási párt-végrehajtó­bizottság ülést tartott. Dr. Toponári Ferenc járási vezető-állat­orvos ismertette a járás állategészségügyi helyzetében fennálló hiányosságokat és eredményeket. A járási párt-végrehajtóbizott­ság ezenkívül megtárgyalta még az állatorvosok tevékenységét* személyi ügyeit is. Kevés az ezüstkalászos gazdatanfolyam A dunavecsei járásban össze­sen két ezüstkalászos gazdatan­folyam működik, az egyik Du­navecsén, a másik Dunaegyhá- zán. Az elsőn huszonöt, a má­sodikon harminc gazda vesz részt. Sajnálattal kell megálla­pítanunk, annak ellenére hőgy a járási tanács mezőgazdasági osztálya mindent elkövet azért, hogy több tanfolyam kezdődjön, — pénzt biztosított, előadókat szervezett —, a községek veze­tői nem törődnek a szervezésseb A nagyobb községekben, mint például Szabadszálláson, Kun- szentmiklóson, a tanács nem nyújt semmilyen segítséget a tanfolyam létrehozásához. He­lyesnek tartanánk, ha a taná­csok vezetői megragadnák ezt az alkalmat, s amíg nem késő* megszerveznék az ezüstkalászos gazdatanfolyamokat. Rovás Lassan készük .mint a lucasséke 1958 nyarán hírt kaptunk ar­ról, hogy Apostagon kultúrház épül, amelynek január 1-én kel­lett volna befejeződnie. A Kecskeméti Tatarozó Vállalat — aki az építést végzi — nem tud­ni mi okból, nem teljes kapaci­tással végezteti a munkálato­kat. Már most így, a félig-med- dig elkészült épületen szemmel látható, hogy a minőséggel baj van, (Görbék a falak, az öltö­zőkből csak az udvaron át jut-* ni a színpadra stb.) A munká­sok, akik maguk is kezdik meg­elégelni ezt a Luca-szék készí­téséhez hasonló munkát, azt gondolják, hogy májusban talán elkészülnek. Az apostagiak bi­zakodók és azt mondják, ha má­jusban nem, akkor 1960. januári 1-ére biztosan elkészül á kul­túrház. 1959. január 6, kedd

Next

/
Thumbnails
Contents