Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 3. szám

1969. január 4, vásárnál»

3. oldal

fudománnyai a korszeri homoki szüiknltíráért

55 új borssoió fajta felölt

MINDEN BORVIDÉK természetadta adottságainak megfelelően kialakultak, kiválogatód- tak az uralkodó, értékes, legjobb minőseget adó fájták, ae ezek mindegyikének a jó oldala mellett megvan a maga hibája, hátrányos tulajdonsága is,

Az ezerjónak kiváló minőségű bora van, de igen köny- nyen és hamar rothad. A kövidinka jó termő, de későn és nem mindig érik be, kevés cukrot tartalmaz. A sárfehér nagy termést ad, de bora jellegtelen és szintén alig van cukortartalma. A furmint a legnemesebb bort adja, de rosszul terméke- nyül, sok a „madárkás” fürt. A legelterjedtebb fajtából, a kadarkából gyakran nem tudunk szép vörösbort készíteni, mert csak a héjában tartalmaz festőanyagot és az is csak a nap- fényoen gazdag, jó esztendőkben képződik elegendő mennyiségben. Rosszabb évjáratokban be sem érik és hamar megrot- had.

A nemesítés feladata, hogy a meglévő fajtáinkból kiválogassa a legértékesebbet, másrészt új fajtákat állítson elő, melyek jótulajdonságaikkal felülmúlják a már meglévőket.

Miklóstelepen 1949. óta foglalkozunk a borszőlő nemesítésével és e munkák jelenlegi állásáról az alábbiakban adunk számot.

CÉLUNK a gazdasági bor- szőlőfajtáinkból új, értékesebb, betegségeknek ellenállóbb fajták előállítása és mind a fehér, mind a vörösbort adó fajtáknál a lenyészidö lerövidítése, a cukor- és savtartalom növelése, a nagyobb terméshozam elérése mellett.

Mindezt szelektálással és fajták közötti keresztezéssel igyekszünk elérni. Az ezerjó, a furmint és a kadarka fajtákból hároméves megfigyelés, értékelés és szigorú bírálat alapján kiszelektáljuk a legértékesebb tőkéket. Ezekből egyenként kis- parcellákat (klónparcellákat) létesítünk. Amennyiben ezek termései továbbra is a kiemelt tőkék kiválóságát bizonyítják, akkor azokat nagyobb törzstáblákban szaporítjuk el. Ezeknek a törzstábláknak szaporítóanyagát átadjuk a köztermesztésnek telepítés céljából.

Keresztezésre a legjobb fajtáinkból azokat az ismert tulajdonságú egyedeket válogatjuk össze, amelyeknek utódai a valószínűség alapján a szülők rossz tulajdonságait nem örök- lik, jótulajdonságaikat viszont önmagukban egyesíteni fogják.

A VÖRÖSBORT ADÖ, de kevés színanyagot tartalmazó, különben nagyon értékes kadarkához jól festő, színanyagban gazdag fajtákat használunk fel beporzásra. Ilyenek a francia festőszőlőfajták, az Alicante Bouschet, Petit Bouschet, Tein- turier, melyeknek előnye még,, hogy korábban érnek, mint a' kadarka, nem rothadnak, hibájuk azonban, hogy kis bogyójú- ak, keveset teremnek és önálló bor nem szűrhető belőlük. Az így nyert magvak elvetéséből származó magoncok nagy része gazdag színanyagot tartalmaz, nemcsak a bogyó héjában, hanem húsában is. Azonban a munka nem ilyen egyszerű, mert a leírt esetben a magon- cokban a kadarka értékes tulajdonságainak egy része, jellegzetes zamata háttérbe szorul. Az ilyen magoncokat újra vissza kell keresztezni kadarkával, hogy annak jótulajdonságai előtérbe kerüljenek.

Ehhez hasonlóan a többi, köztermesztésben elterjedt fehéres vörös-borfajtákkal is szamosi keresztezést végzünk. |

A keresztezésekből származói magoncokat állandó helyükre! ültetjük és a lehető legrövidebb! idő alatt termésre kényszerít-J jük. Ezek megfigyelése ‘és cl-? bírálása sok időt és körültekintő,! gondos munkát igényel. Az ed-f digi nemesítő munkánk ered-*

ményeként többszáz-fajta kombinációjából származó 5506 darab magoncot neveltünk fel és azokat másfél katasztrális hold területen ültettük el. Ezek közül már 1179 termőre fordult. A termést adó tőkékből 127 darab megfigyelésre méltó jótulajdon- sagokat mutat és 55 kiváló tőkét pedig, mint új fajtajelöltet, kiónparcellákon szaporítottunk el.

A FAJTAJELÖLTEKET több

évi vizsgálat után a Fajtaminősítő Intézetnek adjuk át, amely ezeket elszaporítja, összehasonlító kísérleteket végez és az új fajtát értékeli.

A nemesítő munka a szőlőnél igen hosszadalmas. Eddig elért eredményeink azonban biztatóak és remény van arra, hogy a közel jövőben több értékes fajtát fogunk a köztermesztésnek átKwaysser István

tudományos kutató

— MEGYEPOLITIKA1 bTtMLE —

Az egyik kecskeméti boltban vásárolunk. A kereskedő — tudván, hogy újságírók vagyunk,

— érdeklődni kezd.

— Nem tudnak semmit sem az árrendezésről?

Mivel történetünk még az óévben játszódik, mi sem sokat mondhattunk a kereskedőnek,

— csak ennyit:

— Főként az egyes vállalatoknak az állami dotáltsága teszi szükségessé az árrendezést.

A boltos azonban sokkal jobban értesült ember mint mi, s megjegyzi:

— Kérem! Az építőanyagok drágítása megint a kisembert sújtja majd! — hangjában nem is nagyon titkolt elkeseredés, méltatlankodás, zúgolódás volt érezhető. Már kezdtük neki ma- gyarázgatni, hogy az új építő- anyagipari árak sem lesznek egyöntetűen megemelve, hiszen

Nyolc millió vevő

Kecskemét egyik legforgalmasabb kereskedelmi egysége a Csemegebolt. Az üzlet 25 elárusítója naponta 2500—3000, esetenként pedig ennél is több vásárlót szolgál ki. A minden igényt kielégítő bőséges áruválaszték s az udvarias kiszolgálás eredményeként a kecskeméti Csemegebolt számításon felül teljesítette áruforgalmazási tervét. 1958. január 2-ától Szilveszterig csaknem nyolc millió vevő 11 millió forint értékű árut vásárolt;

Munkában Csupor Jónás eladó, a fűszer-részleg dolgozója

egyes cikkek: cement, mész olcsóbb lesz. S már éppen belemerültünk annak magyarázásába, hogy az új anyagárak a vállalatokat a jóval olcsóbb, s modern építési megoldások felé terelik, amikor a boltban dolgozó maszek asztalos — aki éppen az illető kereskedő pultjának üvegezésével foglalkozott megszólalt:

— Az építőanyagárak rendezése nem a legfontosabb pontja a termelői árak rendezésének — mondta jólértesülten s magabiztosan. Már azt gondoltuk, hogy ő is a kereskedő mellé áll a szakmájában használatos anyagok új árait bírálgatva. De nem ez történt. Munkáját abbahagyva kézbevette a mellette levő résfűrészt, s elénk tartotta:

— Láják ezt a résfűrészt? Ez nekem 20—25 évig elég. Ha a fiam mesterember lesz, még örö..kölfieti is tőlem. Ezzel a fűrészszel én az elkövetkező évek során ezreket kereshetek. S tudják, mennyiért vettem? Kilenc forint negyvenért! Egy asztalosmester összes szerszámait — a gyalupad kivételével pár száz forintért be lehet szerezni. Ezt én nem nevezem drágulásnak. Ha pedig a szállingózó hírek szerint a zsír és más közszükségleti cikkek olcsóbbodását tekintetbe veszem, altkor a lakosság még nyer is az új évben bekövetkező árrendezéssel. Valami ’ olyan változást tervez most a kormány ezekkel m árrendezésekkel, amelyek, úgyhiszem, kapcsolatban lehetnek a munka termelékenységével, s az egész népgazdaság felvirágozta- tásávaJL

Történetünk meg az óévben játszódott le. Egy magánkisipa-; ros mondta cl véleményét swt‘ árrendezésről — még annak közhírré tétele előtt. Véleményében! az tükröződik, hogy népünk a legnagyobb örömmel és megértéssel fogadta az árrendezést. j

Ej'z még akkor történt, ami- kor kezdtünk beleilleszkedni a megyeszékhely tisztségébe. S a kecskemétiek is megnyugodtak, hogy más városbeliek is jöttek, hogy segítsenek a fejlődésben.

Cseke is befejezte a munkát. Néhányszor beletúrt borzas, fekete hajába és vadvirágos kédv- vel vette az utat hazafelé. Jókedvű gyerekesség kerítette hatalmába. Hiszen a gépével nem volt baj, jól működött. Éléseket fütyült az utcán han- cúrozó kutyákra, egy tarka macskát lesiccelt a kerítésről, a kis téren beállt a gyerekek közé sárkányt eresztgetni s a jövendő középcsatárok és kapusok kérésére rúgta a kerek labdát is. Azután, hogy necsak mindig ő lőjje a gólokat, beállt védeni a kapufákat jelző sapkák és kabátok közé.

Kígyózott a magasba a labda után és vetődött hosszakat a zöld gyepen. Felesége, ha látja, valószínűleg oktatásba fogott volna arról, hogy viselkedése - nem méltó egy komoly felnötthöz.

A sötétedés vetette haza. A konyhában szokatlan felfordulás fogadta.. A mosdó a szögletből a középre került. A tűzhelyen víz melegedett, a borotvakészlete a kis polcon előkészítve, fehér inge a szék karfáján világított, fekete félcipője is ott tükröződött alatta. Annus, a felesége kikapta szőke hajából a bontó fésűt és idegesen fogadta:

— Hol voltál ilyen sokáig?

Csak az igazsághoz híven

mondta:

— Kicsit futballoztam.

Annus rápillantott és összecsapta a kezét:

FODOR JANOS:

Egy este a. színházban

___tkogy nézel ki? Csupa

ma

szat a nadrágod. — És amint jobban szemügyre vette, a kétségbeesése nőtt: — A térdénél teljesen kifoszlott. — Megfogta a' szövetet. — Nem is foszlott, hanem szakadt. Ember, hogy tehettél ilyet? Oda a nadrágod!

S tovább záporozott, Cseke pedig reménykedve nézett a fogasra, ahol az ernyője . függött. Annus kitalálta a gondolatát.

— Nehogy ernyőzni merj, mert meghúzom azt a nagy füledet.

Ennek az ernyőzésnek is megvan a maga története. Cseke baráti társasággal elmaradt. Későn, helyesebben: világos hajnalon ért haza. Annus nem aludt. A villany is égett. Cseke fején a kalapja ferdére csúszott. Magas hangulata ebből világosan elképzelhető. Annus ült az ágyban, hátát a feldúcozott párnáknak támasztotta, az ajka remegett, szemén könny harmatozott. Cseke hozzátáncolt és vígan köszöntötte:

— Szép jó reggelt, aranyvirágom.

Ez csak újabb víz volt a télé pohárba. Annus elmélkedésbe fogott. Viszont Csekét a megivott bor egyre derűsebbé tette, tetszett neki Annus féltése és szeretete. De mivel annak szófolyama egyre nőtt és dagadt, mentőötletet keresett, hogyan vessen neki gátat. S ehhez elég volt egy villanásnyi gondolkozás. Már fordult is meg és mókás imbolygással a konyhába ment, az emvöt leemelte a fogasról és szétnyitotta Annus előtt és biztatta’■

— Csak zuhogtasd nyugodtan. most már nem ázok el.

Majdnem nagy harag lett belőle, de aztán a reggelinél csak elvonultak a fellegek. Cseke csókkal kért engedel- met és tett Ígéretet, hogy máskor rendesebben viselkedik.

íle most itt volt a szakadt

** nadrág, s jó volt, hogy Annus megelégedett az enyhe fenyegetőzéssel. Mert mintha elfelejtette volna az egészet, erősen sürgetett.

— Mosakodj gyorsan és öltözz.

Cseke adta a közömbösét, a vállát vonogatta.

— Minek?

Pedig ugyancsak izgatta, hogy mi forgathatta fel ennyire háza népét, hiszen a gyerekek is körülötte zakatoltak.

Annus türelmetlenkedett, leemelte a fazekat a tűzhelyről.

— Itt a meleg víz, bor.otvál- kozz, közben majd beszámolok.

Cseke leült és úgy tett, mintha mázsás súllyal rakodna rá a fáradtság.

— Éhes is vagyok.

Annus nem engedte bujócs- kázni.

— Falatázunk, csak siess.

A gyerekek, Péter, Lali és a kis Annus kaptak a kések után. Vágták , a kenyeret és a szalonnát apró szeletekre. Annus dugdosta a falatokat a. szájába. Cseke úgy nyelés közben megkérdezte:

— Mondd meg végre, hová készülünk ilyen ünnepélyesen?

Annus boldogan újságolta a

meglepetést:

— A színházba!

Cseke prüszkölte széjjel a vizet.

— Ezért kell ekkora felhajtást csinálni? Sötét ruha, fehér ing és nyakkendő. Mintha nem lett volna jó az a ruha, ami rajtam volt.

Annus a fejét rázta.

— Nem. mert színházba megyünk.

Cseke felpaprikázódott.

— Még jó, hogy szmokingot nem kerítettél.

Ezután hosszú magyarázat következett a színház ünnepélyességéről. Arról, hogy a színpadon mozgó emberek, a szépséget mutatják be, a műveltséget tanítják és a haladást értetik meg. Azonfelül és ettől eltekintve:

— e^ves férjem, te sze- ** retsz cigarettázni, a

szünetben a folyosón ismerősökkel találkozhatsz. És bizonyosan kényelmetlenül érezned magad, ha azok rendesen vannak felöltözve, te meg szakadt nadrággal sétálgatnál közöttük, azonkívül az ábrázatodat is kétnapos sörte borítaná. És végezetül milyen asszonynak tartanának engem, ha ilyen elhanyagoltan látnának?

Közben Cseke szeme ismét az ernyőn pihengetett, de Annus nem engedte elmélázni, a tükör elé húzta:

— Gyere és nézd meg magad, megéri, nagyon rendes vagy. ,

Amikor elindultak, már esett az eső és- szépen permetezte őket. De Annus kifoouhatatlanul lelkendezett:

— Nagyszerű, kiváló szín- társulatot kaptunk. Olyanok jöttek ide, hogy bármelyik fővárosi színpadon is felléphet- nének.

Cseke hangulatrontón megjegyezte:

— Majd lóg az orruk az üres nézőtérre.

Annus nem hagyta magát.

— Tévedsz, pótszékes előadás lesz, annyian akarják látni a darabot.

Cseke a tapasztalata mellett kardoskodott.

— A kecskeméti ember karácsonykor és Szilveszterkor megy színházba és ha véletlenül nincs disznóvágás, vasárnap is rászánja magát, hogy valamiképpen elűzze az estét. Hétköznap inkább néhány pohár bor mellett elkártyázgat.

Beértek a nézőtérre és Annus szeme felragyogott. Cseke kicsit ámultán tekintett szét. A páholyok tele, a földszint zsúfolva, a karzat szinte ros- kadt az emberek súlya alatt. S mindenütt sok ismerős. A Máriavárosból, a Bethlenváros- ból, a Széchenyivárosból, a ki- esi és nagy utcákból.

Itt-ott páran borotválatlanul, hétköznapi ruhában húzódtak össze egészen kicsire. Annus a könyökével megérintette férjét és odasúgta neki:

— Látod, milyen kellemet- lenül érzik magukat.

/§ szünetben felcsattant a taps. A függöny szétnyílt. A színészek köszönték az elismerést. A nézőtéren sokan felálltak és már úgy ünnepelték a szépségeket, a művészetet. S egyszere csak Cseke is arra lett figyelmes, hogy Annus is emelkedik és kipirult arccal összeüti a tenyerét. És ez ott zajlott le a földszinten a második sorban.

r.\

KQMYW/ő,