Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

1959. január 25. vasárnap

3. oldal

Több helyen nem hajtották végre

az erkölcsi bizonyítványok beszerzésére vonalközé rendeletét

— Interjú dr. Kolozsi ll. Gyula megyei ügyésszel —

jUlíct Lzífitk cl bajai nők?

Szerkesztőségünkbe több panasz érkezett arról, hogy egykét vállalatnál, gazdasági szervnél büntetett előéletű, vagy erkölcsi bizonyítvánnyal nem rendelkező személyek is dolgoznak, noha 1957. december 28-án rendelet jelent meg, mely szerint a fontos és bizalmas munkakörök betöltéséhez erkölcsi bizonyítvány beszerzése szükséges. Nem közömbös ugyanis, hogy felelős pozíciókban csak büntetlen és feddhetetlen előéletű személyek dolgozzanak. Ez biztosítékot jelent a társadalmi tulajdon védelmére, és a korrupció, s más hasonló jelenségek letörésének egyik eszköze is lehet.

Ebben az ügyben kerestük fel dr. Kolozsi R. Gyula megyei ügyészt, aki kérdéseinkre az ügyészség által megtartott vizsgálatok eredményeinek birtokában válaszolt.

— Az erkölcsi bizonyítványok beszerzésére vonatkozó rendelet már több mint egyéves — mondotta Kolozsi elvtárs —, ennek ellenére, mint az önök szerkesztőségébe beérkezett panaszok is bizonyítják, az ügyészség által tartott vizsgálatok számos hanyagságot tártak fel, részint abban a vonatkozásban, hogy a felsőbb

szervek a megfelelő útmutatást és ellenőrzést elhanyagolták. részint pedig abban a vonatkozásban, hogy az alsóbb szervek sok esetben nem kezelték az ügyet kellő komolysággal.

Több esetben volt tapasztalható ugyanis, hogy a földművesszövetkezetek járási központjai nem .néztek utána az egyes földművesszövetkezeteknél folyó munkáknak és így fordulhatott elő, hogy például a Kiskunhalas- és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetnél 1958. január 1 után is több személyt helyeztek át, illetve alkalmaztak olyan munkakörben, melynél az erkölcsi , bizonyítvány beszerzése a munkakör betöltésének előfeltétele lett volna.

Hasonló esettel találkoztunk a Kecskemét és Vidéke Földművesszövetkezetnél is.

A kiskunfélegyházi 5-ös számú Mélyépítő Vállalatnál még nagyobb a mulasztás, mert több olyan személy van jelenleg is fontos és bizalmas munkakörben, aki büntetett előéletű, vagy alkalmaztatásakor az erkölcsi bizonyítványt nem kérték tőle. Sőt olyan esettel is találkoztunk a vizsgálat folyamán, amikor a Minisztertanács személyügyi titkárságának kifejezett

Emelték az egészségügyi dolgozók fizetését

A Minisztertanács jóváhagyta az egyes egészségügyi dolgozókra vonatkozó 1959. évi bérügyi intézkedések irányelveit, keretszámait. Ezek szerint az idén mintegy 124 millió forint költséggel 11 ezer orvos keresete átlagosan 21 százalékkal emelkedik. Ezenkívül az egészségügyi képzettségű dolgozók (középkáderek) 10 százalékos, az ország gyógyszerészeinek több mint tele, 12.8, a gyógyszertári technikai dolgozók pedig 10 százalékos fizetésemelést kapnak átlagosan. Az egészségügyi dolgozók fizetésrendezése . nagymértékben serkenteni fogja a bánya- és iparvidékek egészség- ügyi ellátásának javítását. A munkásosztály helyzetének vizsgálata -során ugyanis kiderült, hogy ezeken a vidékeken sok

orvosi állás betöltetlen, mert a biztosítottak nagy száma miatt kevesebb lehetőség van a ma- gánprakszisra. Az itt dolgozó orvosok a fizetésemelésen kívül külön juttatásban is részesülnek. Az irányelvek szerint a legnagyobb arányú emelést a legelmaradottabb fizetéseknél alkalmazzák, tehát a rendelőintézeti orvosoknál, az üzemorvosoknál, a közegészségügyi és járványügyi orvosoknál, valamint azoknál a körzeti orvosoknál. akiknek körzetében sok a biztosított. Több fizetést kapnak a vezető állású orvosok, valamint a tanácsapparátusban dolgozó orvosok is.

A közgazdasági ismeretek szé lesebbkörű, rendszeres terjesztésével ezideig nem foglalkoztak megyénkben. Ezt a hiányt akarván pótolni a TIT megyei szervezete elhatározta, hogy más megyékhez hasonlóan megalakítja a közgazdasági szakosztályt. A szakemberek lelkesedésének és munkájának eredményeképpen január 28-án, szerdán délután 5 órakor a TIT Ko- háry utca 4. szám alatti helyiségében sor kerül a közgazda- sági szakosztály alakuló ülésére. Ez alkalommal „Mezőgazda- sági exportunk helyzete és kilátásai” címmel Mulató Janos miniszterhelyettes elvtárs tart. előadást.

Nem volt vakJárma

Pénteken, január 23-án délután háromnegyed négykor a kecskeméti tűzoltóknak dolguk akadt. A Kecskemét, Wesselényi utca 3. szám alatti lakásban, Tóth Istvánná kéményében meggyulladt a korom. A tűzoltók az ' értesítésüktől számított két percen belül a helyszínen voltak.

kérdés, de nem is egy szűk réteg privilégiuma. A jólápoltsag, üde arc és frisseség a dolgozó nők mindennapi igényévé vált. Tanúi voltunk ennek Baján, dr. Menczer Károlyné kozmetikai szalonjában is. Traktoros-lányok, tisztfcleségek, posztógyári munkásnak és bőszoknyás parasztnénik. diáklányok és háziasszonyok, sőt a zárszámadások befejeztével a termelőszövetkezetek nőtagjai is gyakori vendégek a Búké Szálló mellett lévő kozmetikai szalonban.

Képünkön: folyik a szépség- ápolás. Előtérben Bálind Márta kozmetikus tanuló, mögötte dr. Menczer Károlynénak segédkezik a másik tanulólány, Villá- jnyi Éva.

©OOOOOOOOOGG

Kultúrpolitikai tanfolyam pártmunkások részére

A solti üdülőben január; 22-én, 23-án és 24-én a járási,; valamint a városi pártbizottsá-j gok agit.-prop. osztályvezetői, a; nagyobb községi és üzemi párt-; szervezetek titkárai, azonkívül i a tömegszervezetek számos me-j gyei és járási vezetője három-; napos tanfolyamon tanulmá-; nyozta pártunk kultúrpolitikájának kérdéseit.

A tanfolyamot Borsodi György elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője nyitotta meg. A Központi Bizottság művelődéspolitikai Irányelveinek jelentőségére és ezzel kapcsolatban a kommunisták egyöntetű elvi állásfoglalásának, valamint gyakorlati cselekvésének szükségességére hívta fel a figyelmet.

Előadást tartott a tanfolyamon Papp elvtársnő, a Művelődésügyi Minisztérium pártbizottságának titkára, Madarász (.ászló elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese, Barabás János elvtárs, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, Kiss Bajos elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának munkatársa és Farkas István elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa*

B

eállt a tél, a hó is leesett, fehér volt a világ. A háztetők, a fák, a kerítések, a bokrok jégcsapokat, szakállas, lecsüngő hólebernyegeket hintáztattak. A városszéli kis utcában, ahol laktunk, nagyritkán elhajtott egy-egy csilingelő szán is. A gyerekek magukfaragta lécekből, ládákból esz- kábált szánkóikkal egymást huzigálták, majd megúnva a sík terepet, kivonultak a vasútol- dalba, ahonnét már siklani is lehetett nagyokat.

Éppen iskolaszünet volt, ráérős idő. Vágyakozva nézegettem kifelé a jégvirágokkal díszes ablakon a havas világba. Anyám nem szerette, ha kint csatangolunk. Féltette az egyetlen lábbelinket a tönkremenés- től, a beázástól és igaza is volt, miben megyünk majd ismét iskolába, ha ezt elnyűjük idő- előtt?

De hát a gyermek csak gyermek, nagyon kívánkoztunk kifelé. Húgom beérte volna egy kis hógolyózással is az udvaron, de bennem titokban más vágyak bizseregtek.

Vasárnap különösen mozgal- mos volt az utca. Tőlünk csak pár házacska és utána a sík mező, a határ következett, a határ a jégpáncéllal borított tocsogókkal, a végtelen messzi futó, befagyott kis erecskékkel, vízlevezető árkokkal. A városka környékbeli fiatalsága mintha csak itt adott volna taiál- . küZöt egymásnak. Aü ÚlelQl£i

Karikó gyerekek elsöpörték a havat egy nagy jégtábláról, sőt pár fillér borravaló — vagy inkább kenyérrevaló — ellenében a korcsolyák felcsatolásában is segédkeztek. Egész kis korcsolyapálya nyílt tehát a szomszédunkban. Nagyon, de nagyon izgatta a fantáziámat.

N

o, eriggy, nézd meg te is — mondta ki végül is a bűvös szót apám, ami föloldotta a rabságomat — csak osztón vigyázz magadra — tette még hozzá az intelmet, ami gondolom inkább a cipőm állapotára vonatkozott.

Hát vigyáztam is. Csak elvétve lódultam neki, hogy megkíséreljem a csúszkálást, nem nagy sikerrel. Patkó helyett ugyanis használt autógumiról lekanyarított sarok volt a cipőmön, ezt szögelte rá Mohella bácsi, a barkács-suszter, aki jól tudta, mi a legtartósabb ezeken a sok sarat látó városszéli kis cipőcskéken. — Irigykedve néztem a csizmás, köd- mönös parasztgyerekeket, akik patkóikkal csak úgy hasították a jeget, még kanyarokat is írtak, mintha igazi korcsolyával siklanának. De azért mégis leginkább a diáklányokat, diákfiúkat csodáltam, ahogy keringtek, kergetőztek a jégen, s közben vidáman kiáltoztak, sikongattak*- .

— Hej, ha nekem egyszer korcsolyám lehetne! — sóhajtottam fel odahaza vacsora után, amikor beszámoltam élményeimről.

— Nekem vót, gyerekkoromba vót — jegyezte meg csendesen apám. — Magunk csináltuk fából, meg drótból. Ha akarod, neked is faraghatok egyet — mondta nagylelkűen.

Faragott is, egy hét sem telt bele. Olyan ügyes kis korcsolyát faragott, hogy az utcabeli, hozzám hasonló — korcsolyát eddig csak a más lábán látó — gyerekek irigykedve néztek rám miatta. Legalább is addig, amíg a korcsolyámmal a jégpálya felé igyekeztem.

A felnőttek közül is többen megállítottak, nézték, forgatták a csodálatos kis alkotmányt és elismerően bólogattak:

— Ügyes munka!

Hát bizony, az is volt, sokat is kínlódott vele az apám. Jóformán szerszám nélkül, késsel, fogóval barkácsolta ki. Egy fadarab, ami ráillik a cipőtalpra, két oldalt a felcsatoló szíjakkal, a fába hosszában belesüllyesztve egy vastag drót, ez volt az egész. Egyszóval csuda egy passzentos jószág volt, otthon, a konyha földjén már egészen jól tudtam ballagni vele*.

Ál ELSŐ KORCSOLYA

hozzá nem járulása után is ab kalmazott a vállalat vezető állásra egy személyt.

Mi sem természetesebb annál,1 hogy a mulasztásokért a vállalatokat terheli a felelősség. Ezért érdemes megemlíteni azt, hogy az 1957. évi 66. számú tvr. rendelkezései szerint a gazdasági vezetők fegyelmileg felelősek az erkölcsi bizonyít-: vány beszerzésére vonatkozó' rendelet betartásáért, de ezen felül bűnvádi úton kell felelős- ségrevonni azt, aki a vonatkozó rendelkezéseket szándékosan, vagy ismételten szegi meg.

Továbbra is fokozott figye'S lemmel kíséri az ügyészség a] vállalatok, intézményeik, külön-j böző szervezetek ilyen irányúj munkáját, és különös tekintet-] tel lesz arra is, hogy a Nép-j köztársaság Elnöki Tanácsa« 1958. évi 42. sz. tvr.-ét betart-, sák. Ez a rendelet az erkölcsi I bizonyítványok beszerzésének^ kötelességét kiterjesztette azok-« ra az esetekre is, amikor e| fontos és bizalmas munkakörö-j két betöltő személyek 1956. ok*; tó bér 1. napja előtt nyertek al-j kalmazást.

Kolozsi elvtárs a következő! szavakkal fejezte be nyilatko-: zatát:

— Amennyiben olyan adatok-• ra fogunk bukkanni az ellen-: őrzés során, amelyek, alkalma-: sak lesznek fegyelmi-, vagy• bűnvádi, eljárás lefolytatására,; a kezdeményező lépést flzj ügyészség meg fogja tenni. '■

Nem akarunk reklámot csinálni, de tény, hogy m'a már a kozmetikai ápolás nem hiúsági

Hanem amikor a jégen kellett volna felavatni, bizony szégyent vallottam vele. Csúszott az én lábam mindenfelé, csak éppen előre nem. Még szerencse, hogy óvatosságból jó távolra mentem a többiektől és magam söpörtem magamnak egy kis csúszkát, különben az utcabeli gyerekek előtt oda lett volna a becsületem.

— Hát persze, az igazi korcsolyának éle is van, azért lehet jól siklani vele, ez a drót pedig gömbölyű — állapítottam meg végül is. Csak az nem fért a fejembe, hogyan korcsolyázott egy ilyen alkotmánnyal gyermekkorában az apám? Valami titka lehetett bizonyosan,

Bevallom, ez máig is rejtély előttem. Mert attól kezdve ugyan kijártam sinkózni a jégre, de a korcsolyámat egyszer sem kötöttem fel. Volt az egyik gyereknek egy féllábas korcsolyája, valahol a »zsibajon« szerezte, azon billegtünk felváltva egész délutánokat,

H

anem ezt apám soha nem tudta meg. örült helyettem is a magaszerkesztetfe korcsolyának és én a világért sem rontottam volna el az örömét. Hiszen a korcsolyázás szép dolog, de mégis inkább az a nagy-nagy szeretet volt a lényeg, amivel azt a csodálatos kis jószágot kifaragta a számomra. Mert azt, míg élek, nem feleltem el.

F. Tóth £ál

Közgazdasági szakosztály — a TIT-ben