Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-23 / 19. szám

4. oldal

1959. január 2S, péntek

Ahol ifjúságunk gyakorlatban is elsajátíthatja a korszerű tudományokat

Beszélgetés a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnökével

Nemrég beléptünk az

Űrhajózás korszakába. Ez alkalomból meg kell állapítanunk, hogy a ma embere szinte alig győz lépést tartani a technika szédületes fejlődésével, mert míg az egyik ember rakétákat küld egyik világrészből a másikba, lökhajtásos repülőgépeket irányít vagy atomerőműveket épít, addig a másik ember egyszerűen zavarba jönne, hogyha például motorkerékpárra kellene ülnie, vagy elromlott rádióját neki kellene megjavítania. Kétségtelen tény azonban, hogy az embereket, különösen a fiatalabbját nagyon érdeklik a technika csodái és sokan törekszenek arra, hogy urai lehessenek bonyolult gépezeteknek.

Eléggé kevesen tudják még, hogy van egy szervezet, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség, amelynek kebelén belül szinte sportszerűen sajátíthatja el bárki a legmodernebb technikai tudományt. Felkerestük íVichnál Pál elvtársat, az MHS megyei elnökét, s megkértük, tájékoztassa olvasóinkat, hogy a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyénkben levő szervezeteiben mivel foglalkoznak, milyen eredményeket értek el és mik a terveik.

Szövetségünk feladata — Icezdte tájékoztatóját Vichnál elvtárs hogy irányítsa, szervezze a technikai sportágakat, közreműködjék a lakosság tömeges önvédelmi, légoltalmi és atomvédelmi kiképzésében. Az ellenforradalom után újjászervezett alapszervezeteink megerősödtek és széleskörű tevékenységet fejtenek ki különösen a technikai tudást igénylő, valamint honvédelmi szempontból fontos sportágak művelésében. Ilyen munka folyik a lövész, motoros, rádiós, repülős, ejtőernyős, modellező, vízisport és lovas klubjainkban. Ezenkívül igen sok előadást tartottunk a lakosság körében az atomvédelemmel, légoltalommal, űrhajózással és egyéb hasonló kérdésekkel kapcsolatban, amelyek igen népszerűek voltak,

Nagy horderejű megmozdulása volt szövetségünknek az elmúlt nyáron Kecskeméten rendezett MHS-hét, s a megye többi városában tartott MHS-napok. Ebből az alkalomból igen sok testi • és technikai sportágban mutatták be szervezetünk tagjai tudásukat. Különösen nagyszerűek voltak a motoros-, repülős-, ejtőernyős- és lovasbemutatók. Több tízezren nézték végig emellett a légoltalmi és atomvédelmi gyakorlatokat is,

Arra a kérdésünkre, hogy megyénkben milyen erőt képvisel a szövetség, Vichnál elv,OOOOOOÖOOOOOOOOOOOOOOOO<

Miiló József megtalálta számítását

' 195Y. októberében új tag jelentkezett felvételre a dusnoki Munkás-Paraszt Szövetség Termelőszövetkezet közgyűlésén. A tagfelvétel során Mihó József (elmondotta, hogy már igen sok vállalatnál dolgozott, de sehol sem melegedett meg, nemsokára útra kelt és más helyet ' választott. A termelőszövetkezet tagjai mérlegelték a helyzetet. Hosszú vita előzte meg felvételét. A hozzászólások során kiderült, -hogy Mihó József árvagyermek, aki nem kapta meg a szeretetek a nevelést. Általában mostohán bántak vele a faluban, nem becsülték meg képességeit, pedig mindenki tudta róla, hogy jóindulatú, rendes ember.

A termelőszövetkezet vezetői vállalták, hogy Mihó Józsefet "segítik a műveltség elsajátításában. s így a tagok egymásután tartották kezeiket a magasba. Mihó József tagja lett a dusnoki Munkás-Paraszt Szövetség Termelőszövetkezetnek. Az új tag hozzálátott a munkához. Azt a beosztást kapta, amelyet ezelőtt senki sem vállalt szívesen. Az állatok téli ■takarmányozása lett a munkaköre. Egyesek nem is jósoltak neki sok időt, hiszen nehéz dolog esőben, hóban, fagyban rendszeresen helytállni, megszakítás nélkül.

1957. októbere óta már elég hosszú idő telt el, de Mihó József még nem hiányzott a munkából. Általános megelégedésre v<%zi feladatát, szorgalmas, munkabíró, s a legutóbbi közgyűlésen még dicséretben is részesült, mert a legtöbb munkaegységet szerezte meg. Egy év alatt sok nehézséget kellett leküzdenie. A téli hidegek beállta idején vékony szandálban fogvacogva jött dolgozni. A zárszámadás után azonban a kapott összegből csinosan fel- ruházkodott, s azóta a lányok is szívesebben néznek rá. Mostanában azt suttogják a pusz -1 tában, hogy Mihó Józsefet el' sem lehetne zavarni a szövetkezetből, mert ha az idei esztendő jól sikerül, akkor lakodalom lesz a pusztában, mégpedig nagy, mert Mihó József végkép gyökeret eresztett Borsosháton.

Kollár József

levelező

társ a következőket válaszolta: ... — Közel száz alapszerveze- tu-nk van, ami annyit jelent, hogy csaknem minden községben megalakult már az MHS. Az alapszervezetek tagjai a téli hónapokban elsajátítják a honvédelmi alapismereteket, ezenkívül tanfolyamokon megtanulhatják a rádiótec. ,:ai, gépjárművezetői stb. műszaki alapismereteket. A nyári idényben azután a különböző tömegsportokkal foglalkoztatjuk az ifjúságot. Az alapszervi versenyek után járási, majd megyei szinten rendezzük meg a sport- versenyeket.

Még érdekesebb munka folyik klubjainkban — folytatta Vichnál elvtárs, anélkül hogy megvárta volna az erre vonatkozó kérdést. — Itt már az alapszervezetekben elsajátított szakmai ismeretek fejlettebb gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak. A lövészklubban versenyszerűen űzik a céllövészetet, ezenkívül van íjász-, háromtusa- és öttusa-szakosztályunk ÍSj

A motoros klub vezeti a gépjármű tanfolyamokat, rendelkezik verseny- és túraszakosztállyal. A repülős klub vitorlázó- és motoros-kiképzésben, az ejtőernyős klub ejtőernyőskiképzésben részesíti tagjait. Magas színvonalú technikai munka folyik a rádiós klubban. Itt rövid- és ultrarövidhullámú adóállomások építésén dolgoznak a klubtagok.

Különösen nagy szerepe van szövetségünk munkájában a tartalékos tiszti tagozatnak. A tartalékos tisztek képezik szövetségünk tagságának gerincét, az ő vezetésük alatt dolgozik ma már legtöbb alapszervezetünk. Éppen ezért a jövőben gondot fordítunk arra, hogy a tartalékos tisztek saját továbbképzésükkel is foglalkozhassanak az MHS keretén belül — mondta végül Vichnál elvtárs.

A JÁNOSHALMI KlSZ-szer- vezetben működő falusi önkéntes brigád 25 fővel 12 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett 1958-ban. A társadalmi munka egyik legnagyobb létesítménye a szabadtéri színpad felépítése volt.

A bátrak sportjáról

Szeretnénk az ejtőernyős sportról —, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy a bemutató ugrások és versenyek alkalmával nagy közönségsikere van — pár sor ismeretest írni. Megyénkben több helyen — többek között itt, Kecskeméten is — működik az MHS támogatásával egy ejtőernyős szakosztály, helyesebben mondva, működne, ha volna Kecskeméten néhány fiatal, aki e magas- színvonalú sportágnak nemcsak egyszerű szemlélője, hanem részvevője, versenyzője is lenne.

Ez a sportág méltán kapta a »bátrak sportja•« jelzőt, hiszen nem kis merészség kell ahhoz, hogy valaki egy bizonyos magasságban a repülőgépet elhagyja. Nem hiszem azt, hogy fát, Kecskeméten lenne olyan fiatal, aki « ejtőernyős sjfcrte

tói bármilyen okból idegenkedne vagy félne. Nem vitás, hogy az ejtőernyős számára magas technikai felkészültség és rugalmasság a fő kellék. Egy ejtőernyős, ha az ugrásra technikailag és rugalmasság szempontjából felkészült, az utasításokat betartja, a szerencsés földreérés biztosítva van, félelemre nincs oka.

Szeretnénk a bátrak sportjában világviszonylatban is az élvonalba kerülni. Ehhez azonban az kell, hogy legyen versenyzőnk, Az MHS országos elnöksége, kormányunk nagy-, mérvű támogatásával megadja; a lehetőséget arra, hogy ebben a sportágban működő fiatalok' megismerjék az ejtőernyőzés fortélyait, szépségeit, s részt, vehessenek versenyeken.

Szilágyi Mihály levelezd',

p-itnpm.i/nx 1

»Régi kívánsága teljesült' a Kecskemét—máriavárosi lako- ioknak, amikor az 5-ös autóbusz végállomását a máriavá- ■osi állomástól a Tatársor vécére helyezték át. Azonban az irömbe egy kis üröm is vegyül. Ugyanis az autóbuszmeg- illó esős idő esetén víz alatt ill. Az utazni kívánók kényte- enek bokáig belegázolni a sárba. hogy fel tudjanak jutni az lutóbuszra« — írta a máriavá- •osi dolgozók nevében egyik lévtelen olvasónk. A levelet a Kecskeméti Városi Tanácshoz tüldük el. ahonnan az alábbi ,'álasz érkezett:

»A máriavárosi dolgozók pa- íaszlevelét kivizsgáltuk, és az pari osztályunk az alábbiakon intézkedett: Az 5-ös autóbusz végállomását kisalakoz- attuk, úgyszintén a fel- és le- izállohelyet is. Így a máriavá- ■osi lakosok panasza orvoslást lyert.«

*

Tekintélyes irathalmazzá gyarapodott a Soltszentimréről Fi- lyelő aláírással írt levél kivizsgálása. Olvasónk levelében sírja, hogy $ községben .a

. földművesszövetkezet tüzelőszer telepe nem gondoskodott a lakosság téli tüzelőszükségletéről. A levelet a MÉSZÖV kereske- 1 delmi főosztályára küldtük át, ; ahonnan az alábbiakat tudtuk meg:

»Véleményünk szerint Solt- szentimrén hiányoztak mindazon feltételek, amik a tüzelő- ellátást jobbá tették volna. Intézkedtünk. Az üzemágvezető- vel megrendelést állíttattunk össze és illetékes helyre ezt eljuttattuk. Utasítást adtunk a továbbiakban arranézve, hogy tervszerűen és időben készítsék el igénylésüket. A közeljövőben már enyhülni' fognak a problémák.

*

Két levél érkezett, amelyben igen sok korán kelő dolgozó arra panaszkodik, hogy a DAV kecskeméti kirendeltsége reggel, még a világosság beállta előtt eloltja a közvilágítást szolgaló lámpákat, ezért a dolgozók sáros idő esetén nem tudnak száraz lábbal bejutni munkahelyükre, Arra kérik szerkesztőségünket, intézkedjen, A levelet a DAV. kecskeméti kíreg.1

ileltségének küldtük át, ahonnan Mészáros Károly üzemvezető az alábbiakat közölte:

»A panaszlevélre közöljük, hogy a közvilágítás ki- és bekapcsolását a közvilágítási naptár szerinti időpontban végezzük. A be- és kikapcsolások időpontjának megváltoztatását csak a városi tanács v. b. utasítása alapján módosíthatjuk«. Időközben megtudtuk azonban, hogy a közvilágítási lámpákat már a világosság beállta után sltják el.

*

Molnár Dávid csengődi olvasónk levelében elpanaszolja, logy a TEFU gépkocsival köl- :özött jelenlegi lakóhelyére és innak ellenére hogy kifizette íz ilyenkor esedékes szállítási iíjat, mégis 39.70 forinttal ter- íelték meg fizetését. Ügyében ir. Kolozsi Gyula jogi tanácsidónkat kérdeztük meg, aki az alábbiakban értesített panaszosunk ügyéről.

»Tudomásukra hozom, hogy VIolnár Dávid csengődi lakos ianaszügye megoldódott, misze- int az általa sérelmezett 39.70 érintőt lakcímére a közeljövője» fio'táaite'

Kis alakoztak az autöbusz-végAllomAst — LESZ

TÜZELŐ SOLTSZENTIMRÉN r- KÉSŐBB KAPCSOLJAK KI

a közvilágítást — a pénzt visszautaljak ~

A ZENEBARÁTOK KÖRE által rendezett nagyzenekari sorozat második hangversenyén a szép-hangzás két legnagyobb mesterének partitúrái elevenedtek meg; közülük is azok. melyekben szerzőjük daloló kedve majd átszakítja az instrumen- talitás, a hangszerszerűség korlátáit. (Kis éji zene, Á-dur hegedűverseny, Rosamunda-nyi- tány. Befejezetlen szimfónia.) A vokalitás-szerűség: a magát klasszikus formákba véső dallamossági szépkeresés amiképpen diadalra jutott a partitúrákban, úgy az azokat megszólaltató koncertdobogón is. Ne- messzeghy Lajos karmester tolmácsolása zeneileg alázatos, a klasszikus bécsi mesterekre utaló — ebből folyóan hiteles és gondos volt. A MÁV Szimfonikus Zenekar, valamint a Garay György helyett (érdekes csereként) fellépő Szász József VIT-díjas szólista ízléses és virtuóz hangszerkezelése jó műszerként regisztrálta a Mesterek (és tolmácsuk) szárnyalásának dinamizmusát.

Ezt a mostoha körülmények (hideg terem, szűk férőhelyek, a zenekar gyenge világítása, gyenge helyi propaganda, esti egyetembe ütköző időpont, nem utolsó sorban a terem giccses »dekoráció«-ja) között mégis ünnepélyes levegőjűvé válni tudó alkalmat mi is tette a kecskeméti zenebarátok számára felejthetetlenné? Az, hogy éppen az ő új szervezésű társadalmi összefogásuk segítette létrejönni ezt az egész hangversenysorozatot, a jelen estét? Hogy közülük került ki a jól helytálló karmester ,— sok városunk büszke lehetne rá!), aki lépésről lépésre jobban összemelegedve partnereivel, boldog és meleg muzsikálással tudta zenei izgalomban tartani hallgatóságát? A szomszéd város, Kiskunfélegyháza, 70 diákjának érdeklődése? A jóhírű, ismerős zenekar, a liégei díjnyertes vonósnégyes-tag szólista? Vagy a felszabadulás után általánossá lett mélyebb, szélesebb alapzatú zenei érdeklődés, javuló iskolai alapozó munka?

Függöny mögötti, szünetben érdeklődtünk a szervezési és karmesteri műhelytitkok után. Megtudtuk, hogy a Kecskeméti Zenebarátok Köre, a »Legyen a zene mindenkié« országos mozgalom, valamint a párt művelődéspolitikai tézisei ya- lóraváltásának szárnyán évrőlévre, már az idén is, bérleti hangversenysorozatot rendez, programja összeállításánál kezét a város zenei érdeklődésének ütőerén tartva. Hallottul:, hogy a zenei intézmények vezetői maguk kilincselnek, ügynökösködnek a jegyek eladásában (túlhaladva az eddig inkább formális eszközökkel élő jegypropagandát). A hangversenyen kézbeadott tájékoztatásból olvashatjuk. hogy a körnek a még nem muzsikus foglalkozású tagjai is zenei művelődésüket úgy látják biztosítva; ha minden téren aktívan támogatnak minden városi zenei intézményt. — Jó volna, ha már a szerepek kiosztásánál tartanának.

Zenei kérdéseinkre a karmester válaszol készségesen. Műsorismertető nyomtatványt azért készített és osztott ingyen, hogy a kézdő koncert-látogatók fantáziája is állandóan nyomon tudja követni a zene történéseit, anélkül hogy a emócionális élmények szabadságától megfosztaná őket. — A »Kis éji zene« tempóvételében a szokot- tabb olaszos helyett a pompo- zúsabb salzburgi hagyományt követi, hogy a két saroktétel (1. és 4.) allegrója (pergő előadásmód) közötti különbség az utóbbinak »túlhúzása« nélkül tudjon kijönni. A Mozart-mű- vek felépítése talán legfigye- lemre méltóbb mozzanatának a napfényes mozarti alaptónus »felhősödés«-einek, elérzéke- nyüléseinek problémaközponttá, tételét, az utánuk »kiderülő égbolt« fény-ámyjátékainak finom elosztását tartja.

— Hogyan készült hangversenyére? — kérdezzük.

— Két próba, főként csak »stich-próba« alatt jó kapcsolat kialakítása a partnerekkel, pódiumon a mű közös megalkotása az aprólékos ismerete!: és a teremtő izgalom fűtöttségének birtokában, ez volt a módszerem.

Valaki közülük megjegyezte :• látszik, vokális beütésű' karmester áll előttünk. Így is va:> És mi arra gondolunk, hogy Kodály, Bárdos hangszeres műveinek szólamait mennyire a vokalitás árama fűti, kerekíti — akárcsak Mozartét és Schubertét.' Koncertünk után úgy vélekedünk, hogy milyen jó velna, ha országos viszonylatban is mind több zenekari karmesterünkről lehetne elmondani: »Látszik, hogy énekkarvezetéssel is foglalkozik!« K. L.