Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-30 / 306. szám

4. oldal 1958. december 30, kedd Törvényeink szellemében »Az úttörő híven teljesíti kötelességét és önként szolgálja a közösséget.« (3. pont) Ágnes, a »Béke« őrs legfiata­labb tagja még az igazak ál­mát aludta. Élvezte a téli szün­időt és a szokottnál tovább pi­hent puha ágyában, mikor hir­telen éles csengetés ébresztette fel. Álmos szemekkel nézett ki az ablakon és látta, hogy szür­ke fellegek borítják az égbol­tot. — Hej. de jó lenne még tovább feküdni a jó, meleg ágyban — gondolta —, mikor újabb csengetés hallatszott. Gyorsan magára kapta a ruhá­ját és kisietett a kapuhoz. A kapuban Éva gyorsan kö­zölte vele, hogy azonnal men­jen be az iskolába, mert csa­patriadó van és negyedórán belül mindenkinek ott kell lenni. Ezzel már rohant is to­vább, hogy újabb pajtásokat értesítsen a riadóról. Ágnes visszament a szobába és nézte a csábító ágyat. Gondolkodott, hogy mitévő legyen. Elmen- jen-e, vagy visszafeküdjön és pihenjen tovább. Elvégre szü­net van, igazán nem fontos most elmenni, meglesz a csapat most az egyszer nélküle is. Igen ám, de ha csak ő hiányzik, az még elviselhető, de ha a csa­pat minden tagja így gondol­kozna, akkor senki sem lenne Ott. A csapatvezető pedig hiába várná a pajtásokat. Dpntött. Gyorsan felöltözött és máris rohant az iskolába. Az udvaron már sokan voltak és tanakodtak, hogy mi lehet az a fontos dolog, miért kellett szünetben korán reggel ide­jönni. Nem kellett sokáig tanakod­ni. A pajtások felsorakoztak, sietve jött a csapatvezető és már olvasta is a Forradalom Nyomolvasói Parancsnokságának a csapat számára küldött kü­lön parancsát. Bizony, komoly parancs volt az, és még aznap végre kellett hajtani. A paj­tások feszült figyelemmel hall­gatták, amint a csapatvezető elvtárs felolvasta a parancsot. Majd amikor megkérdezte a pajtásokat, teljesíthető-e a pa­rancs még a mai napon, kó­rusban hallatszott az egyhan­gú válasz: igen. A megbeszé­lés után nótászóval indultak el az őrsök a feladatot teljesíteni. A pajtások pedig az úttörő­élet törvényeinek 3. pontja sze­rint cselekedtek, amely így hangzik1 »Az úttörő híven tel­jesíti kötelességét és önként szolgálja a közösséget.« A negyven éves KIMSZ-t ünnepelték Feledhetetlen ünnepélyre jöt­tek össze dec. 19-én a kecske­méti I. sz. leányiskola úttörő- csapatának tagjai. Az Űttörő- ház nagytermét zsúfolásig meg­töltötték az iskola tanulói. El­jött sok szülő is és jelen vol­tak a csapat szervező testüle­tének tagjai is. A Jókai Mór úttörőcsapat fúvószenekarának pattogó in­dulójára az úttörők is bevonul­tak a terembe és szabályos út­törőformaságok lebonyolítása után kezdetét vette az ünnep­ség. A munkásmozgalom szebb­nél szebb dalai, költőin a múl-, tat idéző és a nagyszerű jelenti bemutató versei csendülnek fel' a pajtások ajkán. A nagysze­rűen előkészített és összeállí­tott szöveget mondó pajtások szavaiban röviden megelevene­dett az ifjúsági mozgalom a párt, a Tanácsköztársaság meg­alakulása, tevékenységé, be­széltek a Tanácsköztársaság di­cső napjairól, nagyszerű tettei-. ről, majd a Tanácsköztársaság] bukását követő terror szörnyűi tetteiről. Tüdővész, öngyilkos-] ság, tömeges munkanélküliség,] az volt az ifjúmunkások sorsa; abban az időben. ? Az ifjúság azonban akkor] sem szűnt, meg harcolni jogai-' ért, a boldogabh jövőért és egymás után hangzik el Súg­ván Endre, Braun Éva. Kulich Gyula, Schönhercz Zoltán és a többi fiatal mártír neve, akik életüket és vérüket adták az igaz ügyért, a mai fiatalok bol-; dog életéért. GOOGöGGGGOOGOOOOQOGOi X Akar úszódokkot vásárolni? X Az angol tengerészet megvé-] felre kínál egy úszódokkot, mely* akkora, hogy egy hadihajó be-; fogadására is alkalmas. A hir detésben a tengerészet büszkén megemlíti, hogy az úszódokk *,54 000 tonna haiótér befogadá­sára képes” és a Portsmouth-i kikötőben megtekinthető. A tengerészeti admiralitás szó vivője kijelentette, hogy „Meg van a remény arra, hogy el tudják adni a dokkot. A vevő majd elvontatja uszállyal.” i Most már- csak az a kérdés,; hol kapni a karácsonyi piacon] jutányos áron uszályt? , í — Hősökről emlékezünk — mondta az iskola igazgató­nénije az ünnepséget méltató szavaiban — hősökről, akik életüket adták az eszméért, de küzdelmük nem volt hiábavaló. Legyetek méltók ezekhez a hő­sökhöz — fejezi be beszédét az igazgatónéni, majd az egyik pajtás, László ' Gyula »Az én nyakkendőm« című vers el­mondásával fejezi ki az úttö­rők gondolatait, hogy valóban méltók lesznek a vörös nyak- kendcSs pajtások hőseink nagy­szerű cselekedeteihez. Kellemes szünidőt, boldog új évet! Bács-Kiskun megye vala­mennyi úttörő és kisdobos paj­tásának hasznosan Eltöltött szünidőt, tanulásban és úttörő­munkában gazdag, boldog új­esztendőt kíván a Magyar Üt- törők Szövetségének Bács-Kis­kun megyei Elnöksége! oooooooooooo A bácsalmási úttörők életéből Gyűlik a kutatómunka eredménye Az úttörőcsapat minden tagja lelkesen és nagy szorgalommal vesz részt a Forradalom Nyóm- olvasói-mozgalom munkájában. Az eddigi eredményeket most dolgozzák fel az őrsök, hogy idejében elküldhessék jelentésü­ket a Forradalom Nyomolvasói Országos Parancsnokságnak. Minden őrs tulajdonában van már egy szép album, aho­vá az összegyűjtött anyagot te­szik. Különösen szépen dolgo­zik az újoncpróbára készülő ötödikesek őrse és a második próbára készülő hatodikos őrs. Most a szervező testületi ta­gok is elhatározták, hogy segí­tik a pajtások kutató munká­ját a régmúlt emlékeinek ösz- szegyűjtésében. Házi sakkbajnokság A bácsalmási 3579. számú úttörőcsapat pajtásai ké­szülve a járási versenyre, meg­tartották a házi sakkbajnoksá­got. Az érdekes és igen szép számmal látogatott versenyen 30 tanuló ved részt. Végig igen érdekes és nyílt volt a verseny, csak az utolsó fordulóban dőlt el a hajnoki cjm és a helyezés kérdése. A büszke, bajnoki cím tulajdonosa Petrekánics Ferenc Pajtás lett, aki összesen 27 pon­tott szedett össze. Második Vi- rincsik Jenő, harmadik Genge- liczki László, negyedik Szőnyi István, ötödik Odri Miklós lett. A csapatvezetőség a verseny helyezettjeit szgp jutalommal ajándékozta meg. ,, mzrai Felkerestük a megyei tanács mezőgazdasági osztályának ve­zetőjét, Bank Gyula elvtársat és tőle a következőket tudtuk meg: — Bács megyéből 20 kuko­ricatermelő vett részt az orszá­gos kukoricatermeltetési ta­nácskozáson, mind a 20 gazda kukoricatermés-átlaga eléri a 70 mázsát. Nemrégiben megbeszélést tar­tottak a \megye legeltetési bi­zottságainak elnökei, megálla­pították, hogy ebben az évben több mint egymillió forintot fordítottak a legelők megjaví­tására, ebből a megyei tanács 500 ezer forinttal segítette a legeltetési bizottságokat, • A gépállomások megyei igaz­gatóságán most folyik a jQVQ évi tervek összesítése. Az 59-es évben jobban felkészülnek, és 30 ezer normálholddal több munkát végeznek el, mint 1958- ban. Fáth Imre elvtárs elmon­dotta, hogy a kedvező időjá­rás folytán a termelők meg­kezdték a Szőlő telepítését és forgatását, a 18 darab SZ—80-as Sztalinyec álig győzi a 600 nor­málhold terület forgatását. « A tervosztályon Fejes Sándor műszaki ellenőrtől megtudtuki hogy Kiskunhalason átadták a 12 lakásos, Baján pedig a 16 lakásból álló bérházat, — a bol­dog lakosok már itt ünnepeltek. — Kigyullad a villany Kunba- rácson. A legszebb ajándékot kapták karácsonyra. Az ipari osztályon Vágó Iván főmérnök tájékoztatott bennün­ket arról, hogy az Alsó-Dunai Nádgazdas^gi Vállalat egész éyi nádexporttervét telpesíteUe, 180 vagon, illetve 79 400 kéve ná­dat exportált. December 30-án átadják Kecskeméten a Vegyes­ipari Vállalat keretén belül a kárpitos- £s kisbútor-üzemet, melyben a Bács megyei szük­ségletek ellátására kisasztalokat. rekamiét, sezlonokat, foteleket gyártanak. December 30-án be­fejezik a 300 ezer forint költ­séggel felújított bajai Faáru­gyár bútorüzemét, melyben az 1959. év folyamán 250 garnitúra hálószobabútort gyártanak. „Vezess baleset nélkül66 mozgalom indul Bács megyében j A Bács-Kiskun megyei Rend- tórfókapitányság közlekedésren­dészeti osztálya a balesetek ; csökkentése érdekében megszer­vezte a »Vezess baleset nélkül« ;mozgalmat. Felkérik mindazon vállalat és kirendeltség vezető­jét, akik gépjárművekkel ren­delkeznek, hogy a mozgalom­ba kapcsolódjanak be. A mozgalomban résztvevő vállalatok, üzemek, kirendeltsé­gek stb. gépjárművezetőinek kötelessége, hogy minden eset­ben betartsák a közlekedésren­dészeti szabályokat. A mozgalom 1959. január 1-én indul. A »Vezess baleset nélkül« mozgalmat a Bács-Kiskun me­gyei Rendorfqkapitárfyság köz­lekedésrendészeti osztálya min­den negyedévben értékelni fogja és azokat a vállalatokat, üzemeket, kirendeltségeket, amelyek a mozgalomban meg­szabott feltételeket betartják, vándorzászlóval, dicsérő okle­véllel jutalmazza. A mozgalom eredményesebbé tétele érdekében felkérjük a vállalatok, üzemek, kirendelt­ségek stb. vezetőit, hogy a gép­kocsivezetők részére minden negyedévben biztosítsanak időt arra, hogy a közlekedésrendé­szet által szervezett előadáson részt vehessenek. Az előadások időpontjáról mindig értesítést adunk. Az első értékelő ankétot 1959. április 26-án tartják _ meg a megyei rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztályán. ♦♦♦♦ s/yiüotAj iAseun 9. — Micsoda história! — szisz­szent fel Jack bosszankodva. — Na, öregem, beleestél az egér­fogóba! Most aztán búcsút ve­hetsz Greenehou^e-tól... Jacjinek erre a gondolatra bosszankodnia kellett volna. De lelkét — ki tudja miért? — kellemes és könnyű érzés lepte meg. Most, amikor már bizto­san tudta, hogy kipenderítik a laboratóriumból, a munkanél­küliség réme egyáltalán nem ijesztette meg. Hyen ember volt ő: nehezen vált meg’ az illú­zióktól, de aztán könnyűszerrel rájött az indokokra és világosan bebizonyította, hogy minden jó­ra fordul. — Semmiség! — dörmögte a mérnök. — Jobb munkanélküli­nek lenni, mint megőrülni eb­ben az esztelen laboratórium­ban! És ki tudja, milyen sötét dolgok történnek itt? Most. egyszerre meg akarta tudni, mivel is foglalkozik Harwood professzor? Egyetlen pillantás a dolgozószobára sok mindent elárult volna. Jack, mintha szélben lenne, gyufát gyújtott a markában. A lihegő lángocska egész sor könyvszekrényt, egy díványt, egy nagy íróasztalt és egy mű­szerekkel telezsúfolt, óriási be­ton talapzatot rántott ki a sö­tétből. Jack a talapzat szélén aZ integrátor ismerős vázlatát f OkOUOHA : GAtSA! POUGÍtAC mg a hozzácsatolt »rádiósisa­kot« pillantotta meg. A mérnököt most már a ua- lálféleíem sem kergethette vol­na ki ebből a szobából. Óva­tosan az integrátorhoz lopako­dott, leült egy kellemes, puha karosszékbe, feltette a sisakot és bekapcsolta a készüléket. Egy perc múlva, amikor a rádiolámpák bemelegedtek, az integrátor ernyőjén kis zöld kí­gyók kezdtek táncolni. Aztán még néhány pillanat: és szét- foszlott a sötétség a szobában. A mérnök megdöbbenve fi­gyelt. Minden tárgy, minden kis részlet csillogó ezüstszürke fényben ragyogott. Semmivel össze nem hasonlítható, irreális és kísérteties fényben. Jack, anélkül hogy felállt volna he­lyéről, tökéletesen látott a szo­bában ! Tekintete most az egyik könyvszekrényre esett. Igazán kevés technikai szakkönyv volt csak benne, s a könyvek gerin­cén: Pszichológia, Anatómia, Kísérleti sebészet, Idegi meg­betegedések — olvasta. — Vigye el az ördög! — sut­togta Jack. — Talán azért ké­szítette a rádiósisakot, hogy ... Bámulatos: már a harwoodi antenna gondolata is egy sereg más gondolatot idézett fel ben­ne. Emlékezete tisztán végig­pergette az egész napot. -A szá­mítások, amelyeket azért vég­zett, hogy megfejtse Harwood berendezésének titkát, sorra el­futottak előtte, egyik képlet a másikat követte, és Jack olyan élénken képzelte el őket, mint­ha a számításokkal teleírt ol­dalak újra a kezében lennének. Még a papírlapokat is látta ... Itt a Whatmanpapír összegyűrt csomója, reggel abban hozta el a reggelijét. A bal felső sarok­ban kis vajfolt. De a papír lej­jebb is foltos — alján egy ke­resztben áthúzott képlettel... Hiba?... Igen, emlékezett Jack, a képlet nem volt megfelelő. De inkább azt kellett volna vá­lasztania, mint ezt a háromszor aláhúzott képletet... Peterson meglepő gyorsan rá­jött, miért nem sikerültek a számításai? Most már akár a »rádiósisak« pontos másolatát is el tudta volna készíteni. S köz­ben arra is rájött, hogy a szerkezetet nagyon le lehet egy­szerűsíteni. Hyen meg ilyen számításokkal... Jack a zsebeiben turkált, jegyzetfüzetét kereste, de cso­dálkozva állapította meg, hogy nincs is rá szüksége. A számí­tásokat fejben végezte el, még­sem felejtett el semmit. A szük­séges képtelek, amelyeket vagy negyedszázada tanult meg, úgy jelentek meg emlékezetében, akár a vetítővásznon. Jack nem­csak a képletet látta, hanem a tankönyv oldalát is, ahová rányomtatták! A mérnöknek most egy loga­ritmustábla kellett. És a hosszú számoszlopok abban a pillanat­ban megjelentek előtte, Való* ....................... sz ínűden dolog történt: a loga­ritmustáblák a számok elkép­zelhetetlen seregét fejből is el tudta ismételni! Ez a felfedezés úgy meglepte és megijesz]etfe, hogy kételked­ni kezdett: netó álmodja-e mindezt, ésjhogy egyáltalán ép­eszű-e? De a klasszikus módszerrel — orrába csípve — hitelt érdem­lően sikerült megállapítania, hogy álomról szó sincs. A tu­dat világostóga pedig... Jack még sohasem gondolkodott ilyen világosan és élesen ..; Emlékezete a valószínűtlenség határáig kiélesedett: gyermek­korától máig pontosan emléke­zett mindedre. De nemcsak az emlékezete működött kitűnően. Most vette , csak észre, hogy a szaglása és az utóbbi időben el­tompult hallása is rendkívül ér­zékennyé vált. Jack finom szimata megérez­te a tárgyak szagát. A helyi­ségben a kojrhadás, a régi köny­vek, a vas, a bükkfa, az »Atorn«- illatszer,a kénsav... és a cu­kor szaga keringett. »Miféle Cukorszag ez? — Peterson nem értette. — »Hi­szen a cukornak nincs is sza­ga.« De a furcsán ismerős ég szo­katlan illat finom áradással szívódott orrába. A mérnök ki" nyújtotta kezét, s ujjal egy szoros dugóval lezárt üvegbe ütődtek. Igen, itt tartották a cukrot! Jack a maikába öntött néhány csillogó kristályt és megnyalta.- (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents