Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-29 / 305. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÄRr BÄCS-KISKUN MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! : LAPvIA* III. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM .Ira 50 fillér 1958. DEC. 29, HÉTFŐ 12600 iivty dftt, 25 mtaníny., ft&f&S'fyO'/ / Íííí9tí^főc 2000 embe1' szilveszterére készül a Kecskeméti Vendéglátó Vállalat Akárcsak valami főpróbán lenne az ember, olyan a Szil­veszter előtti hangulat , a Kecskeméti Vendéglátó Válla­lat központjában. Szünet nél­kül cseng a telefon, sűrűn nyíl­nak az ajtók. Emberek jönnek- niennek, akiket látásból a leg­több 'kecskeméti ismer. Az egyikkel az Alföldi Étterem- lsen találkoztunk, a másikkal a Kecskeméti Csárdában. Később a Dióhéj vezetőjének üdvözletét fogadjuk, majd a Hírős vezető­jével fogunk kezet. Újévi Ajándékképpen száz- és százezer nyugdíjas, já­rulékos ajtaján kopogtat majd be a postás, hogy meghozza a felemelt összegű nyugdíjakat. Kormányunk — bármennyire szerette volna — nem volt ké­pes eddig rendezni ezt az oly­annyira fontos, s még a Horthy- rendszertől örökölt kérdést, mert a munkás-paraszt hatalom erőit niás, sürgős megoldani való gazdasági feladatok kötötték le. Abban viszont, hogy a többszáz­ezer nyugdíjas anyagi helyzeté­nek több mint 600 millió forin­tos évi többlettel járó nyugdíj- emelése most lehetővé vált, ép­pen az előző évek munkájának gyümölcse ért be. A nyugdíj- rendezés csökkenti a régi és új nyugdíjak közötti aránytalansá­got és felemeli a régi törvények alapján megállapított alacsony nyugdíjakat. Rendezi a nyug­díjhoz szükséges szolgálati időt és beszámítja az 1929—1945. évek között munkában eltöltött éveket is az újonnan megállapí­tott nyugdíjakba. Ily módon az eddiginél nagyobb különbséget tesz a rövidebb és hosszabb szolgálati idővel rendelkező dol­gozók nyugdíja között. Mint mondottuk, eddig nem volt lehetséges a nyugdíjrende­zés, gazdasági erőink növekedé­sével azonban a munkás-paraszt forradalmi kormány a legelső alkalmat megragadta arra, hogy javítsuk az idősebb, a munká­ban eltöltött életű emberek helyzetét. Meg kell jegyeznünk, hogy az új nyugdíjrcndclct lét­rehozásában, annak lehetővé vá­lásában már nemcsak a legidő­sebbek munkája foglaltatik, ha­nem a mai fiatalok áldozatos munkája is egyik Összetevőjévé vált. Amikor államunk ilyen szép és értékes újévi ajándék­kal lepi meg munkában elfáradt dolgozótársainkat, meg kell azt is mondanunk, hogy a gazdasá­gi helyzetünknek megfelelő nvugdíjrendczés összege nem végleges. A ma munkában lé­vők jobb munkájától függ — bár nyugdíjrendszerünk a kapi­talista országokéhoz képest egyedülálló —, hogy az elkövet­kező évek során az újonnan nyugdíjba kerülök, s az idősebb korosztályok számára is még méltányosabb, az eddiginél is nagasabb összegű nyugdíjakat adhassunk. Gyülekeznek a vendéglátó üzemek szakemberei. A »vezér­kar« tanácskozásra ült össze. Molnár János elvtárs, a vállalat igazgatója és Szita János elv- társ, az áruforgalmi, osztály ve­zetője. az évvégi utolsó felvo- nást beszéli meg Szilveszter előtt, a vendéglők és cukrász­dák vezetőivel. Mégegyszer számbaveszik a felkészültség fokát. Jelentést tesznek az egy­ségek vezetői a várható forga­lomból, s a felkészülés számai is biztatóak. Már alig van hely A KTE-pályán levő vendég­lőben már minden asztalt lefog­laltak, de másutt is egyre- másra fogynak a szabad helyek. A Hírős Étterem, az Alföldi Ét­terem, a KTE-vendéglő, a Bu­gaci Csárda, a Dióhéj Kisven­déglő, a Cedves Cukrászda, meg a többi ismert hely befo­gadóképességének összegezése azt mutatja: a Kecskeméti Ven­déglátó Vállalat az idén csak­nem 2000 ember szilveszterét tudja biztosítani. Persze, ez a szám még nőni fog. A gyakor­lat ugyanis azt mutatja, hogy a vendégek szeretnek »pendliz­ni«. Lehet „pendlizni“ Ez persze nem akadály, hi­szen a vendéglátók számolnak a mulatni, szórakozni vágyók­nak ezzel a szokásával. Bárho­vá is tévedjenek, mindenütt megtalálják a maguk ételét, italát, édességét, sőt — ha ked­vük tartja, no meg a pénztár­cájuk is bírja — pezsgősüveg­dugót is »lőhetnek« a magas­ba. Lesz minden bőven. Biztosak vagyunk benne, hogy mindenhol felt házra talá­lunk, épp ezért írjuk, hogy 2000 iíOOOOO 00000-0 Hetvenötezer vállfa exportra A Kiskunhalasi Fa- és Építő- o ipari Ktsz egyike megyénkben aV legnagyobb kisipari termelőszö-6 vetkezeteknek. Tizennégy kü-g lönböző szakmában 170 dolgo-p zónák biztosítanak itt kereseti o lehetőséget. Szabó Károly elv-X társ, a szövetkezet elnöke bi- 9 zony sokszor van távol Kiskun-§ halasról, hogy az egyes részle­gek munkájában anyag vagy; megrendelés hiánya miatt ne' legyen fennakadás. Egy ilyen üzletszerző, piac­kutató pesti út alkalmával szü­letett a szövetkezet első export-] megbízatása. Az ÁRTEX Kül­kereskedelmi Vállalat 75 ezer1 darab speciális vállfa elkészítő-, sére kötött szerződést a Kiskun-] halasi Fa- és Építőipari Ktsz- szel. A gyártást a szövetkezel1 asztalosüzemében elkezdték, ‘ s, ha a ktsz megtalálja számítását é ezen a munkán, úgy a külke-p reskedelmi vállalat részéről $ mintegy félmillió vállfa meg-p rendelésére van kilátás, S gyomorról a szakácsok, édesség­ről a cukrászok, Italról, jókedv­ről és igazi vendégmarasztaló légkörről a pincérek és a zené­szek gondoskodnak majd. A Hírős Étterem és az Alföldi Étterem emellett a Katona József Színház művészeinek fellépté­vel külön műsoros estet is ren­dez. Annak biztosítására pedig, hogy mindez úgy legyen, ahogy írtuk, a Kecskeméti Vendég­látó Vállalat vezetői tették meg a szükséges intézkedéseket. Kimeríthetetlen utánpótlás A raktárak polcain 12 000 üveg, különféle ízű és zamatú palackozott fehér- és vörösbor sorakozik. Szomszédságukban mintegy 400 üveg pezsgő vár jegelésre. A vállalat nagy pin ­céjében 100 hektoliter folyóbor és még felsorolni is elég, any- nyiféle rövidital van ■ készen­létben esetleges utánpótlásként. f »Halat, vadat, s mi jó faláb- szintén megtalálnak majd min­den' helyen a szilveszteri ven­dégek. A cukrászat 25 féle kü­lönböző süteménnyel, a verf- déglátó-üzemek hagyományos pulykasülttekkél, többféle hús­ból készített ünnepi vegyestá­lakkal, frissen sültek egész so­réval, a Dióhéj kisvendéglő és halászcsárda pedig tízféle válo­gatott halkészítménnyel várja az óévet búcsúztatókat. Emel­lett, számolva az emelkedett hangulatra, éjfélkor több he­lyen lesz hagyományos kor- helyleves. 1959. 0 óra 1 perckor, az új esztendőt köszöntő poharak ösz- szecsengése után nem marad el a hagyományos tombola és új­évi malac sem, mi több, afelöl is nyugodtak lehetünk, hogy ki­világos virradatig tart majd- a mulatozás. Sándor Géza TÍZ ÉVES A HALASI CIPÉSZ KTSZ I (3. oldal) i APUD GONDOK z (3. oldal) í KÖZÖS GAZDASAGAINK í ÉLETÉBŐL i (3. oldal) j ♦ . . ♦ A VILÁG URALKODÓJA J : (4. oldal) J ♦ A CSIRAMÁLÉ ÉS A STOLI í ♦ ♦ (4. oldal) ! HALÓDÓ SZAKMÁK | (6. oldal) j ♦ ÉRDEKESSÉGEK (6. oldal) l Régi kovács Z. Kovács Berta­lan, a Kecskeméti Epületlakatosipari Vállalat törzsgárdá­jához tartozik. Mint a kovácsműhely ve­zetője irányítja a gondjaira bízott munkástársait. Munkaidő után pe­dig házát építi, ame­lyet nemrég hozott tető alá. Épp akkor került riporterünk lencsé­je elé, amikor Fo­dor István műveze­tő látta el a segítői tisztet. Negatív a munkavédelmi hónap mérlege Az idén novemberben ismét munkavédelmi hónapot ren­deztek a Kiskunhalasi Baromfi- feldolgozó Vállalatnál. A nem­rég elkészült jelentés szerint ta­valy ugyanebben az időben ke­vesebb balesetet jegyeztek fel: november hónapban 11 kisebb baleset történt. A balesetek a szezonmunkásoknál fordultak elő. D-ooeoeeooooooooooooűeoooooooooeoooooooooooooooooooooccoooooooooeooíxxKK} Aki rákontrásott as elnökre Tavaly történt. Papp Ádám elvtárs, Jászszentlászló tanács­elnöke költségvetési ta­nácsülésre készült, me­lyen megvitatás végett előterjeszti, hogy ezt, meg azt kéne létrehoz­ni, megvalósítani a köz­ségben, ennyi és- annyi •pénzösszeg megszava­zásával. Többször átfutotta az alapos fejtöréssel ösz- saeállított javaslatát, s egy tételnél mindig he­vesebben kezdett do­bogni a szíve. Ennél vita lesz, ellenkezés, mert hiába no., parasz­tok ülnek majd vele szemben, hát nehezen fülik foguk a dologhoz, vélte. Aztán csak kimondta határozottan: „Javas­lom, hogy kétezer fo­rintért vásároljon a ta­nács könyveket”. — s leplezett izgalommal várta, mit szólnak erre a lakosság képviselői, akik között több nem­tanácstag, de a község sorsát, jövőjét szintén a szívén viselő dolgozó paraszt is ült. Az elhangzott szóra semmi mozgás, az arc­izmok sem rándultak meg, csak a szemek tükrözték, hogy az agyak meghányják-ve- tik azt a kétezer forin­tot, amelynek egyéb­ként volna helye má­sutt is. Óh, ha azt süt­nék ki: persze, hogy kell a könyv, de kell ám! Éppen az a pillanat érkezett el, amikor hoz­zá kell már valakinek — Higgyétek el — mondta —, amit a könyvből megtanulunk, busásan kamatozik. A termelésben is, de már az is haszon, ha az ut­cán nem úgy találko­zunk, hogy éppen csak megbökjük a kalapun­kat, hanem művelt em­ber módján üdvözöljük egymást. Mindenki igazat adott neki. És négyezer forintért megvették az olvasni­valót a kultúrház könyvtárába. Erről verset lehetne írni, amolyan Brecht- ízűt, egyszerűen, min­den sallang nélkül, mert a mondanivaló szépsége a tény nagy- szerűségében volna benne. Tarján István . szólni, s ekkor Tápai Zoltán ötvenegyeszten­dős középparaszt, aki nem is tagja a tanács­nak, de eljött ő is az' ülésre, engedélyt kért, hogy nyilváníthassa az üggyel kapcsolatos vé­leményét. Ezt mondta: — Nem vagyok ta­nácstag, szavam nem esik latba a határozat meghozatalánál, de ha rajtam múlna, én nem két-, hanem négyezer forintért vennék köny­vet a községnek. Nem vagyok pártember sem, de érdekel például az olyan könyv is, ame­lyik megírja, hogyan élt, dolgozott Lenin. S már nagyszerű kis­előadássá kerekítette ki hozzászólását a könvv- rőL

Next

/
Thumbnails
Contents