Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-25 / 304. szám

1958. december SS, esfltórtök

Akik saját házukban ünnepelnek

ICarácsony előtti nap

délben parancsot kaptunk, hogy részt kell vennünk az éjféli misén. Ezt ugyan nem éjfélkor, hanem délután 3 órakor celebrálták a jászóvári apátság templomában, mert sötétedéstől minden alakulatnak fegyveres készenlétben kellett lennie. Tíztizenöt kilométerre állt a front, meglepetésre a velünk szemben álló román csapatoktól tehát minduntalan tartani kellett.

Soha nem örültünk így templomba szólító parancsnak, annak ellenére hogy szakaszunk nem állott valarr)i vallásos emberekből. Odahaza is, ha elhangzott az ilyesfajta ukáz, aki csak tehette, eloldalgott a laktanya valamelyik zugába, itt, a fronton, a tűzvonal közelségében pedig ezt igazán nem lett volna nehéz megtenni. Mégis örültünk. Nem másért, hogy legalább fedél alatt, viszonylag meleg helyen lehetünk, amíg az isten- tisztelet tart.

Négy nap óta ugyanis, hogy a folyamatos visszavonulás közben ebbe a felvidéki községbe értünk, fáskamrákban, fészerekben húzhattuk meg magunkat, mivel minden lakóházat a németek foglaltak el. ök egy-egy meleg szobában hárman-négyen pihenték ki magukat, mi meg összebújva, meggémberedett tagokkal vacogtuk át a nappalokat, az éjszakákat. A lelkünk is jéggé dermedt, a legjobb cimborák is ha össze-összenéztek, vigasztaló, kedvderítő tekintet helyett fagyos révületet fedezhettek fel egymás szemében. Ráadásul sós vízben főtt bab volt már napok óta a menázsink, míg a németeknek teherautószám hordták a szeretetcsoma- got. Tudtuk azt is, hogy ideér- kezésünkkor tiszti küldöttség kereste fel az apátot: engedné meg, hogy a klastrom folyosóin tanyázhassunk, mert megvesz bennünket az isten hidege. Elutasítás volt a válasz, mert ugyebár, zavarnók a tisztelendő atyák nyugalmát, — mi, akiket bármely pillanatban riadóztat- hatnak, hogy menjünk a halálba. Értük, a szentségüket, fakadt ki nem egyőnk, ha ez szóba került közöttünk.

Egy később érkezett német alakulat katonái ugyan nem sokat kükoricáztak velük, tíz-ti- zenkét papot egy szobába költöztettek át, ők meg bekvárté- lyoztak nem is a folyosókra, hanem a szentatyátlanított szobákba. A gyűlöletet még magasabbra szította ez bennünk: nekik lehet, minekünk nem, nekünk csak meghalni szabad?

Ilyen hangulatban mentünk a misére.

Én vezettem a szakaszt, néhány hete ugyanis a parancsnokának neveztek ki. Tudtam, miért, akinek a rangomhoz nem dukált ez a beosztás. A hivatásos tisztek jónéhányan, de még a jobb összeköttetésű zászlósok közül is ketten hazakerültek, a pótkerethez; a parancsban úgy állqtt, hogy kiképzésre, de mi, alacsonyabb rangúak tudtuk, azért, mert a magyar hadsereg foszlányai már nagyon benne voltak a harapófogóban.

Akkor mór tisztában voltam a háborúval. Édesapám búcsúszava — „vigyázz fiam, nem kell hősködni, nem miértünk halt meg a Donnál Sanyi bátyád se” — ott lüktetett huszon- négyéves agyamban, szívemben minduntalan, s 1944 végére megért bennem az elhatározás, hogy egy kedvező alkalomnml hadifogságba ejtetem magam. Néhány jóbarátommal közöltem szándékom, s ők is bevallották, bogy hasonlóban törik a fejüket. Az alkalom egyelőre- hiányzott, pe legfőképpen: hogy parapcsnoka lettem félszáz embernek,

ők sem voltak közömbösek számomra. Sorsuk nyomta a felelősségemet. Ki nem állhatok eléjük, hogy szökjünk át a túlsó oldalra, mert csak egyetlenegy legyen közöttük, aki nem pen- dül velem egy húron, majd szagolhatom alulról az ibolyát a csapatcsendőrök golyóitól.

A szökést forgattam magamban a mise alatt is, amely fényes papi segédlettel zajlott a díszes oltár előtt. Embereim szeméből palástolatlan lpvellt a gyűlölet az egyház szolgái felé, a tekintetek kérdően meredtek az enyémbe, ha összenéztünk: ezekért vigyük bőrünket a vásárra, akik kipihenten, jóltáp- láltan, a miseruhák alatt melegen öltözötten a szeretetet gaj- dolják, de tőlünk irígylik a folyosói enyhet is?

INI ekünk kell itt megváltani magunkat! — hallottam mögülem, ahogy az egyik tizedes félhangosan mondta a társának, mintegy válaszul a megváltás tényét egészen másképp prédikáló papnak.

Óh, ha mind ezen a véleményen volna!

A mise végén nem várt parancsot kaptam. Azonnal teherautóra kell ülnünk, mert vagy húsz kilométerrel odábbi frontszakaszon támadásba vetnek bennünket.

Mindannyiunk tekintetében magasra csaptak a lángok, de szó nem esett köztünk.

Fenn, a vonalban sem, a szi- licei fennsík peremén, ahol kiderült, hogy a támadásból nem lesz semmi, mert egész csapatrészek átszöktek a románokhoz, akik tőlünk 200 méternyire, az erdőben megközelíthetőtlenné erősítették állásaikat. A megmaradt egységek ezért inkább hátrább vonulnak, le a hegyről, s az én szakaszomnak kell fedezni utóvédként a menekülést.

Erre másnap, délután öt órakor került sor. Nekünk hatkor kellett volna a menekülőket védve a nyomukba szegődni.

Izgalmas percek következtek. Néha megjelent pihenőhelyünkön, egy házmagasságnyi sziklafal előtt két csapatcsendőr, de nem tartottam tőlük: szakaszom nagyobbik részéről már tudtam, hogy tagjai nem hátrafelé akarnak menni, hanem előre, — át a fogságba.

Háromnegyed hatkor aztán odaálltam embereim elé, s megmondtam nekik, hogy lemondok a parancsnokságról. Mindegy, hogy ezt meg lehet-e tenni, vagy sem, de nekem elég volt az urak érdekeiért viselt háborúból.

hJi -1

“ Intézzenek körül, iátnak-e egyet is itt, ahol a halált osztogatják. Én megadom magam a románoknak. Aki velem tart, tegye, aki nem, az vonuljon le a hegyről, ki-ki úgy cselekedjék, ahogy akarja. Ha valamikor találkozunk még az életben, ne hibáztassuk egymást, hogy netgn másképp kellett volna tenni.

Az arcok felderültek, a szarnék mosolyogtak, de a lemondásom visszautasították. Maradjak csak én a parancsnok, mondta egy, a civiléletben asztalos, őrvezető, s vezessem őket is oda, ahová menni akarok.

Gyorsan kellett cselekedni, s néhány perc múlva megindultunk a paranccsal ellimtétes irányban. Moldován imával, egy apám lehetett vón’ erdélyi származású, pesti cipésszel elől mentem a horhosban, s az öreg románul kiabálta az erdőnek, hogy megadjuk magunkat. Egyszer csak tört magyarsággal jött a hang a fák mögül: „Tartsátok fel a kezeteket!” Ez is megtörEste Mulykoséknál

és«

► Bányászati Berendezések ◄

► Gyára, Kiskunfélegyháza, ^

£ felvesz szerkezeti

► karbantartó

► ◄

► I.AKATOSOKAT, «

► ESZTERGÁLYOSOKAT, M

l MAROSOKAT ^

k 3627

DCellrmn kardriőmjt

és eredményekben gazdag

Új ÍD tt kiűlUl

dolgozóinak a

KECSKEMÉTI GÉPGYÁR VEZETŐSÉGE

3541

tttttvtttytvtttt.tyyvy

ock>o<k><k><><>o<><>c>oo<o o o<>ckk><k>ch>c>.oo ao<K>uao<><><><>o<>0'a<>CK><><>oor><>acK>o<><>o-o-o<K><K>o-oo

Aki átesett a tó túlsó felére

— Na, édes apus- kám, pkkor mindjárt tárgyalhatunk. Kellene egy új egységet létrehoznunk Töhö- nyefalván, mert erre

MEGVÁLTÓ

KARÁCSONY

tént, s öt perc műlva a bújkáló aoldfényben tisztást vettem §szre. Ennek szegélyén, félkaréjban szakasznyi román katona várt már bennünket, s amikor odaértünk, valaki németül kiáltptta közülük: „Wer ist der kommandant?” (Ki a parancsnok?)

Előléptem, s mert egy közép- termetű férfi kilépett az ő soraikból is, s felém lépdelt, eléje indultam én is.

A közelemben aztán hátralendítette a jobb karját; pillanat alatt átfutott emlékezetemen mindaz, amit az iskolában a magyarfaló románokról tanultam, s ime, igaz, ez most megüt, de

— isten veletek édesanyám,

édesapám, testvéreim, szerelmem én visszaütöm, ráom- lok, megfojtom, mert engem még nem ütött meg senki, —■ s ekkor csak azt éreztem, hogy két katonakar fonódik a nyakam köré, az egyik az imént azért lendült hátra, hogy az előre csúszó géppisztoly ne akadályozza meg az ölelésben. Ügy megropogtattuk, meg is csókoltuk egymást a velem hasonlókorú, rangú román parancsnokkal, mintha csak két réglátott testvér találkozott volna össze, áhogy körbenéztem, embereim; is ott parolázgattak, ölelkeztek' már a többi románnal. ]

— De most már menjünk ám1

— mondta kis idő múlva a fog-; lyulejtőm —, mert odaátról (sí a hátrább tolt magyar állások | Eelé bökött a fejével) mindjárt, küldik a szeretetcsomagokat. 1

Oldalt, védett sziklafal mögötti vártuk be, míg a magyar tüzér-1 ség hat gránátot ránk pocsékol,, aztán két öreg román kíséreté-' ben elindultunk ,a fogságba, a békébe. <

Barátaink pedig neki-;

vágtak abba az irányba, amer-; ről jöttünk, Jászóvár felszaba-; dítására is, ahol a klastromi pa-' pok terített asztaloknál bizo-; nyára együtt ünnepelték a németekkel a kis Jézus megszületését.

Tarján István

1 Egy évvel ezelőtt Mulykos Jó- izsefék Kecskemét, Elehér utca ! 27. szám alatti szoba-konyhás ikis lakásában talán éppen a karácsonyi gyertyák fényénél született meg a gondolat, hogy jó [lenne szép, tágas házban ünnepelni, amely már nem másé, ha- mem a sajátjuk, s miközben a [kis bogárszemű Évi új játékait , dédelgetve félrehúzódott a szo- [ba egyik sarkába, a család feje | asztalhoz ültette az asszonyt, s i a fehér papíron ünnepélyesen [jegyezgette a számokat. Felírta i kis megtakarított pénzüket, ösz- [ szeszámolta, mennyit kereshet , egy év alatt, — de hamarosan

> csüggedten ejtette le a ceruzát, [mert még mindig elég sok i hiányzott ahhoz, hogy valóra [válthassák legszebb álmukat.

, De valahogy mégsem dobták

> el a papírt, megmaradt, s a fiatalasszony pár nap múlva meg- i mutatta édesanyjának.

[ — Ne búsulj, Jusztikám, segí, tek én nektek, csak vegyétek ímeg a telket.

I így történt, hogy az Alföldi i Állami Pincegazdaság egyik 'munkása, Mulykos József 1957.

; december utolsó napjaiban beállított az OTp-nez, mégpedig nem is kisebb céllal, mint telekvásárlás ügyében.'

— Először úgy gondoltuk, hogy csak a fundamentumot rakjuk le ebben az évbjen, s jövőre folytatjuk az építést — meséli visz- szaemlékezve a nehéz, de nagyon emlékezetes kezdeti lépésekre Mulykospé. — De azután láttuk, hogy pénzünkből futja a falak felhúzására is. Mikor pedig az elfogyott, a nagymama, majd a bank segített kí bennünket — miközben minden ráérő időnkben, kora hajnalban, vagy késő este mi is itt dolgoztunk a kőművesekkel.

Körülvezet a frissen vakolt, tágas, szép két szobán, megmutatja a konyhát, spejzot, fürdőszobát, s az új gazda örömével újságolja, hogy a háznak nincs olyan helye, amely ne emlékeztetné őket két kezük munkájára.

— Most ugyan még kicsit szűkösen vagyunk — mondja -r-, mert csak a konyhát lakjuk, míg jól kiszáradnak a szobák falai —, de azért soha sem volt még szebb karácsonyunk, mint az idei... Eszikné

az évre van betervezve. Az mégsem lehet, hogy ne teljesítsük a tervet.

Végre magához tért a másik, aki részben udvariasságból, másrészt a felsőbb szerv kiküldötte iránti tiszteletből nem tette sióvá ezt a viselkedést. Csupán ennyit mondott:

— Igen, lehet róla szó. Abban a községben lehetőség van egy új üzemegység létesítésére.

— Ez aztán okos beszéd — harsogta a másik. — Meg is egyeztünk. Magával lehet dolgozni» Jocókám.

Kis szünet után hozzátette:

— hfe haragudjon, nagyon sietek.

Halkabbra fogta a hangját:

— A napból még kitelik. Elmegyek Bogonyára, van ott egy barátnőm. Jó süteményreceptjei vannak. Na, viszlát, Jocókám. Ezekután senki sem mondhatja, hogy nem jó a kapcsolatom a? emberekkel. Legközelebb elmegyünk moziba.

Azzal elviharzott.

*

Lehet, hogy egy-két dolgot eltúloztam, kedves olvasó, de azért igyekeztem ragaszkodni a történeti hűséghez» K. S. ,

J tett állat túlsó felére

jesnek át, vagyis általában eltúloznak mindent.

[ Egy ilyen esettel találkoztam minap az egyik (járási szervnél, hol a főkönyvelővel beszélget> tem, amikor berobogott egy kissé molett hölgy [és szigorú arccal rámordult partneremre:

> — Maga a Tyukodi pajtás?

[ Emez kissé meglepődve válszolt:

> — Igen, Tyukodi József vagyok.

[ — Édes Józsikám, Jocókám, vagy minek is

[ becézzem? Elvégre ápolnunk kell az alsóbb szer- ) vekkel a kapcsolatot — mondta most már a ven- [dég elragadó mosollyal.

) Az én emberem szóhoz sem tudott jutni, még [fel sem ocsúdott, mikor a másik eképp folytatta: [ — Csak semmi szabadkozás. Én meg a Julika

[vagyok.

[ Kezet nyújtott.

> — Nálunk, a központban mindig azt mondják, [szorosabbra kell fűzni az együttműködést azok- j kai, akik hivatali vagy egyéb beosztásuknál fog- >va velünk tárgyalnak. Én ezzel egyetértek. A Juli [tudja, hogy mit csinál.

> Hátbavágta a meglepett embert úgy, hogy az ’köhögési rohamot kapott.

| Azt mondják, hogy i vannak egyesek, akik 'számára annak a bizo- [ zonyos lónak nincs kö- ' zene. mindig az emlí-