Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-14 / 269. szám

1958. november 14, péntek I. old*) EMLÉKEZZÜNK... ! Úthálózatunk múltja, jelene és jövője Kedd, ms. áprUh 2­ppi pnwiiMfiiiiiiiiii jinnwwni VÁLASZT A VIDÉK 200 millió forintos költséggel 400 kilométer út épül 1965-ig i&SS&K * SZAVAZÓK 1935. április 2-i számában közölte ezt a falusi választások­ról szóló fényképet Az Est című újság. Jellegzetes kép: az ajtóban szuronyos csendőr áll, s a szavazóhelyiségbe igyek­vő parasztember láthatóan azt sem tudja, hogy neki sza- bad-c belépnie. Kezét tétova mozdulattal kucsmája felé viszi, köszönést imitál, de inkább ösztönszcrűen emeli fel a karját: nehogy az urak dühös ebe fejbe sújthassa a »büdös parasztot«. Hogy milyenek voltak a fel­• szabadulás előtti útügyi viszo­♦ nyok — nem áll módunkban | számokkal bemutatni. Sajnos, Í pontos adataink 1954-ig sincse­nek. Bács megye jelenlegi köz- igazgatási rendszere ugyanis # 1950-ben alakult ki, a KBM I Közúti Igazgatóságát pedig a ♦ mai formában négy évvel ez- | előtt, 1954-ben szervezték; A í megyei útügyi adatok pontos t jegyzése, értékelése és a terv- | szerű útépítés, valamint javí- I tás érdekében végzett tudomá- í nyós feldolgozás csak azóta 3 folyik. ♦ A közúti Igazgatóság a közel- ♦ múltban készítette el távlati út- í javítási és korszerűsítési tervét. : Az elvégzendő munkák sürgős- | ségi sorrendjének megállapítá- » sápál figyelembe vették a for- | galomszámlálás adatait és az í 1965-ig várható gumiabroncsos J — személy-, teherautó, motpr- ♦ kerékpár — jármüvek számá- « nak növekedését. Ezek szerinj : 1958-tól 1965-ig, azaz í nyolc cv alatt 200 millió fo- j ríntps költséggel 400 kilo- : méter hosszú makadám­útat korszerűsítenek. i Nem akarunk adatokat hal- í mozni, mégis teszünk egypár | összehasonlítást: mit jelent ez ♦ a gyakorlatban? íme a maka- j dámútak állagának aránya négy ♦ évvel ezelőtt, ma és a tervek j szerint 1965-ben, 1954 1938 1905 í Jó 540 km 858 km 1260 km Közepes 720 km 850 km 674 km Rossz 674 km 226 km — Ennek az útjavítási és kor- ; szerűsítési munkának az első lépcsője tulajdonképpen az el­lenforradalom leverése után : kezdődött. 1957—1958-ban 20 millió forintos költséggel 42 kilo­méteres útszakaszt hoztunk rendbe. Ezek között legjelentősebb a Baja—Szeged közötti fő közle­kedési út megkezdett nagyjaví­tása, valamint a Dunapataj— Foktő—Kalocsa közötti 12 kilo­méteres útszakasz korszerűsíté­se. Amilyen tervet pedig a Köz­úti Igazgatóságon elénk tettek, annak megvalósulása a gépko­csivezetők és járművel rendel­kezők osztatlan örömével talál­kozik majd. Budapestről Kecs­kemétre, innen Félegyházára és Szegedre, Kecskemétről Soltra, onnan Kalocsára, majd Bajára már jó út yezet. Ezzel szemben sok kívánni valót' hagy maga Után a közlekedés Kecskemét—: Kiskőrös—Sükösd—Baja között, de nem jobb a helyzet Kiskun­félegyháza—Halas—Baja közötti Útvonalon serp, Minden reményünk megvan azonban rá, hogy ez a hely­zet nem tart már sokáig. Az 522-es és az 524-es, vagyis az említett két fő közlekedési út szélesítését, illetve korszerű, pormentes burkolattal való ellátását már a jövő év tavaszán megkezdi és 1961-ben be­fejezi a Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalat. A Szeged—Baja fő közlekedési út korszerűsítése 1960-ban ugyancsak befejeződik; 1962-ben sor kerül a Kalocsa-— Kiskőrös közötti 30 kilométeres útszakasz nagyjavítására, 1963- ban a Nagykőrös—Tiszakécske, az Izsák—Kecskemét, valamint a kiskunhalasi és felsőszent- iváni utak korszerűsítésére, 1964-re tervbe vették a kglocsa —mélykúti, 1965-ben pedig a kecskémét—soltvadkertí "útsza­kasz rendbehozását, korszerűsí­tését, portalanítását, A vázolt tervek szerint, me­lyek a KPM Kecskeméti Köz­út; Igazgatósága munkáinak csak részét képezik, megyénk úthálózatának jövője megnyug­tató. Hiszen pár év múlva min­den járási székhelyünket a leg­rövidebb, emellett jó karban levő és portalanított úton köze­líthetjük meg, Sándor Géza V, ■V* 330000 forint értékű játék, iüö mázsa szaloncukor, nagymennyiségű Tagolt baromfi Tárja a vásárlókat KÖZVETÍTÉS a televíziósán» éi ami kimaradt belőle JÖ KÉT HETE nem gondol­ták a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tag­jai, hogy az egész évben dere­kasan végzett munka után szí- nészkedniök is kell. Ügy történt, hogy a televízió pipiberei, közvetítést akartak adni egy olyan szövetkezet zár­számadásáról, amely több mint ezerholdas területű, s nem sző­lészettel, rizstermeléssel vagy a gazdálkodás eiyéb, nagy jöve­delmet biztosító speciális ága­zatával foglalkozik, hanem mindazzal, ami tsz-einkre álta­lában jellemző. Szombaton este aztán a fél­egyházi Móra Ferenc Kultúrház átalakult stúdióvá, s ha nem is a már 6-án lezajlott zárszám­adást, hanem az azt követő va­csorát, s ezzel egybekötött mu­latságot sugározta a televízió, adása lényegében hűen tükrözte a Vörös Csillag Tsz tagságá­nak gondtalan életét. (A sze­repléshez egyébként lehetőleg szürke ruhában kellett meg je­lenniük a tsz-eseknek, s az meg az ő gazdagságukat bizonyítja, hogy ennek sem volt akadálya.) DEHÁT, miután a televízió elvégezte a magáét, hogy a közvetítés komplett legyen, mi most azt «-sugározzuk«, ami a szombati adásból kimaradt. Rö­viden számolunk be a Vörös Csillag Tsz eredményeiről. Az 1255 holdon, 109 taggal gazdálkodó, s működésének a 0. évfordulóját november 7-én ünneplő tsz-ről néhány éve még nem lehetett valami nagy büszkeséggel megemlékezni, A 8—10 lakóépületet, berendez­nek egy kovács-, bognár- és egy lakatosműhelyt, — s mind­ezt nagyrészt saját erőből. EZ AZ ERŐ sugárzott a jo­gos vidámsággal együtt az ar­cukról a televízióban. T. I. A Kiskunfélegyházi Kiske­reskedelmi V. harmadik ne­gyedévi tervét is 103,5 százalék­ra teljesítette, s ezzel első lett a megyében. A vállalat dolgo­zói november 1-től 7-ig ünnepi műszakban dolgoztak, s e mű­szák versenyeredményeit a no­vember 7-i ünnepségen értékel­ték. Ekkor került sor a tíz év óta szocialista kereskedelemben működő öt kiváló kereskedelmi dolgozó oklevéllel való kitün­tetésére, s a verseny győztesei­nek jutalmazására is. A vállalatnak szinte minden alkalmazottja lelkesen dolgo­zott, hogy az ünnep előtti for- Vgalmat gazdag, bőséges és vá- ilásztékos raktárkőszlgttel vár- ♦hassák. Csupán karácsonyra {mintegy 350 ezer forint értékű Jjáték érkezett már a vállalat 5 raktáraiba, s gyeripekjáték- ♦ vásárral — amely sok-sok kel- fíémés meglepetést, sorsjátékot -;gér — várják majd a vevőket, dér megkezdődött a szaloncu- :orszállítás is, amelyből kere­ken 100 mázsát rendelt a vál- alat, s bőség lesz a finom cso- ;oládés árukban, mikuláscsiz- nákban és puttonyokban is. tagság azonban szívósan ragasz­kodott hozzá, amit az ellenfor­radalom viharában, majd az az­óta eltelt két esztendőben való helytállása bizonyít. A tsz vagyona 1955-b.cn 2 mil­lió 616 ezer forint volt. most már 4 millió 5 ezer forint. Ez az anyagi fejlődés szorgalmas munka eredménye. Az idén 332 munkaegység esik egy-egy tag­ra! Ha az állattenyésztés fejlő­dését nézzük, ezt mutatják a számok: az év elején — a hí­zókkal együtt — 107 szarvas­marhája volt a tsz-nek, most 186 darabbal repdelkezik; a sertéseknél 85-ről 228-ra, a ju­hászaiban 333-ról 383-ra, a ba­romfiaknál 638-ról 1246-ra. nö­vekedett az állomány mennyi­sége egy év alatt. (Az utóbbiak­ból év közben el is adtak mint­egy négyezret.) S lehetne so­rolni tovább a növekedést. A növénytermelésben is 11 mázsa búzát arattak holdanként a ter­vezett 9 helyett, rozsból 6 he­lyett 6,85 mázsát, több lett a zab, napraforgó is, mint ameny- nyit előzőleg elterveztek. Áru-S termelési tervét 114 százalékra! teljesítette a tsz, | S AMIÉftT érdemes volt dol-| gozni: amíg 1956-ban 26 forin-| tot, az idén már 41,15 forintot| kaptak a tagok munkaegységen-1 ként. A zárszámadáson elhatároz-! ták azt is, hogy jövőre legalább* 45 forint kell legyen egy-egy| munkaegység értéke; s telepí-| lenek 5 hold erdőt, 10 hold! gyümölcsöst,' a gazdasági épüle-| lekbe is bevezetik a villanyt,í építenek egy 30 vagonos raktárt,« Nemcsak a gyerekedre, a nőkre is gondolt a vállalat, hi­szen november 1-től korszerű szaküzletté szervezték át aé il­latszerboltot, ahol négy napig nagy sikerrel kozmetikai ta­nácsadást is tartottak. A házi­asszonyokat nagy mennyiségű vágott baromfi várja majd ka­rácsony előtt a húsüzletben — a Baromfifeldolgozó Vállalattal már meg is kötötték a szerző­dést friss baromfi szállítására. S még egy dolgot hadd árul­junk el: tizenötödikével a la­kosság újabb kérését teljesíti a vállalat, amikor üvegüzlete mel­lett képkeretező és üvegező részleget is szervez. Az eddigieket összegezve ta­lán nem túlzunk, ha azt állít­juk, hogy a félegyházi Kiske­reskedelmi Vállalat dolgozói hivatásukhoz méltóan igyekez­nek szolgálni a vásárlók érde­keit, s mindent megtettek azért, hogy választékos, bőséges áru­készlet várja az ünnepre ké­szülőket. Úr lakók megérti, mi járatban vagyok, az előszobába, onnan pedig a jól fű­tött szobába tessékel. A fiatal férj — sza­badságon van, rendez­kedik az Új lakásban — otthoni öltözékben siet élem. Megtudom, hogy Pintér Mihály, a Kinizsi Konzervgyár lakatosa, 1956-ban nő­sült, s feleségével ed­dig mostoha körülmé­nyek között, egy kul­túrteremben laktak. — Tessék elhinni, nehéz volt. A felesé­gemnek én ácsoltam össze egy kis konyhát lécekből, hogy főzni, melegedni tudjon ... De most már jó! — Végigsimogatja tekin­tetével a szobát — szép ez a mi kis ott­honunk. A 19 éves fiatalasz- szony is részlvesz a beszélgetésben. — 0 mond i a eL hogy öt hete megnövekedett a család: megszületett a kis Évike. Lopva körültekintek a ■ szobában s bár­mennyire is hivatkoz­tak a rendetlenségre, — rendes, tiszta itt minden. A politúrozott kombinált szekrény — mint később megtud­tam — két hónapja készült el, s a rekamlé sem régen van a fia­tal család birtokában. A szőnyegek, a füg­göny, a rácjió is arról tanúskodik, hogy mos­tanában hozták élőkét a boltból. Nem kér­deztem, de biztos így van: régen vártak er: e a lakásra, s takarékoskodtak, ku- porgatták a pénzt. Nem kellett azt sem meg­kérdezném: orülnék-é az új lakásnak, mert csillogó szemük, öröm­től piros arcuk maga volt a megtestesült fe­lelet. A fiatalasszony — jó gazdasszonyhoz hí­ven — kezdi felsorol­ni, hogy mi minden volt a lakásban, mikor ide költöztek. — Tetszik tudni, ki­festettek, tűzhely is volt a konyhában, s a kisbabának, na meg nekünk is, jól esik a cserépkályha melege, mert az is vari jtt — s lemondóan teszi a vé­gére: — Igaz, sokat kellett takarítanom. A család legfiatalabb tagja, a kis Évike fel­sírt Éhes, vagy talán tisztába kellene tenni? Ilyen —■ hogy úgy mondjuk — szorosan családi műveletnél nem szeretnék jelenlétem­mel zavarni. Búcsú­zom tehát a fiatal há­zaspártól, akiknek ta­lán a legnagyobb gond­juk — a lakás meg­szerzése — a nép álla­ma jóvoltából ' megol­dódott Gémes Gábor Kecskeméten, a Rá­kóczi út 18. számú ház előtt az arrájárók ci­pője bizony bpnnera- gad a vendégmárasz- taíó sárban. Tart még az építkezés; a mun­kások a daru alatt, a szerte ágazó kábelek között dolgoznak, de már egymás után ér­keznek a bútorszállító kocsik..." A lépcsőház belseje hangos a sok «hórUkk«-tól,‘ egyszó­val: költözködési han­gulat van a házban és a ház előtt. Az első emelet ab­lakaira a gondos asz- szonykezek felillesxtetiék már a csipkefüggönyöket, s az ajtók elé odake­rültek a lábtörlők. — Ezek már azt mutat­ják: beköltöztek az új lakók. A 6-os számú lakás csengőjét nyomóm meg. Egy pongyolába bújt fiatalasszony nyit aj­tót, s idegenül, vára­kozóan néz rám. Kö­szönök, s magyarázom, miért jöttem. Mikor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents