Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-04 / 260. szám
1958. november 4, kedd ». oldal A Duna—Tisza közi gyümölcstermesztés néhány időszerű kérdéséről Irta: NYÚJTÓ FERENC tudományos kutató ■Wazai gyümölcstermeszté- sünk általában sok megoldásra váró kérdéssel küzd, de ha a feladatokat rangsorolni lehet, akkor a Duna—Tisza közén jelentkeznek ezek a problémák a legégetőbben. A természet nyers erőivel folytatott küzdelem itt erősebb mint bárhol. Mindezen nehézségek ellenére vidékünk gyümölcstermesztése a megismétlődő stagnálások után újra meg újra nekilendül. A Duna—Tisza köze legnagyobb összefüggő gyümölcsöskertünk, mert Sződligettől le Szegedig, Tiszakécskétői Apos- tagig mintegy 6 630 000 darab gyümölcsfa díszük és ez az ország faállományának több mint 20 százaléka. A fák számán kívül sokkal nagyobb jelentőséget ad ennek a gyümölcstermő tájnak az évenként jelentkező áru hatalmas tömege. Csak a jelentősebbeket említve: kajszibarackból a Duna—Tisza köze adta az export 90 százalékai. Ez a szám kevés változással megmaradt az utolsó tíz évben is, mert 1949-től 1957-ig innen került kiszállításra az export 83,5 százaléka. A háború előtt magáról Kecskemétről a meggyexport 51 százalékát szállították el. Amíg virágzott nyári alma- és nyári körte-exportunk, ez a vidék adta a külföld piacára majdnem mind a 100 százalékot. A z utóbbi évek során jelentős eltolódás tapasztalható itt az Alföldön a gyú- mölcsnemek arányában. A telepítők 75—80 százalékban almát és azon belül elsősorban Jonathánt és Starkingot keresnek. Nagy a kereslet őszibarackban is. Normális az érdeklődés a cseresznye és meggy, lanyha a kajszibarack és körte és éppen semmi a szilva iránt. Ha az okokat keressük, lehetetlen rá nem találni a termelést legfőképpen szabályozó tényezők módosító hatására, az utóbbi évek áralakulására. Az árak nem mindig voltak igazságosak, s éppen ezért nem voF- tak húzó hatásúak az itteni sajátságos gyümölcstermelési ágakra nézve. így a termelők érdeklődése a jól értékesíthető és jól is jövedelmező téli alma. őszibarack és cseresznye felé fordult. A jelen helyzetben tehát a leghathatósabb segítséget az árak egészséges arányosítása jelentené. A népgazdaság számára sem közömbös például az a tény, hogy a kajszibarack- és szilva-exportnál jutunk legolcsóbban dollárhoz, mert a téli almáért szerzett dollár kétszer- annyiba kerül, mint az előbbieké. Kereskedelmünknek alapos piactanulmányt kellene végezni azokban a külföldi országokban, amelyek a múltban kereskedelmi partnereink voltak vagy a jövőben vásárlóink lehetnek. Fokozottabb mértékben kell tanulmányozni az árujukkal velünk párhuzamosan jelentkező országok termesztésének szerkezetét, valamint a vásárlók ízlésének alakulását. A jövő telepítések helyes irányítását illetően elég nehéz helyzetben vagyunk, mert olyan alapvető tényezők alapos ismerete hiányzik mint az alanyé. A jövő almásai körte ala- nyúak lesznek, de még nem tudjuk, hogy melyik alanytípus felel meg itt a Duna—Tisza kőién. Vitatkozunk a kettős termesztés jó és rossz oldala felől, de nincsen olyan üzemi számításokon nyugvó alapunk, amelynek alapján megnyugtatóan tudnánk dönteni. Almásainkat, őszibarackosainkat, szilvásainkat és szamócásain- kat öntözni kellene, hogy a három-négy évente jelentkező aszály ellenére is biztonságosan termelhessünk, de még nem ismerjük rétegvizeink vízbőségét, sem az itteni viszonyok közölt alkalmas öntözési módszert. Vannak viszont már egyben- másban megfelelő tudományos vagy tapasztalati alapokon nyugvó ismereteink. így például arra vonatkozólag, hogy a szőlőtáblák szegélyezésére milyen gyümölcsfákat kell telepíteni. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy legkevésbé kajszibarackot, mert annak életkora jóval kevesebb mint a szőlőé. Véleményem szerint szélfogónak legjobb szilvát, nyári almát vagy nyári körtét telepíteni, mert ezeknek az életkora nagyjából azonos a szőlőével. A kajszi- barack legfeljebb csak a magasfekvésű, jellegzetesen baracktermő talajokra ajánlható, mert lapos fekvésben (ez van többségben a Duna—Tisza közén) 8 —10 éves korában gutaütás éri. Ugyancsak sokat vitatott kérdés még ma is, hogy a Duna— Tisza közén vagy a Dunántúlon fejlesszük-e tovább a kajszibarack-telepítéseket? Akik a Dunántúlt helyezik előtérbe, a nagyobb termésbiztonságra szoktak hivatkozni. Azonban amíg az 1954-es és az 1956-os tél után a Dunántúlon számottevő termés nem volt, addig a Duna— Tisza közén még 1956-ban is megtermett az ország termésének 28 százaléka. Hasonló helyzet uralkodik a gutaütés területén a Dunántúl viszonylatában. A pusztulási arány a tavalyi és az idei fölvételezés szerint ijesztően magas, Győr, Tolna és Fejér megyében egészen 32 százalékig felmegy. Az átlagos arány körülbelül 8 százalék. Ez a szám a Duna—Tisza közén ötéves adatfelvételezésünk szerint évi 5—13 százalék között áll, tehát semmivel sem rosszabb a dunántúlinál. A fentiek csak kiragadott példák a Duna—Tisza közi termesztés teljes problematikájából. Elmaradásunk különösen a kutatás vonalán nagy. Kilátásaink aoznban nem reménytelenek, amit éppen az a tény bizonyít a legerősebben, hogy maga a Magyar Tudományos Akadémia agrártudományi osztálya nyújtott módot a probléma felvetésére és segít módot találni a megoldására, Á képviselőjelölt szövetkezete Itt mugat nem láttam, mert értekezleten volt Baján. De mikor Bakai Józseftől, a termelőszövetkezet növénytermesztési brigádvezetőjétől érdeklődtem felőle, nem győzte dicsérni. — Jóskát valamennyien szeretjük, már évek óta ismerjük, mert mint gépállomási agronó- mus is hozzánk volt beosztva. Jó szakember, irányításával, segítségével jelentős eredményeket értünk el. Mások is értékelik munkáját, ezért jelölték bizalommal országgyűlési képviselőnek. Ugyanezt mondták a többi tagok is. Aladics Péter üzemi párttitkár és Bakai József ezután sorolni is kezdte az eredményeket, melyek a közös munka gyümölcsei. Elmondták, hogy az idén megoldották az előlegosztást úgy, hogy akinek szüksége volt pénzre, jelentkezett a pénz-' tárosnál és az addig teljesített munkaegységek után 16 forint előleget felvehetett. Több mint 200 ezer forint készpénzelőleget adtak ki már a tagoknak. A növénytermesztési brigádvezető lelkesen beszélt a tervekről. — Jövőre 54 holdon kendert termesztünk, az idén nem volt. Tíz hold cukorrépára is szerződtünk. Növeljük az árpa vetésterületét, valamint a lucernáét. Tovább fejlesztjük a korn- vall sertéstenyészetünket, amelyből az idén is 25 darabot adtunk el a sárosdi Rákóczi Termelőszövetkezetnek. Mind többen csatlakoznak hozzánk, valamennyien beleszóltak a beszélgetésbe, büszkén sorolva a terveket. Látszik rajtuk, hogy nem cserélnének a községben egy egyéni paraszttal sem. Emlegetik Englert Istvánt, aki már negyedik éve tagja a közösnek feleségéveli két fiával és lányával együtt. Tavaly 125 ezer forint tiszta jövedelmük volt. Az idén, ha nem is lesz annyi, de nem lesz okuk panaszra. — Az aszály sújtott minket is, de az egyéni parasztokat is — jegyezte meg egyikük, majd hozzátette: — de a bajt közösen jobban elbírjuk. Azután sorolni kezdik, hogy egymás után valósul meg a volt nincstelenek, napszámosok, cselédek régi álma: saját otthon. Bergman József, Kassai József, Sibalin Antal és még mások az utóbbi években vettek házat. Az előbb említett Englert-család tavaly vett 60 ezer forintért egy családi otthont teljes berendezéssel. Krics- kovics Gergely pedig 3 ezer forintért tavaly rendbehozatta a házát. Ez csak néhány név, de rajtuk kívül mások is gyarapodnak. Érthető, hogy a falubeliek közül mind többen keresik fel a szövetkezetét és kérik felvételüket a közösbe, most is hat jelentkezőjük van. Tavasz óta 20 taggal erősödtek. Nem volt alkalmam beszélgetni Kricskovics Józseffel, a garai Vörös Csillag Termelő- szövetkezet agronómusával, akit képviselőnek jelölt a nép bizalma, de sikerült betekintést nyernem szövetkezetének életébe. K. S. Háromnegyed év alatt 3 millió forint a tanács: vállalatok dolgozóinak nyereségrészesedése Tizenhat faiskolai lerakatban 350000 db oltvány várja a termelőket örömmel állapíthatjuk meg, hogy megyénkben a gyümölcs- termesztési kedv egyre növekszik. Az idén ősszel is jelentős területen terveznek telepítéseket. Az állami gazdaságok körülbelül 500 holdon, a termelő- szövetkezetek pedig 300 holdon szándékoznak új gyümölcsöst létesíteni. Az egyénileg gazdálkodók hasonlóképpen, amit bizonyít az oltványok iránti nagy érdeklődés. Igen fontos, hogy a telepítésekhez a szabványban előírt., minőségnek megfelelő egészséges oltványokat használjanak fel. Általában elegendő oltvánnyal rendelkezünk, kivéve az almát és az őszibarackot. Ezzel kapcsolatban érdemes felhívni a termelők figyelmét, hogy nyári gyümölcsökből, például kajszibarackból érdemes többet telepíteni, ez iránt a külföldi piacokon nagy a kereslet, amelyet a jelenlegi kajsziállományunk nem tud kielégíteni. Bizonyos idegenkedés tapasztalható a kajszi telepítése iránt, pedig megyénk adottságai biztosítják a termesztésének sikerét. Az üzemi költségeket tekintve ol- esőbb a termesztése mint a téli Almának. Igaz hogy az 1940-es évek elején a rendkívüli hideg telek során a fagykár, valamint a forró nyarak miatt a gutaütés sok fát kipusztított, de a szakemberek máris eredményesén kísérleteznek gutaütésre ellen- állóbb fajták előállításával. Megyénkben 16 faiskolai lerakat bonyolítja le az ollványel- látást, körülbelül 350 ezer darabot hoznak forgalomba. Sajnálattal tapasztaljuk azonban, hogy az egyéni termelők több helyen nem a megbízható, államilag ellenőrzött gyümölcsfaiskolai lerakatokból vásárolják meg az oltványszükségletüket, hanem házaló ügynököktől. Pedig számtalan példa tanúskodik arról, hogy az ilyen vásárlás utóbb csalódást okoz, mert drágább, beteg, minőségen aluli, nem fajtaazonos oltványokat, kap a termelő. A törvények egyébként is tiltják a házalás útján, vásárokon, piacokon történő oltványárusítást. Az időjárás kedvezőnek mutatkozik a telepítésekre, ezt ki kell használni. Fontos, hogy igen gondos körültekintéssel és szakszerűen végezzük, mert egy elrontott telepítést később már nem lehet helyrehozni. Magyar Ferenc Pártunk és kormányunk a dolgozók részére az idén is biztosítja az évvégi nyereségrészesedés lehetőségét. Azoknál a vállalatoknál, ahol az üzemek vezetői megfelelően gazdálkodtak, betartották a Minisztertanács takarékossági határozatát, egyszóval jól sáfárkodtak a rájukbízott közvagyonnal, ott úgy néz ki, hogy dolgozóiknak tavasszal jelentős összegű nyereségrészesedést oszthatnak. Mindez persze ma még csak lehetőség, hiszen az év végéig sok minden alakíthatja — növelheti vagy csökkentheti — a kollektívát megillető nyereségrészesedés összegét. Az év háromnegyedének elteltével azonban nem árt egy kis tájékoztatást adni: jelenlegi eredményeik alapján hol tartanak vállalataink a nyereségrészesedés biztosításában. Megyénk helyi ipara 1958 első háromnegyedévi előirányzatát 101,3 százalékra teljesítette. Ez a szoros, de szép eredmény egy sor vállalatnál terven felüli nyereségben is jelentkezik, amelyből számottevő összeg a dolgozók között kerül tavasszal szétosztásra. Tanácsi vállalataink január 1-től szeptember 31-ig 8 356 000 forint terven felüli nyereséget értek el, Ebből az összegből 3 004 000 forint a dolgozókat megillető nyereségrészesedés. 523 ezer forint az igazgatói alap, a helyiipari üzemek vállalati ej lesztésro pedig 878 ezer forintot tarthatnak vissza. A terven felüli nyereség megmaradó része a megyei tanács vállalatgazdálkodási tartalékát képezi, melyből a végrehajtó bizottság vállalati beruházásokat* új üzemek szervezését és inás nem várt kiadásokat finanszíroz. Nézzük jelenlegi eredményeink alapján vállalataink hány nap nyereség- részesedést fizethetnének dolgozóiknak. Elsőként az élelmiszeripart említjük. A Kalocsai Sütőipari Vállalat 24 nap, a félegyházi és kecskeméti testvérüzem 12—12 nap, a Bajai Szikvízüzem 25 nap, a Szeszipari Vállalat pedig 20 nap. Az építőanyagiparban a Kalocsai Cementipari Vállalat egy nőnap, a Kecskeméti Téglagyár Vállalat 25 nap, a Dél-Bács megyei Téglagyár Vallaiat 22 nap, az Alsó-Dunai Nádgazdasági Vállalat 17 és fél nap. Jelentős még a Halasi Motor- és Gépjavító Vállalat 20 napos, valamint a Bajai Gázmű 17 napos részesedése. Szamos vállalat nyeresége pedig, megközelíti a tíz napot. Sajnos több vállalatot azok között kell említenünk, akik a minimális egyheti nyereségrészesedést sem érték még el. A Vegyesipari Vállalat részesedése csupán 2,7 nap, a Bajai Faipari Vállalaté három nap és a Ti- szakécskei Permetezögépgyár átvizsgált mérlege is csak 3,8 napot mutat ki. A megyei Faipari Vállalatnak cs a Tatarozó Vállalatnak pedig egyáltalán nincs részesedése. Ezek a számok háromnegyedév termelési eredményeit tükrözik, s az év végéig még sok minden növelheti vagy csökkentheti a kiosztásra kerülő pénzek összegét. Csökkentő tényezők például az eredményeken való megnyugvás, a babérpolitika. A társadalmi tulajdon hiányos védelme, anyagkészletekkel való laza gazdálkodás, az évvégi leltárak eltérései és több más. De ezek az összegek növekedhetnek is a munkaverseny lehetőségeinek kihasználásával, jó munkaszervezéssel, megfelelő anyagellátással, a gépek, különböző termelőeszközök jó karbantartásával, az improduktív költségek — adópótlék, kötbérek, kamatok stb. — következetes csökkentésével és a minden irányú takarékossággal. Vállalataink többsége a Minisztertanács határozatára reális felajánlást lett, melyek a harmadik negyedév eredményeiben már számottevően jelentkeznek, s jórészt nekik köszönhető az elért nyereségrészesedés. Sándor Géza 200000 FORINT ÉRTÉKŰ társadalmi munka Három hónappal ezelőtt kezdték meg a Bács megyei Vágóhíd Vállalat kiskunhalasi telepének dolgozói új hűtőházuk építését. Szinte fillérekért szerezték be azokat a gépeket, amelyek a hűtőház működtetéséhez szüksé- esek voltak. Az épület társadalmi munkában készült. Ebben a megmozdulásban résztvett az üzem minden dolgozója. A társadalmi munka érléke eléri a 200 000 forintot. Ez a példa is bizonyítja, hogy aki nem vár mindent felülről, az hama'rabb eléri célját, s a jó vezetőnek kijáró dicséretet is megszerzi.
