Petőfi Népe, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-28 / 281. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! : III. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM Tíz községünknek válhat nagyszerű programjává jövőre a villamosítás. A me­gyei tanács tervosztálya kidol­gozta erre vonatkozó javaslatát, mely szerint Ágasegyháza, Ba- lotaszállás, Bocsa, Helvécia, Ja- kabszállás, Kunpeszér, László- íalva, Nyárlőrinc, Xabdi és Üj- solt községek részére lehetővé teszik a villany bevezetését. Előzetes számítások szerint a tíz helység bekötése az orszá­gos villanyhálózatba 6 200 000 forintba kerül. A tervjavasla­tot az Országos Tervhivatal is jóváhagyta és központi beruhá­zási keretből csaknem egymil­lió forinttal támogatja majd megvalósulását. Ehhez jön még bizonyos összegű megyei támo­gatás is. A fent említett anyagi forrá­sok a jövő évi villamosítási terv felét sefti fedezik. Ez azonban nem jelenthet leküzdhetetlen akadályt annál is inkább nem, mert 1958-ra is csupán egy köz­ség villamosítását fedezte a köz­ponti beruházás, mégis tizenegy községben gyűl ki a fény! Nézzünk egy példát az idei villamosítási programból. Pál- monostora községben a villany bevezetése 909 ezer forintba ke­rül. Ebből 189 ezer forintot a községfejlesztési alapból fedez­nek, 280 000 forint OTP-hitelt vettek igénybe a következő évek fejlesztési alapjainak terhére, 200 ezer forint a lakosság ön­kéntes felajánlásából gyűlt ösz- szc és 240 ezer forint a központi és megyei támogatás. E község­ben a lakosság nagyarányú tár­sadalmi összefogása közel egy­millió forintos beruházást tett lehetővé. Pálmonostora példáját azért vettük, mert a község bekötése az országos áramszolgáltatásba a távolságok miatt aránylag sokba kerül, mégis vállalta a lakosság. Ilyen magas összegbe — a tíz közül — egy községnek a villamosítása sem kerül. A DÄV által adott előkalkuláció szerint Balotaszállás villamosí­tásához 860 ezer, Jakabszállásé- hoz 785 ezer, Tabdiéhoz 695 ezer, Lászlófalváéhoz 635 ezer, Űjsoltéhoz 575 ezer forint szük­séges. A felsorolt tíz községben a most megválasztott tanácsok ne­héz, de egyben lelkesítő felada­ta lesz: a különböző pénzügyi alapokból biztosítani a szüksé­ges összeget, s őröltre száműzni a sötétséget a faluból. Nagy­arányú társadalmi összefogásra azonban csak úgy lehet mozgó­sítani a lakosságot, ha a leg­apróbb részletekig, töviről-lie- gyire megtárgyalják vele a ten­nivalókat. Ez a feladat pedig az új tanácsokra vár. A hosszú téli esték baráti összejövetelein vagy kisgyűlésein lesz erre elé idő. Amikor pedig a sötétségben ha­zafelé igyekeznek majd az em­berek, bizonyára szívesen gon­dolnak arra, hogy jövő ilyen­kor már a villanyfény mutatja számukra az út at. Ara 50 fillér 1958. NOV. 28, PÉNTEK Megalakul! ess országgyűlés Csütörtöki lapszámunkban rö­vid híradást közöltünk arról, hogy az országgyűlés megkezdte alakuló ülését. A mandátumvizs­gáló bizottság megválasztása után — amelynek tagja volt Molnár Frigyes, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Bács-Kis- kun megyei Bizottságának első titkára is —, a bizottság nevé­ben dr. 1> also maki Gyula tett je­lentést az országgyűlésnek. Ez­után a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa Elnökségének ja­vaslatára megválasztották az or­szággyűlés tisztségviselőit. Az országgyűlés elnöke: Ró­nai Sándor; alelnökei: Vass Ist­vánná, Dinnyés Lajos: jegyző: Galió Ernő, Grascsák János, Hu­ber Lajos, Papp Lajos, Pala Ká- rolyné és Pesta László. A vá­lasztás után a korelnökség át­adta helyét az országgyűlés újonnan megválasztott tisztika­rának, majd az alkotmány elő­írása alapján a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa Elnöksé­gének javaslatára megválasztot­ták a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának tagjait, A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke: Dobi István; az Elnöki Tanács elnökhelyette­sei: Kiss Károly, Nagy Dániel; az Elnöki Tanács titkára: Kris­tóf István; az Elnöki Tanács tag­jai: Barcs Sándor, Gáspár Sán­dor, Gosztonyi János, Harustyák József, Miháiyfi Ernő, Nagyistók József, Nánási László, Olt Ká­roly, dr. Ortutay Gyula, Péter János, Reszegi Ferenc, Révai Jó­zsef, Rónai Sándor, Seregélyi Jó­zsef, Szakasits Árpád, Szobek András és Úszta Gyula. A következőkben az ország- gyűlés egyhangúlag megválasz­totta az országgyűlés állandó bi­zottságainak, valamint a mentel­mi és összeférhetetlenségi bizott­ságának tagjait, s az Elnöki Ta­nács megerősítette a forradalmi munkás-paraszt kormány eddigi összetételét. Dr. Münnich Ferenc, a Minisz­tertanács elnöke emelkedett ez­után szólásra: — A forradalmi munkás­paraszt kormány nevében kije­lenthetem — mondotta —, hogy a választás eredménye s az önök által a kormány iránt itt meg­nyilvánult bizalom sokra köte­lez bennünket. Az ülést Rónai Sándor elnök zárta be, majd az állandó bizott­ságok megtartották alakuló ülé­süket, LAKÁSÉPÍTÉS FÉLEGYHAZÁN (3. oldai) * ♦ FIGYELŐ | (3. oldal) r JUBILÁLÓ ISKOLA <4. oldal) ; MUNKÁSOK PALOTÁJÁBAN (4. oldal) | ELLENSÉGEK (4. oldal) * SZÁRNYA NÖT1‘ A FIATALSÁGNAK (4. oldal) SPORT (6. oldal) ♦ HALAS ÉS JÁRÁSA (6. oldal) j RAZZIA (6. oldal) I FONTOS TANÁCSKOZÁS a Duna—Tissa köze mezőgazdasági fejlesztésének távlati tervéről Csütörtökön, november 27-én fontos megbeszélést tartottak megyei, valamint országos veze­tők a megyei pártbizottságon. Az összejövetel célja a Duna— Tisza közi, homoki mezőgazda­sági termelés távlati tervének megvitatása volt. Kitértek min­den fontos részletkérdésre, töb­bek között a gépesítésre, zöld­ségtermesztésre és így tovább. A megbeszélésen részt vett Magyart András elvtárs, a föld­művelésügyi minisztár helyette­se, Bajcsi Ede növénytermelési íőigazgató, valamint iVJ.civosúj~ vári Gyula gépállomasi főigaz­gató. A megyei vezetők közül pedig Molnár Frigyes elvtárs, az MSZMP megyei bizottságá­nak első titkára, ErdőSi József elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője. Sarok Antal elvtárs, a megyei tanács végrehajtóbizottságának elnökhelyettese és Bank Gyula elvtárs, a megyei tanács mező- gazdasági osztályvezetője. A megbeszélés részletesebb ismertetésére visszatérünk. ííXJ o U WWUOU O CK>OOL>CK>OOOOC JHegngitották DCees kant tea a magyar fiit n szakma háromnapos országos, konferaieiáját, 1958. november 26-án fél 10 órakor nyitották meg Kecske­méten az Árpád Moziban a ma­gyár filmszakma háromnapos országos konferenciáját A há­romnapos konferencián megje­lentek a Művelődésügyi Minisz­térium főigazgatóságának veze­tői és osztályvezetői, az ország összes megyéjéből a moziüzemi vállalatok igazgatói, főkönyvelői: és -osztályvezetői, a MOKÉP Forgalmazási Vállalat a Hun- garo Film Export-Import Vál­lalat, a Hunnia, a Budapest és! a Pannónia Filmstúdió képvi-' selői, a Filmtechnikai Vállalat,! a Magyar Filmlabor Vállalat ve-1 zetői és a Filmalkalmazottak! Szakszervezetének küldöttsége, i Első napirendi pontként Kon-. dór István elvtárs, a Filmfő-1 igazgatóság helyettes vezetője, tartott előadást: A filmszakma1 helyzete és feladatai az MSZMP] művelődéspolitikai irányelvei' alapján címmel. Beszédében ér-] tékelte az elmúlt két esztendő' filmalkotásait, s megállapította,] hogy az 1956—57-es évek a film-i művészetben a hanyatlás idő-] szaka volt. 1958. fejlődést jelen-, tett a filmgyártásban és itt] megemlítette a Sóbálvány és a( Razzia című új magyar film po ' litikai cs művészi sikerét. < Előadása további részében be-J szélt a kis-filmgyártás és az< oktató-filmek jelentőségéről, a] filmforgalmazás fontosságáról, a< játékfilmek gyártásáról,, a film-í tárak szerepéről, az ideológiai és szakmai továbbképzés jelen­tőségéről. Majd hangsúlyozta, hogy a moziüzemi vállalatok tá­maszkodjanak a párt kulturális irányelveire, mert csakis így végezhetnek a jövőben kiemel­kedő jó munkát. Kondor elvtárs előadását hoz­zászólások követték. NÉVNAPOK UTÁN Rosszkor jöttek az elvtársak! — foga­dott bennünket Gi- rasek Károlyné, a Kiskunfélegyházi Kertészeti Vállalat telepvezetője. Erzsé­bet napra minder, szép virágot elad­tunk. Erzsébet, Ka­talin, most van en­nek a szezonja. De azért. mint a '■nellékelt'kép is mu­tatja, maradt míg virág a kevésbé is­mert nevek viselői­nek is. A sokszáz krizantém mellett ezerszámra nyílik a szegfű, a sok-sok cserepes virágról nem is beszélve. A Kertészeti Vállalat­nál gondos kezek végzik a szép és fe­lelősségteljes mun­kát, a virágok gon­dozását. Munkájuk gyümölcse az a sok öröm, amit egy-eg% csokor virág okoz Mast daszöt szakáinak ki en#etn... Bőszoknyás paraszt- néniké lép be a Hírős­be. Nagy fekete ken­dője jóformán az ar­cát is eltakarja, sze­mei azonban életvidá- man csillannak ki szürke szemöldökei alól. Bizonytalanul megáll az egyik asz­talnál és vár. Gondo­san maga mellé he­lyezi kis füles kosa­rát, melynek alján né­hány tojás kuporog, bizonyára a mai pia­cozásból maradt visz- sza. Az egyik felszolgá­lónő megkérdezi: — Mit parancsol, né­niké? — Ebédelni szeret­nék, lelkem. —- Hozom az étlapot. — Csak soroljon el égy-két dolgot, valami pörköltfélét ennék. — Sertés- vagy mar­hapörköltet? — Amelyik olcsóbb. — Hozok egy nyolc- forintos menüt. — Rendben van, lel­kem. A felszolgáló távo­zik, a néni pedig to­vább áll, görcsösen markolva az asztal sarkát. Mondják neki, hogy nyugodtan üljön le, majd hozzák az ételt. Nagynehezen eleget tesz a kérésnek. Piros vászonzacskót halász elő a szoknyák fodrai közül. Gondosan számolni kezdi a tar­talmát, Mint valami gyerek, aki pénzdara­bokkal játszik, szépen kirakosgatja egymás mellé a forintosakat, meg a filléreseket, még tízforintos is akad köztük. Kisvártatva megér­kezik a leves. — Nekem az nem kell, lelkem — szabad­kozik a néni kétségbe­esve. — Ez jár a menü­höz — mondja a fel­szolgáló jólelkűen. — No de ilyet — csodálkozik a másik. Csöppnyi szünet után még bizonytalanul megkérdezi: — Aztán tényleg benne van ez a nyolc forintban? «— Benne bizony, — No de ilyet — is­métli meg az öregasz- szony. Aztán nagy él­vezettel kanalazni kez­di a levest, arcán nagy töprengés, bizonyára arra gondol, hogy alig négy tojás árából meg tud ebédelni. Egy fiatalember, aki egész közel megy el mellette, kissé rácso­dálkozik, — Látom, fiam, nem ért meg engem. Hát bizony, én már hetven körül járok, de még nem voltam ilyen he­lyen. 45 cvíg mást szolgáltam. Most elő­ször szolgálnak ki en­gem. Ráemeli fényeSj könnyes tekintetét.

Next

/
Thumbnails
Contents