Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-17 / 245. szám
IP58. okfőber 17, péntek 5. oldal Lakk- és gyógybetétes gyermekcipők sikere (Thitikai Jßacika Uü-iLt cl cipÄgipaci cuigitkákhö-z. A változás esztendeiének je- lölhetjük ezt az évet a Kecskeméti Cipőgyárban. Hosszú évek után először ebben az évben készült lakkcipő és gyógybetétes gyermekcipő. Az első szállítmányokat az év első felében küldték szét az ország minden részébe: Szolnokra, Debrecenbe, Győrbe, Budapestre, Plcsre, s bizony az új gyermekcipők hamarosan elfogytak az üzletekből. Ezt tükrözi Ruttkai Lacika levele is, amelyet szó- szerint közlünk. Kedves cipőgyári dolgozó ^ anyukák! Nagy kéréssel fordulok hozzátok. Nagyon tetszik nekem az a lakkcipő, ami nálatok készül. Mégis baj van vele, mert anyukám, aki szintén dolgozik, hiába keresgéli kevés szabadidejében, sehol sem találja. Iga.:, hogy 27-eset kaptunk volna, dekát az én lábam 26-os. Nagyon szeretnék a negyedik éves születésnapomon egy ilyen kis cipőt kapni (augusztus 12). Nagyon kérlek benneteket, ha van rá lehetőség, értesítsetek engem, hogyan juthatnék a ti szép cipőtökhöz. Üdvözlettel: „ Ruttkai Lacika, Budapest, X-, Alberti-lrsai út 4 a. sz. Es mi történt ezután? Lacika születésnapjára megkapta a kért cipőt. Ezzel azonban nem zárult le az ügy. Az igazgató bácsi az illetékes kereskedő bácsikkal megegyezett, s így Lacika levelének kézhezvétele után úgy határoztak, hogy több lakk- és gyógybetétes cipőt gyártanak. Az elhatározás valósággá lett. Míg a második negyedévben 5600 pár lakkcipő került ki az üzemből, addig a negyedik negyedévben 8900 párat helyeznek majd el az ország területén* És milyen változás lesz a gyógybetétes kis topánkákat illetően? Tekintettel arra, hogy ez a megoldás a gyermekcipőknél azért jó, mert nem fárasztó benne a járás, nem fájdul meg a kisgyerek lába, kiküszöböli a drága lúdtalpbetét használatát, éppen ezért az év utolsó három hónapjában 33 000 párat gyártanak fekete-fehér, barnadrapp, szürke-fekete kombinációs megoldással. Sajnos, ez a megnövelt meny- nyiség is annyi mint csepp a tengerben. Ezt bizonyítja az a levél, amelyben újabb ezrek gyártását kérték a gyár dolgozóitól. Sajnos, kaptafa hiányában a kérést ez évben nem tudják teljesíteni. Mindezeket azért írtuk meg, Lacikám, hogy Te és még sok szülő lássa, nem hiába írtál levelet Kecskemétre, a cipőgyári apukáknak, anyukáknak. V. K. Faragó Sándorné 25, Abraham Fercncné 7 éve keresi kenyerét ebben a gyárban. Mindketten a gyermekcipők talpszéléit cs sarkait festik, égetik. Egy új kezdeményezésről A vaskúti Hunyadi Kötény termesztő Termelőszövetkezet első lépései Nemrégiben egy új típusú termelőszövetkezet alakulásáról kaptunk hírt Vaskútról. Az új közösség két tszcs egyesüléséből alakult. Elnöknek Bohner Ferencet választották. Öt kerestük a napokban Vas- kúton, de valahol a határban volt. — Már a postáról is keresték — újságolta a felesége —, mondták, hogy megnyitották a termelőszövetkezet egyszámláját. Ugyanígy jártunk a tagokkal is, ezért Sólya János községi mezőgazdasági felügyelőtől érdeklődtünk az új termelőszövetkezet felől. Ö részletesen tájékoztatott bennünket, hiszen ott bábáskodott a létrehozásánál és szinte naponta van alkalma beszélgetni a tagokkal. — Annak idején Fehér Lajos elvtárs a Baján tartott termelőszövetkezeti aktíván egy új termelőszövetkezeti típus létrehozását javasolta. Ennek alapján alakult a Hunyadi. A lényeg az, hogy a tagság az állat- állományt a háztájiban tartja, de munkaegység szerint dolgozik a növénytermesztésben, tehát a munkaegység elve érvényesül éppen úgy mint a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Ez tehát egy átmeneti típus a termelőszövetkezeti csoport és ez utóbbi között. A későbbiekben elmondja, hogy a tagság egyhangúlag helyesnek találta ezt a formát* A gépállomással leszerződtek, az őszi munkát gépek végezték, a talaj erőnlétének javítására a háztájiból mintegy 3700 mázsa trágyát hordtak ki a tagok a közös földekre. Tervezik a gazdaság növelését. Jelenleg 175 holdon gazdálkodik 15 tag, de kapnak még 35 hold tartalékföldet a tanácstól, azonkívül 12 hold tartalék- szőlőt is. A tagság azt tervezi, hogy jelentős területen vetnek majd ipari növényeket, többek között fűszerpaprikát és cukorrépát. — Számos részletkérdés még tisztázatlan az új közösségben — magyarázza a községi mezőgazdasági felügyelő —, de ezeket is megoldjuk és reméljük, hogy minden akadály elhárul az új típusú termelőszövetkezet sikeres működése elől. K. S. Sok résztvevő — értékes beszámolók a takarmány gazdálkodási értekezleten WVWWWWWVWV^^<VWVVWWWV*i^lWWVWVWyyVWW^WWVWWWVVWWV» Stecenko Teofil, a szakma kiválója, sarkaló. A napi tervet ketten Szkenderovics Károly- lyal együtt teljesítik. Ismerem én ennek a tanyai népfront-titkárnak minden gondolatát Szeretem is őt, mert közvetlen munkatársam, úgy mint az a tízvalahány tanyai pedagógus, aki minden haszonlesés nélkül úgy érzi, hogy szükséges dolgot cselekszik a népfront-titkárság elvállalásával Az égjük Belső-Nyírben, a másik Úrréten, a harmadik meg — akiről most szólok — itt, Katonatelepen lakik. Ennek a katonatelepi népnek •— amely Mathiász népe is, de egy kicsit fukar is, s mindezek- fölött ügyes is — a szószólója Romliányi Gyula, aki egyben iskolaigazgató, népfront-titkár, s volt-, — talán leendő tanácstag is. Róla mesélek el egy-két igaz történetet. A sorozás, a pince és a vasútállomás . . . Nem merte a sorozáson megmondani egy fiatal, hogy neki komoly betegsége van. Másnap egy idősebb ember jött a sorozótiszt elé, aki tájékoztatta a bizottságot, — nehogy besorozzák a beteg fiatalembert: nem bírná ki a katonaélet fáradalmait. Romhányi Gyula volt Kérdem tőle, amikor kijön a sarczóbizottságtól; Ki legyen as élelmesebb? A feleségem a minap közölte, hogy mosni akar, gondoskodjak tüzelőről. Mivel pedig kár lenne a téli szénhez kapott »tüker fát« erre elpocsékolni, kimentem a fapiacra, rozsét venni. Igen ám, de olyan sokan akartak rozsét vásárolni, hogy a kora reggel még 3 forintért kínált csokor-rozsét (mert kévének nem lehet nevezni, olyan kicsi) 8 óra tájban már 9, sőt 13 forintért árulták. Egy mázsa fa árát így három-négyszeresére emelték. Ügy tudom, hogy az Állami Erdőgazdaság munkásai természetbeni fizetésként kapják a rőzsét és azt vásárolják fel az élelmes kupecek, — a kereslet-kínálat törvényei szerint hajtva fel annak árát. Mivel nemcsak magamról beszélek, az általam gondolt megoldást a Petőfi Népében is közzé szeretném tenni: legyenek most a földművesszövetkezetek élelmesebbek a kupeceknél, vásárolják fel az erdőmunkásoktól, illetve az erdőgazdaságtól a rőzsét, s adjak azt el a városi lakosságnak megfelelő áron! Zsinkó Ferenc levelező A Hírős Napok utolsó napján, kedden délelőtt rendezte meg a megyei tanács mezőgazdasági osztálya Kecskeméten, a “Városi Mozi helyiségében takarmánygazdálkodási értekezletét, amelyen résztvett Túri György a Földművelésügyi Minisztérium képviseletében, az állami* gazdaságok megyei igazgatóságának vezetői, főállattenyésztők, mezőgazdászok, termelőszövetkezeti elnökök, és ag- ronómusok és számos egyénileg dolgozó paraszt. Az értekezlet első előadója Bartossik Lajos, a megyei takarmányozási felügyelő volt, aki értékes, grafikonok számadataival illusztrált beszámolót tartott az egyes takarmányfajták jelentőségéről, felhasználásuk leggazdaságosabb módjáról. Ezzel kapcsolatban igen sok, a gyakorlatban helytelenül alkalmazott takarmányozási módszert említett meg. Ilyen pél„...a nép-fa«toí mi i/agyunk,!'' Mozaikok egy tanyai népfront-titkár életéből — Ez melyik éned volt? A tanácstag vagy a népfront-titkár? Azt mondja: »ahogy vesz- szük«... . . . Megyünk együtt a Mária városba, a pincegazdaság borpincéjébe. Nem mondja, de véletlenül tudom, hogy a pincegazdaság népfront-bizottsága borkezelési bemutatóra hívta meg a katonatclepi népfrontbizottság tagjait. Kérdem tőle, ahogy meglátom az ismerős katonatelepi arcokat a pincében: — Ki intézte ezt az ügyes dolgot? Csak mosolyog. Miért mondaná, hogy ő, hiszen nem neki van haszna belőle, hanem a tsz tagjainak, meg az egyénieknek. .. . . . Nagy nap volt az idei augusztus 20-a ünneplése Katonatelepen. Ekkor ünnepelték a katonatelepiek vasútállomásuk fennállásának 50. évfordulóját. Meghívták erre Sahin bácsit az állomás első főnökét' is. Soha sem felejtem el azt a szívderítő örömet, amit ott láttam, öt perccel tovább állt a vonat az állomáson, mint szokott s fehérruhás lányok várták virágcsokrokkal. Egy csokrot kapott a mozdonyvezető; egyet-egyet a kalauzok, de jutott bőven az utasoknak is, aztán lehúzták a gyermekkocsi ablakait, s csak úgy zúdult befelé a virágeső a kicsikre. Melyik utas, s melyik katonatelepi lakos ne ’ emlékezne erre? Romhányi Gyula pedig, — aki az egész ünnepséget szervezte, irányította —, csak álit ott és mosolygott. Majdnem könnyezett... Ki szervezi a kuliúr házépítést? ... A nyár folyamán parasztszekerek csikorogtak Katonatelepen, téglákkal megrakva. Volt olyan szekér, amelyik háromszor is fordult. — Mi történik itt? — kérdezem, amikor meglátom a téglarakást. Romhányi Gyula csak sokára szólal meg: — Kullúrházat szeretnénk építeni. »Nem kellene ilyen szerénynek lenni- — gondolom madíjul a szöszösbükkönyös rozs termesztésében a rozs helytelen aránya ha ugyanis a rozs több a keverékben, mint a bükköny* akkor a nyert zöldtakarmány fehérjeértéke háromszor kisebb, mint azé a keveréké* amelyben a bükköny van többségben. Hangsúlyozta továbbá* hogy a csalamádé legjobb zölden etetve vagy silózva, mert beszárítva már igen sokat veszít tápanyagértékéből. A szu- dáni fűről elmondotta, hogy; igen értékes takarmánynövény* a lucernáét megközelítő fehérjemennyiséget tartalmaz s igen különleges hatása van a tejképződésre. Nagy tömeget ad a fagyálló takarmánykáposzta is* amely még januárban is 16 gramm fehérjét tartalmaz. Külön beszélt a silózásra legalkalmasabb takarmányokról* Ezek között első a takarmány- keverék: éspedig a szöszösbükkönyös rozs, amely a legmagasabb fehérjeértéket: 17 százalékot ad, utána az ősziárpás borsó és a pannonbükkönyös búza. Legkevésbé hasznosan silózható a lucerna, mert ez a jól beszá- rított széna fehérjeértékénels csak mintegy felét őrzi meg silózott formában. Bartossik Lajos után Zalai/ Géza, a kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Technikum igazgatója ismertette a tangazdaságban hatodik éve folytatott és igen kitűnőnek bizonyult pil- langóstakarmány szárítási módszert, az úgynevezett állványos* természetes légszárítást. Lényege igen egyszerű és nagyon gazdaságos. A Kund-féle rendsodróval megfonnyasztott takarmányt gúla-alakban összekötött karókra rakják (a karók legmegfelelőbb nagysága a 2 méter), amelyeken a széna gyorsan és biztonságosan szárad, igen hamar kazlazható. Zalay igazgató a szárítási költségek tükrében is értékes adatokkal igazolta e módszer gazdaságosságát. Karón történő szárítás esetén 1 hold kaszáló [«takarítási költsége 66,84 forintba került, — ugyanekkora területen a renden való szárítás dadása' 83,85 forint. Az ankét résztvevői számára azután három oktató filmet vettettek le a sziki mézpázsit önözés es termesztéséről, a siló- készítésről és a lucerna ler- s—4* i. gamban, aztán odalépek egy bácsi mellé és megkérdezem az illetőt: — Kinek dolgozik maga, bátya? Rámnéz a vastagbajuszú ember a kalapja alól: — Hát maga nem tudja? — Nem. ; —• Hát a népfrontnak, az meg mink vagyunk. < — Hogy, hogy mink? ' — Hát nem érti? Benne vana nevében: Népfront. ' Aztán belenyúl a zsebbe, előveszi a dohányzacskót, meg a( pipát és azt mondja: ! — Tudja kérem, a népfront-; tál mink is jól járunk, meg a' tanács is. Mink hamarabb ju-1 tunk be a kultúrházba. ha se-' gítünk, a tanácsnak mog nem; kerül olyan sokba. < — Hát ez igaz — erősíti meg valaki a hátam mögött. Hátra nézek — Iftt Romhán.yi Gyulai; Ezt a társadalmi munkát is* ő szervezte. * * Lám mennyire elkalandozik* az ember! Emlékeket akartam« írni egy népfront-titkárról és) kiderül a végén, hogy elbeszé-< lés születne belőle, ha sokáig* folytatnám. Elbeszélés a tanyai« népfront-titkárról, aki szőkébb* hazája sorsának jobbrafordulá-< sával jegyezte el magát. < (F. S.) '
