Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-02 / 232. szám
4. oldal 195S. október 2, csütörtök Könnyű kereset? üem! Hitelezési csalás! »Az alkotáshoz magány kell, de jaj annak az írónak, aki élményanyagát is a magányban akarja megszerezni Egyik neves írónktól származik ez a jónéhány éve tett megállapítás, s gondolom, nemcsak a toll embereire vonatkozik, hanem a művészet többi ágazatának a művelőire is. Ez a mondat gyakran járt eszemben azon a szeptember 17-től 19-én estig tartó három napon, amelyen két fővárosi és három szegedi íróval együtt, megyénk közel harminc művészének — írójának, festőművészének, a zenekultúra művelőjének — a társaságában, autóbuszon majdnem ötszáz kilométert megtéve, tanulmányúton vettem részt szűkebb pátriánkban, itt, a Duna-Tisza közén. A rendkívül tanulságos kirándulást pártunk megyei bizottsága és a megyei tanács tette lehetővé, és hát a három napról riportkönyvben lehetne beszámolni, oly’ gazdag élményanyaggal szolgált — a riporternek. Arról beszéljünk azonban, hogy milyen hatással volt művészeinkre a háromnapos együtt- lét, s mindaz, amit a Helvéciái Állami Gazdaságban, Kiskunhalas városában, a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban, a bajai Új Élet Halászati Tsz-ben, a Bajai Ruhaüzemben, a faiszi Vörös Csillag Tsz-ben, a Kalocsai Kísérleti Gazdaságban, a Kalocsai Paprikafeldolgozó Vállalatnál és útközben is láttak. Egyik pozitív eredménye az utazásnak, hogy a részvevők között a barátság erős szálait szőtte, ami nem lényegtelen a művészet különböző területein, más-más formanyelvén való, de mégis a közös célt szolgáló alkotó munkálkodáshoz. A legfontosabn azonban az, hogy művészeink mélyebben belepillanthattak a dolgozó ember megváltozott életkörülményeibe, tapasztalhatták magának, az embernek a megváltozását, valamint azt is, hogy a szocialista termelőmunka következtében miképpen alakult, s alakul át egy-egy vidék arculata. A szocializmus születésének lehettek a szemlélői. Ma is magam előtt látom a meghökkenő csodálkozással vegyes elismerést tükröző tekinteteket, hallom a megnyilatkozásokat, amelyeket egy-egy élmény, benyomás váltott ki. ■ Amikor Petőfi Sándor és Deák István, a Helvéciái Állami Gazdaság fiatal igazgatója, illetve párttitkára szakszerűen elmagyarázta a gazdaság fejlődését, működését, s nem volt olyan kérdés, amire ne tudtak volna megfelelni, nem egy, az életünket kevésbé ismerő művésztől hallottam: — nem gondolta, hogy ilyen jól képzett vezetők irányítják a gazdálkodást. Ugyanígy vélekedtek Magyar Ferencről, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság szintén fiatal — 30 év körüli — igazgatójáról is, nem- kevésbé Papp Ferencről, a faj- szi Vörös Csillag Tsz elnökéről. Igen, gazdasági életünk új vezetőtípusával ismerkedtek meg művészeink, azzal az »új emberire!, akit már pártunk, rendszerünk nevelt azzá, ami. Mi jellemzi ezt a típust? A széleslátókörűség, az. önteltség hiánya, gondoskodás a beosztottjairól, bizalom bennük s az az állandó nyugtalanság, amely folyton- folyvást a több, a jobb megteremtésére, alkotására serkenti. Magyar Ferenc elmondotta, hogy a vezetésével működő gazdaságban 40 holdon őszibarackot telepítettek, jóllehet a megyében, félve a kudarctól, kevesen termesztik ezt a gyümölcsöt; ők viszont merészen megkísérelték, azzal a meggondolás- jal, ho«y ha Szatymazon sikert értek el vele, miért ne sikerülne nekik is. A gazdaság a Ma- thiász-féle szőlőfajták termesztését szorgalmazza, nempedig a sárfehérét, mert néhány év múlva az előbbiek keresettebbek lesznek külföldön, mint az utóbbi. Helvécián komlót is termelnek, mert művelése éppen arra az időre esik, amikor a szőlőben nem sok munka akad. Papp Ferenc egyáltalán nem dicsekedve ismertette, hogy a tsz pontosan kétszerannyi átlagtermést (13.40 mázsát) takarított le búzából 100 holdról, mint az egyéniek, akik mindösz- sze 6.70 mázsát termeltek egy- egy holdon; s a VörÖk Csillag a 40 tehenétől majdnem kétszerannyi tejet szállít, mint a község egyéni gazdái a 240 tehenüktől. — De nem vagyunk megelégedve — mondotta az agilis elnök —, mert jobb eredményekre is megvan a lehetőségünk. íme, ez: az alkotó elégedetlenség lepte meg művészeinket, s világosabban látták egyik okát, hogy az egyéni termeléssel szemben miért a szocialista nagyüzemi gazdálkodásé a jövő, következésképpen: miért ez ábrázolandó azok részéről, akik a »haladó művész« jelzőre tartanak igényt. Ami pedig az egyszerű dolgozókat illeti? A Vörös Csillag Tsz-ben míg néhány éve minden fülért szét akartak osztani, ina már állandóan terveznek, s lehetőleg minél nagyobb összegeket fektetnek a közös termelésbe, Istállót, víztornyot építenek, halastavat létesítenek és saját maguk égetnek közel félmillió darab téglát, mert így feleannyiba sem kerül, mintha a téglagyártól vásárolnák. Magyar Ferenc igazgatónak míg három éve a legfőbb gondjai közé tartozott, hogy ellenőrizze: megfejik-e rendesen a teheneket, ma már erre egyáltalán nincs szükség, mert a dolgozók öntudatosak, magukénak érzik a gazdaságot, s az igazgató minden tudását a helyes üzemszervezés-, ré, a kereskedelmi ügyletek le-J bonyolítására fordíthatja. * És iehetna sorolni a példákat, amelyek illusztrációként mutatták meg művészeinknek, hogy az anyagi lét megváltozásával miképpen változott meg az egyszerű ember tudata is. Egyszóval: tanúi lehettek annak, ami a legfőbb téma: az ember fejlődésének! És — mint már említettem — a táj megváltozásának is. Szinte látom most is, hogyan nyűgözött le mindannyiunkat a Hosszúhegyi Állami Gazdaság négyszázholdas, újtelepítésű gyümölcsösének látványa (a drótkerítése 18 kilométer), amiből tájfestőink megtanulhatták, hogy az alföldi táj ábrázolásában nem a gémeskút, a nádfedeles, régi viskók, elhanyagolt tanyaházak képezik többé a lényeget, hanem az új ember munkálkodása nyomán az anyagi fejlődést biztosító létesítmények. Ugyanezt tapasztalhatták a Vörös Csillag Tsz központjában folyó építkezés láttán, nemkülönben a Helvéciái Állami Gazdaságban, ahol az új és a régi egymásmel- lettiségének, az előbbi győzelmével való ábrázolására is felkínál kozott a téma, ott, ahol a homokdombok tövében, a régi lakóházakat újjá, modernné építik át.. Az az érzésein, hogy e kirándulásnak nagy szerepe van abban, hogy művészeink minderre, rádöbbenjenek. Az viszont nem valószínű, hogy cgy-egy alkotásukhoz a látottak bármelyike is közvetlen témául szolgált volna — kivétel talán a költőink —, hiszen idő sem v^lt az elmélyedésre, amit az egymásra szinte zuhogó Amikor már úgy érezte, hogy minden kötél szakad, szívhez szóló levelet írt a Terményforgalmi Vállalat központjához* amelyben bánatosan tudatja: hiába dolgozta agyon magát, kevés lett a termés ét ö a pénzt visszafizeti ugyan, persze, hogy vissza, csak várjanak egy kicsit* — egy hónapot, kettőt... De az állam pénze nem es^ki- szalmája! Nem hordhatja szét az, akinek éppen jiól esik. Nagyon jól tudják ezt a Termény- forgalmi Vállalatnál is (bár ők is tanulhatnak a fenti példából, hiszen nem nézték meg előre, hogy a kiadott előlegre lesz-e tényleges terményfedezet), és a termelési előleget jó üzletnek tekintő fuvarost hitelezési csalás miatt feljelentették. Most már bizonyára gondolkodik Kara Mihály az örökérvényű közmondáson:; aki másnak vermet ás, maga esik bele. Mert úgy van az, hogy aki becsapja az államot, maga kerül kellemetlen helyzetbe. 4— gémes — Kerekegyháza kulturális életét vizsgálva érdekes dolgokra bukkantunk. Hazag László, a falusi művelődési otthon igazgátója elmondta a község kulturális terveit, melyeknek összegezése során megállapíthatjuk, hogy az adottságokhoz és lehetőségekhez mérten a népművelési tanács sokoldalúan kíván foglalkozni a jövőben a lakosság' kulturális nevelésével. Igen ám, de ahhoz, hogy kulturális fejlődésük során további eredményeket érjenek el, ahhoz feltétlenül szükséges, hogy a községi tanács anyagiakkal is támogassa a tervek valóraváltását. Mire gondolunk itt? Nézzük meg közelebbről a falu olvasó-mozgalmát. Nyugodtan kijelenthetjük: a jelenlegi könyvállomány tematikában és mennyiségben messze alul marad az emberek fejlődő igénye mögött. 6700 lélek él Kerekegyházán, s közülük rrvndössze 53 olvasó látogatja rendszeresen a könyvtárat. Miért? — kérdezheti az olvasó. Talán az az oka, hogy az emberek itt nem szeretnek olvasni? Ez lehetne a legsablonosabb indok. Az országos eredmények nem ezt bizonyítják. Hazánkban a felszabadulás óta megnövekedett az olvasótábor, — s ebbe az összehasonlításba beletartozik Kerekegyháza népe is. Mi lehet mégis az oka annak, hogy mindössze csak 53 olvasó forgatja a könyvek fehér lapjait? A könyvtár polcain 180 kötet könyv szomorkodik, ezek többsége is olyan mű, amelyet legtöbben olvastak. A letéti könyvtárban mindössze 150 kötet forog kézen. Ezek olvasásán is jórészt túljutottak az emberek. Ha egy falus? könyvtárban a lakosság számához viszonyítva ilyen aránytalanságok vannak, ott elsősorban nem az emberekben kell keresni a hibát, hanem meg kell találni a kiindulópontját annak, hogyan lehetne változtatni a hibákon. A lakosok közül sokan vannak olyanok, akik szerelnek művelődni. A könyvtárat gyakran látogatókat nem szabad elriasztani az olvasástól. Zoliéi Károly, Ber- tók István, idős Újvári Pál, Tu- man Károlyné és társaik szívesen forgatnának új könyveket. Abban látom a hiba okát, hogy a községi tanács anyagiakkal nem támogatta a művelődési otthont,' s így a rohamosan fejlődő könyvkiadásunk ellenére háttérbe szorult ebben a községben a könyvtárfejlesztés. Ezen a hibán könnyen lehet és kell is segíteni, A művészet ágai közül a legnépszerűbb a szín álszás. A színjátszásban az elmúlt másfél év óta komoly eredményeket értek el. A nyári hónapok alatt sem tétlenkedtek a fiatalok, hozzákezdtek a Bástyasétány 77» című operett í próbáihoz. Saját zenekaruk segítségével szeptember 20-án nagyj sikert arattak a premieren. A színjátszó csoport többsége igen lelkes, fiatal, akik időt és 'fáradságot nem kímélve szorgalmasan eljárnak a próbákra, |s jó példájukkal ösztönzően hatnak a színjátszó csoporton kívül álló fiatalokra is. A kiszistálf közül meg kell dicsérni Hrebik Ferencet, Simon Máriát, Makai Lajost, akik elsőként jelentkeztek a szerepek elvállalására. Alig telt el néhány hét a Bástyasétány premierje óta, máris hozzáfogtak a Szabin nők elrablása című operett megtanulásához. Éz mind szép és dicséretesj November plejcn megindulnak a Szabad Föld Téli Esfék is Zsolnai Józséf pedagógus szervezi, s tematikájukban szerepel irodalmi, egészségügyi, mező- gazdasági előadás. Lelkesen készülnek a 1 Tanácsköztársaság évfordulójának méltó • megünneplésére. Az eddigiekből is láthatjuk, hogy a hibák mellett eredmények is mutatkoznak. Fia a község vezetői 'segítenek a könyv- tármozgalorrjt eddigi hiányosságain, akkor megteremthetik a falu egységes, kulturális arculatát. Ehhez persze az kell. hogy anyagiakkal is támogassák a falu kultúrájának további fejlődését. í 5= Bicljczky Sándor —« ICÉTAHOÚ FALU Művészeink tanulmanyutjaroi Ez évben 20 mazsa rozs es a : mázsa búza értékesítésére kö- i tött szerződést Kara Mihály : kecskeméti lakos Kerekegyházán : a Terményforgalmi Vállalat te- : lepével, s fel is vette az erre : járó 1500 forint előleget. Ügy : gondolkozott azonban, hogy a : szerződéskötés egészen jó kere- : seti forrás, s Kecskeméten 25 : mázsa sörárpára is szerződést ; kötött, ami után újabb 2000 fo- : rint ütötte a markát. Kara Mi- : hály ezzel a maga részéről le- : zártnak is tekintette az üzletet... Telt-múlt azonban az idő és ; eljött a kötelezettség teljeVtésé- : nek napja. A hivatalos levelek ; egymást érték, de hősünk füle : botját sem mozdította, helyeséb- ; ben nem szállította be a ter- : ményt, vagyis fondorlatos mó- ■ dón becsapta a Terményforgal- • mi Vállalatot! Mint kiderült > ugyanis, Kecskemét határában : nincs földje, s Kerekegyházán : sem rendelkezik annyi földterü> lettel, hogy a szerződésben vál- j Iáit kötelezettségének, — legyen ! bár legjobb a termés — eleget j tudjoij tenni. ♦ élmények még inkább lehetet-1 lenné tettek. De, ahogy egyik nagy francia? íróról mondják, hogy elég voltf számára a faluvégi hídnál tán-? coló parasztokat látni vasárnap? délután, hogy egész életére im-? pulzust nyerjen ábrázolásukhoz,? kétségtelen: ez a tanulmányútf nagyban hozzásegítette a rész-? vevő művészeket ahhoz, hogy| — miként az utolsó napi érté-? kelésen egyikük helyesen mond-? ta — merre keressék az ábrá-j zolandót. ? Köszönet és hála illeti pár-? tunk megyei bizottságának és a| megyei tanács illetékeseit, ami-j ért ezt lehetővé tették. ? ♦ Hogy azonban alkotások] is szülessenek a tanulmányút^ nyomán, ahhoz az kell, hogy? művészeink most már egyen-? ként is meglátogathassák azokat? a helyeket, ahol leginkább ihle-J tét nyertek a téma feldolgozd-? sához. S még egy kell: idő! He-| iyes kezdeményezésnek bizo-j nyúlt például az, hogy néhány» festőnk két alkotó hetet eltölt-? hetett a nyáron-Baján, — a mos-? tani kiállítás a Katona Józsefi Múzeumban bizonyság reá. Ilyen jellegű lehetőségeket» kellene nyújtani íróinknak is,? hogy — az alkotás idejére félre-! dobva mindennapi gondjukat —I élményanyaguk feldolgozását? valami nyugalmas helyen elvé-i gezhessék, mert hiába: az aiko-| táshoz magány kell! ♦ Tarján István j Ködből jégeső Soulage és Serpolay, fiatal 1 francia fizikusok érdekes köd-? mentesítési eljárást dolgoztak? ki, amellyel Angliában díjat isi nyertek. Az eljárás lényege az,? hogy a ködöt vegyi úton jég-? esővé változtatják, s ezáltal? megtisztítják a levegőt. A fiatal! fizikusok szerint óránként mind-? össze 100 frankba kerülne ezzel? az eljárással egy repülőtér fe-| lett a légitér ködmentesítése. ?
