Petőfi Népe, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-03 / 233. szám

'4. oldal

1958. október 3, péntek

AZ ISKOLAI NEVELŐMUNKA MEQ JAVÍTÁSÁÉRT

Sokszor elhangzik az oktatási felsőbb szervek részéről a felhívás a gyakorló p ’agógu- sokhoz: segítsék elő a1-''nevelési munka megjavítását. Most én leírok néhány tapasztalatot, melyeket látogatásaim és igazgatói működésem közben szereztem. Néhány javaslatot is felvetek abból a célból, hogy javítsunk nevelői munkánkon.

Gyakran tapasztalom az óralátogatásaim alkalmával, hogy a nevelők a tanítási egységüket nevelési tartalom nélkül igyekeznek átadni a tanulóknak. Az Igazság pedig az, hogy kellő érzelmi, hangulati előkészítés nélkül az egység átadása nem ve- eet kellő eredményre. A tanulók kellő lelki beállítása nélkül nem lehet a figyelmüket hosz- szabb időre összpontosítani. Maga az ismeretanyag ritkán olyan érdekes, hogy hosszabb időre lekösse a tanulók figyelmét. Sok nevelő elfeledkezik arról, hogy a mi munkánk az óravezetés alkalmával sokban hasonlít a földműves munkájához, aki először előkészíti a talajt, amelybe ez arany ló búzaszemet beleveti. Felszántja a földet, megboronál- ja, ha kell a nagyobb rögöket szöges hengerrel töri szét, hogy a vetőmag részére puha ágyat készítsen. Ha ezt nem tenné, szomorúan szemlélhetné aratás idején a felületes munkájának gyenge eredményét. Lelki, szellemi értelemben ilyen a jó nevelő munkája is. A gyermekeket lelkileg minden egyes óra előtt elő kell készíteni. Az előbb használt képnél maradva a pedagógus nevelői hatással először felszántja, megboronálja a gyermeki lélek puha és áldott talaját. Csak ezek után kezd a vetés, az ismeretközlés nehéz munkájához. Ha nem ezt teszi, csak sóhajtozhat az iskolai év végén sikertelen munkája eredménytelenségén;

Az idősebb nevelőkkel e tekintetben kevesebb a baj. Ez pedig nem a hosszabb gyakorlat eredménye,' hanem abból adódik, hogy jobb és alaposabb oktatásban részesültek. Foglalkoztak lélektannal, gyermeklélektannal, logikával, megismerték a gyermek érzelmi, akarati életét, gondolkozásának kibontakozását, jellemét, s ezért közelebb is kerülnek a gyermeki lélekhez, nagyobb a nevelői hatásuk.

A fiatalabb pedagógusgeneráció nevelési tárgyakból gyenge okításban részesült. Ez teszi nehézzé a tanulmányi színvonal állandó emelését, a bukott tanulók számának csökkentését. Különösen az egyetemet végzett és általános iskolákhoz került nevelők nem éreznek a nevelési kérdések iránt kellő felelősséget. (Tisztelet a ritka kivételnek, mert ilyen is van.) Legtöbbjük így gondolkozik: ha nem tud a gyerek, bukjon meg! Más szóval a selejt pusztuljon mielőbb! Iskolánkban is van erre példa. Nem akarja elismerni, hogy benne is lehet hiba. Nem nevel jobb munkára, kötelességteljesítésre, nem készül fel minden órájára maga sem alaposan. Szerinte ez túlzott követelmény. Elég az, ha leadja az anyagot. Aki nem érti meg, az nem való a felső tagozatba. Nem is egy középiskolai tanárnál tapasztaltam ilyen gondolkodásmódot.

A tanítóképző akadémia és a felemelt főiskolai képzés sokat segíthet a bajokon. Csak a nevelőképzés tengelyébe, a nevelési tárgyakat, a gyakori hospitálást és tanítást tegyék. Így az elmélet elsajátítása mellett gyakorolhatnak is. Nevelési fogásokat sajátíthatnak el, és ezeket elviszik iskolájukba.

Minél jobban elmélyednek a nevelési tárgyakban, minél több ízben hospitálnak és tanítanak, annál gazdagabb lesz nevelési

tarsolyuki

A négyéves képzőt végzettekkel és a nevelési tárgyakból gyengén elbocsátott tanárokkal viszont csinálni kellene valamit. Javasolnám a szakmai továbbképzést kötelező utóvizsgával. A járásokat körzetekre bontanám és körzetenként beállítanék egy- egy kiváló nevelőt, akik felelősek lennének az érdekeltek oktatásáért. Megérné a fáradságot is, de a munkát is. Az anyagiak is megtérülnének a jobb iskolai munkában. A körzeti megbízottak ellenőriznék a felkészü lést és segítenének a botladozóknak.

Az utólagos felkészülés időtartama három-öt év lenne. Az ötödik é\ü)en minden érdekelt nek le kellene vizsgáznia, ha továbbra is tanítani akarna. Az utóvizsgát az igényesség jel Iemezné. Az utóvizsga kötelező jellege komoly munkára sarkall ná a fiatal nevelőket. A középiskolai tanárok közül csak azokra lenne kötelező az utóvizsga, akik az általános iskolában tanítanak.

Lehet? hogy nem ez az egyetlen útja a fiatal nevelők jobb és eredményesebb iskolai munkájának. A szükség kiált. Mégis akadhatnak olyanok is, akik mosolyognak a leírtak felett. Nekem azonban ezeket le kellett írnom. A múlt évben új tantervet kapott az alsótagozat, most a felsőtagozat is. Szerintem maga az új terv nem old meg mindent. Az új tantervhez meg kell újulnia a nevelőgárdának is. Hozzá kell nőnie az új követelményekhez. Ennek pedig az állandó tanulás, a jobb és szervezettebb szakmai és ideológiai képzés a legfőbb biztosítéka. Régi jelszavunk mellé: »Tanulj, hogy taníthass« — tegyük mellé az újat: “Nevelődj, hogy nevelhess!«

Szabó Lajos levelező

Ezt a furcsa »gó- lyalábú« traktort a Helvéciái Állami Gazdaság ballószögi üzemegységében láttuk. A gép oldalából kinyúló két csővezeték üzem közben egészen a talajig leereszkedik és sűrített levegővel egyszerre három sorra fújja a per- metlevet,

Heiler István traktoros már barátságot kötött a Franciaországból importált »Derot« traktorral. Mint a képen is látszik, biztos kézzel vezeti a néha egyenetlen

talajon, s naponta 20 kát. holdon elvégzi a permetezést. Az új traktor nagy segítséget nyújt a

Helvéciái Államij Gazdaságnak. Felszabadítja a nehéz kézi permetezés alól a munkásokat*

§ A paragrafusok között |§

— Jogi tanácsadót Dr. Koloséi R- Gyula Ugyésa —

Köibór a termelési szerződések nem teljesítése esetén

(WVWWVi^WWWWVVWWWVWWVWWyWWVVWWVS^A

JtleiíiLiifit ét a 1 00letiitt&s?

Járom a piacot, hallgatom a vásárló asszonyok alkudozásait, megjegyzéseit és látom a teli kosarakat, amelyekből különböző árucikkek kandikálnak ki. A gazdagságról és a jólétről tanúskodó kép után szinte mellbe vág az a mondás, amelyet valahonnan felém hoz a szél a nagy tolongásban: »100 forint semmit sem ér!«

Nos, olvasóimat meghívom vásárolni. Tegyünk 100 forintot a zsebünkbe, kosarat karunkra és nézzük meg, mennyit, s mit tudunk venni a piacon — 100 forintért. Mielőtt elindulnánk, csavarjuk vissza az idő kerekét három évvel.

1955-ben:

Most már mehetünk, járjuk végig a megye három legnagyobb piacát, a kiskunhalasit, a bajait, s a kecskemétit. Baján vegyünk két kilogramm csirkét, amit 54 forintért kaphatunk meg, szőlőből pedig két kilót vásároljunk, amelyért 8 forintot fizetünk. Vegyünk még 10 deka vajat 6.20 forintért és 2 deci tejfelt 4 forintért. Kecskeméten S kiló burgonyát vásároljunk — kilója 2.40 forint — az 5 kilóért tehát 12 forintot fizetünk. Tehéntúrót és tejet a kiskunhalasi piacon tegyünk a kosárba. Egy kilogramm túró 12.50 forint és egy liter tej 3.50 forint. S most már adjuk össze, mennyit költöttünk: összesen 100 forint és 20 fillért adtunk ki.

1958-ban:

S most jöjjünk vissza a mába. 1958-ban ismét vásárolni megyünk. Kezdjük Baján. A két kilogramm csirkéért 52 forintot fizettünk; a szőlő drágult, s a két kilóért 9 forintot adtunk ki. A 2 deciliter tejfelért 3.60 forintot, a vajért 5.10 forintot fizettünk. Kecskeméten az 5 kilogramm burgonya 9.50 forintba került, Kiskunhalason a tehéntúrót 8.70 forintért, a tejet 3 forintért vettük meg. S most adjuk össze: elértük-e a 100 forintot? Akárhogy számolunk, — a 100 forintból összesen 90 forint 90 fillért költöttünk el, s 9 fo- foriiit 10 fillér maradt meg, — amiért még vehetnénk 3 liter tejet, vagy 15 deka vajat, esetleg 5 kilogramm burgonyát.

*

Vásárolni vittem olvasóimat, — igaz, papíron —, de így is

nyilvánvalóvá vált, még a kételkedők előtt is —, hogy 100 forint igen sokat ért 1955-ben, de ma közel tíz százalékkal többet vehetünk érte a piacon!

Gémes Gábor

A termelési szerződéseket a a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1958. évi 17. sz. törvény- erejű rendelete szabályozza.

Termelési szerződést növények termelésére, továbbá állatok nevelésére és hizlalására lehet köt. ni. A szerződésben vállalt kötelezettségeket a feleknek kölcsönösen — kötbér kikötésével — kell megerősíteniük, kivéve, ha a szerződés kizárólag tenyészállatok nevelésére és átadásáig irányul. A termelő kötbért köteles fizetni, ha a szerződésben meghatározott terményt, illetőleg állatot nem, vagy nem teljes mértékben adja át; illetve: késedelmesen adja át. Növénytermelési szerződés esetében a jelzetteken kívül még akkor is köteles kötbért fizetni, ha a szerződött területet nem — vagy csak részben — veti be; illetve, ha a vetést engedély nélkül kiszántja, megsemmisíti. — Állatnevelési vagy hízlalási szerződés esetén kötbért kell fizetni akkor is, ha a nevelésre, illetőleg hizlalásra lekötött állatot a termelő, hozzájárulás nélkül elidegeníti, leöli vagy más módon elvonja a teljesítés elől.

A termeltetőt (megrendelőt) kötbér terheli akkor, ha az előleget a szerződésben megjelölt ideig nem bocsátja a termelő rendelkezésére; a termést, állatot nem veszi át vagy az átvételi kötelezettségét késedelmesen teljesíti; a termelővel késedelmesen számol el, illetve késedelmesen fizeti ki az összeget; a kikötött természetbeni juttatást teljes egészében nem adja ki vagy késedelmesen szolgáltatja.

Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól a4 a fél, aki időben jelzi, hogy a szerződésben vállalt kötelezettség elmulasztása vagy nem teljesítése miatt szándékosság vagy gondatlanság nem terheli.

Az a fél, aki kötbérigényét érvényesíteni kívánja, köteles azt legkésőbb az igény megnyilvánulásától számított 30 napon belül — az igény alapjául szolgáld körülmények megjelölésével — a másik féllel íjrásban közölni. A másik fél az értesítés átvételétől számított 15 napon belül köteles nyilatkozni a kötbérigény elismeréséről.

Ha az értesített fél a kötbérigényt nem ismeri el, illetőleg a fentebb jelzett közlésre nem nyilatkozik, a jogosult fél kötbérigényét a nyilatkozattételre engedett határidő ^elteltétől, illetőé leg a kötbérfizetés megtagadásától számított 60 napon belül az illetékes járásbíróság előtt keresettel érvényesítheti.

Építkező termelőszövetkezetek

BEFEJEZTÉK a fülöpházi Petőfi Tsz-ben két, 4—4 hold termésének a tárolására elegendő dohánypajta építését. Az épületek műszaki átvétele is megtörtént, s mire e sorok megjelennek, már tele is lesznek dohánnyal a pajták.

NYOLCVANFÉRŐHELYES istálló 85 ezer forintért történő átalakítása szerepel a lászlófalvi

Alkotmány Tsz jövő évi beru- házási tervében. Ugyanakkor a városföldi Törekvés Tsz 364 000 forintot irányzott elő egy 50 férőhelyes, magtárpadlásos istálló építésére.

MAGTÁRPADLÁSOS, vízvezetékkel és villanyvilágítással ellátott ötvenférőhelyes tehénistálló építését kezdték meg a tiszakécskei Szabadság Tsz-ben,

Akik szégyent hoztak Kanadában a magyar névre

Az alábbi cikkünket az úgynevezett »paradicsomi Nyugat« egyik részén, Kanadában megjelenő Magyar Munkás egyik nemrégi számából szószerint közöljük,

»A százezret elért kanadai magyarok között akad szemét bőven. Amikor ezt leszögezzük, nem szabad megfeledkeznünk arról, ami szülőhazánkban 1956-ban megtörtént. Mi úgy gondoljuk, hogy a fasiszta szemétnek sikerült állami vezető pozíciókba es a pártba befurakodni, ahol a bajokat kihasználva a sír széléhez vezették szülőhazánkat. Most, amikor már látjuk a következményeket, csak azon csodálkozunk, miként tűrhették ezt meg az akkori kormány vezetői.

Két szomorú eset figyelmeztet bennünket az óvatosságra. Mindketten ellenforradalmat zúdítottak a magyar dolgozó népre.

Egyik a fasiszta Horthy, másik az álkommunista, hazaáruló Nagy Imre. Mindkettő a magyar nép gyilkosa és szülőhazánk árulója volt. Tetteikhez ma már nem kell magyarázat.

Ezeknek a labancoknak szekértolóiból sok került ide Kanadába is Magyarország felszabadulása és az ellen- forradalom után. 1956 után 35 ezerrel szaporodott a kanadai magyarok létszáma. Ezek között sajnos szép számmal akadnak közönséges fasiszta gyilkosok és mindenféle gonosztevők, akikre sem nekünk, sem más- nak.nincs szüksége Kanadában. Hagyjuk futni őket, hogy futásuk közben végezzék be dicstelen pályafutásukat. Ne próbáljuk mi azt a szemetet itt ösz- szegereblyézni, amelyet szülőhazánk kisepert, mert magyarán mondva, Kanadában is csak szemét a neve.

Ezt az értéktelen, huligán bandát mi

nem akarjuk látni sorainkban. Mi azokat, akik becstelen munkát végeztek szülőhazánkban, megvetjük, mert fogadott hazánkban sem mások, mint tolvajok, rablók és megbecstelenítői, bepiszko- lói a magyar névnek. Harminc év alatt, mióta kivándoroltunk, olyan ritka volt a börtönbe kerül t magyar bűnöző, mint. a fehér holló. Ma sokszor szégyelljük megmondani, hogy magyarok vagyunk, mert ezek miatt lassan gyűlölnek és útálnak bennünket. Két év alatt kétezren kerültek ezek közül börtönbe.

így néznek ki azok a »szabadságharcosok«, akikkel itt az ország vezetői szédítették a kanadai népet. Ez a gonosztevő, szélhámos banda az, amelytől mi igyekezünk megtisztítani a kanadai magyarság sorait. De ezekkel tudjuk legfényesebben bebizonyítani, mi volt 1956-ban az a »szabadságharcnak« csúfolt

merénylet, amivel ez a söpredék fegyverrel tört a magyar népre;* Ezek qsak megvetést érdemelnek minden becsületes kanadai magyar részéről. Ezek csak fagyasszák száműzetésük keserű kényé- .rét, anpit saját maguk választattak.

Sajnálkozással kell azonban szólnunk

azokról a magyarokról, akiket az amerikai Wall Street hazug propagandája becsapott de aluk közül ma mán sokan újra az óhazában élnek és sok ezren vannak, akik alig várják, hpgy hazamehessenek. A kevés becsületes ittmaradni szándékozót szívesen látjuk sqraink között, de ezeknek is meg kell' tanulniuk, hogy a rendes emberi megélhetésért itt harcolni kell.« 1

Aláírás: Vancouvert! figyelj: A. Sz,

A Kanadai Magyar Munkás cikkéhez kommentárt fűznünk — úgy véli ük —< felesleges!.